Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-12-23 / 51. szám
Az ajándékozás ünnepe Karácsonyt mindig a szeretet, béke ünnepének tartották. Erre a meghitt, pirosbetűs napokra már jóelőre készül a család és ajándékokkal kedveskednek egymásnak. Persze, főleg a múltban, nem volt ez mindenütt így. Sok családban a dúslakodás ünnepén csak egyszerű hétköznapi ételt kanalaztak, s bizony az ajándékozásra nem is igen gondolhattak, mert nem tellett rá. De még akinek lett volna módja kedveskedni gyerekének, az sem tette, mert kuporgatta a pénzt, hogy földecskét vásároljon, gyarapítsa vagyonát, házat építsen. ,Hogy ez manapság másként van, bemutatunk néhány családot, olyanokat is, akik gyermekkorukban nem ismerték az ünnep fényét, az ajándékozás örömét. BEFEJEZTEM AZ ÉPÍTKEZÉST Sok gond, míg az ember felépít egy házat, vallja Krastyenyics János. Igaz, nincs nagyobb öröm, mint kultúrált körülmények között lakni. A házigazda a nyárasdl szövetkezet 6ertésgondozó]a. Az utóbbi években egy szép háromszobás lakást épített. Hogy mennyibe került? Ki tudja? Ha azt mondja, százezerbe, az is Igaz, ha töbet mondana, akkor se hazudna. — Hogyan lehet néhány év alatt ennyi pénzt megtakarítani? — kérdem Krastyenyicsnétől. — Jól keres az emberem — dicsekszik a háziasszony. Kétezerén felül hoz haza havonta. Emellett munkaegységenként három korona szabadságpénzt is kap. Azt is rebesgetik, hogy a prémium is kitesz majd egységenként 6—7 koronát. Ez pedig nem csekélység, hiszen tavaly is 902 munkaegysége volt a férjemnek. Mindenféle különösebb számtantudomány nélkül kiderül, hogy Krascsenyics János keresete havonta a háztájin kívül háromezer korona körül mozog. De nemcsak új házat épített a szorgalmas szövetkezeti tag, hanem melléképületeket, sőt a szokás szerint elkészült a tágas- nyári konyha is. — Ezek szerint, az utóbbi években szegények lehettek a karácsonyok, — Jegyzem meg. — Miért? — néz rám csodálkozva a tűzhely körül szorgoskodé asszony. — A karácsonyfa nálunk Is olyan gazdag volt, mint másutt. Mindhárom gyermekünknek Jutott valamiféle ajándék. Igaz, az utóbbi időben Játékot nem szívesen veszünk. Minek? Úgyis elrongálják. Tavaly a kis Mis-Apu, anyu és a kis Alenka könyvvel kedveskedtek egymásnak. kának volt egy hetven koronás lánctalpasa, és alig tartott néhány napig. A nagyobbak meg nem is igen örülnek már a Játéknak. Ezért inkább ruhafélét és praktikus ajándékot kap mindenki az ünnepre. KÖNYV A LEGKEDVESEBB A falu közepén derékszögben törik meg az út. Mivel az autó ott kénytelen lelassulni, az utasnak még jobban szembetűnik a hirtelen kanyartól nem messze levő manzárdos ház. Bár többször gondoltam, hogy belülről is megnézem a lakást, de valahogy sose futotta az időmből. A véletlen azonban az elmúlt héten mégis odavltt. Tarnol Árpád a komáromi biztosító mérnöke is velünk utazott. Az örökké vidám fiatalemberrel a közeli ünnepekről beszóltunk. Ö nem valami csekélységet vár a karácsonytól. Szeretné, ha megkapná a régen várt Volgát. A fiatalember még innen a harmincon, de máris összekuporga/tott egy autóra, s még nem is akármilyenre. — Álljunk meg egy percre — kérte meg hirtelen a sofőrt a vendég Marcellháza szívében. Mivel hívott, én is vele tartottam. Érdekes, de éppen azon a kapun nyitottunk be, ahol az a rangos ház állt, amely már régen izgatta a fantáziámat. Amikor beléptünk a konyhába, egy kissé meghökkentem, mert egy vadászpuska csöve meredt ránk. Később derült ki, hogy a ház tulajdonosa Gál Laci, a vadászgazda és semmt szándéka nincs minket lepuffantani. A házigazda, aki a háztartási cikkek üzletének a vezetője a faluban, régi vadász és így természetesen az agancsok és a kitömött szárnyasok birodalmába vezetett, Ö mesélte el többek között azt is, hogy e napokban magasra csapott a vásárlási láz az üzletben. Volt olyan nap is, amikor 25 ezer korona értékért adtak el. Több mint tíz televízió és Jónéhány hűtőszekrény, mosógép fogyott el, és általában minden iránt nagy volt a kereslet karácsony előtt. Később a garázs felé vitt az útunk. Ott egy vizsla társaságában levő új autót néztünk meg. Majd a pincébe mentünk, ahol katonásan sorakoztak a hordók. A hegy levét viszont már a manzárd szobában kóstolgattuk. A lakásban minden szoba nagyon ízlésesen berendezett, a házigazdának mégis a manzárd a legkedvesebb. Ott vannak a könyvei, a versei, amelyek közül néhány már meg is Jelent a lapokban. Szabad Idejében a vadászat mellett az olvasás, versek faragása a fő szórakozása. A rímfaragó fiatal, harminc körüli férfi, de már mostanáig is annyit szereztek, hogy ha valaki felajánlana neki 150 ezer koronát a portájáért, aligha kapna kedvező választ. Jutott rá mód, hogy afelől is külön. külön érdeklődjem, ki kinek, milyen ajándékot vesz karácsonyra. — Apuka legjobban a könyvet szereti, így azt veszek neki, — mondta a kilencéves Alenka. — A kislányomnak a Kecske-fecskét veszem meg karácsonyra — mondja az apa. — Könyvet kapnak mind a ketten — súgta meg a menyecske. Mindenki könyvet kap hát ajándékként. No persze, emellett még mást is. Alenka karácsonyfája minden bizonynyál a mennyezetet veri, s mert Jól tanul a kis aranyos, más is kerül a fa alá. CSAK BÉKE LEGYEN! Bemáth András vincellér a búcsí szövetkezetben. Az ő neve egybeforrt a homokos hegyoldalakon sorolló szőlővel, amelynek egy része már termőre is fordult. Sokezer tőiké szőlő, amelyet a vincellér talán egyenként ismer, és ő az igazi mestere, hogy a korszerű kordonos műveléshez olyan karókat alakítson ki, amelyet még a szakemberek is megcsodálnak. A ritka rozsot termő talajon néhány ember szorgalma és a közös irányítóinak megértése, Jövőbe látása aranybányát varázsolt. Persze, az aranyat ki is kell bányászni, s ennek a mestere a népszerű András. Az idei tervük 612 000 korona volt, s ezt egy millión felül teljesítették, ami azt Jelenti, hogy az 1850 koronás alapfizetés mellé a közeli napokban jelentős prémium üti majd a vincellér markát. Mivel nemrégiben a nagymama is hozzájuk költözött, Bernáthné is eljár a szövetkezetbe, s így ő is 200 munkaegységen felül dolgozott le. Mindketten keresnek, és ami pénzbe kerül, az főleg az ifjabbb Bernáth András iskoláztatása. Az ügyeskezű fiú nagyon megszerette apja szakmáját és a gyümölcsészeti, szőlészeti műszaki középiskola elvégzése volt minden vágya. Mivel azonban ilyen magyar nyelvű iskola még mindig nincs, András az Ipolysági Mezőgazdasági Technikumot választotta. Az elég messze van Búcstól, stipendiumot sem kap a legényke, évente sokba kerül a családnak. Az apja meg is Jegyezte: — Négy évig egy autó árába kerül a fiú. De azért lehet, mire végez, a kocsira is összejön. Az elmúlt napokban a szülőik, a nagymama és a diák is nagyon várta a karácsonyi szünidőt. Hiányzik otthon a fiú, a család szemefénye. — S vajon milyen ajándékkal lepik meg Andrást? — kíváncsiskodtam. — Az ő számára a legtöbbet jelent a prágai Magyar Kultúra könyvjegyzéke — feleli az apja. — Karácsonyra szabadon válogathat a könyvekben. — No persze, emellett mindenki kap valamiféle ajándékot is. A házigazda csak arra figyelmezteti élete párját, hogy nehogy úgy Járjon, mint tavaly, amikor a bőrkesztyűt már Jóelőre megvette férjének. Igenám, de a házigazda megneszelte, és eldugta azt. El lehet képzelni, hogyan kétségbeesett az ajándékozó, amikor nem lelte a kesztyűt. A máról, az örömteli karácsonyról való beszélgetést az addig némán ülő nagymama hangos sóhajtása zavarta meg. — Az én szegény emberem is karácsony előtt ment el, és soha nem láttuk többé — mondta kesernyésen. Az ő férje 1942 karácsonya előtt volt otthon szabadságon, s azóta nem látta. Alig tizenegy évet éltek együtt, nehezen éltek, nyolcados kukoricát kapáltak és részért arattak. Akkoriban kezdtek talpra állni és már tizenhárom hold árendás földön dolgoztak. Amikor örökre elbúcsúzott embere, a kislány tíz, a fiú kétéves volt. Kellett a betevő falat, és így a hadiözvegy markolta meg az eke szarvát, holott azelőtt azt se tudta, merre van a cselő, avagy a hajsz. S bizony a testtleg-lelkileg elfáradt asszony néha a kislányának is odasuhíntott az ostorral, ha nem mentek jól a tehenek. — Keserves élet volt — sírja el magát a nagymama. — A karácsony estéken akaratlanul is elhomályosult a szemem, kigurultak a könnyeim. De gyorsan meg kellett törölni, mert ott volt két gyermekem, akiknek nem akartam a szívét keseríteni... Csak háború ne lenne sohasem! TÖTH DEZSŐ Az elmúlt napokban a legtürelmetlenebb vásárlók a karácsonyfa árasitó helyeken voltak. ÜZLETEK FORGATAGÁBAN Mindenütt ünnepek előtti forgalom. Az utcákon, üzletekben egyaránt. Az emberek százai adják egymás kezébe az ajtókilincset. Mert mindenki vásárol, örömet akar szerezni — mindenki kedveskedik valami szép ajándékkal. Kicsinyek és nagyok egyaránt. Szülők a gyerekeknek, nagymamák a kisunokáknak — fiúk a kedvesnek ... „KORMORAN“ Csallóköz talán legszebb kétemeletes Üzlete Komáromban. Harmincöt kiszolgáló sürög-forog, hogy naponta a messzi környékről idesereglett vásárlók igényeit kielégítse. Mert a vásárlók tömege soha nem fogy, inkább növekszik__ Különösen most, a karácsony előtti időszakban sok a tennivalónk — mondja Wohlstein Miklós, az áruház vezetője. Naponta száz-százhúsz ezer korona a forgalom ... az idei karácsony a gazdag emberek ünnepe! Széttekintünk az üzletben. A földszinten, közvetlenül mellettem, egy fiatal házaspár. Gutáról jöttek. Teszil anyagot vásárolnak. Egyformát mindkettőjüknek. — Ha már együvé tartozunk, a ruhánk is legyen egyforma, mondja nevetve a fiatal menyecske. S több mint ezer koronát hagytak az üzletben. Az első emeleten az egyik pultnál csinos kislány válogat a nyakkendők halmazában. Nem tudott választani. Barnát vegyek, vagy zöldet? Az elárusítónő sietett segítségére, olyan ügyesen, hogy a pénztárnál három nyakkendő árát kellett kifizetnie... És karácsony éjszakáján, egész biztosan tudom, az ajándékozás pillanatában nagyot dobban majd egy fiatalember szíve. És válogatni lehet bőven a szebbnél szebb áruk között. A jugoszláv, a Német Szövetségi Köztársaságból behozott poliesztér ingek, nyakkendők színes harisnyák garmadában ... Juli néni a szép férfiingeket nézegeti. Melyiket is vegye? — az egyszínű fehéret, vagy a csíkosat. Mert nem mindegy, hogy az unoka Lakon milyen ingben megy el szíve választottjával szilveszterkor a táncmulatságba. A női fehérnemű osztályon egy idősebb férfit szólítok meg. Látszik rajta, hogy zavarban van, amikor neki szegezem a kérdést: mennyit költ karácsonyi ajándékra? — A zsebpénzemből? Mondjuk abból. — Úgy ötszáz korona körül. Két lányom van és egy fiam. A feleségem sem maradhat ki. Mindegyiknek egy kis csekélységgel kell kedveskedni. Minden évben így csinálom. Aztán a csomagba kerül három alsószoknya, hárompér szép női harisnya és nem sorolom tovább az intim női fehérneműt. A nevét sem árulom el új ismerősömnek, mert nagyon a lelkemre kötötte!... és miért lennék én az ünneprontó! Még az üzletben nézelődtem a vásárlók rengetegében, azon tűnődtem, hogyan is lehet az. hogy a várakozás egy cseppet sem unalmas. Aztán rájöttem, hogy ezekben a percekben mindenki másnak viszi a karácsonyi boldogságot, és én miért ne osztozhatnám az örömükben.,. A nyuci kérlek szépen, vegyél gyedünk. A nevét nem árulja el — nekem egy macit. Olyan az nem fontos, mondja — csupán nagyot. S a nyomatékosság kedvé- annyit tudok meg, hogy kocsival ért széttárja pöttömnyi kezeit, jöttek fel Pozsonyba. Csallóköziek. Ilyen még nekem nincs — és én Férje — később hozzánk csatlakoa macit úgy szeretem — selypített zott — állatgondozó a szövetkezetcsacsogó hangon egy öt év körüli, ben. Amíg beszélgetünk segítek cibuksi kisfiú. Meg att a nad vtdes pelni a Dunqáruház felé a csórnaautót ts vedd meg nekem. Látod gokat. Meseországban ott azt a bádelyos traktort? Még olyan stncs nekem! A Petinek is van olyan. Az med magától... Es anyuka hallgassa kisfia csacsogását — mi mást is tehetne — s ha a kisfiún múlna, hazavinné az egész játéküzletet. De hát anyucinak lehet hízelegni és anyuci ló szívű — úgyis megveszi amit fiacskája óhajt. Nemcsak azt amit a kts Misiké akar, ennél többet; mert anyukának még két kislány karácsonyi ajándékáról is gondoskodni kell... Amikor a vásárlók forgatagában kikerülünk az utcára, beszédbe ele— Hogy miért vásároltam ennyi mindent össze-vissza a gyerekeknek? Hadd örüljenek. Nekem úgy sem volt ebben a korban játékom, karácsonyi ajándékom. Akkor mással játszottak a magam fajta gyerekek ... Háború volt... s ők most örüljenek. Nem sajnálom a pénzt. Nekik legalább van gyermekkoruk. Igen, nekik van. És nemcsak a csallóközi asszonyka vásárolt macit, vizesautót, hajasbabát és kiskocsit. Akt ide betért a mesék birodalmába, az mind-mind arra gondolt talán amire anyucika — örömet varázsolni gyermekeik arcára a karácsony előtti éjszakán... NYALÁNKSÁGOK Cukrászdában vagyunk. A késő délutáni forgalom idején. A téli hidege mintha minden járókelőt ide űzne Komárom kellős közepére, a Steiner Gábor utcai nyalánkságok boltjába. A nyirkos, decemberi délutánon jól esik elfogyasztani egy feketét, vagy éppen egy jó forró teát, rummal. — Apuka, vegyél krémest — mondja egy szöszke kislány. — Ö ezek a nők — sóhajt a férfi! Mindig csak a nyalánkságon jár az eszük. És leülnek, hogy a kislány elfogyassza a kiválasztott csemegét. Míg apuka a teát iszogatta, — az jutott eszébe, hogy neki úgysem vettek soha karácsony előtt cukrászsüteményt __ — Kérek egy tortaszeletet! — Kérek ... szeretnék rendelni... s a cukrászdából hatvan torta kerül a karácsonyi ünnepek alatt az asztalra .., Ellesett I pillanatok j Kamzik. Áruban gazdag üzlet, w Pozsony közepén. Valóságos biro- J dalom. Aki üres táskával tér be j ide karácsony előtt — felpakkolva ' távozik. Mert ebben az üzletben S mindent megvásárolhat egyhelyen. | A vásárlóközönség zöme a fris- | sen szerzett tapasztalataim alapján s, a szép nemhez tartozik. Most — | még ha mennyi is a női vásárló — ' kevesebb a „traces“. Mindenki | igyekszik, hogy helyet kapjon és ^ adjon a soron következőnek... | i „Én már tudom, hogyan kell hat- h ni az eladóra, ha az illető fér- | fi...“ olvasom le egy csinos sző- \ keség arcáról. Miniszoknya..., rö- | vid kabát és mosolygok... És s kire néz az elárusító? Na kire? | Én rám! s Egy idős néni férficipőt vásárol. | „Biztosan az unokájának veszi.“ | Szent isten, most látom csak, hogy S a férfi-osztályra vetődtem, amikor | valami szép harisnyát akartam N venni. Akkor én hiába mosoly- | gok .., vissza az egészl \ —ta— ^ SZABAD FÖLDMŰVES 3 1967. december 23.
