Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-12-09 / 49. szám
o Oldó etető Több szem többet lát A tudomány világából O A falu méhésze O Hasznos találkozó O A viasztermelésről Múlt év októberében „Több szem többet lát“ címmel vita indult a méhészek között, a virágpor-pótlók értékéről s azok adagolásának módjairól. A vitában számos méhész kifejtette véleményét a kérdésről, de egységes álláspont nem született. Ezért felkértük Svanoer Lajost, a Szlovákiai Méhészeti Központ méhegészségUgyi bizottságának vezetőjét, a megjelent cikkek alapján értékelje a vitát s foglaljon állást a méhészek véleményéről. Etető olajos tartályból <$• A sikeres méhészkedés előfeltétele: elegendő mézelő növény Elsősorban tudnunk kell, hogy a méhek a természetes virágport előnyben részesítik még akkor is, ha a természetes virágpor a méhek táplálkozásának szempontjából nem is bírna oly értékkel, mint a méheknek szabadban kínált virágporpótló. Amint tehát a méhek a szabadban találnak természetes virágport, elhanyagolják nyomban a virágporpőtlót, legyen az akármilyen értékes a méhek részére. E jelenség magyarázata, hogy minden nemű természetes virágpor tartalmaz bizonyos atraktív (csábító) anyagot. Ezt sikerült a természetes virágporból kivonni. Taber, az Amerikai Földművelésügyi Minisztérium megbízottja ezt bebizonyította, amikor a Prágában megtartott Nemzetközi Méhészkongresszuson filmet vetített erről a témáról. A méhek szorgalmasan szállták a teljesem értéktelen cellulózeport, melybe jelentéktelen mennyiségű atraktív anyagot kevertek (0,36 %) és figyelembe sem vették a természetes virágport, melyből ezt az anyagot kivonták. Tehát amikor a méhek teljesen értéktelen anyagokat (fűrészport, hamut, gabonalisztet, őrölt paprikát stb.) igyekeznek elhordani, ez annak a jele, hogy ez időben nincs alkalmuk természetes virágport gyűjteni. Ilyenkor tanácsos védett helyen, szabadban virágporpótlót nyújtani a méheknek. A virágporpótló etetőjét tetővel kell védeni a csapadék ellen, s baromfi se juthasson hozzá. A finoman őrölt virágporpőtlóba lececskéket kell fektetni, hogy a méhek a porból kimenekülhessenek. Különben sok méh pusztul benne. A méheknek nemcsak fehérjetartalmú anyagokra van szükségük (virágporból, virágporpótlóból), de vitaminokra is. Ezek szükségletét a méh a természetes virágporban kielégítő mennyiségben találja. A virágporpótlók, mint a szójaliszt, a sörgyártás folyamán szerzett élesztő s a belőle gyártott „Spilka“ virágporpótló, valamint zsírtalanított száraz tejpor értékes vitaminokat tartalmaznak, s virágporpótlóként e szempontból is teljesen megfelelnek. Ajánlatos a felsorolt virágporpótló-féléket összekeverve nyújtani a méheknek, hogy különböző tartalmú vitaminok, fehérjefélék (aminosavak) s más ásványszerű anyagok (foszforsav) megfelelő mennyiségben a méhek rendelkezésére állhassanak. Strojkov, szovjet kutató (lásd Pcselovodsztvo 1964. évi 3. számát: Peremarivoszty pcselami zamenityelej pergi) megállapította, hogy értékes virágporpótlók, ha ezeket a méh lábkosaraikban gyűjtve hozza a kaptárba, ott sejtekbe helyezi, egyenértékű tápszer a méhek részére, akárcsak a természetes virágporok sok neme. Kutatások eredményei által bebizonyosodott, hogy a sejtekben tárolt virágpor (virágporpótló) értékesebb táplálkozás szempontjából, mint a mézes cukorlepénybe, vagy cukoroldatba kevert virágpor vagy virágporpótló. A lábkosarakba gyűjtött s sejtekbe raktározott virágpor (virágporpótlő) vegyi változásokon megy át, melyek következtében az anyag alkotórészei a méh szervezetének emészthetőbbeké válnak (Hejtmánek, Wahl). Ez nem jelenti azt, hogy a mézes cukorlepénybe gyúrt virágporpótló nem volna értékes. Nincs mindig oly alkalmas időjárás, hogy a méhek virágport vagy virágporpótlót gyűjthessenek. Ha a családokban már nagyobb terjedelmű fiasítás van, akkor a mézes cukorlepénybe gyúrt virágporpótló hasznos a családok tavaszi fejlődése szempontjából. Egyidejűleg nyújtsunk azonban alkalmat a méheknek szabadban virágporpőtlót gyűjteni mindaddig, míg a természetben nem tudják a méhek fehérjeszükségletüket virágporgyűjtés által fedezni. Azon ellenvetések, hogy a sza. badban történő virágporpótló nyújtása veszélyes a ragályos betegségek terjesztése szempontjából, kissé túlzottak. Az atkakór ily módon nem terjed. A költésrothadások járványainak terjedése a méhek virágporpótlón való találkozása által, esetleg a kórokozóknak a virágporpótlón való hátrahagyása által nincs ugyan teljesen kizárva, de nem valószínű. Így a fertőzött családból eredő méh a virágon is hagyhat költésrothadást előidéző kórokozóO További számadatok a télbe forduló méhcsaládról ^ Mit ér a hizlalt lép kát. E veszély elkerülése céljából tiltsuk meg a méheknek a virágok látogatását? Nagyobb a veszély e szempontból az itatón, de ott sem valószínű a költésrothadás kórokozóinak a hátrahagyása s más családokba való áthordása. Ez leginkább rablás által a méz útján történik, és a méhek fertőzött családokból való eltévedése más, egészséges családokba, vagy fordítva. A gyomorvész (noszéma) terjedése leginkább jöhetne tekintetbe, de ez esetben is a vízgyűjtésnél (itatón vagy azonkívül víztócsákon stb.) nagyobb a gyomorvész kórokozóinak a terjesztése, mint a virágpőtlék etetőin. Nyugodtan ajánlhatjuk tehát a virágporjjőtlók szabadban történő nyújtását, megfelelő etetőkben. Svancer Lajos MÉHÉSZ A SZABAD FÖLDMŰVES HAVI MELLÉKLETE A TARTALOMBÓL <^> Téli elmélkedés ©
