Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-10-28 / 43. szám
GOTfxőmCssD szemle 1. Közel-Keleten újból harci zaj váltotta fel az Ideiglenes csendet. Kedden a Szuezl-csatorna két partján három és fél érás tüzérségi párbaj folyt le, amelybe mindkét oldalon a légierők is beavatkoztak. Az izraeli tüzérség Szuez várost és a mellette fekvő olajfinomítókat lőtte, s nagy károkat okozott mind emberéletben, mind anyagiakban. A jelentések szerint, a város romokban hever és az olajfinomító is károkat szenvedett. Az azonnal ülésező Biztonsági Tanács az ENSZ semleges megfigyelőinek jelentése alapján megállapította, hogy az összecsapást izraeli oldalról kezdeményezték. Ennek ellenére a Biztonsági Tanács nem Ítélte el a támadót, csak felszólította a feleket, a tűzszünet betartására. A támadás megtorlása volt a múlt héten lezajlott incidensnek, amikor egyiptomi rakétaegységek elsüllyesztettek egy egyiptomi vizekre behatolt izraeli hadihajót. 2. „Egy második októberi nap, amely megrengette a világot.“ Ezt a elmet adta a londoni Daily Express a szovjet űrkutatás hatalmas sikeréről Irt cikkének. A Vénus 4 űrállomás célbaérése óta már több mint egy hét telt el, de a sajtó még mindig nem tért napirendre az esemény felett. Ez teljesen érthető, hiszen maga az űrállomás pontos beérkezése is páratlan technikai bravúr, de ezen túl az űrállomás műszerei által szolgáltatott adatok forradalmi módon gyarapították és főleg tisztázták a Vénuszról alkotott emberi fogalmakat bár a nyert adatok feldolgozása még hosszú időt igényel. „Egy óra alatt több felfedezést tett a Vénus 4, mint a tudósok évszázadok óta“ — Írja a Tribune de Geneve című svájci napilap tudományos munkatársa. C. Millmen kanadai fizikus a meglepetés által okozott bizonytalanságnak ad hangot. „Még olyan embernek is nehéz, ennek az óriási tudományos teljesítménynek a következményeit előre látni, aki ezen a szakaszon működik. A Szovjetunió az űr meghódításának új korszakát nyitotta meg.“ Ilyen és hasonló az egész világ tudományos köreinek és a sajtónak visszhangja. A Szovjetunió tudósai és technikusai nagyszerű ünnepi ajándékkal lepték meg az 50 éves fennállását ünneplő szovjet hazát. 3. Egy másik esemény más értelemben rengette meg a világot. A hatalmas méretű tiltakozási kampány, amelynek során négy világrész számtalan városában százezrek foglaltak állást az USA vietnami agressziója ellen és fejezték ki együttérzésüket a szenvedő és hősiesen harcoló vietnami néppel. Észak-Amerika sok városában százezres tömegek vonultak fel a vietnami háborút elítélő táblák alatt. De így tüntettek Tokióban, Rómában, Varsóban, Párizsban, Münchenben, Nyugat-Berlinben, Hamburgban, Bécsben, valamint Anglia, Olaszország, Belgium, Hollandia, Svájc, India városaiban és a világ minden táján. A legnagyobb' és színhelyét tekintve a leghatékonyabb a Washingtonban lezajló demonstráció volt, ahova az egész országból felvonult több mint kétszázezer polgár, főleg ifjú szállta meg a hadügyminisztérium környékét, követelve a háború azonnali beszüntetését. Erre az alkalomra a rendőrségen kívül a hadsereg 30 ezer katonáját is mozgósították és be is vetették. Több súlyos összeütközés történt. A sebesültek számáról a sajtónak nem sikerült megbízható adatokat szereznie, de a letartóztatottak számát négyszázra becsülik. A tüntetés egyik rendezőjét, Dellinger Írót letartóztatták, s egyhónapi fogházra ítélték. Hasonló sors vár Norman Maíller világhírű regényíróra, aki. a Lincoln emlékműnél 175 ezer hallgató előtt tartott beszédében éles szavakkal bélyegezte meg a Johnson kormány agresszív politikáját. A háborúellenes tüntetés szervezői kijelentették, hogy a mostani tüntetések csak kezdetét jelentik egy még nagyobb méretű mozgalomnak, amelynek végül győznie kell. A legutóbb] jelentések szerint Japán 376 városában zajlott le tüntetés, amelyekben sokszázezer ember vett részt. Több kikötőben és vasúti állomáson a munkások megtagadták a Vietnamba címzett hadianyag berakását. Kétségtelen, hogy a múlt héten lezajlott tüntetések voltak eddig a legnagyobb arányúak, és különösen az amerikai nép nagy részvétele és aktivitása mutat arra, hogy Johnson véres kalandja milliók szemét nyitotta fel a népellenes és minden humanizmust megcsúfoló politikával szemben. Johnson azonban úgy látszik nem hajlandó tudomásul venni sem a világ közvéleményének felháborodását, sem pedig a mind inkább aktivizálódó belső ellenállást. Ojabb nyilatkozatában határozottan a háború továbbfolytatása mellett foglalt állást. Az amerikai vezető körök már bőven meggyőződhettek arról, hogy a vietnami nép ellenállását még a legbarbárabb eszközökkel sem lehet megtörni, de nem választják a becsületes és emberi, békés megoldást, mert féltik az USA világcsendőri presztízsét. Torsten Nilson svéd miniszterelnök legutóbbi nyilatkozatában figyelmeztetett arra, hogy az erőszak-politika alkalmazóinak be kellene bizonyítaniuk, hogy tetteik az emberiség érdekeit szolgálják. Erről azonban még az amerikai népet sem sikerült meggyőzniük. 4. Jozef Lénárt, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöke csehszlovák kormányküldöttség élén hétfő óta hivatalos látogatáson Franciaországban tartózkodik. A látogatás a francia kormány meghívására történt. A látogatás célja a két állam gazdasági, politikai és tudományosműszaki kapcsolatainak kibővítése és továbbfejlesztése Ezen kívül a legidőszerűbb nemzetközi, főleg európai problémák szerepelnek a tárgyalások napirendjén. Pompidou francia miniszterelnök a fogadtatás alkalmával hivatkozott a két állam történelmi kapcsolataira, majd kifejezte azt a reményét, hogy a tárgyalások alkalmával lehetőség nyílik az időszerű európai problémákról tanácskozni, s ezek között főleg a tartós béke biztosításáról. Reméli, hogy a tanácskozások eredménnyel végződnek. Válaszbeszédében Lénárt elvtárs hangsúlyozta, hogy Csehszlovákia nemzeteit hagyományos barátság főzi Franciaország népéhez. Megemlítette, a cseh, szlovák és a francia nép közös sorsát és harci kapcsolatait a második világháborúban. Pompidou miniszterelnök a francia kormány székházéban fogadta a vendégeket, majd megkezdődtek a két kormányküldöttség tárgyalásai. A tárgyaló felek a két ország kereskedelmi, gazdasági és tudományos kapcsolataival és ezek fejlesztésével foglalkoztak. Kedden Lénárt elvtárs, Václav David külttgymiinszter és a küldöttség többi tagjai megtekintették Párizs új lakótelepeit, majd meglátogatták a versaillesi királyi palotát, a világhírű parkot és a trianoni kastélyt. Ezután a küldöttség különvonattal Normandiába utazott. A csehszlovák kormányküldöttség franciaországi látogatása olyan esemény, melynek jelentőségét nehéz lenne túlbecsülni. Bizonyos azonban, hogy Franciaország politikai irányvonala az utóbbi időben mindinkább eltért a hivatalos NATO-politikától és a szocialista államokhoz való közeledés reményekkel tölthBt el mindenkit, akinek szívén fekszik Európa békéje és biztonsága. „Közös piaci" buktatók Az Európai Gazdasági Közösség tagállamai (Nyugat-Németország, Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg) Brüsszelben megtartott első őszi ülésükön hasztalanul kísérelték meg, hogy 1968—69 időszakára közös árakat állapítsanak meg a mezőgazdasági termékekre. Nem jártak eredménnyel a rövidesen azután Luxemburgban folytatott tanácskozások sem. Ismét bebizonyosodott, hogy az elvi célkitűzésektől a konkrét gyakorlati megvalósításig tövises és hosszú az üt. így például ugyanakkor, amikor a kukorica egyik legnagyobb termelője és exportőrje, Franciaország melegen támogatta az Európai Gazdasági Közösség, tehát az úgynevezett Közös Piac bizottságának azon javaslatát, hogy a kukorica árát 9 százalékkal emeljék, addig a behozatalra szoruló Nyugat-Németország, Belgium és Hollandia nagyon is sokallta ezt az áremelést. Éles ellentétek állnak fenn persze a tagállamok közt egyéb mezőgazdasági termékek és takarmányféleségek árai tekintetében is, nem is szólva a marhahúsról. Amíg tehát a Közös Piac tagállamai az iparcikkek vámtarifáinak leépítésénél olyan messze jutottak, hogy már jövő év július 1-ig 180 milliónál is töhb lakosságuk területén belül megszűnnek a vámok, addig bizony a mezőgazdasági termékeknél ezidőszerint még csak 60—65 százaléknyira sikerült korlátozni a vámtételeket.- És ha g SZABAD FÖLDMŰVES 1867. október 28. feltételezhető is, hogy a holtpontra jutott tárgyalásokat előbb utóbb megint egy lépéssel előbbre viszik, a közös mezőgazdasági piac kialakítása rendkívül nehéz feladatnak Ígérkezik. Persze az Európai Gazdasági Közösség kiépítése a vámunió megvalósításán kívül sok egyéb probléma megoldását is megköveteli. így a közlekedési díjtételek, az adórendszerek, a különféle műszaki előírások egyesítését, a tőkék és munkaerők szabad áramlásának biztosítását stb. Egyelőre azonban ez még csak a jövő zenéje. A Közös Piac tagállamait azonban nemcsak „belső“ ügyeik foglalkoztatják. Az Európai Gazdasági Közösség minisztertanácsának ajtaján ugyanis ismét kopogtat a „szabadkereskedelmi övezet“ élén álló Nagy-Britannia, amelynek miniszterelnöke Harold Wilson Luxemburgban újból szorgalmazta a Közös Piacba való belépést, amit De Gaulle mindeddig megtorpedózott. A francia államfő indokai ismeretesek. Nem tartja Nagy-Britanniát még „elég érettnek“, vagyis „európainak“. Úgy véli, hogy túlságosan erős kötelékek láncolják az Egyesült Államokhoz, amely Nagy-Britannián keresztül hátrányosan éreztetné befolyását a Közös Piacban. Márpedig ott Franciaország szeretné a főszerepet játszani. Nyugat-Németország és Olaszország különféle meggondolásoknál fogva ugyan támogatja Nagy-Britannia belépési kérelmét, sőt, formailag maga de Gaulle tábornok-sem mond merev „nem“-et„ de sok az . ellenvetése... Ezzel persze kemény próbára teszi még a szívós Wilson türelmét is, akit ezirányban '.nemcsak saját - pártjának többségében levő jobboldali vezetősége, hanem a konzervatív párt is támogat. Erről tanúskodik a konzervatívok nemrégiben Brightonban megtartott 100. évzáró konferenciája. Kiesinger nyugatnémet kancellár abban bízik, hogy Nagy-Britannia felvétele a Közös Piacba az eddiginél nagyobb terjeszkedési lehetőséget biztosíthatna a nyugat-német nagyiparnak, és hogy a brit belépési kérelem támogatása ellenében London nem egy kényes külpolitikai kérdésben a Kiesinger kormány kezére járna. Ami Nagy-Britanniát illeti, egyes nagypiari ágazatainak monopoltőkései számára kétségtelenül kedvező távlatokat nyithatna a Közös Piac, amelybe egyébként Dánia, Svédország, Norvégia és Írország is be akar jutni. Annál nagyobbak viszont a munkáspárt jelentős balszárnyának, sőt bizonyos polgári rétegeknek aggályai. Ezek az erők joggal tartanak attól, hogy a Közös Piacba való belépés folytán töhb mint 10 százalékkal megdrágulnának az élelmiszerek, Nagy-Britanhia fizetési mérlegére pedig a további 600 millió font sterling többletkiadás nehezednék. Nincs Ínyére persze az ellenzéknek az sem, hogy az ország gazdasági életébe beavatkoznának az Európai Gazdasági Közösség szervei és döntéseik törvényes hatályúak lennének. Sokan rámutatnak arra is, hogy Nagy-Britanniának nemcsak a Nyugattal, de a szocialista országokkal is fejlesztenie kell kereskedelmét. A Közös Piac tehát Nagy-Britanniára nem volna merő áldás, bármenynyire is hangsúlyozza Wilson annak elkerülhetetlenségét. Szírt Eredményesen fejlődik a magyar népgazdaság A Magyar Népköztársaság ötéves tervének második éve azt igazolja, hogy a tervek a népgazdaság reális lehetőségei alapján készültek. Nagyon beszédesen bizonyítja az elmúlt év, amelyben például a mezőgazdasági termelés 6 százalékkal emelkedett. Gyorsan fejlődött a növény- és az állattenyésztés is. Ilyen eredményekről az előző években beszélni sem lehetett. A fejlődést lényegesen gátolta, hogy nem volt elég vetőmagjuk, ültetőanyagjuk, főleg jó minőségű szálastakarmány, amely a tehénállomány csökkenését vonta maga után. Kevesebb volt a marhahústermelés. A többi szocialista országok példájára a magyar mezőgazdaságot is gépesítették. Azonban az e téren történt túlkapások megbosszulták magukat. A lóállományt hét év alatt 400 ezerrel csökkentették, azonban nem tudtak ezek helyére elég vontatógépet gyártani vagy vásárolni. Ez nagyon sok esetben jelentős veszteségeket okozott a termény begyűjtésénél, annál is inkább, hogy az említett időszak alatt a mezőgazdasági dolgozók száma 260 ezerrel csökkent. Ha ehhez még hozzávesszük a különféle természeti katasztrófákat, mint az 1965-ös árvíz, egérinvázió, száj- és körömfájás, látjuk, hogy milyen nagy erőfeszítéseket kellett tenni, hogy a magyar népgazdaság talpra állhasson, és fejlődhessen. Az eredmények a céltudatos munkának, a helyes ökonómiai és pénzügyi intézkedéseknek kösznöhetők. Nagyon szép eredmény például, hogy Magyarország már két éve önellátó kenyérgabonából. A hektárhozamok emelkedése elsősorban az új, nagyhozamú búzafajtáknak köszönhető, amelyek 1966-ban már a vetésterület 80 százalékát foglalták el. A szovjet búzafajták vetésterülete például egy év alatt 13,5 százalékkal emelkedett, úgyhogy most már az összvetésterület 60 százalékán termesztenek ilyen fajtákat. Az új ötéves tervben Magyarországon célul tűzték a mezőgazdaság lemaradásának megszüntetését. Ezt a feladatot már a második évben lényegesen túlszárnyalják, mett a tervezett évi 2,6—2,8 százalékos emelkedés helyett a múlt évben 6 százalékot értek el és idén még magasabb lesz az emelkedés. A magyar párt és állami szervek az ötéves terv elején határozatokat hoztak a háztáji gazdaságok támogatására, hogy ezen a szakaszon is emelkedjék a termelés szintje. Elsősorban a tehén, sertés, és az aprőállat-állományt növelik, hogy a háztáji hulladékok ne vesszenek kárba. A háztáji gazdaságok fejlődését nagyban elősegítik az előnyös állattenyésztési és növénytermesztési árak. Az új felvásárlási árak és más ökonómiai intézkedések lehetővé teszik a termelés gazdaságosságát, és megteremtik az újratermelés feltételeit. A mezőgazdasági üzemek bevételei például 16—18 százalékkal emelkednek az említett tényezők következtében. Belátható időn belül a mezőgazdaságban dolgozók nyugdiját is a más termelési ágakban dolgozók szintjére emelik. Az új ötéves tervben 45 milliárd forintot ruháznak be főleg a föld termőtételére, szőlők és gyümölcsösök telepítésére, amelyeknek területe 20 ezer hektárral emelkedik. Az új ötéves terv eredményei tehát azt mutatják, hogy a magyar népgazdaság fejlődése jó úton halad és a mezőgazdaság olyan eredményeket ér el, amelyek már világméretben is figyelemreméltók. E. Z. ADNFF űj programja Dél-Vietnam további politikai fejlődését az az új program határozza meg, amelyet a Nemzeti Felszabadítási Front Dél-Vietnam egyik felszabadított kerületében megtartott rendkívüli kongresszusán elfogadott. Fontos okmány ez, amelynek minden tétele figyelemreméltó. A politikai feladatokat a program a következőképpen határozza meg: Az amerikai imperialisták által Dél- Vietnamban létrehozott álcázott gyarmati rendszer felszámolása; a bábkormány megdöntése, az „alkotmány", valamint minden nemzetellenes és antidemokratikus törvény hatálytalanítása; általános szabad választások tartása abból a célból, hogy valóban demokratikus úton jöjjön létre a nemzetgyűlés; széleskörű demokratikus szabadságjogok kinyilatkoztatása és érvényesítése. Továbbá demokratikus, nemzeti egységkormány létrehozása, amelyben helyet kapnak a különböző társadalmi rétegek, nemzetiségek, vallási csoportok és demokratikus pártok, valamint a nemzeti felszabadítás ügyét támogató hazafias erők legtekintélyesebb képviselői. Gazdasági téren a program a következő célokat tűzi ki: Véget vetni a gazdasági elnyomás politikájának és az amerikai imperialisták monopóliumának; a független gazdaság kiépítése. * Az állampolgárok termelési eszközökre való tulajdonjogának és egyéb tulajdonának megvédése az állam törvényeinek megfelelően. Az állam ösztönözni fogja a nagy- és kispiar, valamint a kézműipari termelés fejlődését, biztosítja az ország építése és a nép jóléte érdekében a vállalkozás szabadságát és olyan vámpolitikát folytat, mely a hazai termelést hivatott ösztönözni és védelmezni. Fejleszteni fogja a gazdasági kapcsolatokat Eszak-Vietnammal, kereskedni fog minden más országgal; a külföldi országoktól, tekintet nélkül politikai és társadalmi berendezésükre, elfogad gazdasági és műszaki segítséget. Az agrárpolitikai területén a program előirányozza az amerikai imperialisták ,és a reakciós nagybirtokosok tulajdonában lévő földek kisajátítását és a földtelen vagy a kevés földdel rendelkező parasztoknak való átadását. Megszilárdítja és megvédelmezi a forradalom eredményeként a parasztok között szétosztott földek tulajdonjogát. Felveti a föld állami megvásárlásának kérdését azon tulajdonosoktól, akik a meghatározott területnél nagyobb birtokkal rendelkeznek. Az új program harmadik része az ország békés egyesítésére vonatkozik. Vietnam egyesítése csakis békés eszközökkel képzelhető el, minden külföldi beavatkozás nélkül, az Észak*/>ÄiVW\A^/W»A/WVW\(V I Kinek van i| több ji rakétája? j; A londoni Military Balance 11 című évkönyv, amelyet a brit S stratégiai intézet ad ki, adató- > kát közöl az amerikai és szov- • jet rakétafegyverek számáról. (> A közlöny szerint a Szovjet- 1, unió az idén 50 százalékkal nö- (> velte interkontinentális ráké- S táinak számát és hamarosan 520 * i interkontinentális ballisztikus J > rakétája lesz. Az Egyesült Álla- > moknak jelenleg 1054 nagyhatő- > sugarú rakétája van. Jl Az összevetések azonban nem reálisak. Ha az interkontínentá- (( Ills rakéták közé soroljuk azo- <: kát is, amelyeket az atomten- < geralattjárókból lőhetnek ki, és l amelyekből a Szovjetuniónak <. 130, az Egyesült Államoknak <. pedig 656 van, az USA-nak 2,6- szer több a rakétája, mint a 11 Szovjetuniónak. Az arány tavaly (( sokkal kedvezőbb vblt az USA 11 számára — 3,4-szer több ráké- (> tája volt. (i Figyelembe kell azonban ven- (! ni, hogy a Szovjetuniónak 750 ij középhatősugarú rakétája is < , van, amellyel Nyugat-Európa 11 bármely városát lőheti. A szov- 1, jet rakéták atomtöltete sokkal {( erősebb. Feltételezik, hogy az S Idén gyártott 220 szovjet rakéta j i 20 megatonnás robbanófejet is J i vihet magával. (Az amerikai 1 interkontinentális rakéták rob- I banótöltetei jóval kisebbek.) A ,1 többi szovjet rakétának is 1,5— ,1 10 megatonnás robbanótöltete ,1 van. Nagyon valószínű, hogy a szovjet rakéták robbanótölts- i1 teinek összsúlya túlszárnyalja (1 az amerikai rakéták tölteteinek súlyát. (1 Az angol katonai közlöny !» szerint a Szovjetuniónak kétszer annyi stratégiai bombázója (1 van, mint az USA-nak. (» (Le Monde) 11 Pillantás a nagyvilágba # Kilenc repülőgépet vesztett el az amerikai légiflotta kedden, amikor bombázta Hartoi külvárosát, valamint a tőle északnyugatra fekvő Phuc Yen repülőteret. Ezt a repülőteret a háború kezdete óta először érte támadás. A támadók még a cél elérése előtt kénytelenek voltak megszabadulni bombaterhüktől, mivel a légelhárítás és a vadászgépek heves ellenállásába ütköztek. # Londonban Kiesinger német kancellár tárgyalásokat folytat Wilson angol miniszterelnökkel. A tanácskozások tárgya Anglia közös piaci tagságának kérdése. Az ottani sajtó szerint, Kíesinger, bár támogatja Nagy- Britannia Közös Piaci tagságát, de óvatosan elkerül minden olyan megfogalmazást, amelyet a francia kormányra gyakorolt nyomásként lehetne értelmezni. Állítólag azt javasolta a brit kormánynak, hogy ne sürgesse a felvétellel foglalkozó tárgyalások megkezdését. Halassza ezt a jövő év tavaszára. és Dél-Vietnam közti tárgyalások alapján. „Az ország egyesítéséig a lakosok mindkét övezetben közös erőfeszítéseket fognak tenni a külföldi behatolás ellen és a haza megvédéséért, s ugyanakkor gondoskodni fognak a gazdasági és kulturális csere bővítéséről“, — hangoztatja a program.
