Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-12-23 / 51. szám
Összhangban a kongresszus célkitűzéseivel Mezőgazdasági üzemeinkben a munkahelyeken csakúgy, mint az üzemrészlegt és a nagygyűléseken viták folynak. A kongresszusi anyagot tárgyalják. A főtéma a hogyan tovább, vagyis mit kellene tenni a Jobb eredmények eléréséért. A gondolatok kibontakoztatásának mozgatőereje, az ú] Irányítási rendszer, az utóbbi időben tevékennyé tette az embereket. Ki-ki a maga módján érvel, mondja el Javaslatait, de az a leglényegesebb, hogy a vitákban résztvevők segítő szándékkal emelnek szót. A közelmúltban a Szomotori Állami Gazdaság körtvélyesi részlegén Jártam. Arra voltam kíváncsi, milyen formában Jut itt érvényre az irányítás tökéletesített rendszere, s hogyan öltenek konkrét formát a kongresszusi vitaanyagban fölvetett gondolatok. Mindenekelőtt egyes gazdasági gyakorlati tényezők keltették fel érdeklődésemet. A részlegen ugyanis szlovák fehér-nemes fajta sertéstenyésztéssel foglalkoznak. Törzstenyészet a Javából. Ez nem csak az tizem, de a kelet-szlovákiai kerület s népgazdaságunk szempontjából is hasznos. A körtvélyesi törzstenyészetből származott kocák és kanok hasznosságuk és javító tulajdonságuk következtében messze vidéken kedveltek. A kerület sertéstenyésztése hasznosságának állandósítása terén jó szolgálatot tesznek. Lipán József részlegvezető elmondta, hogy figyelemmel kísérik a továbbtenyésztéssel kapcsolatos új módozatokat, s a tanyésztípust a vásárlók igényeinek megfelelően alakítják ki. Napjainkban követelmény, hogy a típus és szervi fejlettség mellett az állatok küleme, vagyis hátsó sonkáinak teltsége és a hátív formai vonala megfeleljen az adott követelményeknek. Ezzel kapcsolatosan persze Körtvélyesen is akad még tennivaló, de örvendetes, hogy Baka László farmvezető és a többiek előtt ismeretesek a követelmények, s mindent elkövetnek, a megfelelő típus kialakításáért. Elsősorban is Javító hatású apaállatokat keresnek (vásárolnak), hogy elérhessék kitűzött céljukat. A háromnegyedévi fölmérésnél megállapították, hogy a szigorú ellenőrzés alatt levő 42 törzskocátől átlagban 17,9 malacot választottak el. Persze az utódoknak nem mindegyike kerülhet törzskönyvezésre. Kaliniő Juraj, a továbbtenyésztésre kiválasztott malacok gondozója mindent elkövetett, hogy az elbírálásnál (a vásárokon) megállják a helyüket. Jól fejlett, kifogástalan tenyészanyagot adott ki kezéből. Az alapos válogatásnak az eredménye, hogy 98 állat kapott kedvező osztályzatot. A zootechnlkusok, a gondozók és más szakemberek Jó munkáját dicséri, hogy az eltelt háromnegyed évben 47 Ea, 43 Eb és 8 I. osztályzatú tenyészállatot értékesítettek. Pénzértékben a tenyészanyagért nem kevesebb, mint 361500 korona nyersbevételt értek el. De ebben a hónapban újabb 26 tenyészsertés kerül vásárra. Ezekért további 97 000 korona bevételei számolnak. Az elbírálásra nem kerülő sertések kisebbik részét haszonállatok nevelésénél, nagyobbik felét pedig a hústermelésnél hasznosították, ami méltán bizonyltja, hogy a körtvélyesi gazdaság sertéstenyésztése valóságos aranybánya. Tény, hogy míg a gazdaság a törzskönyvezett állatok kilóját 10—11 koronás önköltséggel termelte, addig a tenyészállat-vásárokon értékesített kocák és kanok kilójáért 22—23 koronát ért el. Ez a törzstenyészet üzemen belüli ökonómiai hatékonyságát, s végeredményben népgazdaságunk fontosságát bizonyítja. A gazdaság további célja megőrizni az üzem hírnevét, javítani a tenyészanyag külemét, hasznosságát, s mindent megtenni azért, hogy megfelelő tenyészanyaggal ellássák a kerület sertéstenyésztő gazdaságait. Végeredményben a Szomotori Állami Gazdaság körtvélyesi dolgozóinak a kongresszusi vitához való legszebb hozzájárulása az lesz, ha a vele kapcsolatban levő gazdaságokban érezhetően javul majd a malacszaporulat, jó Jel, hogy napjainkban éppen ebben az ügyben serénykednek. —hai— A termelés hatékonyságának növelése a vitaanyag tükrében Tény, hagy egyes mezőgazdasági Uzemeinkhen más és más módon értelmezik a mezőgazdasági termelés hatékonyságának növelését. A legtöbb helyen a rendelkezésre álló helyzetből indulnak ki. S ez a helyes. Termelési szakaszonként keresik, kutatják a tartalékok feltárásának s a hatékonyság növelésének lehetőségeit. Tóth István a vékei szövetkezet (terebesi járás) elnöke beszélgetésünk alkalmával átfogó képet nyújtott közös gazdaságuk fejlődéséről és jövőbeni elképzelésükről. Megjegyezte, hogy 15 esztendővel ezelőtt sok gonddal küzdöttek. A kezdetleges módszerekkel, s kellő tapasztalat híján a szövetkezet nyersjövedelme csak 770 ezer korona volt. Idén pedig már meghaladja a 4,5 milliót. Kétségtelen, hogy ez az okszerű szervezéssel kapcsolatos fejlődés bizonyítéka. Ma persze az irányítás tökéletesített rendszerében sokkal többre van szükség, hiszen pártunk irányelvei, s a kongresszusi vitaanyagok világosan rámutatnak az orvoslásra váró égetően fontos kérdésekre. Véke községben a termelés hatékonyságának növelésénél fontos tényezőnek tartják az okszerű üzemen belüli szakosítást, mely szerves része a járás s a környék szakosítási tervének. Már ősszel úgy döntöttek, hogy a szántó 50 százalékán kalászosakat termelnek. A kenyérgabona területét pedig csaknem teljes mértékben nagyhozamú Mironovszkájával vetették be, ami előfeltétele a kedvező terméseredmény elérésének. A növénytermesztés további feladatául pedig az évelő takarmánynövények termesztését tűzték ki, mert az állattenyésztés szakosításánál, helyesebben a tejtermelésnél sok szálastakarmányra lesz szükségük. Végeredményben mindez szorosan összefügg a tudatos szervesanyag termeléssel s a talajerő visszapótlásával. Másrészt területük nagyon megfelelő a gyümölcsészet és a szőlészet fejlesztésére. Ennek megfelelően 11 hektáron gyümölcsöst, 25 hektáron pedig szőlőt telepítettek, s ezeket az ágazatokat bővíteni kívánják. Fentebb említettem, hogy a tejtermelést választották egyik fő ágazatul, mely nagyon igényes feladat. A hasznosság jelenlegi növelése azonban indokolttá teszi a célkitűzést. Már elérték azt a színvonalat, hogy jövőre megkezdhetik a törzskönyvezést. A jelek szerint azonban megoldatlan a tehénállomány évenkénti visszapótlása, mert a járáson úgy tervezik, hogy a szövetkezet a választott borjakat másik gazdaságnak adja továbbnevelésre, s onnan kapja majd vissza az előhasi üszőket. Ez az elgondolás nem lenne rossz, ha a két gazdaság üzemközi vállalkozás formájában érdekelt lenne egymás termelésében, vagyis az üszőnevelő gazdaság partnere tejtermelésben, a tejtermelő pedig a továbbtartásra szánt üszőnevelésben. Máskülönben sem az egyik, sem a másik gazdaság nem végezhet eredményes munkát. Ha a kölcsönös függőviszonyt nem alakítják ki, a vékei szövetkezet szempontjából sokkal előnyösebb lesz, ha a legjobb tehenektől maga neveli fel az utánpótlást, mert — amint a zootechnikus is jól tudja — a tejtermelés nagyon igényes ágazat. A tejtermelő gazdaságnál fontos követelmény, hogy az üzemi standard alatt termelő egyedeket évente lecserélje, ehhez kellő menynyiségn előhasi üszőtartalékkal kell rendelkeznie. Eszerint nem mindegy. hogyan készítik elő a tartaléküszőket, hiszen nagyban tőlük függ a jövőbeni tejhasznosság. A szövetkezet távlati terve szerint beszünteti a sertéshizlalást, s helyében kocatartásra, illetve választott malac nevelésére rendezkedik be. A malacokat szerződésre szállítja a hizlalásra szakosított gazdaságoknak. A módszer helyes. Csupán arra lesz itt szükség, hogy a vékei szövetkezet zootechnikusa ügyeljen, hogy a kocaállományban be ne következhessen vérfertőzés (rokontenyészet, degenerálódás stb.) s esetleg ha Cornwall apaállattal fedeztetnek, az utódoktól ne hagyjanak még csak átmeneti anyákat sem, mert a hibridek hasznossága nem kielégítő. A vezetőség több ízben lépést tett a fiatalok megnyerésére. Eleinte nem ment a dolog. Jelenleg azonban az újonnan belépő fiataloknak, akik legalább 3 évre szerződésileg kötelezték magukat, hogy a szövetkezetben maradnak, 1000 korona jutalmat fizetnek. Az akció keretén belül legutóbb hat fiatal jelentkezett a közösbe, de a toborzás további eredményessége szempontjából nagyon fontos lenne, ha a járási szervek több segítséget nyújtanának a szövetkezetnek. » • • Végezetül bírálólag kell megjegyeznem, hogy a terebesi járásban kissé elkéstek a szakosítással, s most szeretnék behozni a lemaradást. Rövid pár hónap alatt ez nem lesz könnyű, mégis azt kell mondanom, hogy jobb később, mint soha, vagyis a törekvést mindenképpen értékelnünk kell. Különben a nyugat-szlovákiai kerületben akad elegendő jó példa, onnan meríthetnek tapasztalatokat. HOKSZA ISTVÁN Nemrégiben még csak kézzel élesítették a fűrészt. Manapság már ez sokhelyütt gépesítve van, és a gép segítségével gyorsabban megélesítik az elkopott fogakat. A korszerű mezőgazdasági üzemekben a központi szecskázóból fújják át a takarmányt az istállóba. Központosítás vagy demokratizálás ? — A formalizmus még ma sem tűnt el mindennapi életünkből — állapították meg a leleszi szövetkezet tagjai, amikor november 28-án ünnepi közgyűlésre Jöttek össze. Joggal, hiszen ők, akik már 17 éve közösen gazdálkodnak, ezen a napon kaptak kitüntetést szövetkezetük fennállásának 15. évfordulója tiszteletére. Kicsit elkésett születésnapi köszöntő, csakis azzal magyarázható a „lekerekítés“, hogy a legrégibb szövetkezetek születésnapjáról megfeledkeztek, s Így „egy kalap alá“ vonták őket a valóban 15 évesekkel. Ha kissé zokon is vették a közös gazdálkodás két évének semmibevevését, a közgyűlést legalább felhasználták arra, hogy értékeljék az elmúlt 17 év gazdálkodási eredményeit, és megtárgyalják az EFSZ-ek VII. országos kongresszusának vitaanyagát. Az elmúlt 17 év sok mindenre megtanította őket. Hogy jó gazdáknak bizonyultak, azt az elért termelési eredmények ‘minden kétséget kizáróan bizonyítják. Amint Dobos Imre szövetkezeti elnök beszámolójában megemlítette, a szövetkezet ma már ötszörte több mezőgazdasági terméket ad a társadalomnak ugyanarról a területről, mint amennyit valamikor ugyanazok az emberek, mint magángazdálkodók ki tudtak termelni. Az egykor csipkerózsabokrokkal és gazzal benőtt, rendezetlen és kishozamű legelőket feltörték, s ezekről a területekről helyenként pl. búzából idén 30 mázsás hektárhozamot takarítottak be. Természetesen nem mindenütt sikerült a terméketlen legelőket jó termőfölddé változtatni. Sajnos 200 hektáron ez évben jóformán semmi sem termett, 900 hektárt pedig ellepett a talajvíz. Ezek a Kelet-Szlovákiai Síkság még megoldásra váró fájó kérdései és meghaladják egyetlen mezőgazdasági üzem lehetőségeit. — Ez az, amiről az országos értékelések alkalmával elfeledkeznek — jegyezte meg Dobos elvtárs, amikor a vitaanyag gabonatermesztésről szóló részét^ említettem. — A lányom a dunaszerdahelyi Járásba ment férjhez, s ezért mostanában én is elég gyakran megfordulok azon a környéken. Így a saját szememmel látom, hogy amikor ott már sorol az árpa, nálunk a földeket még‘30 cm-es hó borítja és szó sem lehet a tavaszi munkák megkezdéséről. S amikor nálunk májusban hozzáfogunk a burgonya ültetéséhez, akkor a dunaszerdahelyi járásban már töltögetnek. Itt az időjárás is sokkal szeszélyesebb. Tavasszal az állandó esőzések miatt nem tarthatjuk be a tavaszi munkák agrotechnikai határidejét, nyáron pedig egészpn őszig egyetlen szem eső sem esik. Olvastam, hogy a dunaszerdahelyi járásban 16135 hektárnyi vetésterületen búzából ez évben 41,2 mázsás átlagos hektárhozamot takarítottak be és ezt a nagyhozamú fajták vetésének, a Jó agrotechnikának és növényápolásnak köszönhetik. Mi is vetettünk nagyhozamú fajtákat: Bezosztájából 70 hektárt, a Mironoviból pedig 200 hektárt. Sajnos, az utóbbiból 100 hektár kiázott. Mi Is Jó tapasztalatokat szereztünk velük. Pl. a Bezosztája a Bácsiszögben egy 28 hektáros parcellán 50 mázsás átlagos hektárhozamot adott, és a bevetet* 70 hektár átlagtermése 42 mázsa volt. Ez is mutatja, hogy még nem merítettük ki az összes lehetőségeket a termelés növelésére. Viszont a termelés fokozása megköveteli a talaj termőerejének fokozását is, hiszen nem mindenütt van olyan jó termőföldünk, mint az említett Bácsi-szögben. Sajnos, a megrendelt műtrágyát nem kaptuk meg, pedig megfelelő trágyázás nélkül nincsen Jó tápanyagellátás. A taggyűlésen is több komoly felszólalás hangzott el, amit fontolóra kell venni. Kázymér Gyula például megemlítette, hogy javítani kellene a mezőgazdasági gépek minőségét és itt a legfőbb ideje annak, hogy a mezőgazdasági üzemek csak olyan gépeket vásároljanak, amelyek a rájuk fordított pénzt rövid időn belül visszafizetik, és csakis akkor vásároljanak gépeket, amikor arra szükségük van. Amint a fi faanyag is helyesen megállapítja, a mezőgazdasági üzemeknek nincsen szükségük drága, rossz minőségű gépekre, hiszen ezekkel nem lehet jövedelmezően gazdálkodni. Már a szövetkezetek is, a gépek ára és teljesítőképessége közötti arányt tekintik döntőnek. A munkaerők kérdése, amely valamikor, amikor a szövetkezetek kezdeti nehézségekkel küzdve nem tudtak tagjaiknak megfelelő megélhetési lehetőségeket nyújtani, olyan nagy gondot jelentett, és indokolttá tett bármilyen gépesítést, ma már a háttérbe szorult. Sok helyen több munkaerő is Jelentkezik, mint amennyire a szövetkezetnek szüksége van. Ma már csak akkor gépesítik a munkát, ha ez a termelés olcsóbbltásával Jár. Ami pedig a járási termelési társulások megalakítását illeti, Dobos elvtárstól ezt a meglepő véleményt hallottam: — A mi járásunkban sok az állami gazdaság. Őszintén szólva félünk attól, hogy az állami gazdaságok, a felvásárló vállalat és a mezőgazdasági termékeket feldolgozó üzemek vezetői sokkal agyafúrtabbak a szövetkezeti vezetőknél és így a szövetkezetek a járási mezőgazdasági társulás keretében alárendelt helyzetbe kerülnének. Hogy ez a félelem valóban él a szövetkezeti tagság körében, azt Ilko István felszólalásá is bizonyítja. — A társulásoknál nagyon kell vigyáznunk, hogy a tagüzemek egyenjogú partnerek legyenek és ne fejlődhessen ki alárendelt viszony — mondotta többek között. A terebesi járásban általában olyan érzésem,volt, hogy a szövetkezetek vezetőivel és tagságával többet kellene beszélni az irányítási rendszer egyik fontos láncszemét képező mezőgazdasági társulások lényegéről és küldetéséről. Nem mindenütt értették meg, hogy ez nem központosítást jelent, hanem a mezőgazdasági termelés irányításának demokratizálását. Hogy a társulás keretében teljes mértékben érvényesíteni lehet a helyi adottságok tervszerű kihasználását, hogy éppen a társulás talaján bontakozhat ki a szövetkezeik helyi adottságokat és taoasztalatokat érvényesítő kezdeményezése. Ez a tény arra is rámutat, hogy lapunknak is a jövőben többet kell foglalkozni ezzel a kérdéssel. Ciderné G. Irén