Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-12-09 / 49. szám

AZ OROSZ ES SZOVJET IRODALOM HATÄSA A SZLOVÁK K6PZ0MCv£SZETRE cló az a képzőművészeti ág, mely a legszélesebb rétegekhez szól. Mert a könyv eljut a legeldugottabb falvak szerény viszonyok közt élő lakóihoz is, akik különben aligha találkozná­nak a művészet megnyilvánulásaival. A könyv értékét emeli s elmélyíti az illusztráció, ami tulajdonképpen megvilágítást je­lent. A grafikus, vagy festő, az író és költő gondola­tát, szándékát hoz­za közelebb, s te­szi érthetőbbé az olvasó számára, amikor a mű tar­talmát képi formá­ban fejezi ki. Ezen­kívül fokozza a könyvforgató em­ber érdeklődését s formálja szépérzé­két. A hazai illuszt­ráló művészet eu­rópai viszonylatban is rangos helyet foglal el. Képvise­lői kitűnően tolmá­csolják a klasszi­kus és modern orosz irodalom alkotásait. Mintegy ötszáz ere­deti akvarellt és grafikát mutat be a fenti tanulságos, élvezetes kiállítás. Megelevenednek előttünk az elmúlt és jelen század hal­hatatlan regényei, Gogol, Dosztojev­­szkl és Csehov fi­guráit emberközel­ből látjuk, az il­lusztráló művésszel 0. Dubay: Illusztráció Chatkevics „Betyárok nyara“ című együtt átéljük sor­könyvéhez. sát, értjük problé­máikat, szenvedélyeiket. Velük lelke­sedünk, örvendezünk és búsulunk. Mélyen a tudatunkba vésődnek ko­runk jellegzetességei, bűnei és eré­nyei, ami A. Brunovsky, M. Arzt, J. Sturdlk és V. Weisskopf kifejező, igaz művészetének köszönhető. Az új jelenségeket felszínre hozó századunk szovjet irodalma ennél is gazdagabban képviselt. Itt „az élet egyetemét“ végzett Gorkijnak bölcs embersége, a változhatatlannak vélt megváltoztatásra törekvése ragad meg l. Fulla népi elemekre épülő illuszt­rációi segítségével. A világ rendjét megfordító Lenin korának nagy elbe­szélő írói: I. Erenburg, I. Babel, M. Solohov, V. Grosmann a közelmúlt történéseit, légkörét tárják elénk, ez egyszer veszéllyel és látszólag lebír­­hatatlan nehézségekkel küzdő népnek, az embertelen, népellenes fasizmus legyőzőinek páratlan hősiességét, egy korhadt, összeomlásra megérett rend­szer bukását siettető, romok helyébe új, termékeny életet, hasonlíthatatlan áldozatokkal építő nép forradalmi he­vületét, acélos akaratát idézik erőtel­jesen, plasztikusan és festik, rajzol­ják modern eszközökkel, ihlettel, mes­terségbeli felkészültséggel A. Brunov­sky, V. Hlozník, R. Fila, L. IleCko. Külön fejezetet képeznek a sok nemzetből eggyéforrott orosz nép ha­­gyomány-megőrizte ősi regéi. Lev Tol­sztojtól kezdve K. Csukovszkij, L. Mar­­sak, L. Lenes újabb meséi. Vitéz ka­landok, vidám tréfák, bűbájos ötletek váltakoznak bennük. Életörömet, jó­kedvet, egészséget sugároznak M. 2e­­libská, A. Klimo, M. Cipár és M. Stu­­deny, a gyermek álmait, vágyait értő művészek remekbe készült, mulattató és oktató, gyönyörűséget és kacagást kiváltó, üdén színes, leleményes il­lusztrációi teszik még szebbé a kicsi­nyek olvasmányait. Az elvarázsolt Szibéria fgy emlegetik ma az Uralon túli, Ázsia északi részén elnyúló óriás területet, ahol még a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom előtt kényszermunkára és pusztu­lásra ítélt szerencsétlen rabok csoportjai fejtették az ércet és szaporították cár atyuska és kegyeltjeinek mil­lióit. De a varázslatot nem bűvös, földöntúli hatalmak idéz­ték elő, hanem a Szovjetunió tudósai, mérnökei, fiziku­sai, agronómusai és népeinek hősies erőfeszítése. Ennek a tájnak jellegzetességét, népét és munkáját, valamint művészetét tükrözik Ivan Vasziljevics Tyltikov szovjet realista festő akvarelljet, aki közvetlenül és egész bizalmasan ismeri „modelljeit". Hiszen Omszkban tanult, Novoszibirszkben tanított az Iparművészeti isko­lán, s a sark-övezeti és az Altáj hegységi expedíciókban is részt vett. Színes néprajzi tanulmányain mutatja be a rendkívül tarka népviseletet, a vadászok fegyvereit s a pásztorok felszerelését, valamint azokat a különös formájú és fa­­ragású faoszlopokat, amelyekhez a pusztai lovas kötözi lovát útközben. Díszes hímzések, puha, meleg, érdekes mintájú szőnyegek, nyírfakéregbe metszett sajátos orna­mentikáid rajzok, melyek megmunkálásukban és díszítő elemeikben merőben különböznek a mieinktől. Vízfestései a táj sivár és szelíd szépségeit és a bámu­latos fejlődés eredményeit ecsetelik valóságlátással, szép sötét színekkel. Élményeinek részeseivé leszünk, s mint­ha elkísérnék útján a Karai tenger zordon partjára, az ezüstös párába burkolózó Jenyiszej fenséges tájaira, az Ob egymásra torlódó, csillogó jégtábláihoz, és a sark­vidéki éjszakák halálos, kékes fehérségébe s majd a távoli mongol határig. Nehéz pingvinek totyognak előt­tünk és vadkacsák sűrű raja húz el fejünk felett. A dús tavaszi esők és az olvadás után hirtelen virágba borul a természet. És rövidesen a nyár perzselően forró, gyors lélegzetét is érezzük. Csodálkozással látjuk a sztyeppe fakó, sárga homokjának helyén a már termékeny földe­ket — a tundra végtelenjét megszakító üzem hatalmas arányait. A kikötő mozgalmasságát, a tengerjáró hajók sokaságát s az ember erőfeszítéseit megkönnyítő daru­­óriásokat, a füstokádó gyárkéményeket és a nagyszabású vízierőműveket. Találkozunk szívós és bátor éjszakai halászatra vagy vadászatra készülődő férfiakkal. De a ma tanulni vágyó ifjúságát a kis falvakban s a mind terjeszkedőbb váro­sokban már barátságos, jól felszerelt iskolák várják. Majd megilletődve nézünk föl egy égretörő, zordon sziklafalra, melyen márványtábla hirdeti: itt, ezen a helyen járt V. I. Lenin 1897-ben. Bárkány Jenóné Versbarátok köre KEDVES OLVASÓNK! KEDVES TAGTÁRSUNK! A verskedvelő szlovákiai magyar olvasók ezrei már tagjai körünknek, de új és új jelentkezőt mindig örömmel fogadunk. Ha még nem tagja körünknek, kérjük, jelentkezzék! Fontos tudnivalók* 1. Tagdíj nincs. 2. Körünk t agjává válik, ha az évente (tavasszal, nyáron, ősszel és télen) megjelenő négy vers­kötet közül, választása szerint legalább kettőt megrendel (után­véttel, postadíjmentesen). 3. Ha mind a négy kötetet megrendeli, ötödik verseskiadványunkat jutalomként, ingyen kapja meg. 4. A jutalomkönyv külön is megrendelhető utánvéttel. Az 1968. évben megjelenő négy verseskötet: GYURCSÖ ISTVÁN: PERCMUTATOK Gyurcsó István, akinek eddig három verseskötete jelent meg (Anyám mosolyog, Termő Időben, Nyugtalan ének) fejlődése újabb szakaszába ért. A Percmutatókban a gondolati líra került túlsúlyba. A kötet tartal­mát — miként a számlapot az óramutató megtette — a költő lelkében szublimálódott logikai rend foglalja zárt keretbe. Ennek a tartalmi fej­lődésnek természetes velejárója a formai tökéletesedés. ANDRÉ FRÉNAUD: VÁLOGATOTT VERSEK Frénaud a modern francia líra egyik legkiválóbb alakja. Költészete nem könnyű; meg kell küzdeni érte, olykor első pillantásra szeszélyesen egymásra zuhanó képekből bomlik ki a mondanivaló, olykor epigram­­matikus tömörséggel szólal meg. Költészetének tartalma szívszorítóan keserű, de ezt a komor mondanivalót áthatja a fel-felragyogó reménység. WEÖRES SÁNDOR: ÜJ VERSEK Weöres új kötete az 1962-ben megjelent Tűzkút című verseskönyve óta írt verseit tartalmazza. A hosszú ideig oly méltatlanul mellőzött költő ezekben az években kezdi elfoglalni méltó helyét az élő magyar líra legjobbjai között. A kötet, mint Weöres minden eddigi műve, rend­kívül sokoldalú: pársoros, játékos-könnyed gyermekversektől hosszú, bonyolult szerkezetű filozófiai költeményekig a legkülönbözőbb műfajú, hangulatú alkotásokkal találkozunk ebben a rendkívül izgalmas kötet­ben. ZS. NAGY LAJOS: TÉRISZONY Első kötete, az Ének a tisztaságról után a költő itt, ebben a kötetben már megszabadult a vers fortélyait tanuló, próbálgató romantikus énjé­től. Ezek a versek az anyag, a helyzet, az élmény jegyében fogantak, atmoszférájuk egészen modern, az atomvílágban elidegenedő ember sa­játosan fogalmazódik bennük újjá. Zs. Nagy Lajos kötete a csehszlová­kiai magyar líra egyik csúcsteljesítményének ígérkezik. Az 1968-as évfolyamból megrendelem a következő, aláhúzott műveket: Gyurcsó István: Percmutatók.......................................kb. Kős 7,50 Andre Frénaud: Válogatott versek Weöres Sándor: Új versek Zs. Nagy Lajos: Tériszony , \ » . , . kb. Kős 7.— Korábbi, azonnal kapható művek: Bábi Tibor: A forrás éneke . . „ . . , , , Kis 8.— Illyés Gyula: Dőlt vitorla....................................* Kős 14.50 Jankó Kráf: Toborzó.................................................................Kős 12.— Mai német líra.......................................................................Kős 21.50 Szép versek 1965 . .................................................................Kős 19.50 Dylan Thomas: összegyűjtött versek................................Kős 17.50 Tóth Elemér: Ketten................................................................Kős 7.— A jutalomkönyv: A LlRA MA Név:_______ Foglalkozás: Lakhely: Utolsó posta: járás:______ A megrendeléseket az alábbi címre várjuk: VERSBARÁTOK KÖRE, Bratislava, Martanoviöová 10. Ünnepi bemutató Komáromban — És hogy hívják? — Alekszandr. Sebastian szinte kelletlenül kapcso­­lódott bele a beszélgetésbe. — Hol ismerkedett meg Mihail Za­­rokovval? — kérdezte halkan. Pavel értetlenül fordult felé, mint­ha nem Is hozzá intézték volna a kér­dést. — Engem kérdezett? — Igen, igen... — Zarokov? Nem ismerem. Külön­ben sem hallottam még ilyen nevet. Valami álnév lehet. Az öreg leugrott az ablakpárkány­ról a sarokban álló készülékhez lé­pett. Lenyomott rajta egy fehér bil­­lenytfit. Az egész úgy festett, mint egy magnetofon. Visszatért az ablak­hoz, és folytatta a kérdezősködést. — Mondja csak, fiatalember ... mi­kor született? — Harmincban. Ezután következtek kronológiai sor­rendben az életrajzi kérdések. Úgy tették fel őket, mintha nem is kihall­gatás folyna, hanem barátságos be­szélgetés. Az öreg egész külseje és magatartása fesztelen légkört volt hi­vatva teremteni. A párbeszéd egyhangúságát Sebas­tian zavarta meg. — Hol Ismerkedett meg Leonyid Kruggal? — A „Fenyőillat“ üdülőben. Újabb kérdések következtek Pavel Matvejev, Kornyejev, Bekasz életéről, majd megint közbeszólt Sebastian: — Mikor beszélt magának Krug a határátlépésről? — Huszonhetedikén reggel. Sebastian látszólag vaktában lövöl­dözött a kérdéseikkel, de ebben rend­szer volt. Ha később megtisztították az egész beszélgetést az öreg és Pa­vel csevegésétől, elég részletes beszá­molót kaptak az átdobásról és előz­ményeiről. Pavel egyformán szívélyesen vála­­szolgatott mind a kövér öreg, mind Sebastian kérdéseire. Válaszaiból alig­ha tudták észrevenni, mennyire hul­lámzó a fiatalemberben a feszültség. — Kérem, ismertesse részletesen a határátlépést. Pavel elmondta a június 27-ről 28- ra virradó éjszaka eseményeit. — Rajzolja le az öblöt — utasította Sebastian. — Tüntesse fel a mi ha­jónkat és az őrhajót. Rajzolja be, hol állt a csónakjuk a találkozás pillana­tában. Pavei rövid ideig gondolkodott, az­tán felvázolta a hajók és a csónak helyét. Amíg Sebastian a rajzot tanulmá­nyozta, Pavel az öreget próbálta szó­rakoztatni, hogy maga is pihenjen. — Nálunk nem így folyik a kihall­gatás. A nyomozó szóról szóra leír mindent, és azután aláíratja. Az öreg nevetett. Tetszett neki Pa­vel ravaszkás képe. — Először is ezt ne tekintse ki­hallgatásnak. Másodszor ez mindent feljegyez — mutatott a magnetofonra. Pavel értékelte ezt a bizalmat. És arra gondolt, hogy mennyivel köny­­nyebb volna a helyzete, ha nem fi­togtatnák ezt a bizalmat. Mindent elő­re kiszámítottak, mindennek pszichi­kai hatást kell tennie, többek között ennek a látszólag elfogulatlan kihall­gatásnak is. Tehát ezek az urak sok­kal komolyabb eszközökkel is rendel­keznek, mint ez a régi „kérdezz­­felelek" játék. (Folytatjuk) A Magyar Területi Színház az NOSZF 50. évfordulója tiszteletére megtartot­ta ünnepi bemutatóját. Borisz Andre­­jevics Lavrenyov: Leszámolás című kétrészes színmüvét tűzte műsorára, Konrád József rendezésében. S a tár­sulat máris vendégszereplésre Indult. Hazánk magyarlakta vidékein föltá­rulnak hát kultúrotthonaink kapui a szép szó és a tartalmas mondanivaló élvezetére vágyó közönségünk előtt. Itt Is, ott is kigyúl a fény a világot jelentő deszkák felett, ahol hősök és sorsok, győzelmek és bukások hirdet­hetik ismét az emberi tett fenségét, jövőnk hitét, jelenünk igazát. Konrád József a mű gondolati szép­ségének, humán-gazdagságánek meg­értését és átérzését tűzte ki célul. Ez meg is mutatkozott a nagyszerűen felépített tömegjelenetekben, ahol sokféle emberi jellemet, különböző színű ábrázolást kellett összhangba hoznia egy jó hatást keltő kollektí­vában — az „Auróra“ cirkáló fedél­zetén. Pletzner Tibor ötletes díszlete is módot ad a rendezői térformák be­állítására. Kár, hogy a darab indulása kissé ridegen hat és a Stúbe—Bersze­­nyev vitája hangilag fölöslegesen túl­fűtött. Az előadás sikeréhez kétség­telenül hozzájárulnak Nagy Eszter színhatásaiban is egyszerű jelmezei és Tarics János jól alkalmazott zenei effektusai. A magnetofon és az „élő“­­zene egybehangolása jó próbálkozás. Dráfi Mátyás sokrétűen árnyalt Godun-ja szinte árasztja maga körül a forradalmi levegőt, ami a dráma hajtóereje Is egyben. Jó partneré Lő­­riúcz Margit (Tatjána) és Turner Zsig­­mond (Berszenyev) főleg azokban a jelenetekben, ahol a jellemábrázolás a lélekrajzzal párosul és a párbeszé­dek összekapcsolásában domborodik ki; ahol a matrózokkal folytatott vi­tában az alakítások szuggesztív ere­jűek, ahol tiszta művészi mozzanatok­ban is bővelkednek. Elszánt bátorság, fölényes akarat­erő és kedves humor sugárzik a mat­rózok játékából. Főleg Ropog József, Várady Béla, Gyurkovics Mihály, Ta­kács Ernőd alakítására figyeltünk fel. Németh Ica (Xénia) és Palotás Gabi (Szófia Petrovna) kis szerepükben szép alakítást nyújtottak. Jól jelle­mezte Stúbe figuráját Lengyel Ferenc. De Siposs Ernő (Svacs), Bugár Béla (anarchista), Csendes László és Gálán Géza (zászlósok) és Fazekas Imre dec. 8. szombat, Toraóc dec. 10. vasárnap, Pozsonyeperjes dec. 12. kedd, Kamocsa dec. 14. csütörtök, Léva dec. 15. péntek, Alszószeli dec. 16. szombat, Izsa dec. 17. vasárnap, Fámád dec. 19. kedd, Dunaszerdahely dec. 20. szerda, Nagysalló dec. 28. csütörtök, Csallóköz­­csütörtök dec. 29. péntek, Lédee (tengernagy) is sikeresen szerepelt. És mellettük az egész együttest dicsé­ret és elismerés Illeti játékáért, de főleg fegyelmezettségükért, amit egyébként is megkíván a színmű mondanivalója, a téma, a cselekmény­építés külső és belső formája egy­aránt. A történelmi meseszövésű dráma, a szereplők érdekes beállítása, a kon­fliktusok ritmusának helyes kiélezése és felfokozása, nemcsak a rendezői munkát dicséri, de a realista színház követelményeinek is eleget tesz. Mert ml más célunk lehet, mint annak a tudatosítása, hogy a felelősség ma már társadalmi kérdéssé szélesedett, hogy kulturális intézményeink mun­kájának segítő kölcsönhatásban kell egybehangolódnia a személyes erőfe­szítésekből összegeződő közéleti Igény mindennapi bázisának a megteremté­sében. Ezen a téren csak a tettekkel bizonyíthatunk, ami megmarad az utó­kor számára. A Magyar Területi Színház mostani bemutatójának ez is egyik értékes tanulságtétele. —Síi—< 19.30 Leszámolás —A világ négy sarka 18.00 Őzikék és a farkas 19.30 Liliomfi —„— Liliomfi —„— A néma levente —„— Liliomfi —„— Liliomfi —„— Úri muri —„— Úri muri —Liliomfi A MATESZ decemberi műsora Két kiállítás margójára A Nemzeti Galéria a szlovák képző­művészet azon újabb illusztrációit mu­tatja be, melyekre az orosz Irodalom örökérvényű alkotásai s a szovjet iro­dalom legjava adott ösztönzést. Az irodalmi műveket kiteljesítő iilusztrá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents