Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-12-30 / 52. szám
Az EFSZ-ek járási konferenciáin hallottuk (Folytatás a 3. oldalról.) sor Indokolatlan árcsökkentésekre, vagy árdrágításokra. Boőr mérnök vitafelszólalásában a tenyészanyag-kiválasztás, a takarmányok kalóriaértéke stb. kérdésével foglalkozott, többek között. Jó példaként említette a dunaszerdahelyl járást, ahol az állategyedek elődeinek jótulajdonságai ismeretét is fontosnak tartják. — Bízom abban, hogy a járási mezőgazdasági társulás nagy figyelmet A Járási szövetkezeti konferencián főzet Sobota mérnök, a járási mezőgazdasági termelési igazgatóság vezetője ismertette a szövetkezetek háromévi gazdasági eredményeit. Rámutatott arra, hogy a közös gazdaságok rövid időn belül helyre hozták az árvíz okozta károkat, s országos szinten is kimagasló eredményeket értek el a termelésben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a járásban nincsenek problémák. A jövőben nyolcezer hektár alacsony hozamú rét és legelő termővé tételére kell nagy gondot fordítani. Problémát okoz a járás szövetkezeteinek a rendszertelen mfitrágyaellátás, dacára annak, hogy az árakat magasan felemelték. A mezőgazdasági üzemek nem kapják meg a kívánt mennyiséget vagy későn jutnak az egyes műtrágyákhoz. A gépállomány jelenlegi helyzete sem felel meg a követelményeknek. Kevés az olyan erőgép, amelyet gazdaságosan ki tudnak használni. A konferenciát megelőző időszakban a mezőgazdasági üzemek fő problémája a gépek, alkatrészek, építkezési anyagok, vetőmagok és a különféle gyümölcsfák hiánya volt. A konferencián felszólalók többsége is főleg ezekkel a kérdésekkel foglalkozott. Retkes Lajos, a bácsi szövetkezet elnöke élesen bírálta a rendszertelen takarmánykeverék-ellátást a baromfitenyésztésben. — Szövetkezetünk ez évben hárommillió tojást ad el. Ennek ellenére nem tudjuk 100 százalékra biztosítani fordít majd a növendékállattenyésztés színvonalának emelésére — kooperáció keretében — reménykedett Boór mérnök. — A 3000 literes évi tejátlag nem határ, 3500 liter is elérhető jobb istállózási, takarmányozási feltételek megteremtésével, jobb szelektálással. A Vágsellye—Gúta körzetben meghonosodó holland fekete-tarka szarvasmarha fajta tenyészfeltételeinek biztosítása hozzájárulhat e nemes cél eléréséhez. . N. KOVÁCS ISTVÁN a takarmányellátást. Takarmánykészlet hiányában egyes hónapokban 10— 15 százalékkal kisebb volt a hozam szövetkezetünkben. Ma már nem a baromfitenyésztés kiszélesítése, hanem a tartalékok feltárása szükséges. Jobb abrakkeverék, jobb tenyészanyag kell és nem utolsó sorban jó természeti előfeltételek. Az új, korszerű felszerelések hátráltatják a tojástermelést. A gépek zajában nem lehet eredményt elérni! Inkább a természet közelségét kellene keresni a kísérleti állomások kutatóinak is a baromfitenyésztés terén. Nem mindig a többtermelés a mérvadó, folytatta az elnök. A szerződé51* leg lekötött 3300 kismalacból 800-at nem tudtunk eladni. Negyvenezer koronát követelhetnénk, de a sertések a penáléból nem élnek meg, jegyezte meg iróntkusan. Az abraktakarmányt pedig nem tudjuk számukra biztosítani. A jövőben az ilyen eseteknek nem szabadna előfordulni. Felszólalásában érintette a rendszertelen, nem kielégítő gyümölcsfacsemete és vetőmagellátást is. — Manapság, amikor előtérbe került a gyümölcstermesztés, beszüntették a faiskolákat. Itthon nem kapunk, külföldről pedig valuta hiányában a mezőgazdasági üzemek nem vásárolhatnak. Miért nem lehet megoldani azt, hogy a mezőgazdasági áruért kapott devizából a termelő egy bizonyos öszszeget kapjon? A hazai nemesített vetőmagok sem kielégítőek. Kukoricából jelenleg csak 28 mázsás hektárhozamot tudunk elérni, addig amíg a Jugoszlávok vagy a magyarok 80 mázsán felül is termelnek. Miért nem lehet tőlük vásárolnunk megfelelő mennyiségben vetőmagot? Ha ez így megy tovább a szövetkezeteket kényszerítik búzát termelni, mert ebből elérnek 30—35 mázsás hektárhozamot, kevesebb anyagi és munka ráfordítással. Járásunk több szövetkezetében fájó pont a zöldségtermesztés is. Vagonszámra kerül az értékes áru a komposztba. Igaz ugyan, az árát kifizetik, de vajon nem népgazdasági kár az állam kasszájából a nemlétező áruért fizetni. Barát Imre, a kolozsnémai szövetkezet elnöke hangoztatta: nálunk fájó pont a kendertermesztés. A holicsi feldolgozó üzemből kaptunk egy leiratot, amelyben értesítenek bennünket, hogy a raktáron nagymennyiségű kender van felhalmozódva, ezért az árát 170 koronára csökkentik. Ennek következtében szövetkezetünknek hetvenezer korona kára keletkezett. Vajon érdemes ezek után kendertermesztéssel foglalkozni? Bakulár László, a marcellházi szövetkezet mechanizátora érintette talán a legfájóbb pontot, a gépek és alkatrészek hiányát. — Járásunk szövetkezetei teljesítik feladataikat az állammal szemben. Viszonzásul miért nem kapunk elegendő alkatrészt, megfelelő mezőgazdasági gépeket? — tette 'fel a kérdést. Ma már ott tartunk, hogy a gépesítés átlépi a szövetkezet pénzügyi tervét. A gépek ára 25—40 százalékkal emelkedett, ennek ellenére sok olyan gépünk van, amely már elavult. Itt vannak például a traktorok. Ma már nem valók a termelésbe. Nincs fűtés, rossz a rugózásuk. A tervezők arra nem gondolnak, hogy a mezőgazdasági gépeken is emberek ülnek? A vontatóeszközök konstrukciója rossz, szinte félő, hogy naponta nem adódik-e elő egy-egy baleset. Ha már a hazai gépek gyártása nem kielégítő, miért nem lehet külföldről behozni olyat, ami a követelményeknek megfelel? Gondok, problémák vetődtek fel a komáromi konferencián. És volt belőlük éppen elég. Olyan is, amit a helyi adottságok között meglehet oldani. De a legfőbb a felsőbb szervek felé irányult. Tudomásul kell tehát venni, hogy a mezőgazdasági üzemek kívánsága jogos. Ha azt akarjuk, hogy többet termeljenek, akkor az ipar részéről is felelősségteljesebb munkára lesz szükség. (czita) Komáromban K4 agyarországon 1957-ben, 10 év* * vei ezelőtt tombolt legborzalmasabban a járványos gyermekbénulás, a Heine-Medine kór, a polyomnyelicis (poliomielitisz) nevű igen veszedelmes gyermekbetegség, ami az említett évben 2334 alkalommal jelentkezett és 143 életet rabolt el. A felszabadulás után már 1947, 1954, 1955 és 1956-ban is felütötte a fejét, de egyik sem jelentkezett olyan veszedelmes formában, mint az, amely 1957-ben tombolt az országban. Azóta nincs! Vajon miért? Erre ad feleletet Buga doktornak, az „Egészség“ főszerkesztőjének a cikke. Odakint trombitált a szél. Kergette a havat. A magasban kaszáltak a csikorgó jégkesztyűbe bújt, csörögve csókolódzó faágak. Az ablak alatt a lucfenyő tenyérágaln a déli ragyogásban megroppant hólepényt is leráncigálta és úgy lógott, mint a komondor kutya csomókba tapadt, himbálódzó, fürtös bundája. András bácsi káromkodva topogott be a pitvarajtón. A subát levetette, a havat lerúgta, tenyerét összeverte, bozontos bajszából meg kitörölte a Jégcsapokat. — Fúj ez a rohadt szél, hogy a nehézség essen bele! No de most van az ideje — dohogott, majd letelepedett a kályha mellé és kinyújtóztatta a csizmáit. . — Tanulsz öcskös — vigyorgott rám, aztán hunyorogva folytatta — hát azt már tudod-e, hogy mit csinál a szél, amikor nem fúj.,.? Elöntött a pulykaméreg. Velem bibony ne incselkedjék. Hát mit is csinálna? Biztosan a vackában kuporog és pihenteti a fúvókáját, hogyha kipihent, hát újra kezdje. Ez a bosszantóan furcsa, játékos kérdés, ez a kis diákköri emlék jutott az eszembe a minap, amikor kezembe került annak a tréfás kedvű, kötekedő olvasónknak — vagy hallgatónknak — a levele, aki azt Írja, hogy: ... azt mondja meg, mit csinál a Járvány, amikor nem jár?“ Ez a kérdés is dühbehozott. Aztán elgondolkoztam. No! Nem is olyan bosszantó, mint az a másik, az a régi, mert ha alaposan megrágja mondanivalóját az ember, még felelni is lehet rá. Csak az kell hozá, hogy egy kicsit szétnézzünk a járványok, illetve a betegségek házatáján, és egyet fülönragadjunk közülük. 4 SZABAD FÖLDMŰVES 1887, december 30. De melyiket? Mert betegsége, meg nyavalyája válogatja. Nem minden fertőző betegség egyforma. Nem rohan mindegyik. Nem egyformán árt mindenkinek, aki kapcsolatba kerül vele. Lássunk egy olyant, amelyik nemrég még peckeskedett, még riogatta, még ijesztgette az embereket, de az utóbbi időben megcsitult, mert fejbekőlintották, vagy börtönbe zárták. A járványos gyermekbénulásra — a Heine-Medine féle betegségre — tudományos néven a polyomnyelicisre (poliomielitiszrel gondolok. Furcsa betegség ez a gyermekparalízis. Medine, a nagy francia orvostudós hívta fel rá a világ figyelmét, amikor 1887-ben bebizonyította, hogy azok az ismeretlen eredetű bénulások, amelyeket Heine már 1840-ben leír, valamilyen járványos fertőzés következményei, tehát a gyermekbénulás fertőző betegség. Azt mondta: bénulások, amelyek járványos fertőzés következménye, így helyes? Igen, mert a betegség nem jár minden esetben bénulással. Sőt! A legtöbbször lezajlott enyhe hurut, köhögés, étvágytalanság, levertség, közepes láz, vagy bizonytalan emésztési zavar alakjában minden különösebb következmény nélkül. De néha — valamilyen szerencsétlen körülmény miatt — a betegség végén megbénul a beteg lába, keze, vagy az izomzat egyéb csoportja. Éppen ebből következtettek a kutatók arra, hogy sokkal többen eshettek át rajta, és így tudtukon kívül sokkal többen váltak ellenállóvá, mint gondolná az ember. Ezt bizonyítja az is, hogy a kórokozók iránti fogékonyság az évek szaporodásával erősen csökken, tehát a bénulás tulajdonképpen a lezajlott betegség szerencsétlen következménye, ami egész életre tönkreteheti a betegségből kigyógyult, de megbénult életet. Jogos volt tehát az általános riadalom? Jogos bizony! És indokolt az orvostudósok iparkodása, amivel megfékezni akarták ezt a furcsa és alattomos járványt. De mivel keresték a gyermekbénulás kórokozóját? Közben telt-múlt az idő. A tizenkilencedik század átbillent a huszadikba és nagy orvosi felfedezésekről harsogott a sajtó. 1909-et írtak, amikor Landsteiner és Popper közölték, hogy a Heine-Medine-féle betegség kórokozója a baktériumnál is sokkal kisebb élőlény: szűrhető vírus. Az emberen kívül az emberszabású majmok érzékenyek iránta. Ez már komoly lépés volt. Különösen, amikor Endrers Nobel-díjas tudósnak sikerült a vírusokat a szervezetből kivágott túlélő szervrészekben, szöveteken tenyészteni, tehát sikerült a betegséget üvegbörtönbe zárni, hogy sejtkárosító hatását és a vele kapcsolatos ellenanyag-termelődést megfigyelhessék. A nagy harc, akkor már biztos úton haladt tovább, hiszen szembenéztek a kórokozóval. Megismerték a gyermekparalízis vírusának mind a három típusát és rájöttek, hogy a beteg garatjában, torkában, székletében, vizeletében él és onnan kikerülve az ürülékben, a szennyvízben, a piszokban sokáig életképes marad. Rájöttek, hogy elsősorban bélfertőzés útján terjed és szétszóródásában a piszkos kéz, a fertőzött élelmiszer és a légy is segít. Közben azt is megfigyelték, hogy a betegség lezajlása utáni bénulások főleg legyengülés, nagyobb testi megerőltetés, sérülés, baleset, műtéti beavatkozás, megrázkódtatás, esetleg egyéb betegség utáni károsodás, tehát a szervezet valamilyen csökkent értékfisége következtében keletkeznek. Ekkor került a világ érdeklődésének központjába Salk Jónás pitsburgi bakteorológus professzor, akinek sikerült majomvese táptalajon olyan vakcinát készíteni, ami injekció alakjában adható és bizonyos ideig tartó védettséget biztosít. A hír bejárta az egész földet és az aggódó szülők készséggel vásárolták a Salk-vakcinát, hogy gyermekeiknél a betegséget és a bénulást megelőzzék. Egyesek arról beszéltek, hogy a tőke érdekelt volt a vakcina gyártásában, és ez bizonyos fokig akadályozta a haladást. Lehet! Mindenesetre tagadhatatlan, hogy az üzleti érdekeken túl az előtenyészetek vakcináinak szép eredményei mutatkoztak, amikor újabb felfedezésről írt a sajtó. Többnn próbálkoztak élő vakcinával Mit csinál a szél, amikor nem fúj DR. BUGA LÄSZLÖ: Az új diákszálló Komáromban Ez évben sikerült Ismét búcsúzunk az óévtől s köszöntjük az új esztendőt. E kettős ünnep vidám hangulata közben önkéntelenül felmerül bennünk a gondolat, lám megint elszállt egy esztendő, megint idősebbek lettünk. S egy pillanatra felvillan előttünk az óesztendő egy-egy örömteli pillanata. Akaratlanul is számadást végzünk: mi is történt velünk egy év alatt, mit sikerült elérnünk, megvalósítanunk terveinkből. Nem előre kiszemelt riportalanyok után jártam, csak úgy találomra szólítottam meg az embereket. Utcán, kávéházban, munkahelyen, kivel hol hozott össze a sors. Vajon kinek mi sikerült ebben az évben? Akik ismerik Varga Kálmánt, a gadóci szövetkezet elnökét, úgy tudják, Jellemes, bátor ember, aki minden körülmények között kiáll meggyőződése mellett — függetlenül 6s ezek között tagadhatatlanul a legnagyobb sikere Sabln professzornak volt. A gyermekbénulás elleni Sabin féle vakcina cseppek alakjában szájon át adható: tehát kíméletesebb, szélesebb körben terjeszthető és talán még az eredményei is jobbak. Egyesek talán vitatkoznak felette, de ez nem kisebbít a Sabin cseppek diadalán. Megmozdultak az orvosok, a Szovjetunióban Csumakov. Rajta kívül Szmorogyince, Koprowsky és Cox. Először a szocialista államok, majd a nyugatiak is termelték és használták is. 1959-ben Magyarországra is befutott az első Sabín szállítmány, és azóta rendszeresen kapják gyermekeink a Csumakov intézetben termelt Sabin cseppeket. És az eredmény: hazánkban 1981 óta csak szórványosan fordul elő ez a betegség. 1966-ban hat esetet jelentettek az orvosok. Mit csinál a járvány amikor nem jár? Persze ez így furcsa, hozzá nem értő kérdés. Még furcsább, ha azt mondom, a járvány nem jár, csak lépeget. Furcsa, mert hiszen a járvány szóban benne van a betegség gyors és széles terjedése. Talán megközelítőbb lenne, ha azt mondanám, nyűgöt raktak a betegség lábára, tehát csak lépni tud, mint a béklyózott állat. Megszűnt? Nemi A járványos betegség terjedésének három feltétele van: a kórokozó életképes vírus, a terjedési lehetőség, és a fogékony szervezet. A vad vírus még megvan. A fertőzés veszélye is csak csökkent, mert kevés a beteg, a kiinduló forrás, de a szervezetet a Salk vakcina cseppekkel sikerült ellenállóvá tenni és ez szab határt a betegség terjedése járvánnyá válásának. A gondot nem vetettük el, a járványos gyermekbénulás nem tekinthető végérvényesen legyűrt ragályos betegségnek, de tehetetlenné tesszük a vakcina cseppek rendszeres adagolásával, az óvintézkedések szigorú megtartásával és a megelőzés rendszeressé tételével. Ennek érdekében dolgoznak az Európai Polyomyelitis Társaság tudósai, akik elérik, hogy mindenfelé terjed a Salk és a Sabin vakcinák használata. A közös jóakarat, a tudományos iparkodás és a becsületes összefogás egyszer — talán nem is olyan hosszú idő múlva — biztosan eléri majd, hogy a rohanásában megfékezett, de ma még — nem a vakcináltak között — lépegető betegség még a lépegetést is abbahagyja és úgy cselekszik, mint a szél, amikor nem fúj. ... hogy teljesen megjuhászkodik. attól, hogy megszeretik-e vagy elide* genednek tőle. A szövetkezetben túl* nyomórészt vidékiek dolgoznak. Ügy* szólván semmi sem köti ide őket a munkahelyen kívül. Mégis, mi a ma* gyarázata annak, hogy olyan sokan dolgoznak itt a környező falvakból?. Talán csak az, hogy a munkát úgy kell irányítani, hogy mindenki jól érezze magát. Az elnök érti a mester* ségét. A szövetkezetben mindenki elé* gedett, hisz az irányító szervező mun* Icája és leleményessége folytán a kö* zös gazdaságban közel negyven ko* róna a munkaegység értéke. A nagy családnak sikerült az óesztendö min* den napja. S az elnöknek? — A legboldogabb pillanatom az volt, amikor szeptemberben megszü* letett a kislányunk, Erika. Ennél na* gyobb örömet soha nem kívánhat* nék... és sikerült elköltenem hatvan* ezer koronát is. A család vagyona egy Renaulttal gyarapodott... Hát kell ennél nagyobb öröm . %.? + Bihari borozó. Ki ne ismerné Duna* szerdahelyen? Kora délelőtt tértünk be. Kevés ilyenkor a vendég. A kiszól* gálók ráérnek. A főnök is. Ilyenkor mindenki ráér. Vajon neki nil sikerült? — A negyvenkilencedik héten a sportkán autót nyertem, mondja Kvar< da Alojz. Pénteki napon adtuk fel a szelvényeket. Közösen valamennyit. A kollektíváét s az enyémet is ... én lettem a szerencsésebb ... Végre sike* rült. Kitartás dolga — vagy a szerencséé a siker? Minden bizonnyal az előzőé, + Kora reggel volt. A Duna szállóban találkoztunk. Egyedül üldögélt, feketét rendelt. Bemutatkoztunk. — Mácsai Gyula vagyok. Beszélgetünk. Melyik napnak örült ez évben? Meglepődik. Furcsának találja amit - kérdezek. — Miért érdekli? Megmondom. — Nem érdekes, de ha kíváncsi! Annak, amikor megkaptam a háromszobás szövetkezeti lakás kulcsát. Egy éve nősültem. Az anyósoméknál laktunk Táltoson. Naponta bejártam a munkahelyre. Most már könnyebb lesz. Berendeztük széDen mind a három szobát. Volt miből. A . feleségem tanítónő, én öt éve a CSISZ-nél dolgozom. Hazainvitál. Körülvezet a lakásban. Mindenütt szép bútor, képek. Arcomról szeretné leolvasni, tetszik-e? Aztán önt a poharakba ... — Eddig a lakásra meg a berendezésre költöttünk mindent... Autót akar vennj, vagy más terve van? — kérdezem. — Autót szeretnénk venni... + A hatvanhetes esztendő igazán sikeres volt részemről, mondja Blabla Károly, a komáromi mezőgazdasági iskola igazgatója Bár nem személyi sikerről beszélhetek, annál nagyobb az öröm. Hosszú évek huza-vonája után tető alá került a tizenegymilliós költségvetéssel épített háromszázférőhelyes diákszálló. Egy-egy szobában kettő-négy tanuló kényelmes elszállásolását tudtuk biztosítani. Megoldódott minden gondunk. Kell ennél nagyobb siker? Ogy hiszem nem. —ta—. Mácsai Gyula
