Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-12-16 / 50. szám
Adjunk szabad utat a növényevő halak betelepítésének Az utóbbi időben tanúi lehetünk azon forradalmi változásoknak, melyek az édesvízi tógazdaságokban majdnem egész Európa területén végbemennek. Ezek a változások különösen a több száz éves pontytenyésztés alapjait rengették meg. Ezen hagyományos tenyésztési mód már nem elegendő. Állati fehérjék utáni kutatások során az egész világ tudósainak szeme a víz felé tekint. Nem számítva azon korlátlan lehetőségekre, melyeket a víz tartogat számukra. Elsősorban a halnevelés Intenzitásának növekedésével kell számítanunk. A tavak monokulturális kihasználása pontytenyésztéssel nem kielégítő, mivel a ponty a halastavak gazdag táplálékbőségéből csak nagyon keveset használ fel. A pontyok természetes fő táplálékát a zoobentos képezi. Ha most figyelembe vesszük, hogy 1 kg zoobentos előállításához 7—8 kg planktonra van szükség és ezt átszámítva 1 kg ponty gyarapodására 7—8 kg bentosra szükséges. A takarmánylánc következő részében a ragadozóknál (csuka, harcsa, süllő) 6—8 kg különböző halhús szükséges 1 kg gyarapodáshoz. Ezekből kitűnik, hogy olyan halfajok tenyésztése kívánatos, melyek elsősorban a takarmánylánc alsó határát használják ki — a növényzetet, planktont (fyto és zoo plankton) vagy kombináltan olyan telepítési aránnyal, hogy a vízben levő összes tápanyag kihasználható legyen. A nálunk nevelt halak közül valóságban egyik faj sem felel meg erre a célra, mert tisztán növényevő halunk nincs. A planktont zsenge korukban fogyasztják halaink. Oj halfajok telepítését elsősorban ökonómiai tényezők sürgetik. Az új halak betelepítésénél elsősorban a növényevő halakra kell számítanunk. Gondolok itt az amúrra, fehér busára és a pettyes busára. Mindhárom gazdaságilag nagyon értékes és dél-szlovákiai adottságunkhoz képest mindegyik megtalálná az élethez szükséges feltételeket. (A növényevő halakról már többször írtunk szakmellékletünkben.) Az ökonómiai tényezők mellett a növényevő halak meghonosítása más előnyökkel is jár. A növényevő halak, különösen az amúr, természetesen regulálná a vízinövényzet nagyméretű elszaporodását, javítva ezzel a vízterület minőségét, csökkentené az iszapképződést és növelné a többi halfaj részére az életteret. Hogy mit jelent ez a mi viszonyainkban, példával szolgálva, különösen meleg időben az amúr naponta saját súlyának megfelelő menynyiségü zöldet fogyaszt. Ez pedig már elég jelentős mennyiség. A vízterület átlátszóságának növekedése következtében a vízterület zoobentos termelése megnövekszik és ez a ponty életfeltételeinek javulását is jelenti. Az amúr további kihasználása mint élő kaszálógép a különböző víztárolókon, meliorációs berendezéseken, a csallóközi vízgyűjtő kanálisokon lenne nélkülözhetetlen. Nagyon sok pénzt és munkát takarítanának meg, ha ezen vízterületeket évente egyszer-kétszer nem kellene kaszálni. Az első országok között voltunk, akik akklimatizálni akartuk nálunk ezt a halfajtát. Eredményeinkkel nem nagyon dicsekedhetünk. A balszerencsés szállítás, abnormális arányú veszteség ezen idő alatt, valamint a helytelen környezetkiválasztás miatt kudarcba fulladt ez a betelepítési akció. Tudtuk, hogy mik az amúr életfeltételei, mégis olyna vízrendszerbe telepítettük, ahol a hideg víz miatt eleve nem lehetett bizonyítható mindazon jótulajdonsága, amelyről már írtunk. A dél-csehországi telepített zsenge aműrok a legnagyobb nyári kánikulában sem kaptak olyan meleg vizet, mint amilyen a normális életfeltételükhöz szükséges, holott a lévai tógazdaságba vártuk a szállítmányt. Sajnálatos körülmény az, hogy öt évvel az első telepítési kísérlet után idegenbe kell mennünk tapasztalatokért. A Szovjetunióban, Japánban, sőt Magyarországon már megoldott feladat mesterséges szaporítása, sok más országban nagy sikereket érnek el tenyésztésével, javítják vele termelési eredményeiket, vizeik bonitását. A növényevő halak betelepítése Szlovákia vizeibe népgazdasági szempontból azért is sürgős, mert természetes lehetőségeinkhez képest kevés halhúst termelünk. Holott tavainkban 400—500 kg-os hektáronkénti átlagtermés országos átlagon felüli, eltérve a monikulturálls tenyésztéstől ezt többszörösére lehetne felhozni. Ezt a megállapítást visszavetítve értékelhetjük úgyis, hogy rövid pár év alatt 8000 mázsát kitevő élőhalbehozatalunkat minimálisra lehetne csökkenteni. Adjunk tehát szabad utat a növényevő halak betelepítéséhez. (g) Horgászmínírnum Nagy élmény volt A nyárt szünidőből már csak pár hét volt hátra, amikor Laci vonatra ült Bratislavában, hogy a hátralevő időt falun töltse rokonainál. Pali bácsi, akinél lakott, szenvedélyes halász, és minden szabad idejét a folyóparton töltötte. Ez a szenvedély hatalmába kerítette Laci barátunkat is. Nem esett nehezére a koránkelés. Amikor a felnőttek három órakor szedelőzködtek halászni, már ő is talpon volt. Részt vett a készülődés izgali mában, sőt még a csali szedésében vagy éppen az elkészítéséi ben is. Így telt-múlt az idő. Minden isggel izgalommal várta az indulást. Meg kell hagyni a házigazda szerencsés halásznak bU zonyult. Majdnem minden alkalommal akadt horgára keszeg, vagy márna, s ez még jobban tüzelte Laci halászszenvedélyét. Már csak két nap volt hátra nyaralásából, amikor egyedül ment a Vág partjára horoggal a kezében. Utána minden úgy ment, mint a karikacsapás. Bedobta a horgot és várt. Alig telt félóra, erős rántást érzett s a horognyél jelezte a kapást. Berántott. Ezután következett a harc. Izgalom volt a javából. Végre sikerült a merítőszákkal kiemelni a négy és fél kilós pontyot. A ponty a halászszákba került, s ő dobogó szívvel im dúlt Pált bácsiékhoz. Laci két nap múlva indult vissza Bratislavába. Nehéz volt a búcsúzás a falutól, a víztől, a rokonoktól, ahol annyi boldog órát töltött, de megígérte, jó tanulással kiérdemli, hogy jövő nyáron hosszabb időt tölthessen falun, AD AMCSIK FERENC III. HALÁSZATI TÖRVÉNY A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban a halászatot, a halászatról szóló 1963. évi 102-es számú törvény és az 1963. évi 103-as számú rendelet szabályozzák. Célszerűsége szerint e törvény halastavi és folyóvízi halászattal foglalkozik. Meghatározza a halászati jog fogalmát, a vele járó jogokat és kötelességeket. A halászati jog az államot illeti és csak halászati körzetekben gyakorolható. Azokon a halastavakon, melyeken intenzív gazdálkodás lehetséges, akár ivadéktenyésztés, akár piaci hal termelése, nem gyakorolható a halászati jog. A halászati jog szabad vizeken (folyóvizeken) gyakorolható. A patakokon és folyókon kívül folyóvíznek tekintjük a víztárolókat, tavakat, holtágakat, több célt szolgáló mezőgazdasági víztárolókat, ármentesítő és öntözőcsatornákat, agyag és kavics kitermelésekor következett gödröket, valamint azokat a halastavakat, melyeket a járási nemzeti bizottság tartósan alkalmatlanoknak minősített a rendes gazdálkodásra. A halászterület olyan gazdasági egység, amelyen a halászati jog rendes és tervszerű végrehatása érvényesíthető. A halászterületeket a Csehszlovák Horgászszövetséggel egyetemben a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium jelöli ki. A halászati törvény a vizeket két osztályba sorolja, mégpedig pisztrángos és nem pisztrángos vizekre. Minden egyes halászterületre a terület használója köteles halászgazdát kinevezni. A természetben a halászterületek határait meg kell jelölni. A halak és más víziállatok rendes nevelése érdekében a kerületi nemzeti bizottság a halászati terület használójával történő megtárgyalás után a halászterület egy részét, esetleg az egész területet védett területté nyilváníthatja, és egyúttal meghatározza a sz'ükséges korlátozásokat. . A törvény szerint, halak és más víziállatok alatt értjük az összes halfajtákat, rákokat, folyami kagylókat, gyöngykagylókat és békákat, amennyiben halastavakban és folyóvizekben élnek. Halászati területeken halat és más víziállatokat csak azok a polgárok foghatnak, akik a járási nemzeti bizottság által kiadott halászjeggyel, valamint á halászterület használója által kiadott halászati engedéllyel rendelkeznek. Halászati jegyre és halászati engedélyre nincs szükségük azoknak a személyeknek, akik a halászterület használójának megbízásából és a halgazdálkodás szükségletei végett halásznak. A halászterületeken a halfogást csak a halászati jog gyakorlása elveinek megfelelően szabad gyakorolni. Ezeket a szabályokat a helyi halászati rend tartalmazza, amelyet a ha, lászterület használója ad ki. A horgászásnál a horgász köteles magával vinni: 1. az évi állami halászjegyét, 2. halászati területi engedélyt, 3. fogási naplót, 4. személyazonossági igazolványt, ha az állami halászjegyen nincs külön fénykép. A horgász köteles magát az ellenőrző szerv felkérésére igazolni. Igazoltatásra jogosultak a közbiztonsági szervek, a halászterület gazdája, a halör. A halász a felsorolt igazolványokkal igazolja magát. I.
