Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-12-09 / 49. szám
Mit ér a hizlalt lép ? A hizlaltlépes méztermelés a legtermészetesebb, tehát a legsikeresebb. Jelentősége akkor bontakozik ki teljességében, ha nem elszigetelve, hanem a kaptárrendszer egyéb részeivel összefüggésben vizsgáljuk meg. A hizlalt lép és a kaptárrendszer egyéb részei között szoros kapcsolat van. A fészek a kijárönál alakul meg. A méhek a begyűjtött friss nektárt elsősorban a fészek körül, az érett mézet a méhlakás távolabbi részeiben, főként a fészek fölött raktározzák el véglegesen. A fészek fölött levő mézeslépet a méhek meghizlalják. A méhlakás egységes. Az anyarács nem természetes, a keretsorok között levő méhjárat sem az. A fenti szempontok, Illetve alapelvek álapján választottam a félmézkamrás, hizlalt lépes, rakodó vándorkaptárt. A fészket 12 NB lép, a mézkamrát 10 hizlalt lép alkotja. A kaptár lépfelülete 17, a mézbefogadő ké, pessége 18 NB lépnek felel meg. A repülőnyílás alul van. Anyarács nincs. A felső mézkamra alapvető követelmény a hizlalt lépes méztermeléskor. Az alsó repülőnyílás az alsó keretsorhoz köti a fészket. A méhek a pörgetésre kerülő mézet véglegesen a fészek fölött, a hizlalt lépekben raktározzák. Felső repülőnyllásos fekvő kaptárban a fészek melletti keretek felső és alsó sejtjei csaknem azonos Időben és mértékben telnek meg nektárral, illetve mézzel. Rohamos hordású méhlegelőn akkor, amikor a kaptár megtelt, pörgetni nem lehet, mert az érett méz az éretlentől nincs elkülönítve. Várni kell a méz megérésére. Ez az oka a gyűjtési lehetőséget már nem nyújtó akácerdőben tapasztalható vesztegelésnek. Az érlelő kamra berendezése, valamint az éretlen méz kipörgetése, majd újból feletetése, szükségmegoldások és indokolatlanul növelik a termelés költségét. A fészekrész hizlaltlépes méztermeléshez akkor megfelelő, ha a fejlődés tetőpontján levő termelő család szaporán petéző anyja a petézőképességét teljes mértékben kifejtheti benne. A fészek feiét Hasítás foglalja el. Ez naponta 3000 pete lerakására elég. Ilyen körülmények között az anya a fészekből általában nem kalandozik el. A fészek másik felében helyezik el a méhek a mézkészlet kevésbé érett részét. A mézkamra terjedelmének meghatározása is alapvető fontosságú. Egyrészt jelentős menynyiségfl méz befogadására alA téli időben a méhészfeleségek mindenféle formában mézes- Isüteményeket készítenek. Képünkön díszes mézessüteményekből épített karácsonyfa látható. Ha jól megfigyeljük még a gyertyák sem hiányzanak róla. Dicséret az ilyen kezdeményezésért. (s) kalmasnak kell lennie, másrészt nem lehet olyan nagy, hogy abba a méhek a gyűjtés előrehaladott szakaszában nektárt és éretlen mézet elhelyezhessenek. Ebben a rendszerben az érett méz elkülönül az éretlentől. A mézkamra megtöltése alkalmával a pörgetésnek nincs akadálya. Az érett méz a mézkamrában, az éretlen a fészekben van. Ez nagy jelentőségű. Fénytörésmérővel végzett vizsgálat eredménye azt mutatja, hogy a teljesen meghordott, de még födetlen hizlalt lépből kipörgetett méz cukortartalma eléri az I. o. méz szabványára megállapított követelményt. (Mindig? Szerk.} Ez azzal magyarázható hogy a hizlalt lép köbtartalma 50 százalékkal nagyobb az ugyanolyan felületű közönséges léphez viszonyítva, viszont a lép felülete, az a része, ahol még esetleg méz lehet, ugyanolyan terjedelmű. A befedés előtt álló hizlalt mézes lép úgy tekinthető, mintha annak egyharmad része már befedett volna. A lépek hizlaltatása úgy, hogy Hasításra már használt, zsemlye színű lépeket szabunk át a távolsági kapcsokkal már felszerelt keretekbe, nem jelent különös feladatot. Fontos, hogy a hizlalt lépet a méhek az alsó léchez is hozzáépítsék. Az, hogy az átszabáskor elvagdalt huzalok nincsenek a keretléchez rögzítve, nem fontos, mert a hizlalt lép mind a négy oldalon a keretléchez van építve. A lép sohasem a keretlécnél szakad ki, hanem középen. Itt azonban a nagy tapadással viaszba ágyazott huzal kaptárhőmérsékleten is megfelelően szilárdítja a lépet. A Hasításra nem használt lép pörgetése körülményes. A sötét színű lép mézbefogadóképessége kisebb és egészségügyi szempontból is kifogásolható. A teljesen befedett hizlalt mézes lép súlya kerettel együtt kb. 4 kg. A méhek — jó mézgyűjtés idején, ha a távolsági kapcsok 10 mm-esek — a keretlécen túl is meghizlalják a lépet. Ez előnyös a fedelezés gépesítésekor, különösen ha a felső és az alsó keretléc szélessége azonos. A 40 mm-re való hizlaltatás természetesnek látszik, ezen a méreten túl erőltetett, de nem is szükséges. A hizlalt lépet, akár volt benne fiasítás, akár nem, a viaszmoly kártevése ellen védeni kell. Csak éppen az előbbi esetben igényel fokozottabb védelmet. A hizlaltlépes méztermeléshez kevesebb műlép szükséges, kevesebb a keretek száma, s gyorsabb a munka. Mindez a méz önköltségét kedvezően befolyásolja, versenyképességünket növeli a világpiacon. Az alsó repülőnyílás, a megfelelő nagyságú fészek, a helyesen méretezett mézkamra és a lépek hizlaltatása helyreállítja a méhlakás ráccsal megbontott egységét. Vannak méhészek, akik a hizlalt lép jelentőségét éppen az anyarács mellőzésének lehetőségében látják. Egyegy családon belül sem egyenlő a méhek nagysága. Attól függően változik, hogy Hasításra hányszor használt sejtben fejlődtek. A nagyobb testű méhek tenyésztésére irányuló törekvést sem követi nyomon a nagyobb nyílású rács gyártása. Ebből számos bonyodalom származik. Ez az oka annak a sok tétovázásnak, amely e kérdés körül kialakult. Milyen legyen a rács nyílásának mérete? Milyen legyen a rács terjedelme? A rácsválasztó deszkában legyen-e? Vagy a választődeszka kerete legyen rács? A méhjárat méretének helyes megállapítása is alapvető fontosságú. A két keretsor között levő járat nem természetes, de ismert okok miatt szükséges. Döntő, hogy a méhcsalád számára a legkevésbé kedvezőtlen' legyen. Legmegfelelőbbnek látszik a 6—8 mm-es. A szűk járat hátránya nyilvánvaló. A tág járatot a fészket már zsúfolásig megtöltő család áthidalja különféle építményekkel, amikor a rajzás! ösztön már felébredhetett. A vándorlás a hizlaltlépes méztermeléskor szükségszerű. A méhcsalád fejlődése természetes, nincs korlátozva. A család erőssége, ennek következtében gyűjtőképessége nem szakaszos, hanem folyamatos. A méhcsalád a tenyészidő alatt állandóan termőképes állapotban van, mert a fészek vagy annak egy része sohasem alakul át mézkamrává. Ezért szükség van folyamatos gyűjtési lehetőségre. Ez — kevés kivételtől eltekintve — vándorlással valósítható meg. A hi»laltlépes méztermeléskor a kaptárnak vándorlásra alkalmasnak kell lennie. Tóth Latos (Befejezés az 7. oldalról.) latlan dolgozóméhek télbe menő mennyiségét akkor, ha július 20-án betartottuk az évzáró vizsgálat természettani feltételeit a következő mennyiségben állapíthatjuk meg: Il ik fejlődési ciklusból 8 702 III- ik fejlődési ciklusból 23 429 IV- ik fejlődési ciklusból 7 247 összesen: 37 378 Ez pedig az a legideálisabb mennyiség, melyet ha a későnyári és őszi fejlődési időszak természettani feltételei szerint telelünk be, nagyon jó telelést és ideális tavaszi fejlődést biztosít. Végezetül megemlítem, hogy teljesen elegendő a július 20 án történt évzáró és az augusztus 20-iki betelelési vizsgálat. A ciklusos méréseket (legfeljebb egykét családnál! csak az végezze el, aki számításaimról maga szeretne meggyőződni, mert a vizsgálatokkal családjainkat sokszor megbolygatjuk, és ezzel is zavarjuk a méhcsalád szabályszerűségét, kiegyensúlyozottságát, ami nem kívánatos. Szirmai István
