Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-12-23 / 51. szám

A XX. század jogán I A Dunajec ostroma Ismert dallam a lengyel hegylakók, a guralok szomor­kás dala: „Góralu, czy cl nie 2al?... A romantikus lel­kek azt állítják, hogy dallamát ma már a czorsztyni vár­kastély és a Nledzica hegység körült sudár fenyők is susogják a Dunajec fölött. Végre elhangzott egy határo­zott „igen“. Az a szó, amelynek a Dunajec menti guralok sokáig nem akartak hinni. Az igent még 1919-ben Gab­riel Narutowicz, az akkori elnök, üzemi hidrotechnikus mondta ki, de akkoriban a Dunajec megostromolása nem valósult meg. A háború után az energetikusok többször Indítottak támadást a Dunajec megzabolázására, és sóvárgó szemmel néztek a Dunajec-szorosra. A folyó érintetlenségének védelmében országos vita bontakozott ki, amelyben úgy­szólván minden élő lélek tevékenyen részt vett. A Pie­­nlnekben ottrekedt guralok akkoriban majdnem lőccsel fogadtak minden odatévedt hivatalos külsejű személyt, gyanítva, hogy a Dunajeccel kapcsolatban rossz híreket hoz. A kedélyek zaklatottsága miatt évekre szögre akasz­tották a fegyvert. Csak a lengyel politechnikai és tudo­mányos Intézetek tekintélyes vezetői nem tették le a fegyvert, s így aztán a Dunajec ismét visszakerült a ter­vezők rajztáblájára. Gural alkudozások Végül elhangzott az „igen“, de a nevezetes Dunajec­­szoros elkerülte a nemezist. Így hát lesz duzzasztógát, de az energetikának csak közepes haszna lesz belőle, mert nemcsak a vízgazdálkodási érdekek kerültek elő­térbe. Nem valhat kárt a Pieninek természeti szépsége, nem érheti sérelem a turizmust és a hagyományos kajak­­versenyt, a „lecsorgást“. Biztonságos védőfalat emelnek az árvízi hullámok visszaszorítására, szabályozzák a Felső- és Középső-Visztulát, valamint a hegyi patakokat is. Most a legelkeseredettebben a pienini guralok alkudoz­nak. Az elárasztandó területről hatszáz olyan gazdaságot kell áttelepíteni, amelyek ősidők óta gyökeret vertek Czőrsztyn, Frydman, Debna, Maniow, Kluszkowíce és Niedzica vidékén. A Központi Vízgazdálkodási Hivatal ki­küldött megbízottja a helyszínen tárgyal a guralokkal. Rendkívül nehéz feladatta] kell megküzdenie, mert a gural nép makacs és bizalmatlan. Az évszázados szom­szédos ellentétek egyrészt elválasztják egymástól, más­részt bizonyos erős, közös kötelékek összefűzik a guru­lókat. Egyik és másik körülményt is tekintetbe kell ven­ni. Egyszer valaki — nem ismerve a helyi viszonyokat — azt találta javasolni, hogy csatolják a czorsztyni guralo­­kat a kluszkowlceikhez... Majdnem önbírálkodásra került sor. Nincs visszakozás Van min törniük a fejüket, hogy senkit se érjen igaz­ságtalanság, mindenkinek a legjobb terepet ajánlják új ház építésére. Rendezni kell az anyagi ügyeket, a kár­talanítást, tisztázni kell, mit, hogyan és mikor... A gu­ralok fintorognak, megannyiszor változtatják elhatározá­sukat, ravaszkodnak, alkudoznak. Nincs mit csodálkozni rajtuk, főként az idősebb nem­zedékén, amelyet leginkább az bánt, hogy a „víz elnyeli a házát“. Igaz, hogy lesz új ház, hogy kiválaszthatják a helyét, sőt Nowy Targban új lakótelepre költözhetnek, munkát kaphatnak az iparban, mégis fáj a szívük a régi viskók után. Az is igaz, hogy bárki, aki előrelátó és ránéz az ősi fatemplomok zsindelyzetén fokosokkal be­vert jelekre, amelyek a nagy árvízkatasztrófák idejéből a víz állását mutatták, lélekben egyetért a czorsztyni létesítménnyel, amely az árvíztől hivatott védelmezni a vidéket. , A kocka el van vetve. Solin után a második legnagyobb hidrotechnikai létesítmény valósággá válik. Két év múl­va megkezdődött a czorsztyni guralok átköltöztetése a váraljai új Czorsztyúba. A következő két évben tömeg­méretű „menekülés“ lesz a létesülő víztároló „fenekéről" — elintéződnek a kisajátítási ügyek. 1972-ben pedig fel­töltődik a víztároló. Még egy év és siker koronázza a művet, amely összesen 1 milliárd 700 millió zlotyjába kerül majd az államnak. A pisztrángokra is gondoltak A Dunajec megostromolásával kapcsolatos heves vita és az erélyes ellenvetések nem voltak hiábavalók. A nép közbelépése megmentette Európa legszebb hegyszorosát. A létesítendő duzzasztógát és környéke építészeti meg­oldására kiírt pályázatban építészmérnökök közel 40 munkacsoportja vett részt. A Nowy Targ-i völgy új arculatának kialakítását több változatban, több tucatnyi modelltervben dolgozták ki, melyeket mélyreható geoló­giai, szociológiai, földtani, közgazdasági és mezőgazda­­sági tanulmányozás előzött meg. A czorsztyni létesítmény környékének erdősítését Ciolek professzor, a wilanówi és nieborówi parkok tervezője, a legnagyobb élő lengyel szaktekintély tervezte. Abból az elvből indult ki, hogy a technika nem teheti tönkre a táj képét, nem lehet brutális és kíméletlen, nem pusztíthatja el a néprajzi műemlékeket. , Így hát minden rendben van. Nem kell búcsút monda­nunk a dunajec! csónak — „lecsorgásnak“ — a duzzasz­tógát csupán kissé tovább tolja a „lecsorgás“ útvonalát, amely már Katównál kezdődik. A Dunajec védelmezőinek több milliós tömegét öröm­mel tölti el a hír, hogy még a pisztrángokra is gondol­tak. A czorsztyni fő víztárolóban és a kiegyenlítő víz­tárolóban egyaránt különleges zsilipeket terveztek a ha­lak átúsztatására. A frydmani, debnai és kluszkowiczi guralokat villany­áramhoz, vízvezetékhez, 80 kilométeres új útszakaszhoz juttatja a czorsztyni létesítmény. Ezt biztosítja a beru­házó és a gural világ megállapodása. Az utóbbi évszá­zados megcsontosodott rendet a XX. század kénytelen volt megbolygatni. Bármennyire is sajnálják, ez a szá­zad joga ... Wieslawa Laskowska Házasodj meg azonnal — fi fizess később • Iwao Ozaki legényember létére gondtalanul élt, mint hal a vízben. Amíg azután egy szép napon kezébe került egy tokiói újság az ígéretes hirdetéssel: „Házasodj meg azonnal — fizess későbbi" Azóta csodálatos vál­tozáson esett keresztül a 27 éves, ad­dig nőtlen fiatalember: egyszeribe el­hagyatottnak érezte magát és unszol­ni kezdte szüleit, szemeljenek ki szá­mára hozzá illő menyasszonyt. Ez a számunkra szokatlan „háztűz­­nézés“ Japánban ma is még nagyban dívik. Átlag minden harmadik, család­­alapításra vágyó ifjú 20. és 30. élet­éve között szülei vagy rokonai köz­benjárását veszi igénybe megfelelő élettárs felkutatására. Mivel azonban az esküvő pénzbe kerül, amiben emberünk alkalmazotti minőségében nem bővelkedett, minde­nekelőtt felkereste az ún. „Japán há­zasodási központot“, amely említett hirdetésével a végzetes lépésre csábí-Fiatal japán házaspár tóttá Ozakit. Csakhogy a hangzatos nevű „központ“ mögött egy ravasz hitelintézet rejtőzik, amely hitelnyúj­tásra szakosította magát esküvői ki­adások fedezésére. És mielőtt szülei még megtalálták volna fiuk partnerét, Ozaki már felvette a menyegzői ün­nepséghez szükséges kölcsöpt, évi jö­vedelmének egytized részét. Arra nem is gondolt, hogy a lakodalmi költsé­geken kívül méltó otthont is kell be­rendeznie jövendőbelije számára, ami ugyancsak tekintélyes költségráfordí­tást igényel. Megtörtént az ismerkedés, Ozaki „jóváhagyta“ szülei választását. — Megfelel! — jelentette ki röviden és velősen a 24 éves Yoko Honda láttán, majd a menyasszony is megadta leg­főbb beleegyezését. A kölcsönös be­mutatkozást a rokonok lakásán ren­dezték meg, akik ugyancsak nem fu­karkodtak a reprezentációs költségek szaporításában — a fiatal pár terhére. A lagzi előtti „utol­só szó jogán“ a fia­talok helyett ismét a szülők mondották ki a boldogító — igent. Iwao Ozaki kijelentette: „Meg­győződésem, hogy szüleim a legjobb menyasszonyt vá­lasztották számom­ra. Különben is csendes természetű ember vagyok, — Yoko pedig víg ke­délyű. Az ellenté­tek vonzzák egy­mást.“ Az is szo­kás, hogy a meny­asszony szülei ke­lengyével látják el leányukat. Iwao Ozaki-ék ennek el­lenére olyan pin­­durka szobában laknak, amelyben jóformán meg sem lehet fordulni. Ám egyelőre többre nem telik, és a kölcsön törlesztésé­re is kell gondolni. Yokó-nak tehát — legalábbis egyelőre — szintén dolgoz­nia kell, hogy ösz­­szekuporgassák a szükséges holmit és kifizethessék az adósságukat. Japánban nemcsak egy Iwao Ozaki létezik. Évente átlag egymillió párt esketnek. És nem sokkal kevesebben vannak azok, akik kénytelenek a ke­gyesrendű központ „szolgáltatását“ igénybe venni. — Ügyfeleinknek 70—80 százaléka előbb fordul hozzánk hitelnyújtásért, mintsem megtalálta volna párját — jelentette ki kezét dörzsölve Yutaka Saito bankár. — Csak azután indul háztűznézőbe. Mert hiába: pénz be­szél, a kutya ugat! De a számunkra furcsa rokoni há­zasságközvetítés ellenére úgy hírlik, hogy Japánban is boldogok a fiatal házasok, összeszoknak. Mindenekelőtt egy kis történelem: konkvisztádoroknak nevezzük általá­ban azokat a spanyol vagy portugál gyarmatosítókat, akik részt vettek Kö­zép- és Dél-Amerika lerohanásában, a bennszülött indiánok embertelen ki­zsákmányolásában, üldözésében és ki­irtásában. Átvitt értelemben tehát gát­lás nélküli kalandort, rablót kell érte­ni a fogalom alatt. A téli időszak ellenére Amerikának megint egyszer „melege“ lett. A faji zavargások nemcsak az USA déli álla­maiban tombolnak, hanem átcsaptak a hűvösebb északra is. A négerek egyenjogúsítást, emberekhez méltóbb bánásmódot követelnek gazdasági és szociális téren egyaránt. Amerika köz­véleménye azonban vajmi keveset tud arról az újabb, ugyancsak délen elin­dult mozgalomról^ amelynek során a szegények visszakövetelik földjüket. Az USA-nak New Mexico nevű déli szövetséges államában 350 év óta mű­velik meg szorgalmasan a talajt a spanyol telepesek. Az évszázadok fo­lyamán lekoptak kezükről a vérfoltok, amelyek spanyolországi és portugállal őseik kezéhez tapadtak. De amilyen mérhetetlen kincseket harácsoltak össze tűzzel-vassal az egykori konk­visztádorok, olyan földhözragadt sze­gény emberek mai utódjaik. Rio Arri­ba, Taos, More — mind megannyi szégyenfoltja az amerikai kultúrának. Munkaalkalom még szakmunkások számára is csak gyéren akad a sze­génynegyedekben. A szegénység okát elsősorban a föld­birtok egyenlőtlen elosztásában kell keresni. A* egykori mexikói kormány A két pakisztáni légi kisasszony „szolgálati egyenruháját" párizsi divat­­tervező agyalta ki — a pakisztáni „félig nadrág — félig tunika“ nemzeti viseletének megfelelően. LEVEGŐBE EMELKEDNEK A ..PILLANGÓ KISASSZONYOK« 99 Ázsia leányai, nevezetesen japán fajtestvéreik, nemrégen még „haszon­talan lényekként“ szerepeltek a szü­lők elképzelésében. A nagy ínség és nyomor éveiben a leánygyermekeket nem egyszer kitették az utcára és sorsukra bízták az emberpalántákat. A legjobb esetben úgy ahogy felnevel­ték őket, hogy már zsenge korukban örömlányoknak adhassák el őket nyil­vános házakba. Azóta fordult egyet az idő kereke. A „haszontalan lényeknek“ vélt szen­de teremtmények manapság sokszor felette hasznos foglalkozást űznek — maguknak és másoknak. A fekete hajú japán lányok, a mandulavágású sze­mek tulajdonosnői gyakran elszegőd­nek stewardessnek, vagyis légi kis­asszonynak, ami sok helyütt „leány álom“-számba megy a gyengébb nem­nél. A légi összeköttetés számos vo­nalán találkozhatunk velük, közked­veltség tekintetében gyakran túl is tesznek fehér bőrű testvéreiken. Végre Ázsia leányai és asszonyai is elérték az egyenjogúsítást, a népek önrendelkezése folytán mindinkább lehullanak a merev korlátok, elavul­nak az előítélek. A legnagyobb légi­­forgalmi társaságok nyakra-főre ke­resnek egzotikus légi kisasszonyokat, de csak részben képesek szükségletü­ket fedezni. Jelenleg kb. 1000 japán szépség teljesít szolgálatot a nemzet­közi légi járatokon, kétezren pedig Csupán ázsiai vonalakon gondoskod­nak a repülő utasok étvágyának csil­lapításáról. A nemzetközi légiforgalmi társaságok azonban továbbra is „hiánycikkének minősítik az egzóti­ugyan még 1832-ben százezer hektár-1 számra osztotta el a földet a spanyol telepesek között, de az USA és Me­xikó között 1846-ban kitört háború után a legyőzött Mexikó kénytelen volt hatalmas földsávokat átengedni az Egyesült Államoknak. A győztes amerikaiak egyszerűen nem ismerték el jogelődjeik területi intézkedéseit, és saját honfitársaiknak adományoz­ták a földbirtokot. Azóta természete­sen izzik a gyűlölet a „gringő“-k el­len, ahogyan az új földesurakat neve-TIERRA AMARILLA: A SZEGÉNYEK FELZÚDULNAK zik, amely végül véres felkelésbe tor­kollott. Az amerikai nemzeti gárda ugyan vérbe fojtotta a zavargásokat, de a hamu alatt tovább izzik a parázs. Az igazságos földreform megvalósítá­sáért küzdő telepeseket Reies Tijerina vezeti. Lloyd Felix Martinez, egy fiatal jog­hallgató, aki visszatért ősei földjére, kijelentette: — New Mexico-ban a rög az embe­rek szülőanyja. Föld nélkül szinte megszűnnek létezni. Nem tanultak ki semmilyen mesterséget, nem szedhetik egyszerűen sátorfájukat, hogy másutt próbáljanak szerencsét. A legtöbben nem is akarnak odébb állni, a talaj számukra többet jelent az egyszerű tulajdonnál. De ezt a talajt elrabolták kus szépségeket, mert még kerek ezer japán, indiai vagy indonéziai légi kis­asszonyra lenne szükség. Vannak még szülők, akik ekképpen vélekednek: „Sokat és sokáig kell tanulnia egy leánynak, amíg képesített stewardess lesz belőle... És mi lesz belőle, ha végre kitanul és felveszik? Közönsé­ges felszolgálólány, egy jobb pincér­nő!“ Felesleges részletezni, hogy az effé­le elavult nézetek manapság szinte nevetségesen hahgzanak. Tény, hogy a legmakacsabb szülői ellenállás sem képes egy haladó gondolkodású leányt visszatartani pályaválasztásától. A mo­dern leányok igenis „leónyálom“ be­teljesedését látják, ha felveszik őket légi kisasszonynak akkor is, ha ré­gebbi környezetüktől eltérőleg most másakat kell kiszolgálniuk. Felmerül még a kérdés, miért nö­vekszik annyira a kereslet egzótikus stewardessekben? Szakemberek véle­ménye szerint ugyanis rohamosan nö­vekszik az ázsiai légi utasok száma a nyugati repülőjáratokon is. A német Lufthansa is például japán légi kis­asszonyokkal igyekszik kedveskedni — japán vendégeinek. A japán utas jobban érzi magát, ha honfitársnője elefántcsont-ujjaival szolgálja fel a hazai rizses fogást, akivel anyanyel­vén Is eldiskurálhat. Hozzájárul ehhez a japán leányok csodálatos nyelvtehet. sége, akik már a „levegőben“ megis­mertetik az utasokat távoli országok szokásaival. Végül pedig a japán leá­nyok olyan készségesen, annyi szere­tettel szolgálják ki a repülőgép uta­sait, mintha saját otthonukban fogad­nának felette kedves vendégeket tőlünk, hogy nyomorba döntsenek ben­nünket. Most meg „kommunistáknak“ neveznek bennünket, mivel igényt tar­tunk saját földünkre. Becstelennek akarnak bennünket feltüntetni, hogy mások is megvessenek. De vajon mit változtat a megalázás a koldusszegény néprétegek sorsán? A világ előtt har­cot hirdettek a szegénység, a nyomor­­ellen, és mit tesznek a valóságban? Anyagi helyzetünk csakugyan siralma­sabb a cári Oroszország Jogfosztott zselléreinél. — A. fiatal Martinez szív­be markoló szaval a maga meztelen­ségében Jellemzik a Tierra Amarilla, a siralomvölgy borzalmas viszonyait. — A szegénység és a nyomor elleti indított harc az amerikaiak részéről — folytatta Martinez — különben is üres szócséplés, dagályos szónoklás.­­Manapság már a csecsemő sem ül fel ezeknek a dajkameséknekl Egyszerűéit elvesztettük bizalmunkat. Amellett né­pünk mégis megőrizte becsületét, nyu­galmát, hitét. Akkor is, ha naponta háromszor babfőzeléket kell ennie. Mindazonáltal nem akarjuk az ameri­kai farmereket, a gazdag rancherókat kiüldözni, ahogyan ők cselekedtek ve­lünk. Szívesen megfizetjük az árendát azért a földért, amely apáinkat illette. Adják vissza becsületes megművelésre a talajt, amely eke után áhítozik, mert ma parlagon hever. Koncként odave­tett földfoszlányokkal viszont nem elégedhetünk meg! SZABAD FÖLDMŰVES 11 19B7, december 23, L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents