Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-12-30 / 52. szám
FEJLESSZÜK TOVÁBB A SZÖVETKEZETI KLUBOKAT! A felszabadulás óta falvalnkon Igen lényeges változások történtek. A lakosság kulturáltabb környezetben és Jobb anyagi körülmények között él, mint valaha. A szövetkezetek gazdaságilag megerősödtek, Így a tagok évi Jövedelme is magasabb, mint Jőnéhány évvel ezelőtt. De vajon a lakáskultúra ilyen nagyarányú fejlődése, s az anyagi Jólét növekedése azt jelenti-e, hogy a falu lakosságának kulturális igényei mindenképpen kielégülnek? Erre csak nem-mel válaszolhatunk. Hogy miért? Azért, mert az ember társas lény és nem arra született, hogy örökké saját otthonában élvezze a hírközlő eszközök közvetítette kultúrát. Maga is részese akar lenni a kulturális élet kibontakozásának. A házhoz szállított kultúra nem tudja kielégíteni az egyre differenciálódó, sokoldalú művelődési igényeket. Ebből az okból kifolyólag szükséges kiépíteni falvainkon azokat a kulturális központokat, amelyek hivatottak ezt a funkciót betölteni*. A szövetkezeteink gazdasági fejlődése folytán ilyen központok létesítésének megvannak az anyagi feltételei. Több szövetkezet vezetősége már felismerte az ilyen központok létesítésének szükségességét, s szövetkezeti klubokat hozott létre. Dél-Szlovákiában mintegy százra tehető azoknak a községeknek a száma, ahol szövetkezeti klubok működnek. Ez a szám azonban igen alacsony. Főleg akkor nem áll összhangban a lehetőségekkel, ha figyelembe vesszük, hogy az anyagi lehetőségeken kívül megoldódott a helyiségkérdés az új kultúrházak építésével, melyek azonban sok esetben kihasználatlanul állnak, s csupán a nemzeti bizottság irodahelyiségeinek szerepét töltik be, esetleg évente egy-két színdarab bemutatására, vagy táncmulatságok rendezésére használják fel. Vétek, hogy e milliós értékek nem szolgálják eredeti céljukat, s nem válhatnak a falu kulturális életének központjaivá. Az ok egyrészt az, hogy amikor a kultúrházra legnagyobb szükség van — télen — fűtetlen. Továbbá nincsenek megfelelő felszerelések, melyeken keresztül sokoldalú kulturális igényt elégíthetnénk ki és klubszerű működést biztosíthatnánk. A további ok: nincs egybehangolva a tömegszervezetek munkája, nincs egységes terv a kultúrház maximális kihasználására. Tehát az ok egyrészt gazdasági, másrészt szervezési jellegű. Ezeket a hiányosságokat véleményem szerint csakis úgy lehet kiküszöbölni, ha a szövetkezetek — amelyek ma már a gazdaság központjai — fokozatosan megteremtik a kulturális élet központjait is. Ez azt jelenti, hogy a szövetkezetek vezetőségeinek komolyan kell foglalkozni a szövetkezeti klubok megalakításával, a kulturális alapnak olyan célokra való felhasználásával, melyek hozzájárulnak a tartós, szervezett kulturális élet megteremtéséhez falvainkon. A szövetkezeti tagok, tisztségviselők úgy nézzenek az említett klubok létrehozására, hogy azok elsősorban saját kulturális igényeit elégítik ki. Ügyes szervező segítsíégével a szövetkezeti klubok a kulturális tevékenységen kívül a tagság szakmai nevelésének központjaivá is válhatnak. Ez különösen ma, a gépek, a tudományos és műszaki forradalom korszakában igen nagy jelentőségű, mert e folyamat a mezőgazdaság fejlődésére is nagy hatással lesz. A mezőgazdasági termelés hatékonyságának előmozdítása állandó feladat — társadalmi kérdés —, egyszerre megoldani nem lehet. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a kétezredik év táján Földünk lakossága a mai három milliárdról hat és fél milliárdra emelkedik, s ezen idő alatt az igények is lényegesen növekednek. Az elkövetkező harminc évben hazánk lakossága is több millió fővel gyarapodik majd, ami maga után vonja elsősorban az élelmiszertermelés lényeges emelésének szükségességét. Ezt a kérdést csakis a mezőgazdaság kemizájésával, teljes gépesítéssel, sőt az egyes termelési szakaszok automatizálásával lehet megoldani. Ez a fejlődés viszont egyre szakképzettebb embereket követel, nemcsak a vezetők, de a tagok szakképzettségének lényeges fokozását is. Ennek előfeltételeit meg lehet és meg kell teremteni a szövetkezeti klubok keretén belül, ahol lehetőség adódik a mezőgazdasági szakirodalom rendszeres olvasására, mezőgazdasági filmek vetítésére, előadásokra, vitaestekre és egyéb rendezvényekre. A legfejlettebb mezőgazdasági országok, mint például Dánia, Franciaország, az Északamerikai Egyesült Államok már régen megtanulták, hogy a mezőgazdaság területén is a leghatásosabb befektetés az, amelyet tanulásra, a szakképzettség gyarapítására fordítanak, mely sokszorosan visszatérül a mezőgazdasági termelés lényeges emelkedésével. Tapasztalatok bizonyítják, közös gazdaságaink nagy többségének megvan a lehetősége szövetkezeti klubok létesítésére, legtöbb helyen csupán a szervezés hiánya vagy éppen a kényelmesség akadályozza az ilyen irányú munka kibontakozását. Pedig a kényelmesség vagy nemtörődömség bűn önmagukkal, a társadalommal szemben. A szövetkezeteknek bátrabban kell hozzányúlni ehhez a kérdéshez! Falvanként egy fizetett kulturális szervezőt beállítani nem nagy ördöngösség, aki irányítja majd a szövetkezeti klub munkáiét, szervezi az előadásokat, tehát, mint professzionális dolgozó felelősséget vállal a szövetkezeti tagság kulturális életének szervezését illetően. Bizonyos, hogy az e célra fordított öszszeg sokszorosan megtérül a szövetkezeti tagság műveltségének gyarapításán keresztül. Természetesen a szövetkezeti tagság kulturális életének és szakmai képzettségének problémáját s ezzel együtt a szövetkezeti klubok megalakítását megnehezíti a központi falvak {faluközpontok) létesítése, tehát a falvak és szövetkezetek összpontosítása. Feltételezhető, hogy bármennyire is szeretnénk, ha a tervezett urbanizációs folyamat, mely távlatilag feltételezi átlag hat-hétezer lakosú faluközpontok kialakítását, nem valósul meg egyhamar, mert ez óriási befektetésekkel jár. No meg fennáll az az eset is, hogy a központi jellegű községeken kívül megmaradnak azok a falvak is, amelyek nem játszanak döntő szerepet a falufejlesztési tervben. Az itt élő dolgozók kulturális és nevelési igényeinek kielégítéséről is gondoskodni kell. Hiszen ezek a lakosok éppúgy kiveszik részüket a munkából, mint a falu-központok lakói. A szövetkezetek vezetőségének gondoskodnia kell e falvak szóbanforgó igényeinek kielégítése anyagi feltételeinek megteremtéséről is! Számos ilyen település és falu rendelkezik kultúrházzal, vagy legalábbis kulturális célokra alkalmas helyiséggel. Ezeket a lehetőségeket sem szabad kihasználatlanul hagyni; a művelődési alap anyagi eszközeiből ezek a községek, falvak, települések is részesüljenek. Mindaz, amit elmondottunk a szövetkezeti klubok Jelentőségéről £s feladatairól s azokról a problémákról, melyek megoldásra várnak, nem lesz könnyű feladat. Azonban ha visszatekintünk a szövetkezetek eddigi fejlődésére, akkor azt kell mondanunk, hogy megoldottunk már nagyobb problémákat is. Fontos, hogy a szövetkezeti vezetők tudatosítsák: ma már a közös gazdaságon belül nemcsak a termelésért felelősek — habár ez az elsődleges —, hanem a szövetkezeti tagság, a falu kulturális életének szervezéséért, a művelődési igények kielégítéséért is. Ezirányban kell formáliti a közvélemény, a tagság helyes állásfoglalását isi VARGA JÁNOS KELLEMESET A HASZNOSSAL' A azimői szövetkezetesek a közelmúltban négynapos tanfolyamot rendeztek negyven hallgató részére, gyönyörű környezetben, LuhaCovicén. A résztvevők több érdekes előadást hallgattak meg, amit értékes vita követett. A hasznos javaslatokat a tervek készítésénél felhasználják. A tanfolyam hallgatói szabad idejükben megismerkedtek a környék nevezetességeivel, természeti szépségeivel. Tehát, a kellemeset összekötötték a hasznossal. Lám, fgy is kihasználhatják a szövetkezeti tagok szabad idejüket — a téli napokat. Horváth Lajos, mg. mérnök, Szímő. Az 1967. év utolsó bemutatójaként Kuüoll Friml világszerte népszerű, látványos nagyoperettjét — a Rose Mary-t — vitték színre a Kassai Állami Színházban. A darabot, melyet rendkívüli érdeklődés előzött meg, Karel Smatífk, prágai rendező tanította be. A címszerepben Cséfalvay Katót láttuk, a többi jelentős szerepet L. Paőaj K. MareCek, M. Hájek, B. Hanáková és E. Smáliková játszotta, (tä) (Foto: Bodnár) A magyar kultúra húsz éve Zselízen A CSEMADOK zsellzi helyi szervezetének színjátszó csoportja december 3-án mutatta be Katajev: Bolondos vasárnap c. bohózatát. E darabbal léptek fel a „Szovjet és orosz drámák fesztiválja" járási versenyén is. A darab műsorra tűzése nem volt véletlen. A vezetőséget két szándék vezérelte. Az egyik, hogy méltón fejezzék be a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának ünnepségeit, a másik pedig megnyitója volt „A magyar kultúra húsz éve Zselízen" címen sorra kerülő kulturális seregszemlének. Ez utóbbi december elejétől március végéig tart. A magyar kultúra húsz éve keretében több előadás hangzik majd el. Az előadások tárgya az a sokrétű tevékenység lesz, mely húsz év alatt Zselízen lezajlott. A vezetőség elgondolása, hogy a színjátszók eddigi munkáját kiállítások keretében mutassa be. Népdalestek és a népszerű „Szív küldl“-k bizonyára oly vonzó hatással lesznek, mint a múltban voltak. „Még egyszer az öreg fiúk" címen egész estet kitöltő műsorban ismét fellépnek a kultúra veteránjai. Mennyi kedves emlék fűződik műsoraikhoz. Hogyan is kezdődött? Húsz év távlatából nehéz konkrét feleletet kapni. A téglagyárban kezdődött az egész. A gyár idősebb és fiatalabb dolgozói színjátszó csoportot alakítottak. Az sem szegte kedvüket, hogy kultúrházhíján az egyik téglaszárító sopát alakították át színházteremmé. Kezdeményezésüket siker koronázta: telt ház előtt zajlott le első szereplésük. A siker újabb tettekre serkentett. A megtett utat húsz esztendő eredményei fémjelzik. Visszatérve a jelenlegi darab előadására, a régi gárda mellett új szereplők mutatkoztak be. A régiek közül: Tóth Béla, Szalai Irén, Hugyec Margit, Hugyec Ferenc, Csenky Dezső, a fiatalok közül Fazekas Jolika, Pozsár Kati,' Knrucz Juliska, Németh Neszti, Sztreda Éva stb. alakítását láthatta a hazai közönség. Sikereik hatása érezhető a fiataloknál. Nem zárkóznak el, ha szereplésre felkérik őket. Nincs is miért vonakodniuk, mert az üzemi klub kényelmes otthont nyújt a színdarab tanulásához és a próbákhoz is. Igyekezetükhöz nagy segítséget kapnak az üzemi klub vezetőjétől, Gulls Vilmos elvtárstól. De nemcsak segítséget nyújt, ha szükséges „beugrik" egy-egy szerep eljátszására is. Az elmúlt évek során nem egyszer bíráltuk a tanítókat, hogy egyes községekben passzív magatartással szemlélik a kulturális munkát. Nem vonatkozik ez a zselízi tanítókra, akiknek többsége tevékenyen hozzájárul a magyar kultúra terjesztéséhez. E téren maga az iskola igazgatója jár elő jó példával. Göbő Lajos igazgató e darab rendezője. Munkatársa Mácsadi János szintén tanító. Rajtuk kívül még vannak többen is, akik készségesen segítenek. A CSEMADOK zselízi helyi szervezetének színjátszóit volt alkalmunk látni a Jókai-Napok színjátszó együttesei között is. Nem vallottak szégyent a népes mezőnyben. A kritika is elismeréssel írt róluk. A jövő évi Jókai Napok alkalmával ismét ízelítőt kívánnak nyújtani tudásukból. Németh László: Villanyfény című társadalmi drámájával szándékoznak fellépni. Igyekezetüket bizonyára siker kíséri. Hisszük, hogy „A magyar kultúra húsz éve Zselízen" sorra kerülő rendezvényeknek hasonló sikere lesz, mint az elmúlt évek során volt. Bízunk abban, hogy a zselízi közönség megérti e kezdeményezés értelmét és magáévá teszi. ANDRISÉIN JÓZSEF amikor szombaton reggel bement a garázsba, és megtudta, hogy az a kocsi, amelyet Zarokov elvitt, nincs bent a garázsban, rossz előérzete támadt. Bement a garázs vezetőjéhez, és elmondta a tegnapi esetet, hogy miként cserélték ki Zarokov kocsiját, s hogy Szliva kocsija nincs bent. A garázs vezetője higgadt, megértő ember volt. Enyhén megfeddte Mariját, és utasítást adott, hogy Szliva kapjon egy tartalékkocsit. Zarokovval kapcsolatban pedig, akit mint sofőrt nagyra becsült, és akinek Marijával való viszonyáról sok mindent hallott, azt javasolta, hogy a legelső beérkező sofőrt küldjék el a lakására. Ha nincs otthon, akkor értesítsék a rendőrséget az eltűnésről. Marija nem tudta Mihail címét, ezért felszaladt a személyzeti osztályra. Amikor visszatért, a szobája teljesen tele volt. A rossz hírek sokkal gyorsabban terjednek, mint a jók. Sok sofőr nem indult még ki a garázsból, mert nagyon szerette volna tudni a részleteket. Marijának nem volt nyugta, és maga indult Mihail felkutatására. Megkérte a legelső sofőrt, hogy vigye el Zarokov lakására. Megálltak a kerítésnél, amelyen a keresett számot látták, és kiszálltak a kocsiból. Az udvarban a ház helyén üszkös romot találtak. Csak két cserépkályha meredt bután az ég felé. A városi kapitányságra hajtottak. Ott azt mondták nekik, hogy a ház ismeretlen okból az éjszaka gyulladt ki, s a tulajdonost, Gyembovicsot holtan hozták ki az égő házból. Külsőleg nem látszanak rajta erőszak nyomai. A ha Iái okára természetesen csak a bon colás ad pontos választ, de valószínűnek látszik, hogy a szerencsétlen na gyón berúgott, és nem tudott kimenekülni az égő házból. A garázsba visszatérve Marija már képtelen volt dolgozni. A vezető behívatta Marija váltótársát. A vasárnapot az asszony otthon töltötte, és minden egyes csengetésre szaladt ajtót nyitni. De soha nem az jött, akit várt. Egyébként is Mihail miért csengetne, kulcsa van... Hétfőn megtudta, hogy a taxit megtalálták egy dfllőúton. Egy szekérnek ütközött, de nem nagyon tört össze. Mihail Zarokovnak nem akadtak nyomára. Eltűnt. Marija bement a városi kapitányságra, beszélt a nyomozó csoport vezetőjével, de semmit nem tudott meg. Valószínűnek tartották, hogy Zarokov azért szökött meg, mert félt, hogy a karambol miatt felelősségre vonják. Annál is inkább, mert nem ez volt az első esete... ... A taxisofőrök sokfelé járnak, sokféle embert visznek. A garázsban hamarosan az a hír járta, hogy ez a Gyembovics nevű öreg, akinél Zarokov lakott, szívbeteg volt, és egyáltalán nem lett volna szabad innia. De az a vén bolond, bánatában vagy örömében jól beszívott, és bennégett a házban. Mindenki sajnálta Mariját, hisz láthatóan napról napra fogyott. De azt senki sem tudta, hogy Marija terhes. Az asszony még Mihailnek sem tudta megmondani. Jóval később, amikor felidézte emlékezetében a Mihaillel folytatott beszélgetéseket, Marija megértette, hogy a férfi nem volt hozzá olyan őszinte, mint ahogy ő hitte. Mihail azt állította, hogy a külvárosban, szörnyű helyen lakik, szégyell vendéget hívni, és kiderült, hogy nem a külvárosban és nem vityillóban lakott. Miért hazudott? Mihail személyét egyébként is sok furcsa, érthetetlen história vette körül... (Folytatjuk) A MATESZ januári műsorterve január 3. szerda Izsa 16.00 Őzikék és a farkas január 4. csütörtök Pozsonyeperjes 19.30 Liliomfi január 5. péntek Dnnamocs 19.30 A néma levente január 8. szombat Vásárét 19.30 Liliomfi január 7. vasárnap Ksrva 19.30 Űri muri január 9. kedd Deákl 19.30 Liliomfi január 11. csütörtök Izsa 19.30 Rejtélyes körülmények között január 12. péntek Alsőszeü 19.30 Liliomfi január 13. szombat Sókszelőca 19.30 Liliomfi január 14. vasárnap Naszvad 19.30 A néma levente január 16. kedd Köbölkút 19.30 Liliomfi január 18. csütörtök Zsellz 19.30 A világ négy sarka január 19. péntek Komárom 19.30 A néma levente január 20. szombat Nagymácséd 19.30 Liliomfi jannár 21. vasárnap Kéty 19.30 Szent Péter esernyője január 28. péntek Komárom (premier) 19.30 Romeo és Júlia január 27. szombat Dunaszerdahely 19.30 Romeo és Júlia január 28. vasárnap Komárom ig.30 Romeo ás Júlia Jannár 30. kedd Érsekújvár 19.30 Romeo és Júlia Másfél millió korona beruházást költ séggel, s rengeteg társadalmi munkával fedél alá hozta a művelődés korsz ?rü hajlékát az tpolynyéki szövetkezet. N. Kovács István felvétele SZABAD FÖLDMŰVES 7 1987. december 30.
