Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-12-23 / 51. szám
írók, könyvek, könyveladók Az író legnagyobb öröme, ha fogynak könyvel, ha a könyvkarsekedés minél hamarabb eladja művelt, eljuttatja az olvasóközönséghez, ahová az Író szánta. „A Jó bornak nem kell cégér" — állítja a közmondás. A könyvek esetében azonban nem tarthatjuk magunkat ehhez a közmondáshoz, mert a jó könyvnek Is szüksége van a propagálásra, ml több, éppen Itt kell erősítenie a könyvterjesztőnek, felhívni rá az olvasók figyelmét, megfelelően alakítani, finomítani az olvasók ízlését. A szlovákiai magyar írók könyvel sajnos, még ma sincsenek kellően népszerűsítve, ami erősen visszahat a könyvek példányszámára. Különösen a verseskönyvek példányszáma alacsony. Ha utána számolunk, meggyőződhetünk róla, hogy a helyes, célszerű népszerűsítő munkával sokkal többet el lehetne adni, s a kiadványok példányszámát kétszeresére emelni. A bratislavai Magyar Könyvesbolt vezetője, Markó Sándor, mindent megtesz, hogy elfogyjanak a szlovákiai magyar könyvek, s évről évre új ötletekkel igyekszik elősegíteni a hazai magyar könyvek eladását. Felkerestük a könyvesbolt vezetőjét, hogy megtudjuk, mennyire fogynak a szlovákiai magyar írók könyvel, s a jövőben hogyan akarják még hatékonyabbá tenni a könyvnépszerűsítő munkát. — A szlovákiai magyar írók könyveit — mint tudjuk — a Tátrán könyvkiadó magyar üzeme adja ki — mondotta Markő Sándor. — Az utóbbi évek hiányos propagandája következtében, sajnos, az itteni kiadványok példányszámai eléggé visszaestek. Ezért a Tátrán magyar üzemével ez év őszén nagy könyvakciót szerveztünk és bár ennek csak a kezdetén vagyunk, mégis elmondhatjuk, hogy máris több száz könyvrendelést intéztünk el. Mondanom sem kell, hogy ebben az akcióban főképpen hazai kiadványokat, a szlovákiai magyar írók, valamint a cseh és szlovák írók magyar nyelven megjelent műveit propagáljuk. Ne gondoljuk azonban, hogy a kampányszerű népszerűsítéssel tartós eredmények érhetők el. Éppen ezért új utakat, új lehetőségeket akarunk találni a tartós, állandóan ható könyvterjesztés fokozására. — Milyen utakat találtak a tartós könyvterjesztés megvalósítására? — Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy még bőséges tartalékok találhatók a magyarlakta falvakban és mindenütt, ahol nem ál! az olvasók rendelkezésére könyvesbolt. 1948 januárjától a CSEMADOK-kal, a Hét című képes hetilappal és a Szabad Földművessel karöltve megrendezzük a falvak népével való találkozásokat, amelyeknek keretében elbeszélgetünk az olvasókkal. Egyszóval könyvkiállításokat, irodalmi esteket, verses délutánokat rendezünk. Mindezt né tekintsük kampányszerű rendezvénynek, mert mi egész esztendőn át igyekszünk minél több falusi olvasót megnyerni annak a gondolatnak: ne akadjon egyetlen ház sem, melyben nincsen saját könyvtár. Ez a mai idők követelménye! Természetesen az az előfeltétele mindennek, hogy a falvak népét olyan könyvekkel tudjuk ellátni, amelyek emelik az általános kulturális színvonalat, s új gondolatokat ébresztenek az egyszerű emberekben. Ennek a közvetlen kapcsolatnak nemcsak az az egyedüli célkitűzése, hogy több és Jobb könyv jusson falvainkra. A kiadóknak is tudomásul kell majd venniük és terveikben meg kell mutatkozniuk azoknak a követelményeknek, amelyeket a széles olvasóközönség támaszt velük szemben. — Népszerű, olcsó könyvek kiadására gondol, Markó elvtárs? — Igen. Azt hiszem, példát vehetnénk a magyarországi gyakorlattól, ahol nagy példányszámban Jelennek meg olcsó, többnyire fűzött kiadásban értékes tartalmú könyvsorozatok. Természetesen a falusi olvasók problémája nem merül ki csak szépirodalmi művekkel, szüksége van mezőgazdasági szakkönyvekre, műszaki könyvekre. A technikai fejlődés következtében ma már föltétlenül szüksége van minderre a falu népének, a falu emberének, ha egyenrangú dolgozója akar maradni a társadalomnak. — Mit tehetnek a szlovákiai magyar írók a kampány érdekében? — Vártam ezt a kérdést — feleli mosolyogva Markó elvtárs. — Az íróknak elsősorban az lenne a dolguk, hogy az eddiginél gyakrabban látogassanak el a falvakra, ismerkedjenek az olvasókkal, és személyes jelenlétükkel befolyásolják az olvasóközönséget. Magyarázzák meg az olvasóknak, mit akarnak elérni müveikkel, milyen új gondolatokat akarnak ébreszteni bennük, és hogyan szeretnék átalakítani az ember gondolkozását. Közöttük elsősorban a költőkre vár fontos feladat, akiknek egyre nagyobb érdeklődést kell kelteniük a tanuló ifjúság körében, jobban megszerettetni a költészetet, s ezáltal előbbre vinni az érzelmi és esztétikai fejlődést — mondotta Markó Sándor, a bratislavai Magyar Könyvesbolt vezetője. DÉNES GYÖRGY Szovjet plakátkiállítás A karácsonyi könyvakció nyertesei A TÁTRÁN magyar üzeme és a bratislavai MAGYAR KÖNYVESBOLT által rendezett karácsonyi könyvakció — amelynek részleteiről a Szabad Földműves 1967. október 21-i számában tájékoztattuk olvasóinkat, a nyereménytárgyak ismertetésével együtt — lezárult. 1967. december 19-én sor került a nyereménytárgyak kisorsolására, a Szabad Földműves szerkesztőségében. Az akció keretében 264 könyvrendelés érkezett be 12 365 korona értékben. Nyertesek: 1. díj (karóra): Mérész Istvánná, Ipolybél. 2. és 3. díj (ajándékkosár): Kocsis Sándor, Padány, Zoller Magdolna, Pavlovce. 4—10. díj (híres festők keretes színes reprodukciói): Makó Béla, Keresztgede, 85 hsz. Czibor Júlia, Marcelháza, 766 hsz. Debnár Rudolf, Ipolynyék, 472 hsz. Berényi Benő, Csata. Tóth Dezső, Bratislava. Vrábel Amália, Zlaté Moravce, Dukelská 2. £V. VOSZTDKOV: 22. MIHAIL ZAROKOV TÖBBÉ NEM LÉTEZIK A szökés terve pillanatok alatt született meg. Remény megint érezte a veszélyt. Eddig ez az érzés arra késztette, hogy inkább az ösztöneire, semmint a józan eszére hallgasson. Az ösztöne pedig azt súgta, hogy ne higygyen senkinek és semminek, még a saját benyomásainak sem. Éppen ezért elsősorban ellenőriznie kellett, hogy figyelik-e, és ha igen, mennyire éberen. És ezután a körülményektől függően azonnal cselekednie kell. Menetlevelében szerepelt egy szállítás, amelyet Marija egy telefonmegrendelés alapján írt be. Délután kettőkor el kell mennie a mondott címre, és elvinni az utasokat egy harminc kilométernyire fekvő nyaralóba. Ez éppen kapóra jön, mert az országúton könnyebb felderíteni, hogy követik-e. De először ki kel! cserélnie a kocsit, ami nem nehéz, mert a garázsban állandóan van tartalék taxi. Az új kocsival, új rendszámmal njár a garázsból kimenet lerázhatja követőit. Hisz akik figyelik, ha vannak ilyenek, éppolyan jól ismerik a kocsiját és a rendszámát, mint őt magát, és megszokták azt a rendszámot. És, ha valóban szemmel tartják a kémelhárítók, akkor elképzelhető, hogy a kocsijába már régen beépítettek egy miniatűr rádióadót, amely állandó jelzéseket küldött, s ezek alapján bármely pillanatban könnyen megállapítható, merre jár a kocsi. Most nincs arra ideje, hogy a kereséssel bíbelődjön. Az egész kocsit tüzetesen át kellene vizsgálni. Remény a garázsba hajtott. A kerítés mellé, a sarokba állította a kocsit, felemelte a motorház tetejét, levette a gyújtófejet, összekeverte a kábeleket. Az egyikről egy kis darabkán lehúzta a szigetelést, hogy zárlatot okozzon. Lecsukva a motorház tetejét, átvágott az udvaron, és bement a diszpécser-irodába. Marija a helyén volt. — Mi az, megjöttél? — Elromlott a motorom. Pedig tizenöt perc múlva indulnom kell arra a címre. — Mihail az órájára nézett. — Hogy lehetne rávenni a főnököt, hogy másikat adjon? — Mindenki elment ebédelni — mondta Marija. — De talán Ljosa bácsi itt van. Ljosa bácsi az ügyeletes szerelő volt. Marija behívta, és öt perc alatt minden elintéződött. — Vidd el Szliva kocsiját — javasolta a szerelő. — A váltótársa nem jött be. A kocsi jó, le van mosva, fel van tankolva. — Köszönöm, Ljosa bácsi. — Mihail odaadta Marijának a menetlevelet. — írd át. Marija áthúzta a régit, és beírta az új rendszámot. — Öt óra felé gyere haza ebédelni — mondta. — Feltétlenül. Mihail áthajolt a korláton, és megcsókolta az asszonyt. Néhány perc múlva Szliva kocsiján távozott a garázsból. A kabátot, amelyet Remény eddig viselt levetette, és maga alá tette az ülésre. Az egyensapkát is levette. Csak a krémszínű, zippzáros ingkabát volt rajta. Eddig minden a terv szerint ment. Gyakran változtatva a sebességet, Béres Irén, Garamgyörgy, 36. hsz. 11—15. díj (kerámiai dísztárgyak): Lipták Erzsébet, Libád, 45 hsz. Varga Ilona, Ostrov, Lauskouma u. 31., Cstí nad Orlic-i járás. Csutora István, Nagymácséd, 424 hsz. Cemická Silvia, Bratislava, Vansová 6. Botló László, Dióspatony, 114. hsz. A nyereménytárgyak személyesen is átvehetők a Szabad Földműves szerkesztőségében! Remény nagy kört írt le a külvárosban. Itt az utcák még nappal is eléggé néptelenek voltak, gépkocsik csak ritkán jártak erre. Senki sem követte. Ideje volt, hogy a megadott címre hajtson. Tíz percet késett. Akik a kocsit megrendelték, egy egészen új épület harmadik emeletén laktak. Remény felment a liften, és becsengetett. Az ajtót egy idős asszony nyitotta ki. Várták a taxit, de még nem voltak készen. — A nyaralóba megyünk — magyarázta az asszony. — Csak még az edényt szedem össze ebbe a kosárba, és máris megyünk. De addig is jöjjön be. A lakásban nagy rendetlenség fogadta. Két fiatal, egy férfi és egy nő eléggé közönyös hangon szidta egymást. Néha egy gyerekhang akadályozta a veszekedést, különféle kérdéseket tett fel. — Nem iszik egy teát? — kérdezte az asszony udvariasan. — Megmelegítem ... — Köszönöm — mondta Mihail. — Tessék csak nyugodtan folytatni a pakolást, én majd a konyhában várok. Engedelmével iszom egy kis vizet. — Tessék csak nyugodtan. A szekrényben talál poharat. A konyhában Remény körülnézett. A nadrágzsebéből elővette az újságpapírba burkolt csomagot, felcsapta a szemétledobó tetejét, és bele akarta szórni a rádió adó-vevő alkatrészeit, de meggondolta a dolgot, és a csomagot visszadugta a zsebébe. A konyhaszekrényből egy poharat vett elő, és vizet ivott. Hamarosan kijöttek a fiatalok is. Mindenki mosolygott, még a kisgyerek is. — Lenne szíves segíteni? — kérdezte a rózsás arcú fiatalasszony. — Természetesen. Majd én viszem a nehezebbjét — felelte Remény gyors pillantást vetve, a magas, vékony, szemüveges papéra. Az anyós behívta Reményt, és egy kosárra mutatott. A falragasz vagy plakát mindenkihez szól. A legőszintébb művészet, mert egyértelműen és közvetlenül hirdeti mondanivalóját. A Barátság Házának egyik termében sorakoznak fel az immár történelmi jelentőségű, hatásos és szembetűnő plakátok, amelyeket a szocializmus sorsformáló ereje termelt ki. Az Auróra fedélzetén elhangzott ágyúdörejre a készenlétben állt forradalmi erők megmozdultak, harsogja K u b a n o v harcos politikai plakátja. S visszhangozza még számtalan, forradalmi jelenetet tükröző falragasz beszédes színfoltjaival, így a Vörös Flottát dicsőítő is. Kukrinszkiék tiszta szerkesztésű, modern ritmusú műveiben a forradalmi mámor idején arra intik a proletariátust, hogy az ellenséget könyörtelenül meg kell semmisíteniük. A fehér hídra, a sokfejű ellneforradalmi szörny elleni szívós harc ügyében mozgósítanak. Hiszen Gyenikin és Jugyenics bandái fenyegetik a rabláncaitól szabaduló népet. — Egy másik ötletes grafikus a karikatúra eszközeivel teszi gúny és nevetség tárgyává a „hős" Kolcsakot. — A haladó művészet egyik kitűnő képviselője: D. Door lélektani eszközökkel dolgozik és kimondja a kegyetlen valóságot: még él az ellenség! A vörös katonák erre kétélű karddal, szuronynyal indulnak rohamra Wrangelék ellen. S mire emberfeletti hősiességgel megfékezik az ártó elemeket, a termés nagy része elpusztul. A hatalmas országban a Volga vidék éhező gyermekeinek megsegítésére forró emberséggel szólítanak fel az újabb plakátok. Az utca művészetében már feltűnik a kalapácsos munkás öntudatos alakja, s a proletariátus tíz követelményéért száll síkra a szövegplakát felfigyeltető betűkompozíciójával. — Ezt legyen szíves, de óvatosan, mert edény van benne. Fél óra sem telt bele, és a bőröndöket, csomagokat mind berakták a kocsi csomagtartójába. A család teljes létszámban elhelyezkedett a taxiban. Elől a fiatalasszony ült a kisfiúval. — Szinte hihetetlen — mondta nagyot sóhajtva. Remény ránézett. — Elfáradtak? Majd kipihenik magukat ... Többet nem beszéltek. Amint az utcák labirintusából kijutottak az országútra, Remény körülnézett. Se előtte, se mögötte nem ment kocsi. Rátaposott a gázpedálra, és megkönnyebbülten dőlt hátra. A lepakolás gyorsan ment, és Remény negyed négykor kellemes pihenést kívánt a nyaralóknak, és elindult. Az országúton nem a város felé, hanem ellenkező irányba fordult. A távolban egy erdő kéklett. A kocsi nyolcvan kilométeres sebességgel haladt, és hamarosan befutott a hűvös, árnyékos folyosóba. A fenyők mindkét oldalon szinte súrolták a kocsi oldalát. Remény csökkentette a sebességet. Megpillantott egy szekérnyomot, amely letért az útról, ráfordult, és lassan megindult az erdő belseje felé. Nemsokára egy tisztáshoz ért. Itt már ismerős volt a tájék, a tisztás után fiatal fenyves következett. Éppen erre van szüksége. Remény beállt a bokrok közé, és kikapcsolta a motort. Az ágakat széttolva, kiment a tisztásra. Az erdőben énekeltek a madarak. Reménynek eszébe lutott, hogy péntek van. Már egy héttel ezelőtt megállapodott a váltótársával, hogy pénteken és szombaton két műszakot ledolgozik, és vasárnap szabad lesz. Marijával kirándulni akartak az erdőbe. Nem csodálkozott azon, hogy sajnálja Mariját. Másvalami lepte meg. Fejvesztett menekülését egyszeriben pánikszerűnek látta, aggályait pedig korainak. (Folytatjuk) Kukrinszkiék ezúttal a belső ellenséget veszik célba. Epés szatírával mutatnak rá az agyonzabált, zsíros, potrohos kulákra, aki két olyan mankóra támaszkodik, melyek szenteskedő papi fejeket ábrázoló faragásban végződnek. Majd létfontosságú problémák kerülnek előtérbe: a munka megszervezése, az ország felépítése. Ivanov falragasza acélos szemű, gazdag búzakalásszal buzdít mezőgazdasági termelésre. A leglenyűgözőbb hatású falragaszok egyike a szín és forma erejével ragadja meg az embert. Kendővel bekötött szemű férfi egyik lábával meredek szikla tetején áll, másik lábával már egy irtózatos szakadék felé lép. A szöveg tömören így hangzik: Az írástudatlanság — vakság. A szervezők figyelme mindinkább a modern technika felé fordul. A haladó szellemű orosz értelmiség s a művészek még a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt felszabadító erőt láttak a technikában, mely az embert megszabadítja a természet zsarnokságától és lehetővé teszi, hogy a világot a maga elképzelése szerint alakítsa. A forradalom után már világosan áll előttük a konkrét cél. Az addig felhalmozott energiák most felszabadultan és hévvel fognak hozzá a társadalom teljes átépítéséhez. A közös életre felkészülő új rend egyik fontos célkitűzése, hogy a nép megismerkedjék a korszerű termelési eszközökkel és az emberi erőfeszítést megkönnyítő géppel. Számos plakát utal a lelkesen figyelő fiatalokra, akiknek idős mesterek adják át értékes tapsztalataikat a gépek szerkezetét és használatát magyarázva. Majd az ötéves tervet és a minőségi termelést népszerűsítik a szép mértani rendben komponált falragaszok. A közelmúlt a jelen eredményeiről K a- 1 e n s z k i j plakátja számol be a világűrbe tartó, vérszínű rakétával és az ötágú csillagot hordozó zászlóval, ürhelis is harsányan hangoztatja az űrrepülés műszereinek és jelképeinek feltüntetésével, hogy: előre, a korral lépést tartva! Aktív alkotó művészeknek, mozgékony grafikusoknak különböző technikával készült plakátjairól gyakran néz velünk szembe Lenin szuggesszív tekintete, lelkesítenek kifejező mozdulatai. Neve és lénye elválaszthatatlanul összeforrt a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal. BÄRKÄNYJENÖNÉ KMECZKÖ MIHÁLY: KARÁCSONYI JÓKÍVÁNSÁG Súlyos fehér rojtok csüngenek alá az égből Nagy ünnepet sejttet a fojtott csend. Lakomát Mit a pőre lélek katonák taposta nyomokon akar Nézd zizzen a rojterdő. Kapard szét szíved mélyén a langy parazsat. Duruzsoljon mint a darazsak benne békéd mélyhegedűje Teljék meg kékkel eged űrje
