Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-12-02 / 48. szám
OSTRAVÄTOL GDYNIÄIG BARANGOLÁS LENGYEL HONBAN Embert és világot formáló öt évtized határán állunk. Fél évszázada, hogy az „Isten kegyelméből való cárok szent birodalmában“ a NOSZF, az eddig legkiterjedtebb hatású történeti földrengés végigviharzott, s .tombolt és rombolt Oroszországban. Megdöntötte az abszolutizmus önkényességét, a. barbár népellenes múltat. Embert faragott a tudatlan muzsikbői, a kiszipolyozott munkásból. Az eltakarított romok helyén új és más élet épült. Az újjászületett országnak, a Szovjetuniónak, múltbeli és mai történeti és kulturális emlékeit mutatja be a Barátság Házának gondosan, ötletesen rendezett tárlata. — Megindultan s csodálkozva észleljük, hogy a sok évszázados zsarnok elnyomás sem sorvasztotta el az orosz nép vele született szépérzékét, teremtő kedvét, a természet kiapadhatatlan gazdagságából táplálkozó képzeletét. A végtelen síkságon szétszórt falvakban a hatalmas erdők, fatörzseiből épült házikők nem csupán védelmet nyújtottak a pusztai tél hóförgetegei és a rekkenő nyári melegek ellen. Nemcsak hasznosak, de szépek is voltak. A világító ablakszemeket köröskörül remekbe faragott színes virágok és duzzadó gyümölcsök füzérei ékesítették. A párkányok, tornácok, s oromfalak fából késsel és vésővel alkotott, díszeit az idő sötétre Észak-morvaorszégi tanítók szervezték ezt a társasutazást Kavala Vladimír vezetésével. Cserekirándulás volt, helyettünk ugyancsak negyven lengyel tanító jött hozzánk, hogy megismerje hazánk szépségeit Ostraváról indultunk. A vámhivatalok ellenőrzése után szunyókálni próbáltunk, de nem ment „zökkenőmentesen“ ... Kora reggel új táj fogadott bennünket. Nálunk a végeláthatatlan táblák jellemzők a síkságra, lengyel földön: a kis parcellák. Reggel hét órakor érkeztünk Varsóba. Lengyel vezetőink szívélyesen fogadtak bennünket. Hamar a szemünkbe tűnt, hogy az állomás előtti gyalogjárón utasok sorakoznak. Nem tudtuk mire vélni a részünkre szokatlan jelenséget, s kitűnt, taxira vártak. A gépkocsik egymás után kanyarodtak az utasokhoz, akik érkezési sorrendben ültek a gördülő alkalmatosságba. Később megtudtuk, hogy Varsóban négyezer taxi áll az utazók rendelkezésére. Olcsó a viteldíj, kilométerenként egy zloty. Az első percekben úgy tűnt, mintha nem is a fővárosba érkeztünk volna. Am ezt a megállapítást pár órai otttartózkodásunk után visszavontam. Egy tízemeletes új tanítói hotelben szállásoltak el bennünket. Korszerű berendezése, a szép kétágyas szobák, valamint a nagyszerű kilátás hamarosan megnyerte tetszésünket. Egyelőre az étkeztetést nem tudták megoldani. Körülbelül egy havi munka volt még hátra, hogy az étkezde elkészüljön. [Mi is elfogadnánk hasonlót Bratislavában.) öt napig tartózkodtunk Varsóban. Ezalatt igyekeztünk minél többet látni a gigászi küzdelem kézzel fogható eredményeiből, amelyet a lengyel nép létrehozott a második világháború által szinte földig lerombolt város újjáépítése szakaszán. A 30 emeletes kultúrpalota lenyűgöző látványt nyújt. A közelében levő szökőkutak medencéjében gyermekek fürödtek, enyhülést keresve a rettenetes hőség ellen. (Még sehol ilyet nem láttunk.) Valami varázsa van a hatalmas épületnek, s szökőkútnak és a benne fürdő gyermekeknek. Olyan látvány ez, amely minden kommentár nélkül a béke mellett agitál. A városra azt mondhatnánk, teljesen új. Rengeteg a toronyház. Sok épület kívülről még be sincs vakolva, de már laknak benne. Ezáltal is elősegítik a lakásprobléma megoldását. A hatalmas épületek felkiáltójelként merednek a magasba, figyelmeztetve a háború a barátságos kertészt nemcsak azért alkalmazták, hogy gondozza a virágokat és az almafákat. Ugyanígy ostobaság lett volna Klárát egyszerűen házvezetőnőnek tartani. Pavel tudta, hogy minden ember, akivel ezután találkozni fog, fürkészni fogja őt, próbára teszi. Éppen ezért teljesen el kell magában fojtania valódi énjét, hogy semmi se zavarja Bekasz létezését. Nem szabad Moszkvára, barátaira, munkatársaira gondolni, mert olyan álmokat fog látni, mint ma éjszaka is: Pavel Szinyicin főhadnagy egyenruhában kihallgat egy férfit, aki nagyon hasonlít Leonyid Krugra. Még csak az hiányzik, hogy álmában felkiáltson, és valaki meghallja ... Franz, a kertész köhécselve cigarettázott. Pavel a városról kezdett érdeklődni. Franz nagyon jól tudta, hogy mi érdekli Pavelt a városban. A város egyenlő nőkkel, vendéglőkkel, mozival, egyszóval szórakozással. No meg az állomással, ahonnan elutazhat más városokba. Igaz, Pavelnek nincs pénze, de azt lehet szerezni. Ezt a kölcsönösen kellemes beszélgetést Klára szakította félbe, aki Pavelt hívta. Leonyid Kruk bátyja már eltávozott, és Leonyid hivatta magához Pavelt. A televízió zenét adott, de a képernyő sötét volt. Leonyid idegesnek és lehangoljak látszott. Arra a székre mutatott, ame- Iven az e'őbb Viktor ült. megkérte Pavelt, bogv hajoljon közelebb, és suttogni kezdett. Hamarosan minden kiderül. Leonyid Krug érthetően nem szeretné, ha a főnökség tudomására iutna. bogv nem tartotta meg Gvemhovics utasításait! És minthogy Pavel is a nasz*ar3 került. a táviratnak és a cédulának egyáltalán nem lett volna jelentősége. De azért mind a ketten raeaszkndianak ahhoz, minden úev történt, ahogy az utasítás szólt. A táviratot és a -cédulát Leonvid természetesen átadta Pavelnek. de a váratlan fftrHSc közhen elveszett Az Öbölben leiátegőöntt eceménvekbpz nem kell br>77íipnní semmit. Meg kell érteniük — rnnnata Krug —, how ez a sikeres szfik«e norn ártott többet az ügynek, mtnths elfogták volna őket. Hogv kinek ár tott vagy nem ártott, arról Krug nem borzalmaira. Egymillió ember esett az öldöklés áldozatául Varsóban. Most bármerre járunk a főváros utcáin rengeteg virágot látunk. Virágüzletekben és az utcákon árulják a szebbnélszebb virágokat. Wilánúw, a volt királyi palota megtekintése még a laikusnak is felejthetetlen élményt nyújtott. Fényképeken láthattuk, hogy a fasiszták mekkora pusztítást vittek véghez itt is. Ma eredeti alakjában pompázik újra. A sok kép, szobor, az egész berendezés a lengyel nép hatalmas alkotó erejét tükrözi, amely képes volt arra, hogy a földig lerombolt műemlékeket eredeti formájában állítsa vissza. Rengeteg a látogató, egymásra várunk. A látvány lenyűgöző. Megilletődve fejet hajtunk az emberi alkotás előtt. Valóban: amire a lengyel nép képes volt a háború óta eltelt idő alatt, ahhoz nemcsak erő és anyag kellett, hanem ettől sokkal több; hazaszeretet. A városnézés alkalmával szemben találtuk magunkat a gettó romjaival, valamint a téren levő hatalmas szobor-csoporttal, amely figyelmeztet a háború borzalmaira. Innen nem meszsze van az Ismeretlen Katona Emlékműve. Itt állandóan mécses ég s két katona áll őrséget. Az őrségváltás katonai pompával történik. Jártunk a katonatemetőben is. Minden sír gondozott. Az első világháború halottaié ugyanúgy, mint a másodiké. Varsóhoz kb. 15 km-re van Palmary. Az erdő mellett rengeteg a sírkereszt. Az 1939—40—43-as években a fasiszták kb. 2000 embert gyilkoltak itt le. Egy erdész, aki ezt látta (ma Is él) megjelölte a fákat. A háború után felnyitották a tömegsírokat, sokat felismertek és külön-külön eltemették újra. Lehangoltan tértünk vissza Varsóba. A film, amit itt megnéztünk a város lerombolásáról, még tetőzte azt a rettenetes érzést, amit a sírkeresztek kiváltottak bennünk. Szinte újjáéledtünk este az Operában, amely európai viszonylatban is nagyon előkelő helyet foglal el. Olyan pompás építészeti remekmű, mely méltán tart számot a legnagyobb elismerésre. A sok márványborítás, a gyönyörű megvilágítás, a színpad műszaki megoldása a legigényesebb látogatót Is elbűvöli. Az „Aida“ megtekintése olyan élményt jelentett valamennyiünk számára, amelyet nagyon nehéz lenne megfelelő jelzőkkel kifejezni. Ezt betetőzte még az esti városnézés. A neonfényben fürdő Varsó színpompás tűzijáté* varázsát keltette bennünk. szólt. Pavel megjegyezte magában, hogy Krug bizonyára maga sem gondolja, milyen logikus a következtetés, ha mindezt a szovjet elhárító szervek szemével nézzük. Hisz abban az esetben, ha nem hagyták volna szökni őket, akkor befellegzett volna Zarokov rezidens! tevékenységének. És az elhárítok egész terve is füstbe ment volna. Pavel bosszúsan ráncolta a homlokát: egy pillanatra ismét megfeledkezett Bekaszről. Leonyid a maga módján értelmezte ezt a homlokráncolást. — Találkoztál egy Mihail Zarokov nevű férfival? — kérdezte Leonyid. — Nem Ismerek ilyen nevű embert. — Gyembovics nem mutatott be téged senkinek? — Leonyid rövid szünetet tartott. — Legyünk őszinték egymáshoz. — Először azt az öregasszonyt, Emmát mutatta be. És volt még egy pasas, de szerintem az nem normális. Ezután következtél te. Krug Pavel vállára tette kezét és barátságosan suttogta. — Mi egymáshoz vagyunk kötve. Tartsd magad keményen, mert aki megbotlik, az elbukik! — Ha valamit nem úgv csinálok, figyelmeztess — mondta Pavel. — Magától értetődik ... Elhallgattak, Krug a televízióra intett. — Kapcsold ki ezt a vacakot. Pavel felállt, elfordított egy gombot, és a zene elhallgatott. — Most már mindig suttogni fogunk? — kérdezte. — Hát nem érted, miről van sző? — csodálkozott Krug. Pavel hangosan folvtatta. — No, Leonvid. mikor csellengünk eevet a városban? Azt mond iák, közel van. — Közel. De egyelőre még nem mehetünk — válaszolta komolvan Leonyid- Krug. — Én bizony mseiének — jelentette ki flira suttowa PaveL — Ne marbáskodt. Ha egvszer már MoVoi-iiu-«], ne ugrál!. Mit keresnél a VámeóenO — p'mowek Párizsba, azf mondiáv Ott soR nrnez van. — Bolond vagy te, Pása. (Folytai juk.) Az ötödik nap délelőttjén megnéztük a múzeumot, a Nemzeti Galériát. Alapos megtekintésére több nap is kevés lett volna. A. hozzánk közel álló Ján Matejko (1838—1893] két hatalmas képe, az egyik Báthory István lengyel királyt, a másik a „Griinwaldi csatá“-t mutatja be Ziákával. Az utóbbi kép majdnem az egész terem falát elfoglalja. Sok neves művész alkotását láttuk, melyek méltón képviselik a lengyel nép kultúráját. Az idő rövidsége gátolt bennünket, hogy valamennyit méltóképpen értékelni tudjuk. Maga az a tény, hogy az elpusztított Varsó újra él, ragyog, műkincseivel bizonyítva népének hatalmas alkotó erejét, mindennél többet mond. Lengyel vezetőnk, Tadeusz Komar és felesége öt nap alatt mindent meg akart mutatni az újjáépült fővárosból, amire csak az idő futotta. Ez sajnos, kevés volt, el kellett indulnunk programunk szerint a tenger mellé. Csaknem hét órán át tartott az út gyorsvonattal Gdanskba. A városhoz közeledve a vonat nyitott ablakán át friss, ismeretlen levegő csapta meg orrunkat. Megérkeztünk a tengerhezl Lengyelország tengeri állam. Bár Gdansk, Gdynia, Szczecin hatalmas tengeri kikötők, gyönyörű műemlékjellegű épületei maradtak meg emlékezetünkben tartósan. Gdansk óvárosi negyede ma legszebb az egész országban annak ellenére, hogy a háború csaknem a földdel egyenlővé tette. 1939. szeptember l én teljesen váratlanul 4 óra 45 perckor a Schlesvig— Holstein nevű náci csatahajú lőni kezdte a Westerplattét — a gdanski öbölben. Megindult a pokol, amely után romok maradtak mindenütt. Ma hatalmas emlékmű figyelmeztet e helyen a háború borzalmaira. Egykori fényképek dokumentálják annak a 200 lengyel katonának a harcét, akik itt ellenálltak a fasisztáknak. A túlerővel azonban nem tudtak megküzdeni, annak ellenére, hogy még az ellenség is elismerte hősiességüket. A város átadásánál Eberhardt generál visszaadta Szncharszky majornak a kardját, kifejezve elismerését bátorságukért. Becsületes, hősi viselkedésük még az ellenség elismerését is kiváltotta. Gdalisk hajógyárát az 1800-as évek első felében alapították. Az elmúlt évek folyamán sok változáson ment keresztül a gyár. Valójában a háború után tapasztalható a legnagyobb fejlődés. Jelenleg at gyár több mint 16 ezer embert foglalkoztat, s az itt készülő hajók a világ valamennyi tengerén hirdetik jó munkájuk eredményét. Legnagyobb személyszállító hajójukra nagyon büszkék, amelyet Báthoryről, az erdélyi származású lengyel királyról neveztek el. Különben az egész országban, amerre jártunk, csaknem mindenütt láttunk róla elnevezett utcákat. Ahol megtudták, hogy mi is magyarok vagyunk, büszkén emlegették a két nép barátságát, mondván: „Wegier, Polák dwa bratanki, i do szabla is do szklanki!“ (kb. ezt jelenti: Magyar, lengyel két jóbarát, harcban, borban egyaránt!) Sopot városa valóban a Balti-tenger gyöngye. Szabadtéri színpadán Jókai: Cigánybáró c. művét tekintettük meg. Csodálatos látványban volt részünk, amikor az esti megvilágításban az erdőből (a színpad a völgyben van) a színre léptek a szereplők. Az egyes jelenetek impozáns látványt nyújtottak. Akiszti'kailag felülmúlhatatlan, befogadóképessége 4500 személy. Egyszóval: nagyszerű, minden igényt kielégít. A jó levegő, a gyönyörű környezet csodálatos hatást vált ki az emberből. Gdyűióből többször tettünk hajóutat a tengeren. Persze, ez a tenger más, mint a déli tengerek. Vize nem olyan szép kék, és elég hideg. Ennek ellenére rengeteg a fürdőző, valósággal beágyazzák magukat a tengerparti homokba, ami viszont forró. Sok itt a külföldi turista, de maguk a lengyelek Is szívesen tartózkodnak a tengerparton és a tavak mellett. Ötünk során sok olcsó vendéglőt is találtunk, ahol kevés pénzért kitűnő ételek kaphatók. Szinte nemzeti italnak számít a tea (herbatea). Minden étkezés után isznak belőle, így ml is alaposan elsajátítottuk a tea-ivás tudományát. Háromféle üzletet találunk: államit, szövetkezetit és maszekot (magán). A kiszolgálás mindenütt nagyon jó. előzékenyek' az elárusítók. Lengyel tanítók elmondták milyen korszerű segédeszközöket használnak a tanításhoz. Iskolahálózatuk állandóan fejlődik. Internátusaik, étkezdéik korszerűek. Mikor visszatértünk a tengerpartról Varsó záporesővel fogadott bennünket. Bizonyára enyhíteni akarta a kétheti „agyat forraló kánikulát“. Vagy talán könnyezve vett búcsút tőlünk, mint mi lengyel barátainktól, akiket nagyon megszerettünk és szívünkbe zártunk. Kuruez Lujza Múltat és mát tükröző kiállítás A szovjet oktatásügy mérföldé« fejlődést tett meg az elmúlt fél évszázad alatt. Ha visszalapozunk a történelem nagy könyvében, megállapíthatjuk, hogy 1914-ben a cári Oroszországban 14 mezőgazdasági főiskola működött. A 21 mezőgazdasági középiskolának 4000 hallgatója volt. Ezenkívül még működött 300 alapfokú szakiskola — tanonclntézmény — 14 000 diákkal. A főiskolát végzett szakemberek száma 574 volt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után már 1918-ban nyolc új mezőgazdasági főiskola nyitotta meg kapuit. 1923-ban már 30, 1930-ig pedig öszszesen 50 főiskolán tanították a mezőgazdasági tudományokat. 1941-ben 89 fő- és 476 középiskola működött. A Szovjetunióban jelenleg 98 mezőgazdasági főiskolán és 678 mezőgazdasági középiskolában folyik az oktatás. Tavaly a főiskolákon 392 003 hallgató tanult, ebből a nappali tagozaton 165 000, a levelezői tagozaton pedig 227 000 fő. Az említett évben 34 000 agronőmust, állatorvost, állattenyésztőt és mezőgazdasági gépészmérnököt, közgazdászt és más különféle szakembert képeztek ki. Említést érdemel, hogy 1968-ban több mint 41000 hallgatót vettek fel a mezőgazdasági főiskolákra, akiknek csaknem 80 százaléka falusi fiatal. A levelező tagozat tanulóinak ugyanennyi százaléka dolgozik a mezőgazdaságban. A múlt évben a mezőgazdasági középiskolákon 590 ezren tanultak, ebből 88 000 befejezte tanulmányait. Általában évente 120 000 fiatal végzi el középiskolai tanulmányait. Az utóbbi évtizedben nagy gondot fordítottak a Szovjetunióban a mezőgazdasági szakemberek nevelésére, s a jövőben méginkább törődnek ezzel a kérdéssel. Ez kitűnik abból is, hogy az ötéves terv végén a nyilvános tagozatra felveendők számát 46 000-re, a levelezőtagozatra felveendők számát pedig 40 ezerre növelik. 1970-ben 83 500 mezőgazdasági szakembert bocsátanak ki majd a mezőgazdasági főiskolák. Ide kívánkozik még az is, hogy a mezőgazdasági főiskolák tudományos dolgozói 111 új gabonafaltát nemesítettek és 19 űl állatfajt tenyésztettek ki. Az elméleti tudás gyakorlati elsajátítására 137 tangazdaság szolgál. Ezek a főiskolai tangazdaságok tavaly 30 millió rubel tiszta jövedelmet értek el. E néhány sokatmondó számadat is bizonyítja, hogy a Szovjetunió a mezőgazdasági szakoktatás terén mérföldes fejlődést tett meg. A további fejlesztés, annak tökéletesítése, korszerűsítése, valamint a legújabb tudományos kísérletek eredményeinek széleskörű alkalmazása a mezőgazdasági termelés növelésének alapja! Kajtor Pál, Nyitra Felhívás A CSEMADOK KB, az Gj Ifjúság szerkesztősége, a Népművelési Intézet és a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztősége 1988-ban első ízben szervezi meg a csehszlovákiai magyar népdal- és táncdalénekesek országos fesztiválját. A fesztivál célja: új tehetségek felkutatása, azok nevelése és segítése. Ezért felhívjuk mindazokat a 15 éven felüli csehszlovák állampolgárokat, akik a népdal és táncdal előadása terén tehetséget éreznek magukban, jelentkezzenek a csehszlovákiai magyar népdal és táncdalénekesek országos fesztiváljára. Az énekesek fesztiválját három fordulóban rendezzük: járási és területi selejtező elődöntőkön, valamint az országos döntőn. A járási selejtezők győztesei továbbjutnak a területi elődüntőkbe. A területi elődöntők legjobbjai vesznek részt a fesztivál országos döntőjében. A versenyt két kategóriában rendezzük: 1. Népdal-kategóriában a CSEMADOK KB és a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztőségének nagydíjáért. 2. Táncdal-kategóriában az Új Ifjúság szerkesztőségének nagydfjáért. A további díjakat a Népművelési Intézet, társadalmi szervezetek és a védnökséget vállaló üzemek adják. A jelentkezés feltételei: 1. Jelentkezhet minden 15 éven felüli csehszlovák állampolgár. 2. A verseny magyar nyelvű. 3. Minden jelentkezőnek három énekszámmal kell beneveznie. 4. Jelentkezni lehet írásban 1987. december 15-ig, pontos címmel. Népdal-kategóriában a CSEMADOK Központi Bizottsága Bratislava, Mierové nám. 3—4. Táncdal-kategóriában az Új Ifjúság szerkesztőségében, Bratislava, Prazská 9. A jelentkezőknek részletes tájékoztatást küldünk. A szervező bizottság pácolta; a valóság és fantázia elemeiből született csoda-madarakat, az erdők kis és nagy ragadozóit, szelíd őzeit, fácánjait, a halfarokban végződő női testet. Bent a szobákban szentek szobrai, képei, a régi, fára festett, bizánci eredetű ikonok. Aranyosan csillogó hátterükből az Atyaisten, Mária a Kisded, az apostolok, próféták átszellemült tekintete ígérte nekik a földi ^ szenvedést majdan felváltó mennyei boldogságot. A hegyoldalakon s lent a völgyekben épült kápolnák, kolostorok, a kis és nagy városok soktornyú, hagymakupolás, száz színben ragyogó nagy művészi értékű templomaiban zúgott az orgonaszó. Égig szárnyaltak a zsolozsmák. Száz és száz gyertya lobogó fényében, pompázatos hímzésű brokátpalástokban miséztek a papok. S a nép áhítattal borult le az aranyos glórlájú Krisztus szobra előtt. Elragadtatással csókolta a csodatevő szentek képeit, — s várta a világ megváltását. De hiába imádkozott, s hiába dolgozott, — kovácsolta a vasat nagyúri paloták díszes rácsévá, sokágú gyertyatartóvá, cifra veretté. Formálta és színezte az anyagot. Virágos, madaras csempék, tálak és kancsők kerültek ki a szorgos férfikezek alól. A nép asszonyainak, lányainak ügyes, fürge ujjait, Ízlését dicsérik az álomszép szőttesek s az arany-ezüsthímes, selymes kárpitok. A kiállítás nagyméretű dokumentum-fényképei utalnak az 1. e. korok újonnan feltárt, értékes leleteire, a közép- és újkor gazdag világi- és egyházi építészetére. Szólnak a ma már történelmet jelentő, az egykori Sztálingrádban lezajlott élet-halál küzdelemről, a fasizmus, a hitleri hordák pusztításáról, a romokról. S velük szemben dialektikus ellentétként ott emelkednek az új, nem fohászokból, hanem Lenin tanaiból, a nép erejéből megszületett Szovjetunió hatalmas erőmüvei, gyárai, toronyházai, rakétái, a folyvást előretörő szocialista tudomány és technika eredményei. S itt láthatjuk Vera Muhinovának, a szocialista realizmus nagy szobrászának az öntudatos, a kalapácsos munkását és az erőteljes, büszke, sarlót tartó parasztasszonyt ábrázoló plasztikáját, mely fennen hirdeti a szocializmus eszméjének győzelmét. Bárkány Jenőné A szovjet mezőgazdasági oktatás fejlődése számokban
