Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-11-11 / 45. szám
Denaturált méhetető cukor A méhetető cukrot régebben nálunk is denaturálták, hogy emberi fogyasztásra alkalmatlan legyen. Külföldön sokfelé ma Is járja ez. A Német Szövetségi Köztársaság méhészeti kutatóintézetei nemrég két denaturáló szer alkalmasságát vizsgálták meg: az oktozán nevű keserű cukorét és az ipari vasoxidét. Az utóbbi szemcséinek nagysága 1 mim és 1—2,5 mm volt. Az oktozánt 0,05 és 0,075 °/oban keverték a méheleséghez a vasoxidot 0,25 %-ban. A vasoxid vizsgálatában az ország 8, az oktozánéban 6 méhészeti intézet vett részt. Vasoxidos Cukrot összesen 80 család kapott, oktozánost összesen 38. Az összehasonlító 65 családot tiszta cukorszörppel etették. Az etetés ideje augusztus vége, szeptember eleje, részben szeptember vége is. A méhek mindegyik szörpöt egyaránt szívesen fogadták. A keserű cukortól nem idegenkedtek. A leülepedett vasoxid bevonta az etetőt, szitáját azonban nem tömte el, valószínűleg azért, mert a inéhek átdugdosták szipókájukat a szita szemein. A családok A rovarporozta virágok tapadás virágport termelnek. Ez jól csomókba alakítható a méh hátsólábán. A szélporozta növények virágpora száraz, nem ragad össze, könnyen libeg a levegőben. A méh mégis a lábára csomózhatja. Hogyan? Schremmer megfigyelése szerint két módon: 1. a homoktövis (Hippohoe rhammoides) virágporának gyűjtésekor a méh előbb megnedvesíti mézzel vagy nektárral a szipókáját. Ezzel a telelése sem különbözött, za vartalan volt. Attól lehetett tartani, hogy az emészthetetlen vasoxid a vastagbéd megterhelésével hasmenést okoz. Ennek vizsgálására az 1966— 1967-es enyhe tél alkalmatlan volt, mert a méhek minden hónapban tisztulhattak. A vastagbél tartalmának vizsgálata szerint a vasoxidos cukorral etetett méhek vastagbele nem telt meg erősebben. A tudományos méhészeti intézetek az összehasonlítás alapján mind a két szert alkalmasnak nyilvánították méhetető cukor denaturálására. (Az oktozán nevű keserű cukor denaturálásra való alkalmasságát 1937-ben Wahl Oszkár állapította meg először Németországban. Egy ideig több országban használták, de híveinek száma megcsappant, mert sokan arra gyanakodtak, hogy a gyomorvész elhatalmasodásának kedvez. Előnye, hogy a méheleség egy idő múlva elveszti keserűségét az oktozán elbomlása miatt, de a képződött kevés ecetsavat később is könnyű kimutatni.) ragacsos ecsettel szedi föl a virágport. A szipókáról mellső lábaival tisztogatja le a virágporszemeket, onnan pedig hátrább juttatja harmadik pár lábára. A virágpor most már nem lisztes, hanem kitűnően csomóba ragad, és felülete méztől fényes. A méh tehát nem közvetlenül a virágport nedvesíti mézzel, hanem gyűjtésre használt szipókáját. Valószínűleg ugyanígy gyűjti szipókájával pl. a mogyoró és a tűlevelűek virágporát is. A szélporozta virágok másik csoportjában a méh nem a szipókájával ecseteli föl a virágport. Szipókájával a mellső lábakra ken mézet, s most már nedves, ragacsos lábaival szedi fel a virágport. Végül hátrább juttatja a ragacsos szemeket, így gyűjti pl. a fűzfélék, a kőrislevelű juhar és a kőris virágporát. — A szélporozta virágok nem termelnek nektárt. A méh a virágporuk gyűjtésekor arra a nektárra (mézre) van utalva, melyet magával hozott. Nem sikerült bizonyítani, hogy mirigyváladék is szerepelne a virágpor nedvesítésekor. (Azt, hogy a rovarporozta virágok porába is juttatnak a gyűjtő méhek mézet, különösen vegyi vizsgálatok már bizonyították. Örösi Pál Zoltán így foglalta össze etetési kísérleteit: „Bármilyen festékkel etettem a méheket, tehát akkor is, amikor valamennyi mirigy színtelen maradt, a gyűjtő méhek virágporrakománya színeződött. Ez új bizonyíték arra, hogy a gyűjtő méh mézzel keveri a virágport. Azt, hogy mirígyváladékkal keveri-e, nem sikerült eldönteni, mert a festett mirígyű méheknek egyúttal színes mézük is volt mézhólyagjukban.“) A méhek segítségével Virágporgyííjtés szélporozta virágokból KÖLTÉSZET A KÖLTÉSZETBEN (1816-ból) A Természet maga nemző, mi módosítók vagyunkI A Természet nem is épít, — bár mindent rá is hagyunkI A Természet a fó tejet a tehénben megszüli: — Ember fejt ki belőle — s vajnak ember köpüli. — A Természet mézgyűjtésre, keleszti a méheket, Hát mi annál fogva hogy jók — kifójtsuk szegényeket? Nem fójtjuk már, — mert nem szükség az oly zárt szét-rongálni, Melynek nyitják a jó kultsal, módunk van feltalálni. A méhrajzás várásával időt nem vesztegetünk, Pártoló rajt kertől kertre, versengve nem kergetünk. A Természet utat mutat, mi készítünk keretet, — S igen könnyen belé-látunk fsak próbáljuk ezeket. — Sz. I. L. A termelési gyakorlatban már számtalanszor bebizonyították, hogy a mézelő méh legnagyobb haszna a növények megtermékenyítésében, az évelő takarmányfélék, s a kultúrfüvek maghozamának növelésében van. Ahol tehát a rendelkezésre álló méhekkel nem vándoroltak a repcére, ott 95—96, ahol pedig vándoroltak, 99,4 százalékos lett a mag csíraképessége, hozama pedig 30 százalékkal nagyobb lett, mint az előző esetben. A napokban a Füleki Állami Gazdaságban Szabó Gyula mérnök agronómus arról tájékoztatott, hogy gazdaságuk egyes részlegein, farmjain különféle termelési eredményt értek el repcéből, évelőtakarmány és fűmagvakból. A dórái gazdaságban repcéből például 18, a ragyolciban pedig csak 10 mázsás hektárátlagot értek el. Ez hát a különbség! A méhek természetesen a gazdaság gyümölcsösében, valamint here- és Incernamag termeld részlegein is jó hektárhazam elérését tették lehetővé. A sávolyi üzemrészleg vezetője (án Hőitek elvtárs említette, hogy a méheket úgy helyezték el, hogy a magtermő parcelláktól legfeljebb 300—500 méternyire legyenek, ami nagyban hozzájárult az idei — minden eddiginél jobb — aprómagtermés eredmény eléréséhez. Bebizonyosodott, hogy azokon a területeken, ahol a beröpülési körzet 500 méterig terjedt, a virágba borult növényzet 80 százalékát megtermékenyítették a méhek. Érdekes, hogy a magtermő területet másodéves lucernás harmadik kaszálásából hagyták, s mégis elérték a 2,5 q ha-s hektárátlagot. Ugyanakkor heremagból 2,10 mázsát takarítottak be hektáronként. Vitán kívüli, hogy a 364 ezer korona nyersbevétel, melyet az aprómagvakért kapnak, jórészt a méhek megtermékenyítő munkájának köszönhető. Amint a részleg vezetője mondta, a méhek nélkül korántsem érhettek volna el ilyen szép átlagos eredményt. Bölcső Barnabás a keresztúri részleg vezetője három q/ha-s heremag hozammal dicsekszik. A termést saját célra megtartják, mert szükséges a takarmánytermő területek felújítása, bővítése. Réticsenkeszt 20 hektáron termeltek, melyből 98 mázsa kiváló minőségű maghozamot értek el. Megnyugtató, hogy a réticsenkesz mag mázsájáért 1450 koronát kapnak a felvásárlóktól. Említésre méltó még az is, hogy az olasz perje — melyből első kaszálás alkalmával hektáronként 34 mázsa jó minőségű szénát takarítottak be — második kaszálását (10 hektárt) magra hagyták, s 56 mázsás kereskedelmi magot értek el. Az olasz perje mag mázsájáért 650 koronát kapnak. Természetes, hogy ezen a részlegen is a méhek segédkeztek abban, hogy jó termésátlagot érhessenek el. A nyáron át serénykedő méhek már rég a telelőhelyen vannak. Kelemen méhészmester és segédje mindent megtettek szakszerű beteleltetésükre, hogy jövőre újult erővel segíthessenek a növények megtermékenyítésénél. —hai— Palotának is beillő épületben kaptak a méhek elhelyezést. Foto: Noga
