Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-12-16 / 50. szám

Ebrevue a stadionban —É. Melléfogott a török, mikor ebfajzatnak nevezte a magyart, hiszen abban a bölcsességben, miszerint az ember leghűbb ba­rátja a kutya, — már akkor Is annyi volt az igazság mint nap­jainkban. Nemcsak a magyarok, de a népek nagy többsége sze­reti a kutyát. Például az ősz folyamán a bu­dapesti televízió helyszíni köz­vetítésben számolt be a város­ligetben megrendezett nemzet­közi kutyakiállításról. Tetszett az ötlet, s napokig a bűvöleté­ben éltem. Később egy plakáton felfedeztem, hogy Bratislavában is hasonló rendezvényre kerül sor. Elhatároztam, hogy elme­gyek. A sárga, ötkoronás belépője­gyet senki sem sajnálja meg­venni, de annál inkább drágál­­ják az ugyancsak ötkoronás ka­talógusokat. A katalógus szer­kesztőbizottságát komoly szak­emberek képezik. Ezt a nyug­díjas pénztárostól tudom meg s később meg is győződöm róla. A katalógusban 190 szám alatt tartják nyilván a kutyákat. Fel­tüntették származásukat, lakó­helyüket, apjuk, anyjuk nevét, nevelőjük, jelenlegi tulajdono­suk pontos címét, s fajtatiszta­ságukat igazoló számukat, nagy­betűk, kisbetűk, amelyekből én, laikus bizony keveset értek. Az első ráncosképű, sárga bulldog, amellyel a bejáratnál találko­zom a 262-es számot viseli a nyakán. Kérdően nézek az öreg pénztárosra. Megérti. — Tetszik tudni kéremszépen, csak százkilencven kutyát jelöl­tettek a tulajdonosok, ennyi van a katalógusban is, de később még százan neveztek be. Ez a bulldog ezért kettőszázhatvan­­kettes. Meglepően sok a látogató. Délelőtt tfz óra van, s vagy két­ezer ember nyüzsög a Dimitrov stadionban. A bejárattól balra a kerítésen lóg öt férfi-felöltő. Egy okosszemű, barna farkas­kutya vigyáz rájuk. Kutyák, csaholás s ahány, annyi gazdafajta tolakszik, iz­gul. Nem csak kutyáik, de jó­­maguk is nagyon látványosak. Hobbyjuk láthatatlan glóriát von fejük fölé. Nyolc, kötéllel bekerített kör közepén nyolc asztal áll, nyolc gépírónő, s öt­ször nyolc férfi, nő az aszta­lok körül. Ök a bírálók. Mind javakorbeli emberek, nők, fér­fiak egyaránt. A tulajdonosok a körön be­lül sétáltatják körbe kutyáikat. Ahány kör, annyi fajta. Egy nő a bírálók közül, sípoló gumi­­macskával ellenőrzi a körben sétáló ebek reflexeit. Aztán ki­vonulnak a kötélen túlra s számszerint, egyenként hívják be őket a bizottság elé. Elsőnek egy golfnadrágos osztrák férfi lép be. Apró, hó­fehér szőrű tacskót vezet. A bí­rálók egyike a kutya méreteit ellenőrzi, a másik a fogait nézi, majd sétáltatják, futtatják a 2 VADASZ * HAlASZ kutyát, reflexeit teszik próbára. A német izgatott, az elnök még egy kört futtat le a kutyával és tulajdonosával, majd a gép­­írónőnek diktálni kezdi az ér­tékelést. Kezébe veszi a tacskó iratait, ellenőrzi származását, korát, címét és számát. „Minden igénynek megfelel, fürge, okos, jó családból szár­mazik, méretei arányosak, fogai kifogástalanok, csak a végbél­nél nagy a szőrzete, ami jelen­leg tiszta, de minden bizonnyal gyakran kell fürdetni.“ A bámészkodók kuncognak. Egy idős hölgy elfehéredik, hó­na alá kapja a tacskót, és fél­revonul vele a kerítéshez. Ollót húz elő és gondosan megnyírja a tacskó hátsó részét. Akik az előbb kuncogtak, most már ka­cagnak, de a hölgy nem törődik velük. Pár percen belül rákerül a sor. Körülsétáltatja a ku­tyát ... A szomszédos körhöz megyek. Éppen egy fiatal, csinos nő áll a kör közepén, egy gyönyörű dogéval. A közönség elismerően bólogat s ez nem csupán a szép tulajdonos érdeme. A bírálói szakvélemény komoly esélyeket biztosít, s a nő elégedetten el­vonul. A férfiak szemmel kö­vetik útját. A fagylaltosnál megállnak s a nő dupla adagot vásárol az ebnek. Mire odaérek, egy idősebb úr is odalép. — Kisasszony, ne tegye, hi­szen ez gyönyörű állat, nem szabad vele fagylaltot etetni, elveszti tájékozódó-képességét, szédülni fog! — Sose féltse, hetenként megeszik egy-egy fagyit. Télen még pudingot is főzök neki. Hihetetlen? Nekem is. így születik bennem a kérdés. — Mit és mennyit fogyaszt a kutyája — kérdem egy rok­kant fiatalembertől, aki gyö­nyörű német juhászkutyát tart pórázon. Ebben a kategóriában később ez a kutya lett a győz­tes. — Naponta négy kiló húst, — hetven fillérért kapom kilóját — fél kiló nedves srótot, meg valami édességet... cukros da­rát főzve, meg hasonlókat. Ez már a nyolcadik kutyám. Körül­belül négy és fél- ötezret ér pénzben. Már ötöt eladtam a közbiztonsági szerveknek. Szer­ződésre nevelem őket, de azt hiszem, ezt megtartom magam­nak. — Hol lakik? — Gottwaldov mellett egy er­dőben. Lassan, gondosan kell nevelni. Jó üzlet, megéri! Ne féljen, nem jutok vele ebek har­mincaid jára — mondja nevetve. Egy újabb körhöz megyek, ahol a farkaskutyák szerepel­nek. Az egyik férfi dühöng, mert lepontozták. Nadrágjára vastagon tapadt kutyája világos szőre. Ez volt a hiba, észrevette a bíráló. Egy katonával beszélgetek, aki azért kért szabadságot, hogy hű barátját el tudja hozni a kiállításra. Nehezen ment, de aztán az egyik őrnagy h’ozzasegfíetT, ő is nagy kutyabarát, nagyon rendes ember. —i Csaholnak, itt-ott „szőrbe­kapnak" az ebek, a kis tacskó nekiborzonkodtk a hatalmas bernáthegyinek, az emberek ne­vetnek, a tacskó gazdája csak­nem bocsánatot kér a nagy ku­tya gazdájától. Ballagok kifelé a stadionból. A farkaskutya még mindig őrzi a kabátokat. Gondolatban ruha­táros ebnek nevezem el. Á nyugdíjas pénztáros, aki az Ap­­róállattenysztők Szövetségének tagja, mosolyogva kérdezi: „Na, megérte...?“ — Hogyne, mondom — majd délután visszajövök a felesé­gemmel. — S a brosúrát sem drágál­­ja már? — Nem! Megérte... Keszeli Ferenc A dermesztő téli hónapokban mindenekelőtt kiadósán kell gondoskodnunk az ember segítségére szoruló vadállomány póttakarmányozásáról. Az egyes takarmányféléket megfele­lően váltogatjuk, az adagok nagyságát a mindenkori idő­járáshoz és a hótakaró magasságához idomítjuk. Tördeljünk fiatal hajtásokat a nyulak számára, hogy legyen mit rág­csálniuk. Szórjunk ocsút és homokot a fogoly- és fácán­etetőkbe. A csapákról és ösvényekről eltakarítjuk a havat. Ezzel is megkönnyítjfik a vad számára a nyalósókészletek és a vadetetők megközelítését. Feltördeljük a források, víz­folyások és tavacskák jégtakaróját, hogy biztosítsuk az ivó­­vízkészletek kihasználását. Állandó figyelemmel kísérjük a vadállomány erőnlétét és egészségi állapotát. A decemberben lőhető vaddal ellentétben januárban a következő változások állnak be: a hónap elsejétől kezdve vadászati tilalom áll be muflon- és dámvadra, őzsntára és gidára, fácánra, nyálra és vadlibára, január 15-től pedig szarvastehénre és vaddisznóra, Január 15-ig viszont nyulat lőhetünk azokban a vadászkörzetekben, ahol előzőleg élő­vadfogást rendeztek nyulakra. Ha vadászjegyünk érvényessége az év végével lejár, ne feledkezzünk meg a meghosszabbítás iránti kérvény beadá­sáról az illetékes HNB-re — legkésőbb december 31-ig. Az időben benyújtott vadászjegyek hatályát a kérvény elinté­zéséig meghosszabbítják, legkésőbben azonban március vé­géig. Ugyanakkor meg kell fizetnünk tagdíjunkat a Cseh­szlovák Vadászszövetségnek, mert az erről szóló nyugta egyik kellékét képezi a vadászjegy meghosszabbításának. Aki december 31-ig nem fizeti meg tagsági díjat, elveszti tagságát a Csehszlovák Vadászszövetségben, január 1-től kezdve új tagként kezelik, újból kell kitöltenie a jelentke­zési ívet és újból kell megfizetnie a beiratási díjat. Szigorú vadvédelmet követel Afrika Nemrégiben közölte a nyugat­­európai sajtó, hogy Fort Lamy­­ban, a Csad-Köztársaság fővá­rosában rendezett konferencián húsz afrikai állam delegátusa és megfigyelője, valamint a kü­lönböző nemzetközi szervezetek, közöttük az UNESCO is, kép­viselői gyűltek össze, és javas­latot készítettek egy nemzet­közi egyezmény megkötésére az afrikai állatvilág egyes fajainak megmentése, megvédése céljá­­bóL Az afrikai fauna némely faját a lelkiismeretlen vadászok csak­nem teljesen kiirtották. Egyes fajokat meg életterük elvesz­tése fenyegeti. S csoportba tar­tozik az oroszlán, a krokodilus és a zsiráf. Az egyezmény megkötését sürgető javaslat hangsúlyozza, hogy Afrikában vadvédelmi te­rületek és nemzeti parkok lé­tesítése a vadvédelem nélkülöz­hetetlen föltételei. A konferencián továbbá szó­ba került az is, hogy a vadász­­trófeákkal űzött kereskedelmet — a túlzott nyereségvágy miatt — szigorúan meg kell rendsza­bályozni. A legközelebbi konferencián ez a téma lesz a program kizá­rólagos pontja. as

Next

/
Thumbnails
Contents