Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-12-30 / 52. szám
Az óév utolsó napjainak legidőszerűbb kérdése az, hogy vajon mit hoz az új esztendő. Az emberek terveket forgatnak a fejükben, felmérve idei eredményeiket a jövő észténdóben még jobbakat szeretnének elérni. Egységes földművesszövetkezeteink, állami gazdaságaink számára sok újat hoz 1968. A tökéletesített irányítást rendszer bevezetéséből eredő feladatok és lehetőségek sokmindenben megváltoztatják a gazdálkodás eddigi menetét. Egyre időszerűbb kérdés a járási mezőgazdasági társulások problémája is. Gondolkodni tehát van miről bőven. Megvalósulnak-e terveink? Nem tagadjuk az objektív nehézségek létezését, ám tapasztalatból tudjuk, hogy jórészt tőlünk függ, vajon megvalósulnak-e terveink. A megvalósulásig sokszor göröngyös az út, azt szokták mondani, hogy tervezni könnyű, hiszen a papír mindent elbír. Lám, éppen ezért nehéz tervezni. Éppen azért, mert a papír valóban mindent elbír. Nekünk viszont olyan terveket kell felállítanunk, amelyek megvalósíthatók. Különben rossz munkát végeztünk, megkárosítottuk népgazdaságunkat és önmagunkat is. Tehát most, amikor az új esztendőt köszöntő poharunkat a magasba emeljük, gondoljunk erre is. Terveink megvalósíthatóságára. És felelősségünkre!... Mert mindazért, ami nem sikerül, ml vagyunk a felelősek. Társadalmunk fejlődése, szocialista építésünk további sikerei — ez mind a mi nemzedékünk vállán nyugszik. Álljunk helyt becsülettelI,,, Madari tervek Ilyen zimankós téli Időben bizony egy cseppet sem kellemes kóborolni a madari szőlőhegyen. A Jeges szél süvöltve száguld a katonás sorban álló szőlősorok között, azt gondolná az ember, hogy ilyenkor a madár se Jár erre. Felérve a domb tetejére asszonyokkal találkozunk mégis. A kordonos műveléshez szükséges drótokat húzzák ki az oszlopok között. — Az elnök elvtársat keressük. Odabenn azt mondották, hogy kijött a szőlőbe. Kiderül, hogy eltévesztettük az utat. A másik oldalról kellett volna nekivágnunk, oda ment az elnök, a bulldózer munkáját ellenőrzi. — Aztán nem fáznak ilyen cudar Időben? — Dehogy fázunk — bizonygatják a nénik, miközben az úgynevezett Sutyú völgy felé vezető utat próbálják megmagyarázni. — Jól felöltöztünk, aztán munka közben ki is melegszik az ember. További bolyongások után végre megleljük a Sutyú völgyet, megpillantjuk a serényen dolgozó bulldózert s nyilván szerencsénk van, mert az örökké mozgó, határt Járó elnökkel is sikerül találkoznunk. Soóky Lajos, az elnök annak idején nem éppen a legrózsásabb helyzetben vette kezébe a szövetkezetét. Szaktudásának, gazdag tapasztalatainak köszönheti, hogy rövidesen sikerült talpraállítania. Az elmúlt esztendőben például nem kevesebb mint 2 700 000 korona értékű különböző akciót valósítottak meg. Bizony nem gyerekjáték az Ilyesmi, körültekintő szervezést, megfontoltságot igényel. Persze, a küszöbön álló esztendőt Illetően is szép terveket forgatnak a fejükben a közös gazaság vezetői. A pulyka és gyöngytyúk tenyészet kibővítését elsőrendű feladatuknak tekintik, s ehhez maradéktalanul meg kell teremteniük a szükséges előfeltételeket, ha a tervezett Jövedelmezőséget el akarják érni. Hisz nem kevesebb, mint 5000—6000 pulykát és 20 000 gyöngytyúkot akarnak tartani s mindez nem lenne megvalósítható korszerű berendezések nélkül. Ami az építkezést illeti, „kissé le kell fékezni", hogy az elnök elvtárs szavaival éljünk. Az idén összesen 5 000 000 koronát fordítottak építkezésekre, s nem szeretnék, ha a túlzott építkezés miatt felborulna a földművesszövetkezet gazdasági egyensúlya, esetleg ha az ilyen ‘nagyarányú építkezések zavarólag hatnának a gazdaság fejlődésére. Terveikről természetesen korántsem mondanak le. 1970-ig szeretnék „tető alá hozni" az öntözőberendezést, mely által 508 hektár terület válik öntözhetővé. Ehhez viszont kutakra, csatornákra, víztárolóra lesz szükség, tehát a beruházásokat illetően éppen elég a gondjuk. Mindezek megvalósításához lényegében már hozzá is láttak, ám ami a madari közös gazdaság figyelmét a jelen pillanatban a legjobban leköti, az a szőlőtermesztés. Most pedig következzék egy kis krónika. A híres madari borokról már a 16. századból is vannak feljegyzések. A madari hegy leve a legjobbakkal vetekedett s hírnevét valószínűleg meg is őrizte volna, ha nem jön a múlt század végén a filoxéra és a peronoszpóra, amely tönkretette a nemes tőkéket. Ez után a Sutyú völgyi szőlőskert gazdái úgy határoztak, hogy megelőzve az újabb vészt, mely ellen akkoriban még nem állt módjukban védekezni, ellenállóbb fajtákat ültetnek a domb lankáira. Igenám, csakhogy az ilyen telepítésből származó bor távolról sem érte el az előző színvonalát, s így aztán a neves madari borok is feledésbe merültek. A szövetkezet vezetői most minden Igyekezetükkel arra törekszenek, hogy visszahódítsák a madari borok régi hírnevét. Nagyarányú telepítésbe kezdtek, a dombon megállás nélkül folyik a munka, példázza ezt az írásunk elején található kis epizód is. Jelenleg 62 hektárnyi a telepítés, amelyből a jövő évben 31 hektár fordul már termőre. Ugyanakkor a telepítés még tovább folyik, szeretnék, vagyis úgy tervezték, hogy az összterület érje el a 80 hektárt. A szőlőtermés már az idén is jelentős volt, tizenkét vagonnal szüreteltek. Az elkövetkező évben, természetesen ez a mennyiség növekszik, 16—17 vagonnal számolnak. Ami a bevételt illeti, az meghaladta az egymillió koronát, a termelést úgy irányítják, hogy minél előbb térüljön meg a befektetés. A madari szőlődombon ugyanis a teraszos művelést vezetik be, s ez bizony eléggé komoly befektetéseket igényel. Ami az egyes szőlőfajtákat illeti, ezen a téren is igyekszenek a hagyományokra támaszkodni. Ezerjó, kadarka, mézesfehér, tramin, müller, leányka, olaszrizling — ezeket a fajtákat részesítik előnyben. Szőlőről, borról persze a legbehatóbban pohár mellett' lehet tárgyalni. Az elnök meg is invitál bennünket egy kis kóstolóra. A szövetkezet pincéje takaros épület, s lenn a mélyben hatalmas hordókban érlelődik a bor. Megkóstoljuk az egyik-másik fajtát s egyöntetűen megállapítjuk, hogy valóban ízletes, jóminőségű borokat rejtenek a hordók. Ilyet bizony palackokból nehezen ihat az ember, hiába, a hordó, az hordó, akkor jó igazán a bor, ha a vincellér, pincemester szeme állandóan rajta van. Az idén 160 mázsa szőlőből préseltek bort Madáron. A többi szőlőt eladták. Poharazgatás közben aztán előhuzakodnak további terveikkel is. Ajánlatos lenne, ha több bort termelnének s nyitnának egy saját borozót is. Latolgatják, fontolgatják mit hozna ez a közösnek, tény viszont az, hogy ilyen minőségű borok mellett nem fizetnének rá. Felmerül egy társulás terve is önálló palackozó üzemmel s ha ezt sikerülne nyélbeütni, bizony nagy örömet szereznének vele a borkedvelő embereknek. Cikkünk címéül ezt adtuk: madari tervek. Nos, meg kell mondanunk, valóban szép tervek, a szövetkezet vezetőinek nagyvonalúságáról tanúskodnak. S hogy mindez maradéktalanul megvalósuljon, ahhoz a tagság szorgalmas munkája is szükséges. Az a tudat, hogy a gazdaság mindannyiuké s a belőle származó haszon elsősorban a falu fejlődését szolgálja majd. (B. P. I.) Talajjavítók klubja A melioráció problémája Szlovákiában immár hagyománnyal rendelkezik. Számos szakember életcéljául tűzte ki a talajjavítással összefüggő kérdések megoldását. Kétségtelen, hogy a különböző értekezleteken elhangzott viták és eszmecserék hatékonyan hozzájárultak Szlovákia mezőgazdasági termelésének fejlesztéséhez. Amíg egyes, nagyobb kiterjedésű munkahelyeken a szakképzett dolgozók rendszeresen tájékoztatták az érdekelteket az új meliorációs vívmányokról és azok technológiájáról, addig számos szövetkezetnek, állami gazdaságnak stb. csak szórványosan jutott ki ebből az ismeretterjesztésből. Ezt a kérdést már többször felvetették különböző munkaértekezleteken. Az ismeretterjesztés rendszeresítésének célját szolgálja most az 1966 óta a Szlovák Nemzeti Tanács megbízotti hivatalának földművelésügyi és közélelmezési főosztálya által kiadott, nem periodikus Meliorációs Közlönye (Melioraőny zpravodajca), amely a gyakorlatból beérkezett jelentések szerint, részben teljesítette is rendeltetését. Jövőre folytatni akarjuk a közlöny megjelentetését, egyidejűleg pedig a Szlovák Nem zeti Tanács említett főosztályának keretében talajjavító klub létesítését tervezzük üzemi részleg alakjában. A klub rendeltetése lesz felölelni és szervezni azon részlegek dolgozóit, ahol eddig nem teremtették meg a feltételeket tudományos technikai társaság megalakítására. A talajjavító klub, mint a tudományos technikai társaság üzemi fiókja a következő célokat tűzte ki: Tudományos dolgozók által rendezett előadások keretében rendszeresen . tájékoztatja tagjait a talajjavítás terén elért új vívmányokról és ismeretekről. Iskoláztatást és tanulmányi kirándulásokat rendez új ismeretek, tervezések, beruházások elsajátítása céljából, valamint a meliorációs berendezések kihasználásának érdekében. Együttműködik a meliorációs beruházás távlati kérdéseinek megoldásánál és az egyetemes talajjavítás részletkérdéseinek kidolgozásánál, ugyanakkor részt vesz valamennyi szakértekezleten, konferencián és külföldi tanulmányi utazásokon. Tehát figyelem! 68-ban megalakul a talajjavítók klubja! §. FOJTlK, mérnök 1968-ban több ezer család költözik be új lakóházba. (Foto: —tt.) A specializáló útján A dunaszerdahelyi -járásban újabb jelentős lépést tettek a specializáció útján. Két korszerű baromfifarm létesítésével lehetővé vált, hogy mintegy negyven gazdaságban felszámolják a baromfitenyésztést. A két farm ünnepélyes átadására a közelmúltban került sor a Dunatőkési Állami Gazdaságban. A szívélyes légkörben lezajlott átadáson jelen voltak a farmok építői is, így a budapesti Országos Szakipari Vállalat, valamint a mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár képviselői. Németh Jenő mérnök, a Dunaszerdahelyi Járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság igazgatója üdvözlő beszédében kifejezést adott annak a nézetének, hogy a magyarországi szakemberek valóban kiváló munkát végeztek s bámulatosan rövid idő alatt fejezték be az építkezést. Válaszában Tátrai elvtárs, az Országos Szakipari Vállalat igazgatója megemlékezett arról a baráti, testvéri légkörről, amely a két fél között az építkezés folyamán kialakult, s amely lényegében megkönnyítette a munkát, az esetleges problémák áthidalását. „Olyan baráti munka volt ez — mondotta — amelyről nem lehet eleget beszélni.“ A továbbiak során a járási mezőgazdasági termelési igazgatóság főmérnökéhez, Bartos Andorhoz intéztünk néhány kérdést. Elmondotta, hogy a két farm teljes kapacitása évente 18 millió tojás lesz. Ügy szeretnék, ha a befektetés öt éven belül megtérülne, s erre meg is van a biztosíték. A jövő évben, a tojástermelést illetően már 80 százalékban eleget tesznek a tervezett mennyiségnek. Ami tojáskiesés lesz, azt broiler csirkével pótolják. A két farmon összesen 80 ezer tyúk és 40 ezer csirke elhelyezése, illetve tenyésztése válik lehetővé. A farmok gazdaságosságával kapcsolatosan Pázmány Péter mérnök elvtárstól kaptunk felvilágosítást, mely szerint egy tojás kitermelési költsége 0,25 korona lesz. Ez 25 százalék hasznot jelent. Pázmány mérnök elvtárs, aki különben az üzem közvetlen irányítója, elégedett munkahelyével. A baromfitenyésztés, szavai szerint „hobby“-ja, tehát ez is előfeltétele annak, hogy az eredmények valóban kiválóak legyenek. Természetesen ne feledkezzünk meg az építőkről sem, mi vajon az ő véleményük az elkészült üzemről. Kőhídi Ferenc főmérnök, a mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár dolgozója kifejtette, hogy az üzem, melynek berendezését ők szállították, teljesen automatizált. Tehát nemcsak az etetés és az itatás, hanem a légkondicionálás és a világítás is. Ilyen körülmények között kiváló a takarmány hasznosítása. A berendezés üzembiztossága 100 százalékosnak mondható. Ami a korszerűséget illeti, ez a legmodernebb magyar berendezés és Európában bármely hasonló berendezéssel felveheti a versenyt. A magyarországi elvtársak, nagyon körültekintően, gondoskodtak pótalkatrészekről is. A helyszínen tartanak raktárkészletet különböző alkatrészekből, különben ha valami kifogyna Mosonmagyaróvár ide mindössze kétórás út személygépkocsival, tehát nem kerülhet sor komolyabb fennakadásra. Különben hasonló berendezéseket szállítottak már a Szovjetunió, Jugoszlávia, Bulgária és a Német Demokratikus Köztársaság számára, eddig nem voltak reklamációk! A mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár egyéb termékeit is jól ismerik Csehszlovákiában. Nem kevesebb mint 35 helyre szállították már a sokat dicsért LKB lucernaliszt készítő berendezést. A lucernaliszt brikettálására szolgáló MGF jelzésű berendezést illetően a közelmúltban kilenc darabra írtak alá szerződést. Ami az épületeket Illeti, Székely elvtárstól, az Országos Szakipari Vállalat dolgozójától kaptunk néhány felvilágosítást. Ö tervezte ugyanis az épületek szerkezeti részét és elmondotta, hogy az egész úgynevezett száraz technológiával készült. A munka egy hónapot vett igénybe. Egy elem súlya egy mázsa, a falak hőszigetelő-képessége kiválóan megfelel a célnak. Két baráti állam testvéri együttműködésének lehettünk a tanúi. Mindkét fél elégedett, s ez annak a jele, hogy a munka során nem fordultak elő nézeteltérések, mindegyik igyekezett a lehetőségekhez képest a másik kezére játszani. Az elkövetkező esztendőben teljes ütemben megindul tehát a két farm üzemeltetése. A kilátások nagyszerűek, hisz már maga az a tény is sokatmondó, hogy a gazdaságok nagyobb részében lehetővé vált a baromfitenyésztés felszámolása. Mi következik ebből? Megszűnik a felaprózottság, az ezzel járó adminisztráció s nem utolsó sorban az, hogy két nagyüzem élére könnyebben állíthatók szakképzett, tapasztalt vezetők mint mondjuk ötvenhárom üzem esetében. A dunaszerdahelyi járás mezőgazdaságának Irányítói tehát újból tanúbizonyságot tettek amellett, hogy szívügyüknek tartják a korszerű nagyüzemi mezőgazdaság továbbfejlesztését, s ennek egyik útja mindenkéopen az ésszerű specializáció. Sok szerencsét kívánunk vállalkozásaikhoz az elkövetkező hatvannyolcas esztendőben is. (B—pl.)
