Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-12-09 / 49. szám
kárt tenne. A 2. kép a tartály helyes befüggesztését mutatja. A család gyorsabban kezdi hor-i dani a szirupot, ha a tartály szélétől a kereteken át a fészekig egy gyufaszál vastagságú szirupcsíkot csurgatunk vagy kenünk. Azt tapasztaltam, hogy a méhek egészen hideg időben is jól elhordják a langyos szirupot, hogyha már rákaptak az etetőre. Használok fúrt, vájt fa^ edényt is, de mindenkor úgy elfogyott az eleség a műanyag tartályból, mint a fából. Azok a családok, amelyek nem hordják el vagy gyengék, vagy még nem találtak rá. De ez így van bára milyen etetővel is hideg idő=? ben. Míg a faetetők esetleg megerjedt szörpje a fába ivódik és tovább erjeszt, addig a műs anyag etető csak jó kiöblítésre szorul. Ugyanez érvényes a bea tegségek csíráinak terjesztésére is. Csikós József, Keszthely Milassin Gergely 1966 áprilisában megjelent rövid cikke „Műanyag etető pároztatóba“ címmel leírja, hogy benzinkútnál kapható olajos műanyag edényből etetőt készíttet. Ugyanilyen olajos 7 lit. műanyag tartályt használok már második éve. A tavaszi és őszi etetéskor megismerhettem jó és rossz oldalát. Először hosszában kettévágva két felső keretléc közé szegettem, de nagyon szélesnek és terjedelmesnek találtam. Megpróbáltam rossz selyem és nylon harisnyával bélelni, mert attól tartottam, hogy sima faláról a telt méh visszahull. Nem vált be, mert a méhek bemásztak a harisnya és a fal közé a felfutott szemen át és vergődésükben ott pusztultak. Fogtam egy olajos tartályt, ruhával alaposan kitöröltem, az 1. képen látható fülébe hajlított Méhészek figyelem! A Szabad Földműves díjmentesen közli az idás vételi és a méhészettel összefüggő más jellegű hirdetéseiket. fejes szeget dugtam és beakasztottam a kaptárba a keretek melletti szalmapárna külső oldalára. Kezdetben aprított parafadugót tettem bele úszónak, és úgy öntöttem be a kb. 8 dl 1 : 0,6 arányú langyos szirupot. Figyeltem, milyen lesz a közlekedés a tartály oldalán és belső felén. Csodálkozásomra a méhek elég biztosan sétáltak, és hordták a szirupot hulla nélkül. A befulladás még biztosabb elkerülése végett tovább javítottam az etetőt úgy, hogy a tartály belsejét durva dörzspapírral körös-körül, alul kezdve feldörzsöltem. Ezután 6—8, majd 15, az év végén már 20 családot minden igényt kielégítően etettem vele. Üres karabély hüvelyéből készített lyukasztóval 0,5 cm vastag parafalemezt a képen látható módon kilyuggattam úszónak. A parafakorong átmérője 1 cm-rel kisebb, mint a tartály tágassága, azért, hogy az úszó ne akadjon fenn, ha az etető esetleg eltorzul. Nagyon jó a darabolt parafadugó is, csak ne legyen vegyszeres, mert az mérgezhet. Ajánlatos a parafakorongokat előzőleg parafinba bemártani. Parafalap a cipészkellékek boltjában kapható. Előnyei: úton-útfélén található, pénzbe nem kerül, nagyobb tételben a benzinkutaknál kapható ingyen. Egészségre jó: forrázható, lúggal mosható, fertőtleníthető. Alaktartó. A szirup lassan hül benne, ez különösen a tavaszi serkentéskor fontos. Könnyű. Vándorméheseknek kiváló, mert 100 etető akár egy zsákba befér, súlya pár kiló, dobálhatják, nyomhatják, nem sérül meg, csak ki ne szúrják. Szállításhoz a parafakorongokat ki kell szedni. Kampős szegével oda függesztjük, ahová éppen a család kívánja. Lép mellé azonban nem szabad, mert a meleg szirup és a nyomás a lépnek árt. Helye tavasszal a családot szűkítő szalmapárna külső oldala. Őszszel a kaptár belső része, ahol rejtettebben van a meleg, őszi időben nagyobb rablási veszély ellen. Elég egyszerre egy, esetleg két tartály. Több liter szirup beadás^ veszéllyel járhat hordástalan időben, ha nappalra marad belőle. Rostaszövetes, bakhátas kaptárban az eleséget tölcsérrel a rostán át be lehet önteni, fedődeszkás kaptárban 15 mm-es lyukat fúrunk a tartály fölé a tölcsér beillesztésére. Figyelni kell arra, hogy a szirup sose legyen forró, mert a korongon szívogató méhekben Etető olajos tartályból A viasztermelésről éhészeték ellenőrzésekor * * tapasztalom, hogy nagyon sok méhész nem tulajdonít fontosságának megfelelő jelentőséget a lépek rendszeres cseréjének és az építtetésnek. Pedig ez nemcsak gazdaságossági, hanem méhegészségügyi szempontból is fontos lenne. Újabban egyre több sző esik erről a kérdésről is. Nem új dologról, hanem a régi, hibás nézet megváltoztatásáról kell meggyőzni a méhészeket. A viasztermelés a méhek természetadta tulajdonságai egyikének a hasznosítása. A fiatal munkásméh garatmirigye a Hasítás táplálásának abbahagyásával visszafejlődik. Ugyanakkor a viaszmirigyek termelésre érettekké válnak és viaszt termelnek. A folyékony vfasz a mirigy külső felén, az ún. viasztükrökön megmerevedik. A viaszpikkelyeket szabad szemmel is lehet látni a fiatal méhek potrohúnak a hasi oldalán. Örösi szerint azon családok méheinél, ahol több volt az építési lehetőség, több viaszpikkelyt termeltek a viaszmirigyek, mint a nem építőknél. Ez utóbbiaknál hamarabb megszűnt a viaszmirigyek termelő működése. Néhány műlép kiépítettetésével koránt sincs kihasználva a méhek építőkészsége. A műlépre való építéskor a méhek an-* nak anyagából is gazdálkodnak. Minél vastagabb a műlép, annál kevesebb viasz hozzáadásával húzzák ki a sejteket. Viszont minél vékonyabb, annál több viaszt kell hozzáadniuk a saját termelésükből. Egy méhcsalád 3—4 műlép kiépítésénél jóval több viasz termelésére is képes a méztermelés csökkenése nélkül. Ehhez azonban az építőösztön ébren tartása szükséges. Amíg a kaptármérleg gyarapodást mutat, addig az építtető vagy üres keret benthagyásával ezt elérjük. Ezzel a módszerrel a rajzási ösztön felébredését is késleltethetjük. Magam is 2—3 üres keretet szoktam a főhordás utáni időben a méhcsaládoknál hagyni, amíg a mérleg nem mutat apadást. De emellett 5—6 műlépet már előtte kiépítettek. A rendszeres lépújítással tehát egészségesebb, a betegségekkel szemben ellenállóbb és életerős méheket kapunk. Nem kisebb jelentőségű a lépújítás a beteg családok gyógyítása szempontjából sem. A noszémával fertőzött méhek gyakran bent ürítkeznek a kaptárban a lépekre, keretekre. Ha a méhek nem takarítják el a szennyezést, az egész éven át megtartja fertőzőképességét. Bizonyítja ezt Koutensky alábbi kísérlete: 1. A fertőzött családokat antb blotikummal etették, de lépjeit, kaptárját nem fertőtlenítették. A gyógyulás nem következett be. 2. A fertőzött családokat új lépekre telepítették, fertőtlenített kaptárba. A gyógyulás 60— 70 százalékos volt. 3 A fertőzött családokat új lépekre, fertőtlenített kaptárba telepítették, antibiotikummal etették, A gyógyulás 100 százalékos volt. Ebből megállapítható, hogy a gyógykezelés lépújítás vagy fertőtlenített lép nélkül nem so= kát ér. Itt említem meg, hogy a noszémával fertőzött család lépjeit tökéletesen fertőtleníteni lehet ecetsavval. Dr. Bailey szerint még a 2 mm vastag ürülék is elvesztette fertőzőképességét 7 napos ecetsavas kezelés után. Mégis azt tanácsolom, hogy csak az arra érdemes lépeket fertőtlenítsük. Legyünk igényesek lépkészletünk minőségével szemben. Ha van időszerű kérdés a méhészetben, akkor a viasztermelés az. S mivel termelési feladat, ezt a méhészeknek kell megvalósítaniuk. Vágó Miklós Űj és öreg lép okozta különbségek Új lépben öreg lépben Munkássejt tágassága 5,36 mm 4,90 mm Munkás báb súlya 152 mg 130 mg Munkásméh szipókahossza 7,3 mm 6,4 mm Munkásméh mézhólyagja 43,7 mm3 32 mm3
