Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-12-09 / 49. szám
A tudomány ____________VILÁGÁBÓL A Lyonia kiváló mézelő Sachse egy Észak-Amerikából származó cserjére, a Lyonia marina-ra figyelmeztet. A Lyonia egyméteres magasságot elérő cserje. Júniusban-júliusban virít. A fehér virágfürtök valósággal elborítják olyankor. A fürtök 10—12 cm hosszúak, sok apró fehér, illatos virágból állnak. A méhek elözönlik a virágokat. Nektárt és virágport bőven gyűjtenek. A Lyonia jó földet kíván. Fiatal korában gondosan kell locsolgatni. (Lovell J. H. az Egyesült Államokból a Lyonia nitida-t említi a mézelők közt. Ez Virginiától Floridáig és Lousianáig a nedves vidékeken él. Ott áprilisban-májusban nyílik. Nektárja hasznos a családok fejlődésére, de pörgetni nem lehet belőle. Talán korai virágzása okozza, hogy a családok a fejlődésükre fogyasztják el a mézét.) (Die Bienenzucht, Német Sző vets. Köztárs.) Újfajta álcaáthelyezés Az álcát alája tolt eszközzel, pl. finom ecsettel, lapított végű kötőtűvel, ferdére metszett lúdtollal, vékonyra faragott gyufával szokás átrakni munkássejtből mesterséges bölcsőbe anyanevelés végett. Predmersky Albert (Csehszlovákia) űj módot ajánl. Az álcát kiszippantja, aztán a bölcsőbe fújja. Szerszámának képét bemutatjuk. 3—3,5 mm tágas csövecske. Egyik végét finom háló takarja, pl. selyemből vagy műanyagból. Jó pl a vékony műanyag női harisnya darabkája. A hálót föléje húzott műanyag- vagy fémcsövecske tartja helyén. Ez kb. 0,5 mm-rel kinyúlik. Ha nagyobb álcákat helyeznek át, 1 mm-rel kell kinebb állnia. A szippantó másik végéhez 50—60 cm hoszszú gumicső csatlakozik. (A képen csak a kezdete látszik.) Predmersky a csövecske hálós végét a lép síkjára merőlegesen a munkás sejtbe dugja a kicsi álca fölé, a sejt aljára illeszti, aztán óvatosan megszívja a gumit. Az álca a hálóra kerül. Most már csak a mesterséges bölcsőbe kell tolni a csövecskét (az aljára merőlegesen) és gyengén kifújni az álcát. A szippantós áthelyezés akkor sikerül legkönnyebben, ha a családot előkészítik a következőképpen. A nevelés előtt 3—4 nappal el kell szedni a tenyészcsalád valamennyi nyílt fiasításos lépjét, és néhányszor már Hasításra használt üres lépekkel pótolni, mézes vízzel meglocsolva. A család a kevés új álcára összpontosítja az erejét, azt eteti bőségesen. A dajkák több és fehér eleséget adnak az álcáknak. Az átlátszó eleség ragacsos, a fehér megkönnyíti a kiszippantást. A szippantót 10—15 álca áthelyezése után ajánlatos vízzel kiöblíteni, hogy az álcák ne ragadjanak a hálóhoz. Minden új sorozathoz cserélni kell a hálót. A szippantós álcaáthelyezés könnyű, gyors, 8 perc alatt 40 álcával lehet végezni. Az álcák elfogadása és gondozása jobb, mint az eddigi aiájanuyúlós áthelyezéssel. Egy régi német anyanevelő, Kästner mindjárt be is számol tapasztalatáról. Az eredményt „normálisnak“ találta. Az elfogadás a dajkacsalád érettségétől, nevelő hajlamától függ. A szippantós áthelyezés szerinte is gyorsabb az eddiginél. Kästner roszabbul lát, mint fiatal korában, de a szippantóval egészen pici álcákat is át tudott helyezni, ha fehérpetnpősek voltaik. (Garten und Kleintierzucht, Imker, Német Demokr. Köztárs.) Cj méhészeti eszközök A méhészeti eszközöket a Szovjetunióban a taganrogi fémárúüzem készíti. Eddig főleg olyan eszközöket gyártott, amelyek a kis méhészetek igényeit elégítették ki. Ezek minősége — főként a túlzott takarékosság miatt — egyre romlott. Ezért az eszközök korszerűsítését a különleges szerkesztő irodára bízták. Ez szorosan együttműködik a méhészeti kutatóintézet korszerűsítési szakosztályával. E két szerv 1965. óta már több méhészeti eszköz korszerűsítésére tett javaslatot. Ennek alapján készülnek már a következők: 12 keretes, sugaras mézpörgető, elektromos meghajtásai. A pörgetőn nem csak a fordulatszám szabályozható, hanem az is, mennyi idő múlva álljon meg a gép. Ez a pörgető nagy méhészetekbe való. Kisebb méhészetek részére 4 keretes, kézi és gépi erővel működtethető pörgető is készült. Túljutott a gyakorlati kipróbáláson egy új, fából és alumíniumból készült vizes viaszolvasztő prés is. Teljesítménye kb. 21 kg óránként. A termelésnek a fentieken kívül sürgősen szükséges lenne a következő eszközökre: gőzviaszolvasztó, huzalozott műlép, nagy teljesítményű sejtnyitó gép, kaptárrakodő da-ru‘ * kisebb eszközök közül eddig; csupán a füstölőt és a mézszűrőt korszerűsítették. (Pcselovodsztvo, Szovjetunió) 4 November első vasárnapján négy alapszervezetből 100 méhész találkozott Léván. Nagy jelentőségű volt az összejövetel, hiszen a lévai járásban 2275 méhészt, valamint 22 620 méhcsaládot tartanak számon. Az idei év különösképpen kedvezett a méhészek számára, melynek jóvoltából 200 százalékra teljesítették tervüket, azaz 303 707 kg mézet adtak el. A méz értékesítésében főleg a zselízi, a lévai, a bakabányai és az ipolysági méhészek jártak az élen. A konferencián, amelyen Szebellai János elvtárs, a JNB képviselője, valamint Tóth elvtárs, a Szlovákiai Méhészegyesület Központi Bizottságának tagja is részt vett — az elmúlt év munkáját értékelték. A felsorakoztatott eredmények szerint a báti alapszervezet jutott az első helyre a járásban. Nemcsak legjobban működő szervezet, de a méhészek összetartása szinte páratlan. A vitában számos méhész foglalkozott a növények permetezésére vonatkozó 37-es törvénycikkellyel, amelyet a méhészek szerint módosítani kellene. A méhek mérgezésével kapcsolatban kifogásolták a nagyüzemek helytelen eljárását. A méhészeknek nincs kifogásuk a növényvédő vegyszerek használata ellen, ám nem tanácsos a vegyszereket pontosan a főhordás közepette alkalmazni, mert ez nemcsak fékezi a méhek további gyűjtő munkáját, de azt teljesen megállítja. Sinkovics elvtárs, a Löki Állami Gazdaság méhésze konkrét példával bizonyította, hogy a gazdaság repcetermésé azon a területen, ahol porzást végzett 33 mázsás hozammal fizetett. Viszont ahol vegyszerezés történt s emiatt elmaradt a növény mesterséges poroztatása, ott húsz mázsán alul mozgott a hektárhozam. A gyakorlat tehát azt' követeli, hogy a fent említett törvénycikkelyt oly értelemben kellene módosítani, hogy a méhészet kifizető legyen a méhész, de a gazdaság számára is. Ha szigorú törvény korlátozná a vegyszerek időbeni használatát, akkor sok félreértést elkerülhetnénk a mezőgazdasági üzemek és a méhészek között. A konferencia részvevői továbbá joggal követelték, hogy a járási méhészegyesületnek legyen egy fizetett méhésztitkára. Ez a tisztségviselő a méhészek ügyes-bajos dolgait intézné, — emellett a mezőgazdasági termelési igazgatóságra is eljárna, ahol tanácsaival és szakvéleményével nagyban hozzájárulhatna a méhészet ügyéhez. Nem kétséges, hogy a mai fejlődés megköveteli, hogy fizetett titkár legyen a járásban! • Számos méhész az idei vándorlás tapasztalatairól számolt be. Elmondható, hogy idén a jó együttműködés jelei mutatkoztak a déli és északi járásokkal. Azonban nem ártana, ha a jövőben az északról jött méhészek időben jelentenék vándorlási szándékukat, illetve előre tudnák hova helyezik majd el méheiket. Őszintén'szólva akácerdőkben nincs hiány, ám a tervszerűtlen vándorlás oda vezet, hogy többszáz hektár terület parlagon hever főhordás idején. Ugyanakkor az útmenti területek túlzsúfoltak a méhektől. Szmugala elvtárs konkrétan mutatott rá e hiányosságokra, de ezzel kapcsolatban több méhésznek is volt kifogása. A méhészek egy másik csoportja az adót vitatta. Javasolták, jó lenne ha az adómentes családok számát 15-röl 30-ra emelnék. Indokolásuk szerint 30 családig nem kell a méhésznek segédmunkaerőt fogadni, mert a munkát egyedül, vagy a család tagjainak bevonásával elvégezhetik. Mások kizsákmányolásáról tehát nem lehet sző, ugyanakkor a fent említett rendelkezés elejét venné bizonyos félreértéseknek. Ugyanis eddig számos méhész családjainak egy részét rokonaira, hozzátartozóira Íratta, hogy megmeneküljön az adótól. Viszont ha 30 család lenne adómentes, úgy erre a spekulációra nem lenne szükség. Elvégre a méhészek sokat fáradoznak és értékes valutát szereznek társadalmunknak. Méltán megérdemlik tehát a támogatást. A járási konferencia utolsó akkordjaként kitüntetfék a legjobb alapszervezeteket és méhészeket. Banzi poldizsár például sokéves hasznos munkájáért elismerő oklevelet kapott a Szlovákiai Méhészszövetségtől. Az ipolysági körzetből Nikoletty Jánost, a lévai alapszervezetböl Sinkovics Bélát, a zselíziek közül Dudich Sándort és Tvrdoií Dezső méhészeket tüntették ki. A legnagyobb kitüntetést a báti alapszervezet kapta. A tizenkét tagú járási vezetőség élére Brauner Lajost választották, ugyanakkor Ondrejka Gyula a titkári tisztséget vállalta. A konferencia részvevői, azon reményeiknek adtak kifejezést, hogy javaslataik a felsőbb körökben megszívlelést nyernek. Belányl János Hasznos találkozó
