Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-12-30 / 52. szám
Bratislava, 1967. december 30. Ara 1,— KCs XVIII. évfolyam, 52. szám. Békés, boldog jj íj új esztendőt kívánunk! Új esztendő küszöbén Üjból elmúlt egy esztendő, amely eseményekben bővelkedett hazánkban éppúgy, mint külföldön. Voltak örvendetes, és kevésbé örvendetes jelenségek. Az utóbbiak közé tartozik a hoszszan tartó háború Vietnamban, a közel-keleti válságos helyzet és egyéb veszélyes tűzfészkek. Mindezekről a sajáálatos eseményekről nap-nap után éppen eleget hallottunk, ugyanakkor azonban az egész világ haladó szellemű népeivel vállvetve küzdünk az Igazságos és tartós világbékéért. Annál szívesebben értesülünk és beszélünk azokról a kedvező fordulatokról, amelyekben szintén nem szenvedtünk hiányt. E helyütt csupán azokat az itthoni eseményeket említem meg, amelyek a mezőgazdaságban lezajlottak. Az 1967-és évet mezőgazdasági üzemeink szocialista elveinek további szilárdulása jellemezte, amely már 1966-ban vette kezdetét az ökonómiában és a mezőgazdasági termelésben. Így képzeltük ezt a folyó év elején, és úgy is történt, jó termést értünk el, ami nemcsak földműveseinket, hanem egész társadalmunkat is örömmel töltötte el. Hiszen politikánk oda Irányul, hogy összehangoljuk a termelők és a fogyasztók érdekeit. A termelő érdeke, hogy minél több jó minőségű és olcsó áruval lássa el a piacot, a fogyasztó viszont meg is akarja találni az árut a piacon. Termelőink munkalgyekezetének eredményei teljes mértékben megnyilvánultak a karácsonyi piacon. A bő áruválaszték mindennél ékesebben bizonyítja a közélelmezés hatékony előretörését. De vessünk egy pillantást azokra a számadatokra, amelyek világosan tükrözik mezőgazdasági termelésünk sikereit. Az állattenyésztési termelésünk dolgozói már november végéig 9 százalékkal többet termeltek, mint amennyit a tervfeladatok előirányoztak. Az év végéig 2000 literes átlagos fejéshozamot akarunk elérni tehenenként, sőt a szocialista szektorban évi 2200 litert. Az elmúlt évhez viszonyítva Idén 56 millió literrel több tejet sikerült felvásárolnunk. Több mint 100 000 darab szarvasmarhát hizlalunk, amelynek átlagos súlygyarapodása 0,80 kg-ra tehető állatonként és naponként. Tojásfelvásárlásunk meghaladta a terven felüli 6 millió darabot. Ekképpen folytathatnánk a felsorolást, de hiszen földműveseink erről ugyancsak tudomást szereztek, amikor gyűléseiken értékelték sikereiket. A növénytermesztési részlegen sem maradtunk alul. Szemesek termesztésében különben Is a legmagasabb hektárhozamokat értük el. Mindezek az eredmények arról tanúskodnak, hogy pártunk helyes mezőgazdasági politikát folytatott. Ebben az évben lépett érvénybe az új irányítási rendszer. Jóllehet egyelőre nem áll még módunkban annak befolyását a termelés fejlődésére teljes egészében értékelni, az eddigiek alapján mégis megállapíthatjuk, hogy helyes úton járunk. Íme egy kis hasonlat: az 1936—1937-es években a Szlovákiában egy állandó mezőgazdasági dolgozó évi jövedelme 2 948 koronát, 1951-ben 7 354 koronát tett ki, Idén pedig eléri majd a 11 828 koronát. Ezzel bizonyos mértékben kiegyenlítettük a mezőgazdasági részleg és népgazdaságunk egyéb ágazatai között fennálló különbséget. Természetesen csak az átlagos keresetekről szóltunk és hangsúlyoznunk kell: még sok olyan EFSZ létezik, amelynek dolgozói még nem érték el ezt a jövedelmi színvonalat. Vagy vessünk egy pillantást szövetkezeteselnk szociális biztosításának javulására: 1960-ban ezen a címen 127 millió koronát, 1967-ben pedig már 417 millió koronát fordítottunk szociális juttatásokra. És egyre közeledik az az Idő, amikor szövetkezeteink tagjai ugyanazokkal az igényekkel léphetnek fel a betegbiztosítás és szociális gondoskodás szerveivel szemben, mint népgazdaságunk egyéb ágazatainak dolgozói. Nem szabad persze megfeledkeznünk arról sem, hogy a társadalom képtelen többet nyújtani, mint amennyit kapott. A termelés állandó fokozása és annak hatékonysága megteremtik a feltételeket a további kibontakozáshoz és az életszínvonal emelkedéséhez. Egész eddigi fejlődésünk, gazdaságpolitikánk célirányossága és az anyagi eszközök céltudatos felhasználása egyöntetűen azt bizonyítják, hogy lényegében helyes irányban haladunk. Csakis ennek köszönhetjük, hogy a hatalmas feladatok ellenére, amelyekkel a szocialista átépítés folyamán megbirkóztunk, 1936-hoz viszonyítva felével növeltük a termelést. Ebben az időben zajlottak le az EFSZ-ek járási konferenciái. Tíz járásban már járási mezőgazdasági társulás létesült. Az irányítási érdekkör átépítése azt hivatott szemléltetni, hogy egyrészt a mezőgazdasági üzemek gazdasági önállóságot és egyenjogúságot nyertek, másrészt pedig nemcsak magában a mezőgazdasági termelésben, hanem végtermékek termelésében is kedvező előfeltételek vannak a gazdaságosság és a hatékonyság kibontakoztatására. Ezekről és ehhez hasonló kérdésekről vitatkoztak a járási mezőgazdasági társulások megalakításánál. örvendetes, hogy az alakuló gyűlések tekintettel vannak a járás távlati feladatainak megoldására, annak keretében pedig minden egyes mezőgazdasági üzem érdekeire. A mezőgazdasági termelés tervfeladatainak ügyét a szövetkezeti parasztságunk magáévá tette. Az értekezleteken egybehangolják az eddigi tapasztalatokat a technika és a tudomány új ismereteivel. Közben élesen bírálják a szállítók és átvevők munkájában, valamint a szolgáltatások terén mutatkozó hiányosságokat. Olyan problémákról van szó, amelyekkel az utóbbi években még nem sikerült megbirkóznunk. Földműveseink azonban elvárják, hogy mindezeket a kérdéseket felgöngyölíti és megoldja az EFSZ-ek VII. kongresszusa. Az új esztendőben tehát az a feladat vár ránk, liogy az irányítás új rendszerét meghonosítsuk, tökéletesítsük és ezzel egyidőben szélesebb alapokat és kedvező előfeltételeket teremtsünk a mezőgazdaság további fejlődéséhez. A küszöbön álló új esztendőben a Szabad Földműves olvasóinak és mezőgazdaságunk összes dolgozójának békés és sikerekben gazdag boldog életet kívánok. TIBOR BOHDANOVSKf, az SZNT földművelési és közélelmezésügyi megbízottjának helyettese. Az EFSZ-ek gárási konferenciáin hallottuk/ Az egységes földművesszövetkezetek járási konferenciái a VII. kongresszus előkészítésének jegyében zajlottak le. A beszámolók és a vitafelszólalások — az eredmények értékelése és a fogyatékosságok feltárása mellett — főleg a kongresszus vitaanyagában kifejtett kérdések elemzésére irányultak. Dél-Szlovákia földműveseinek konferenciáit a szép eredmények feletti lelkesedés és a mezőgazdasági termelés fejlesztéséért érzett elmélyült felelősség jellemezte. Lapunk terjedelme persze nem teszi lehetővé, hogy za összes elhangzott javaslatokat nyilvánosságra hozzuk. Az azonban módunkban áll, hogy az érdeklődés középpontjában álló, tehát a konferenciákon elhangzott fontosabb problémákat ismertessük. Duna szerdahelyen Németh Jenő mérnök, a járási termelési Igazgatóság vezetője arról tájékoztatta a küldötteket, hogy az egy átlaghektár mezőgazdasági területre eső össztermék értéke 1964-hez viszonyítva 11,5 százalékkal emelkedett, vagyis 1966-ban elérte a 8183 koronát. Beszélt a munka termelékenységének szüntelen emelkedéséről is, ami abban Jut kifejezésre, hogy míg 1964-ben — egy átlag szövetkezeti dolgozóra 47 226 korona értékű össztermelés jutott, addig 1967-ben 52 000 korona értékű. A jövőbeni feladatokról beszélve hangsúlyozta, hogy 1970-ig az öntözéses növénytermesztést húszezer hektárra akarják kiterjeszteni, továbbá el akarják érni, hogy a szántóföld — minden mezőgazdasági üzemben — háromévenként ás hektáronként háromszáz mázsa istállótrágyát és 240 kg műtrágyát kapjon, az utóbbit tiszta táoértékhen. Ezekkel az intézkedésekkel párhuzamosan meghonosítják minden mezőgazdasági üzemben a nagyhozamú növényfajták termesztését, s mindez biztosítéka lesz annak, hogy a dunaszerdahelyi járás a jövőben is a legfőbb eredményeket elérő Járások egyike marad. Arról Is beszélt, hogy az irányítás demokratizálása és hatékonyságának elmélyítése céliából márciusban megalakítják a járási mezőgazdasági társulást, amelynek előreláthatólag minden mezőgazdasági üzem, a felvásárló és a szolgáltatásokat nyújtó vállalat és a többi érdekelt üzem is tagja lesz. ■ -+Kalmár János, a Dióspatonyi Egységes Földműves Szövetkezet elnöke az adás-vételi kapcsolatokban mutatkozó fogyatékosságokat bírálta. Helytelenítette például azt a gyakorlatot, mely szerint nem a termelő, hanem a felvásárló — jelen esetben a ZELENINA nemzeti vállalat — határozza meg, hogy mennyi zöldséget és gyümölcsöt termeljenek, illetve mennyit hajlandó átvenni. S igaza van Kalmár elvtársnak. Jogosan követel olyan kapcsolatokat, amelyeket feljogosítják a termelőt arra, hogy a lehetőségek felmérése után megállapítsa, hogy bizonyos termékekből milyen hozamra van kilátás és abból mennyit akar majd értékesíteni, illetve eladni. A növénytermesztési feladatok mérlegelésével összhangban kitért a mfitrágyaellátásra is, és hangsúlyozta, hogy a hektárhozamokat csak a tápanyagutánpótlás fokozásával lehet emelni. De a Terményfelvásárló és Ellátó Vállalat ma még olyan álláspontra kényszerül, hogy minden áron le akarja beszélni az igénylőt az eredeti szándékáról, vagyis megakarja győzni, hogy kevesebb műtrágyát rendeljen, mint amennyire a tervezett hozamok eléréséhez szüksége van. „Ki látott már olyan kereskedőt, aki nem kínálja a portékáját, hanem annak éppen az ellenkezőjét teszi?“ — Ez valóban időszerű kérdés, s ha a hektárhozamokat növelni akarjuk, akkor a műtrágya termelése és értékesítése szakaszán is hatékonyabb intézkedéseket kell foganatosítani. A dióspatonyi szövetkezet, mint ismeretes, tehenenként évente több mint 3100 liter tejet termel. Ezért érthető, hogy üszőket nemcsak a saját részre, hanem eladásra Is nevel. Kalmár elvtárs helyteleníti az értékesítéssel kapcsolatban, hogy a járásból kiszállított üszőkért bevételezett eladási árat, helyesebben az eladott üszők súlyát nem veszik tekintetbe a növekedési prémiumok szempontjából. Azt állítja, hogy ilyen körülmények között előnyösebb, ha az üszőket nem továbbtartásra, hanem hizlalásra, tehát a közélelmezés céliára nevelik. Véleményem'szerint ezt a panaszt —, amely nemcsak a dióspatonyiak véleményét tükrözi — felül kellene vizsgálni már csak azért is, mert ma még nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a nagyhasznú elődök utódait lelkiismeret-furdalás nélkül vágóhídra vigyük. Kalmár János és vele együtt több felszólaló kifogásolta a gépellétás jelenlegi módszereit, melyek oda vezettek, hogy a dunaszerdahelyi lerakatban annyi mezőgazdasági gép van, hogy állítólag 1970-ig sem tudják felvásárolni. A hibát abban látják, hogy a gépek leszállítása nem a tényleges szükségletek alapján történik, s így olyan gépeket kap a járás, amilyenekre a mezőgazdasági üzemeknek nincs szükségük. A dunaszerdahelyi járás mezőgazdasági üzemei ezért azt kívánják a gépgyártóktól és a közvetítő szervektől, hogy — mielőtt még leszállítanák a gépeket — kérdezzék meg a mezőgazdasági üzemektől, milyen gépekre tartanak igényt. Tehát ha azt gyártják és szállítják, amire szükség lesz, akkor a jelenlegi áldatlan állapot nem fordul többé elő. ♦ Tánczos Sándor, az apácaszakállasi szövetkezet elnöke a mezőgazdasági termelés fejlesztésének eddig ki nem használt tartalékairól beszélt. Főleg azokról a rejtett tartalékokról, amelyek az emberekben vannak. Vagyis a szövetkezeti tagok szakismeretei elmélyítésének fontosságát és külön az ifjúság nevelésének és irányításának a módszereit elemezte. Javasolta, hogy a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok részére létesítsenek „valamilyen szervezetet“, melynek keretében rendszeresen foglalkozzanak a mezőgazdasági termelés fejlesztésének időszerű kérdéseivel, de ugyanakkor járási értekezletekre is gyakrabban hívják meg a mezőgazdaságban dolgozó fiatalokat, hogy módjukban álljon a termelésben szerzett tapasztalataikul kicserélni. (Folytatás a 3. oldalon.)
