Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-11-04 / 44. szám
A ...őlyúkok jobban tojnak fehér fényben A fehér fényben nevelt jércék kevesebbet esznek, mégis többet tojnak. Ezt a következtetést ír kutatók szűrték le az egyik Dublin melletti kutatóintézetben végzett kísérletsorozat kapcsán. A kísérletekben két tojótípust használtak fel, s mindkettővel azonosak voltak a kísérleti eredmények: a fehér fény mindenkor jobbnak és főként gazdaságosabbnak bizonyult. A vörös világítás az energiafogyasztás szempontjából négyszeres költséget okoz. Például négy 100 wattos égőre van szükség egy normál 60 wattos égő fényerősségének eléréséhez. A kísérletek során négyféle megvilágítási módszert próbáltak ki: 1. Napi hatórás fehér fényű megvilágítás keléstől 18 hetes korig; 2. 18 órás nappal keléstől 4 hetes korig, majd 6 órás napi megvilágítás 4 héttől 18 hétig; 3. 18 órás nappal keléstől 4 hétig, majd 9 órás 18 hétig; 4. 18 órás megvilágítás fehér fénnyel keléstől 2 hetes korig, 18 órás vörös fény 2—4 hét között, majd 6 órás napi megvilágítás vörös fénnyel 18 hétig. 18 hetes kor után a kísérleti csoportok felének hetenként 45 perccel, majd négy hét után heti 20 perccel növelték a világítását, a másik kísérleti csoportokét 18 hetes korban rögtön 3 órára emelték és ezt hetenként további 20 perccel növelték. A legjobb eredményt mind két tojófajtánál a 2. nevelési módszerrel érték el, kombinálva a 18 hetes kor után heti 45 perces világításnöveléssel. Mennyi kakast hagyunk meg? Járásainkban legutóbb sok szó esett a termelés határozott irányú szakosításáról, központosításáról. Dgy látszik a több fej többet tud alapon folytatott eszmecsere termőtalajra talált. Tehát nem a véletlen műve, hogy a senicai és a tapolcsányi járásokban folyamatban van a mezőgazdasági üzemek társulásán alapuló baromfitenyésztő-tojástermelő vál-Születöhen a tojástermelő üzemközi vállalatok A üobruSkai Dobrukov fémfeldolgozó szövetkezet KDSK 5000 féltéssel hozza forgalomba az 5—10 000 tojótyúk etetéséhez alkalmazható önműködő magajáró gépet, amely a takarmánykeverék elkészítése után egyszerre három vályúba tölthet egyenletesen takarmányt, (Kucsera Szilárd felvétele}’ Miről van tulajdonképpen szó? Egyszerűen arról, hogy az egyik járásban — amelyikben erre vonatkozólag több tapasztalattal rendelkeznek — baromfitenyésztéssel és keltetéssel, a másikban pedig a termeléssel (tojás- és hústermeléssel) foglalkoznának. A tapolcsáni járásban a társüzemek egyelőre 80 szer tojóbaromfi felnevelésével, illetve termelésbe-állításával számolnak. Újdonság számba megy, hogy a baromfitenyésztő-feldolgozó nemzeti vállalat a társulásnak nem naposcsibét, hanem 120 napos baromfit szállít, s mint a vállalat tagja az alapanyagot nem pénzért, hanem tagsági hozzájárulás címén adja! Tervezik, hogy az említett nemzeti vállalat a tojóállományt a jövőben előre megegyezett, lehetőleg önköltségi áron szállítja majd a társulásnak s ezzel egyidejűleg lehetősége nyílik, hogy kiváló tojó és más baromfifajták nemesítésével foglalkozzék, s ilyen anyaggal lássa el a baromfitenyésztő-tojástermelő üzemközi vállalatot, hogy ott maximális eredményt érhessenek el a termelésben. (h) Október elsejével már megkezdődött az 1967—68-as tenyészév. Ekkor a tenyésztyúkoknak és tenyészkakasoknak a tojóházakban van a helye. A háztáji baromfitenyészetben szintén csak a jövőre meghagyott baromfit tartjuk. Felmerül a kérdés, hogy a tenyésztésre beállított jércéink és egyéves tyúkjaink mellé hány kakast osszunk be. Ez a kérdés épp úgy fontos a sokezer tyúkot tartó baromfifarmoknak, mint a 25—40 tyúkot tartó háztáji gazdaságoknak. A jövő tenyésztési évben csak úgy tudunk megfelelő minőségű és elegendő mennyiségű utódokat nevelni, ha kellő számú fiatal kakast állítunk be tenyészetünkbe. Minden nagyüzemi baromfifarm termelési célkitűzésének megfelelően csakis törzskönyvezett C és B törzsből származó fiatal kakasokat állítson be, mert csak így ér el jó eredményeket. Természetesen más fajta kakasok kellenek a nagyüzemi tojástermelés és más fajta a hústermeléssel foglalkozó baromfifarmoknak. Azokon a farmokon, ahol kimondottan étkezési tojást termelnek, nem kell kakas. Hisz ezzel mintegy 10 °/o-os takarmánymennyiséget takarítanak meg. A megfigyelések szerint a kakas nélküli tyúkoktól termelt tojások, még a melegebb időben is, hosszabb ideig maradnak frissen, mivel még a meleg hatására sem indul meg bennük a fejlődés. Nagyobb baromfifarmokon a könnyű és középnehéz testű tyúkokhoz 13—15 db tyúkra számítanak egy kakast. A nehéz és nagytestű tyúkoknál minden 10—12 db tyúkra kell egy kakas. Itt figyelmeztetem a baromfifarmok vezetőit, dolgozóit, hogy minden körülmények közt jópár tenyészkakassal többet hagyjanak. Vagyis legyen tartalék kakasuk. Azt hiszem minden tatapasztalt tenyésztő igazat ad abban, hogy az év folyamán százalékban sokkal több kakas „használódik“ el, vagyis selejteződül ki, mint tyúk. Nagyon sokszor megtörténik, hogy tartalék kakas hiányában gyengébb minőségű tenyészkakast kell beállítani. Gyengébb minőségű kakasok után gyengébb eredményt, rossz utódokat kapunk. Most nézzük meg, hogy a kisebb állománnyal rendelkező háztáji gazdaságok hány kakast tartsanak? Az a kistenyésztő, aki 12—15 db tyúkot tart, friss tojás termelésre, annak nem érdemes kakast tartani. Ellenben az a kistenyésztő, ki saját maga akarja tyúkjai tojásaiból állományának pótlására vagy pecsenyére szánt csirkéit kikeltetni, feltétlenül szükséges, hogy kakast tartson tyúkjai közt. Azokban a háztáji gazdaságokban, ahol 15—20—25 tyúkot tartanak, elegendő egy fiatal kakas. Minden tenyésztő jól tudja, hogy a kakas egyszeri párosodás után 12—15 napig, sőt vannak megfigyelések, melyek bizonyították, hogy 20— 25 napig is termékeny tojást tojik a tyúk. Nagyobb állománynál (70— 100 db) már minden 13—15 db tyúkra kell egy kakas a háztáji gazdaságokban. Többkakasos udvarban azért kell kevesebb tyúkot számítani egy-egy kakasra, mert a kakasok párosodás közben sokszor leverik egymást a tyúkról és így a párosodás nem mindig sikerül-. Az ilyen háztáji gazdaságokban is az legyen a fő cél, hogy jóállású, szépen fejlődött, tetszetős, a fajta jellegének megfelelő fiatal kakast tartsunk. A kimondottan szép kakasokat a második évre is meghagyhatjuk, az sem baj, ha a tyúkok között saját lányai is lesznek. Ha a tenyészkakasokat nem mi neveltük kiskoruktól, tehát vettük, úgy mindig 2—3 hétig tartsuk a mi háztáji baromfiállományunktól távol, elzárva, elkerítve, hogy netán a magukkal hozott valamilyen fertőző betegséggel egész állományunkat megfertőzzék. Fontos, hogy a háztáji tenyészetünkben is jó tulajdonságokkal rendelkező kakasokat tartsunk. A jövő állományra nagymértékben kihat a kakastól örökölt szín, alakzat, csontozat, húsminőség, sőt a magasabb tojáshozam is. Egy jólsikerült kakas kiválasztásával nagyban fokozhatjuk a termelést. P. £. laialuk megszervezése. Ugyanakkor a lévai, újvári, trnavai, trencfni, valamint a bratislavai járásokban is tárgyalások folynak ilyen vállalkozások kiépítése érdekében. A baromfitenyésztő-tojástermelő járási üzemközi vállalkozások megszervezése azzal az előnnyel jár, hogy a takarmánykészlet centralizálása és felhasználása következtében mód nyílik majd a maximális termelékenység elérésére. Azokban a járásokban, amelyekben a tojástermeléshez nem rendelkeznek kellő mennyiségű abrakkal, ott előnyös lenne a közös (összevont) beruházások, illetve üzemközi vállalatok létesítése. Ide sorolhatnánk például a lévai és az újvári járásokat, melyekben az állattenyésztés sokrétűsége következtében véleményünk szerint a baromfitenyésztés speciális ágazatai nem fejlődhetnek a kívánt mértékben. Ezért üdvös lenne, ha a két járás mezőgazdaságának s közélelmezésének irányító szervei együttes erővel (járásközi alapon) megteremtenék a baromfitenyésztés és a tojástermelés összes feftételest.
