Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-07-15 / 28. szám
A juhok gyakori betegségei i. A májmételykór A májmételykórt kezdetben észre sem lehet venni. Később aztán étvágytalanság, bágyadtság, kissé lázas állapot lép fel. A nyálkahártyák halványsárgás színűek lesznek, vérfogyottság mutatkozik, később még vizenyős duzzanatok is támadnak a toroktájon, esetleg a mellkason és a has alján. Heveny esetekben májgyulladás, sőt hashártyagyutladás is kifejlődhetik. Gyakran a szemhéj kocsonyásán beszűrődik. A fiatal állatok érzékenyebbek a betegséggel szemben, mint az idősebbek. A májmétely petéi a bélsárral ürülnek ki. A nedves legelőkön a törpe iszapcsigában mint köztigazdában fejlődnek ki a lárvák. Mi az a köztigazda? Az az állat — ebben az esetben a törpe iszapcsiga —, amelyikben a májmétely petéje lárvává fejlődik. A csigából a lárva kirajzik és megtapadva betokozódik a legelő füvén. A juh a füvet vagy a belőle készített szénát megeszi. A belekbe került lárvák a burkukat elvesztik. A burok nélküli lárva azután átfúrja a bél falát és bekerül a hasüregbe, majd a máj epeereibe. Itt lesz ivaréretté. Ez a féreg élete során 20—30 ezer petét is rak. A heveny mételykórnál sok ezer lárva fúrja tá a máj burkát és szövetét. Ilyenkor a máj megdagad, könnyen mállik és nem tud epét termelni. A betegség következményeként a juh elpusztul. Ha a betegség valamelyik tünetét észrevesszük, azonnal vegyünk bélsárpróbát. Ha súlyos a baj, akkor vágjunk le egy-két juhot, hogy az állatorvos a májat megvizsgálhassa. A betegséget a Distol nevű készítmény biztosan és eredményesen gyógyítja. A májmétely ellen szintén védekezhetünk előre. Ha a mocsaras vagy nedves legelőket kiszárítjuk; ha a fertőzött helyeket elkerüljük, vagy onnan a köztes állatként szereplő csigákat kiirtjuk, akkor a fertőződés lehetőségét megszüntetjük. Vizsgáljuk meg alaposan a törpe iszapcsigát, hogy bármikor felismerjük. Az 1 cm-nél nagyobb csigák nem veszedelmesek, azok nem tartoznak ebbe a kárt okozó fajtába. A törpe iszapcsiga főként a lassan folyó patakocskákban, árkokban, csatornákban található, de van belőlük a vizes kerékcsapákban és a kutak körüli mélyedésekben is. Ahol kiszárad a víz, a csiga elpusztul. Gyorsan megöli a rézgálicoldat is. A nem túlságosan bővizű, a réteken, legelőkön átfutó forrásokba és patakokba a forrás közelében helyezzünk el zsákba kötve néhány kiló rézgálicot. A fokozatosan oldódó rézgálicoldat a vízzel messze eljut és mégöli a csigákat. Az ilyen fertőzött helyekről származó széna etetésével is vigyázni kell. A riihösség A rühösség első jele, hogy viszket a juh teste. Az állat nyugtalankodik. Ahol csak teheti, dörzsölődik, harapdálja a farát. Később kisebb, köles vagy lencse nagyságú sárgáspiros göbök, továbbá apró, lapos gyöngyházfényü, savós, gennyes hólyagok keletkeznek a testen. Ezekből később pörkök lesznek. A rühös juh gyapja egyes pontokon meglazul és sok fürt kihullik. A viszketés a meleg évszakok idején erősebb. Akkor is fokozódik, ha meghajtjuk a nyájat és a meleg akolba zárjuk. Mivel az állat állandóan nyugtalan, nem eszik rendesen, lefogy és a végén annyira elgyengül, hogy elhullik. A rühös juh sokszor egészen megkopaszodik. A rühöt szabad szemmel alig látható, piciny atka okozza. Amilyen kicsi, olyan nagy kárt tud tenni. Állandóan figyelni kell a nyájat, mert az első tünetre erélyesen közbe kell lépnünk. Csak így lehet megakadályozni a baj elterjedését. Gondos gyógykezeléssel megszabadulhatunk a rühtől. Igen jó módszer a gyógyszeres fürösztés, csak az állatorvos előírásait a legpontosabban és a A bidössánta juhot kezeljük,»« leglelkiismeretesebben be kell tartani. Különben a fürösztésnél jelen van az állatorvos is. Közvetlenül nyírás után nem lehet fürdetni. Ugyanis a nyírás közben kapott sebeken keresztül a juh tetanusfertőzést kaphat. Ha a sebek gyógyultak, a fürdetésnek nincs akadálya. Ha akár a hideg időjárás, akár valami más ok miatt mégsem lehet egyszerre fürdetni a juhokat, akkor a fertőzött juhot legalább különítsük el a többitől. Helyi kezeléssel is megpróbálkozhatunk, hogy a betegség terjedését megakadályozzuk. A gyapjút a fertőzött helyről lenyírjuk, a bőrt alaposan levakarjuk és a fertőzött részt, főleg annak széleit, alaposan megáztatjuk a gyógyszeroldattal. A kaparékot okvetlenül el kell égetni, a lenyírt gyapjút áztassuk be a gyógyszeroldatba. A büdössántaság Talán ez a legveszedelmesebb juhbetegség. Még ma sem tudunk ellene egész biztosan védekezni, mert nemcsak a higiénia szabályait kellene teljes mértékben betartanunk s nemcsak egyedileg kellene kezelnünk beteg állatainkat, hanem ... Ez a hanem a sok. Mert a gyógykezelés akkora munkát, költséget, elfoglaltságot, aprólékos gondosságot, lelkfismerettességet és szívósságot kíván, amekkorával a gyakorlatban vajmi nehezen találkozunk. A belső tennivaló a beteg juhok elkülönítése. Ha együtt hagyjuk a beteget az egészségesekkel, a beteg láb sebéből milliószámra kiváló és nagy életerejű baktérium megfertőzi az almot, az utat, a legelőt, a juhász kezét, a ruháját, lábbelijét. Így azután ezer alkalom kínálkozik az újabb fertőzésre. A fertőzött juhok ne járjanak nedves almon, sárban. A fertőzött legelőt minden nyájjal kerüljük el. Az ilyen legelőn legalább egy évig ne legeltessünk. Még mindig kisebb a kár, mintha az egész állomány büdössánta lesz. Ha semmiképpen sem kerülhetjük el a fertőzött legelőt, válogassuk ki az odajáró juhokat. Csak egészséges talpú, rövid és ép körmit juhok mehessenek rá. Azok is csak száraz időben, a legelő előtt és után egyaránt fertőtlenített lábbal. A betegeket a gyakorlatban úgy gyógyítják, hogy a lábvégekről a roncsolt részeket és a fertőzött szarut eltávolítják. A feltárt sebet 3—5 naponként szappanos vízzel vagy denaturált szesszel lemossák. Utána beecsetelik 3 %-os alkoholos Pyoktanin-oldattal vagy astrolinnal, esetleg terpentínolaj és lysol egyenlő arányú keverékével vagy 1 %-os pikronsavoldattal. Mikor ez is megvan, a lábvégét bekenik fakátránnyal, bogy a nedves szennyeződésektől megvédjék. Ha a köröm leválik, amikor tehát súlyos az eset, szabályos hintőporos kötést tesznek a juh lábára. A juhászoknak megvan a maguk „titkos“ gyógymódja. A sebet megtisztítják és vízben sűrűre oldott rézgáliccal kimossák. Később „csodakenőccsel“ bekenik a sebet, majd bekötik. A kötést 2—3 naponként cserélik. A „csodakenőcs“ úgy készül, hogy timsót és rézgálicot egyforma mennyiségben serpenyőben felolvasztanak és az oldathoz annyi faggyút kevernek, hogy az kenhető, kenőcsszerú legyen. Nem hiszik el, hogy a rézgálicot erre a célra nem szabad felhasználni, mert a gyógyuló seb sarjadzó sejtrétegeit roncsolja. Még sok más szert is használnak. Csak lelkiismeretes kezelés hozhat sikert. Legfontosabb, hogy a gennyes, fertőzött részeket eltávolítsuk. Azután a ebet valami fertőtlenítőszerrel kitisztítsuk és a sebet a további fertőzés elől elzárjuk. A büdössántaság ellen előzetes óvőintézkedésekkel védekezzünk. Állandóan és alaposan ápoljuk juhaink körmét. A túlnőtt köröm sokszor sántaságot okoz, mert a hosszú körömszaru a lágyabb részeket megnyomja, megzúzza. A fertőzés legtöbbször az ilyen megzúzott vagy felázott helyeken keresztül jut a lábvégekhez. Ha tehát megakadályozzuk a szarurészek felázását és megóvjuk a lábak lágyabb részét a zúzódásoktól, elejét vehetjük a fertőződésnek. CI- H.) Bélféreggel fertőzött csirkék Ezek sokkal érzékenyebbek más fertőzés iránt. Háromhetes csirkéknél négy kísérlet eredménye alapján 5,5 %, 3,2 %, 1,1 % volt az elhullási arány, ha a kísérleti csoportokat egy* szerre fertőzték meg. Ascaridia gallival és fertőző bronchitis vírusával. Egyetlen csirke sem hullott el, ha a csoportokat kulön-külön fertőzték meg orsóféreggel vagy bronchitis vírussal. Dr. Salsbury’s Laboratories HÉJNÉLKÜLI TOJÁS? Dr. R. G. Jaap, az USA egyik legnevesebb genetikusa annak a nézetének adott kifejezést, hogy lehetséges lenne héjnélküli tojást termelő tojótyúkokat kitenyészteni. Szerinte ez a tyúk inkább lenne nevezhető „tojássárga-gépnek“, mintsem „tojásgép“-nek („eggmachine“). Dr. Jaap azért is gazdaságosnak látna egy ilyen állatot, mert tojástermelése jelentősen növelhető lenne, hiszen a héj képzése igényli a legtöbb időt. The Poultryman 7
