Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-12-16 / 50. szám
Bratislava, 1967. december 16. Ára 1,— Kés XVIII. évfolyam, SO. szám. Szakmelléklet: Vadász és Halász Közöljük: a Csehszlovák és a Magyar Rádió és Televízió jövő heti műsorát A jövő építkezése A Nyitral Országos Mezőgazdasági Kiállítási Gazdaságban a Harvestore típusú toronyszilázs-farm és a csehszlovák berendezésű 1. számú gazdasági udvar mellett egy 1200 állatot befogadó borjú, üszőnevelö is készül. A képen látható farmon már a csehszlovák gyártmányú Morávla légmentesen zárt szenázstornyatval lesz ellátva. A nemrégiben átadott farmok és a faníki udvaron épülő növendéknevelde egyben mintakép is lesz a mezőgazdasági építkezések felé. A termelési folyamat lerövidítése az agrokombinát létrehozásával Az ú], tervszerű irányítási rendszer gazdasági elvei a CSKP Központi Bizottsága márciusi ülésén elfogadott elvekkel együtt megteremtették azt az alapot, amely az élelmiszerek nyerstermékei és azok feldolgozói közötti kölcsönös kapcsolatok fokozatos folyamatát meghatározza. Az agrokombinát megalapítása óta ez az intézmény felelős köztársaságunk lakosságának zökkenésmentes élelemellátásáért és élelmezéséért. Feladata világos: elegendő mennyiségű, olcsó és jó minőségű élelmiszert kell előállítania. Ennek a célnak kell alárendelnünk az egész bonyolult mechanizmust a Földműves és Közélelmezésügyi Minisztérium hatáskörében. A feldolgozó ipar és a mezőgazdasági termelés közötti kapcsolatokban eddig gyakran megnyilvánuló ellentétes érdekek és az azokból eredő komoly hiányosságok bebizonyították, hogy népgazdaságunk kibontakoztatásában komoly akadályok keletkeznének, ha tovább haladnánk az eddigi úton. Az erők és érdekek szétforgácsolása negatív módon nyilvánult meg az élelmiszerpiacon, az áru minőségében, választékában, mennyiségében és árában. Ez a felismerés az adott helyzettel egyetemben azon feladat elé állít bennünket, hogy megkeressük a kölcsönös kapcsolatok új formált, amelyek a lehető legelőnyösebben képesek kihasználni a szocialista társadalmi rendszer kétségtelen előnyeit, és amelyek konkrétan kifejezett formában egybekapcsolják egyrészt az egyének és munkaközösségek, másrészt a vállalatok közötti társadalmi érdekeket. Az agrokombinátban tekintélyes erőtartalékok rejlenek a partnerek közti kapcsolatok kiépítésére. Köztudomású, hogy az élelmiszerek végtermékének minősége elsősorban a nyersanyagok minőségétől függ. A nyerstermék minőségét viszont — számos más tényezőn kívül — jelentős mértékben befolyásolja az idöbelileg korlátozott tényező, egyszerűbben kifejezve: a termésbegyűjtéstől a feldolgozásig szükséges időtartam. Minél rövidebb ez az időtartam, annál jobb minőségűnek bizonyul a nyerstermék és 'rendszerint a beszerzésével kapcsolatos költségek is annál alacsonyabbak. Elsőrendű érdekünk tehát, hogy jó minőségű, technológiailag megfelelő nyerstermék kerüljön feldolgozásra, amelynek a lehető legrövidebb időn belül kell a termelőtől a megmunkálóhoz eljutnia. Ennek a követelménynek pedig csak akkor tehetünk eleget, ha mindenütt, ahol megteremtettük a szükséges feltételeket, fokozatosan áttérünk a szállítók és átvevők közötti közvetlen kapcsolatok kiépítésére. A közvetlen kapcsolatokat azonban nem adminisztratív formában, hanem szerződésileg kell biztosítanunk, melyben a kölcsönös gazdasági előnyök alapján mindkét fél egyenjogú állást foglal el. A partnerek között ugyanis még létezik egyenlőtlenség, nem mindenütt kereskednek, eddigelé a kölcsönös előnyök figyelembevételével. A kapcsolatokat alakiság jellemzi, a partnerek gyakran nem ismerik egymást kellőképpen, nincsenek tisztában egymás szükségleteivel, lehetőségeivel és termelési feltételeivel. A partnerek között — gyakran felvásárló közvetítő közbenjöttével is — megkötött szerződés az esetek többségében csak a legszükségesebb alapvető kellékeket, vagyis a termék mennyiségét, árát, elnevezését és szállítási határidejét tartalmazza. Ritkán szerepelnek a szerződésben a csehszlovák állami norma által meghatározott kritériumok, vagy az átvevő technológiai követelményei. Ennél is ritkábban fordul elő, hogy az átvevőnek a szokásos követelményeket meghaladó kívánságaival szemben előnyösebb árakat, vagy egyéb előnyöket biztosítsanak a szállító számára, jóllehet éppen ebben kellene megnyilvánulnia a szállítók és átvevők közötti kapcsolatok minőségi külőnbözetének. Feltételezzük tehát, hogy a szállítók és átvevők közötti közvetlen kapcsolatok megvalósításával párhuzamosan sikerül majd megoldani a függő problémákat, nevezetesen az aktív együttműködést abban az értelemben, hogy a mezőgazdasági üzemek az élelmiszergyártó vállalatokhoz való viszonyulásukban lehetővé teszik a megrendelt termékeknek nemcsak elegendő mennyiségben, hanem a kívánt választékban, fajtákban, tenyészetekben történő előállítását, amelyek technológiai és tápszertartalmi szempontból is megfelelnek. Ezzel szemben az élelmiszergyártó vállalatok a mezőgazdasági üzemekhez való viszonyulásukban különböző szolgáltatásokat nyújtanak maid az utóbbiaknak, hosszabb időtartamra szavatolják a nyersanyagok átvételét és egyéb előnyöket biztosítanak számukra. Ezzel eljutunk a szerződéses integráció első, egyszerű alakjaihoz, amelyek során mindkét partner érdekei összehangolhatók és helyes alkalmazásuk esetén megteremtik az alaDot a kapcsolatok további elmélyítéséhez. Az érdekközösségi társulások és a knoDerációs bizottságok képezik a mezőgazdasági üzem és a feldolgozó üzem közti hatékony együttműködés egyik alakját, amely lehetővé teszi a végtermékek termelési folyamatának lerövidítését agrokombinát segítségével. Igyekezzünk egy kis áttekintést nyújtani az érdekközösségi társulás tevékenységének mibenlétéről. Az érdekközösségi társulásokba általában bizonyos fajtájú termékeket (például zöldséget, gyümölcsöt stb.) termesztő termelők lépnének, vagyis — nyersanyagtermelő vonatkozásban — a feldolgozó üzemek. Az érdekközösségi társulás kezdeményezője tehát a feldolgozó üzem lenne. A társulás élén a végrehajtó, kooperációs bizottság áll, amelynek tagjai a társult üzemek szakemberei közül kerülnek ki. Célszerű lenne, hogy olyan kereskedelmi szervezetek is lépjenek a társulásba, amelyek egyúttal a végtermékek értékesítésével is foglalkoznak. A tagság önkéntes jellegű, tagsági illetékek nem léteznek, de a tagok igényt tarthatnak a társulás kooperációs bizottságának tevékenységéből származó, terven felüli bruttó jövedelméből járó haszonrészesedésre. A kooperációs bizottság feladata lenne, hogy a társult üzemek érdekeit egybehangolja és közös nevezőre hozza a társulás érdekeivel, közelebbről meghatározza elhelyezésüket, szerkezeti felépítésüket és a nyersanyagféleségeket besorolja az egyes társult mezőgazdasági üzemekbe, hosszú lejáratú tervfeladatok és kutatómunkák alapján megállapítsa a termékek új fajtáit, a választék terjedelmét, megoldja a terménybegyűjtés, a nyersanyag-szállítás gépesítésének kérdéseit, egybehangolja a munkaerő-vándorlást a feldolgozó és mezőgazdasági üzemek között, serkentőleg hasson az árképzés feltételeire és értékelje a kooperációs bizottság által végrehajtott rendelkezések gazdasági eredményeit. A kooperációs bizottság munkálkodásának sikere az anyagi érdekeltség felkeltésének helyes serkentésétől függ. Ezért helyénvaló lenne, ha pontosan meghatároznánk a gazdasági eredményekből eredő részesedés terjedelmét, valamint a kooperációs bizottság tagjainak díjazását. Magam is azon a nézeten vagyok, hogy célszerű .lenne a kooperációs bizottság tagjainak anyagi érdekeltségét felkelteni az együttműködésre. A társulás tagjainak anyagi érdekeltsége az elért gazdasági eredményeken, a problémák egyetemes megoldása az elsődleges termeléstől kezdve egészen a feldolgozáson át a végtermék értékesítéséig fokozatosan megteremthetnék az együvé tartozás légkörét és egybeforraszthatnák a gazdaságilag ekképpen megalkotott komplexumot. Ily módon azután megszűnhetne a kölcsönös kapcsolatoknak tisztán alaki jellege és a feldolgozás teljesítőképessége hatékony segédeszközzé válhatna a kitermelt nyersanyag kedvezőbb értékelésénél. A közös gazdálkodás a földterület, a fajtajellegek és a költségekNlegkedvezőbb elosztását eredményezhetné. Megszűnnének a nyersanyagok minőségének tisztázásáért folytatott perek, gyorsabban lehetne megoldani a begyűjtési és a betakarítás utáni munkálatok gépesítésének kérdéseit. Magától értetődővé válna a gépek közös használata. A kereskedelmi szervezetté történő átállítás által rugalmasabbá válna a termékértékesítés, javulnának a piackutatás, a kereslet és kínálat ismeretei. Természetes, hogy mindez csak akkor valósulhat meg, ha megteremtjük a termelő és a feldolgozó közötti közvetlen kapcsolatokat és a kölcsönös egyenjogúság gazdaságilag előnyös feltételeit. Az új irányzat ugyancsak megköveteli valamennyi érdekelt partner részvételét, az elavult nézetek és régies gondolkodás felszámolását, amely még visszamaradt az irányítás direktív módozatából. Oj, eddig még járatlan útra léptünk szocialista feltételek mellett. Egyes szakaszokon újítók leszünk, más vonalon viszont vitázni kezdünk. Feladatunk azonban világos: meg kell teremtenünk a lehető legkedvezőbb feltételeket mindazokhoz a célkitűzésekhez, amelyeket a CSKP Központi Bizottsága márciusi határozatában kiieiölt. IÁN BUCHEL mérnök Mi van a znlü ládában? Pénz! S mennyi? ... 636 000 korona. S hol kerül kiosztásra? A nádszegi szövetkezet megalakulásának 18. évfordulójára rendezett ünnepi taggyűlésen, prémium és ajándék címén. N. Kovács István felvétele A szövetkezeti demokráciáról Társadalmunk éltető eleme a demokrácia. Persze ebben az esetben is disztingválnunk kell. A mi demokráciánk ugyanis nem egy kiváltságos réteg érdekeit szolgálja, éppen ezért áll előtte a jelző: népi demokrácia. Demokráciánk alkotmányosan biztosított gyakorlását, megnyilvánulásait mindannyian jól ismerjük. Mégis ebben az esetben egy szűkebben körülhatárolt tárgyról lesz szó, a szövetkezeti demokráciáról. Bár földművesszövetkezeteink alapszabályzatát a demokrácia elvei hatják át, mégis meg kell mondanunk, hogy bizonyos esetekben vétünk e elvek ellen. Sok esetben hajlamosak vagyunk arra, hogy a tagsági gyűlésen felszólaló tagot akadékoskodónak, kákán is csomót keresőnek bélyegezzük meg. Ugyanakkor jóllehet az illető tag valóban fogyatékosságokra mutat rá, a többtermeléssel kapcsolatos kérdéseket érinti, tehát nemcsak a saját, hanem a köz javát is akarja, Néhány szövetkezeti vezető mindmáig nehezen viseli el az úgynevezett „alulról jövő“ bírálatot. Pedig hányszor, be hányszor elkerülik a vezető figyelmét bizonyos apróságok, sőt, lényegesebb problémák is tengernyi munkája közepette. Éppen ezért hálásnak kellene lennie, hogy a -taggyűlés figyelmezteti ezekre, s így mintegy megelőzi a még nagyobb hiba elkövetését. A szövetkezét! demokráciát hivatottak biztosítani az ellenőrző bizottságok is. Ezek munkájára feltétlenül nagy súlyt kell fektetnünk. Hisz a tagság előtt felelősséggel tartoznak, vajon valóban figyelemmel kísérték-e a dolgok menetét. Sajnos, az ellenőrző bizottságok beszámolói nagyon sokszor formálisak, nem tapintanak a lényegre, nem tárják fel az esetleges hibákat. Persze a demokratikus elvek betartásáért kivétel nélkül mindenki felelős. Tag, vezető egyaránt. S ne felejtsük el ugyanakkor, hogy nemcsak „alulról jövő“ bírálat van. Éppen a demokratikus elvek betartása alapján formálhat magának jogot a vezető is, hogy kritizálja a tagságot, felelősségre vonjon valakit hanyagságért stb. Tehát amint az eddigiekből is kitűnik a demokráciának két oldala van. Dehát előbb azt mondottuk, hogy mindenki felelős a demokratikus elvek betartásáért. Miben nyilvánul meg ez a felelősség? Elsősorban abban, hogy bátran álljunk ki igazunkért, nem részrehajlöan, hanem objektiven tárjuk fel a tényeket. Mindig és mindenki előtt. S ehhez nemcsak jogunk van, hanem kötelességünk is az ilyen kiállás. Ezért mindig időszerű dolog beszélni a demokráciáról. Időről-időre el kell gondolkodnunk, vajon kihasználjuk-e társadalmunk adta lehetőséget. Hogy a múltban sokat emlegetett és végre kivívott demokratikus társadalmi rendünk előjogaival jól gazdálkodunk-e. Tehát minden szövetkezeti dolgozó viselje szívén a gazdaság alakulását, földművesszövetkezete sorsát. A taggyűlésekre ép pen ezért jól felkészülten kell eljárni, s ami a szívünkön, az legyen a szánkon is.
