Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-11-04 / 44. szám

Díbies és hasznos a hamburgi tyűk

Pontos eredete nehezen állapítható meg. A múlt század első felében angol tenyésztők Németország különböző területeiről szerezték be az alapanyagot, valószínűleg az északi tengerpart mentén ismert petytyes tollú tyúkot. Az angol tenyésztők azután céltudatos tenyészmunkával, angol, holland és török fajtákkal létrehozták a hamburgit. [Elnevezését a nagyforgalmú tengeri kikötőről kapta, ahol számos állatkereskedő fogadta a világ minden tájáról érkező különböző állatfajokat.) Már a XVIII. században említenek hamburgi tyúk néven baromfit, de a fajta egyöntetű kialakulása a XIX. század második felére tehető.

Büszke, fejedelmi testtartásé madár, testalkata könnyed, középnagy fajta. A tenyésztés során több színváltozata alakult ki: ezüstpettyes, arany, fekete stb. Ezeket egyes tenyésztők megpróbálták önálló fajtákként továbbtenyészteni. A birminghami kiállításon azonban Dixon, az angol tenyésztés irányítója követelte, hogy egységesen hamburgi elnevezéssel jelöljék a fajtát, illetve annak különböző színváltozatait.

A fekete színű hamburgi toliszíne kissé zöldes árnyalatúi ANGOL TOJÓ

Fehér tojásokat rak a „Rossrakéta“. Angliában tenyésztették ki, 1967 márciusától került forgalomba. Könnyű testsúlyú, keveset evő hibrid, termelése a legjobb fajtákéval vetekszik. A fajta ötvenkét hét alatt 290 tojást képes tojni. A behelyezett tojók éves átlaga 250—285 tojás. Tojnikezdéskor 1,35—1,50 kg a súlya, 1,80—2,10 a letojás végén. Napi takarmányfogyasztása 10,6—11,4 g. Normális körülmények között egy—fél százalék a letojás során az átlagos elhullás.

Poultry World

ban játszik. A fiatalok lába fekete, s idősebb korban palaszürkévé változik. Hiba a kékeslilás vagy bronzos fekete toliszín a zöldes helyett, valamint a világos, sötétszürkébe hajló toll alapszín. Kizáró ok a világos láb- és csőrszín.

Az ezüstfehér színváltozat alapszíne ezüst. A nyakon és a nyereghajlatnál enyhe sávozottság található, a test többi részén a kerek, zöldesfekete petytyezettség egyenletesen oszlik el: minden pettyben végződik. A nagy szárny-fedőtollakon a pettyezettség kétsoros. A kakasok pettyei inkább körte-formájúak. A tojó és a kakas a farkfedőtollain a farok közepéig egyaránt szalagszerű rajzolat található. Súlyos hiba a teljesen fekete hát, a fehér toligerinc a fekete pettyben, valamint a hiányos pettyezettség. Kizáró ok az eltérő, például ,árga szín.

Az aranyszínű hamburgi ritka. Az alapszín aranyló vörös, s azon feketészöld pettyezettség díszük, az ezüstfehérhez hasonlóan. E változat farktollai hgyszínű feketék.

Ritka változatként megemlíthető még az aranypettyes és ezüstpettyes hamburgi is, ezeket azonban gyengébb ellenálló-képességük folytán nem kedvelik a tenyésztők.

A tenyésztők tojótyúkként is hasznosították ezt a fajtát, teljesítménye természetesen elmarad a mai korszerű követelményektől. Az angol és német kiállításokon előírás volt, hogy csak olyan egyedeket lehet kiállítani, amelyek tojáshozama az első esztendőben eléri a 160, a második évben a 140 darabot. A tojások súlya 50 g körüli, a tojáshéj színe fehér.

A hamburgi tyúk takarmányigénye nem nagy. Jól kereső fajta, udvarokban, szabad kifutóban jól tartható. Húsa ízletes, a kifejlett kakasok testsúlya 2,0—2,5, a tojóké 1,5—2,0 kilogramm.

A hamburgi fajta testtartása emlékeztet a fácánéra. A kakasok karcsú, nyújtott teste a hát tájékán hátrafelé kissé lejt, s a széles nyeregtájék után tompaszögben megy át a hoszszú, ívelt farokba. Melle ívelt, tartása egyenes, büszke. Jellegzetessége a hosszú, tüskében végződő rózsataraj. Szemeinek színe barnáspiros.

A tojó tartása vízszintes, még jobban hasonlít a fácán tartásához. Farktollai zártak, köny nyedén hajlottak legyenek.

Hazánkban a hamburgi ezüst fordul elő a díszbaromfitenyésztőknél. Könnyen tartható, igénytelen fajta. A tojások keltetése és a csibék nevelése megegyezik a többi elterjedt fajtáéval. A fiatalok csak a második vedléskor érik el a jellemző toliszíneződést.

Fodor Tamás

Plymouth törzstenyészet a Gödöllői Kísérleti Állomáson

Foto: Ks

Tapasztalt tojástermelők

— Kik a legjobb tojástermelők? — tettem fel a kérdést Starke mérnöknek, a lévai termelési igazgatóság főzootechnikusának.

— Azt ajánlom, menjen az alsószecsei szövetkezetbe, amit keres ott biztosan megtalálja.

Így kerültem Alsószecsére, ahol Henzsel János zootechnikus, számos elfoglaltsága mellett, szívesen tájékoztatott. Elmondta, hogy a 2906 hazai keresztezésű tojón kívül a bátovcei részlegen 1709 Nick-Chick magyarfajta tojót is tart szövetkezetük, s erre az évre 1 millió tojás termelését tűzték ki. Feladatuknak szeptember végére 821 ezer darabbal eleget tettek, de évzárásig elérik az egymillió százezer tojást.

— Melyik fajta a hazai vagy a magyar Nick-Chick nyújtotta a jobb eredményt? — teszem fel a kérdést a zootechnikusnak.

— Természetesen a Nick-Chick volt a termelékenyebb, mert az elmúlt 11 hónap alat (1966 novemberétől 1967 szeptember végéig) darabja 258 tojást rakott. Az üzemi átlagunk persze csak 169 tojás volt, mert a hazai keresztezésűek jóval kisebb termelékenységűek. Számításaink szerint azonban év végére elérjük az egyedenkénti 200 tojást.

A farmon takaros, tiszta helyiségben leltük Hulvej Zsuzsannát. Társnőjével együtt ő is a hazai fajta gondozója. Aznap szolgálatos volt. Jó keveréktakarmányt, sok zsenge lucernát adnak a tojóknak, s a teljes tápértékű eleség nagy hatással van a tojáshozamra.

Ha az állatok letojják magukat, följavltott (hizlalt) állapotban piacra viszik s aztán következik a mélyalom kitakarítása, az általános fertőtlenítés. Az új tojók a tisztaságtól ragyogó, frissen meszelt épületbe kerülnek majd.

Az évi nagytakarításra és fertőtlenítésre nagy szükség van, hiszen a szakszerű takarmányozáson és gondozáson kívül a tisztaságra is gondolni kell, mert anélkül nem érhetnének el maximális eredményt.

— Milyen állományuk lesz jövőre?

— A Nick-Chick fajtát szeretnénk 2500-ra bővíteni, a hazai fajtát pedig 3000-re. Mindent elkövetünk, hogy elérjük az egyedenkénti átlagos 200 tojást.

Henzsel Mihály elvtárs, a szövetkezet elnöke egyik beszélgetésünk alkalmával megjegyezte, hogy az alsószecsei szövetkezet indítványozója egy baromfitenyésztő-tojástermelő üzemközi vállalat létrehozásának. A kombinátot természetesen majd Alsószecse határában építik fel, s ez a törekvés azért is indokolt, mert a tojástermelés terén a környéken éppen ez a szövetkezet rendelkezik a legjobb tapasztalatokkal. Vagyis helyben vannak mindazok, akik a nagyüzemben is érvényesíteni tudják a haladó munkamódszereket. —hai—

Hulvej Zsuzsanna etetés közben

4