Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-10-28 / 43. szám
2QB Cta/ad/A*. Munkamegosztás a családban Hát Igen, ilyen is van, illetve ilyennek is kellene lennie. Semmi kedvem a papucsfér]ek lángold pallosü védőangyalának feltüntetni magam, viszont tény az, hogy nemcsak számos feleséget köt le szinte teljesen a házi munka, hanem legalább annyi férj mos, mosogat, takarít, gyerekekre vigyáz, stb., tehát áldozza fel minden szabad idejét. Mindkét jelenség arra enged következtetni, hogy a családban félrebillent a helyes munkamegosztás elve, vagy az egyik, vagy a másik fél húzza az igát. Elsősorban is milyen következményekkel jár az ilyesmi. Talán mondanunk se kellene, hogy társadalmi jellegű következményekkel. A papucsférj, illetve a mosogatődézsához kötött asszony hovatovább passzívvá vélik, kikapcsolódik a társadalmi életből, lemarad a művelődés terén. Az ilyen állapot természetesen oda vezethet, hogy a házastársak között elromlik a jó viszony, egyre kevesebb a közös téma, a közös érdeklődési terület. Évek múltán aztán rádöbbennek, hogy mély szakadék tátong köztük s a hibát rendszerint a párválasztás körül keresik. Hogyan kerülhető el mindez, arra nem lehet pontos receptet adni. Vegyük például a gyermekek nevelését. Helytelen az az elv, hogy amíg kicsi a gyerek, addig az anyjáé. A gyerek nevelése már szinte csecsemő korától megköveteli az apai törődést is. Semmi baj se történik, ha néha az apa eteti a kisbabát, ha az apa is figyelmezteti gyermekét a helyes étkezés szabályaira, ha este ő is mesél neki, elviszi sétálni, Játszik vele stb. Mindez természetesen megköveteli azt is, hogy a férj szintén el tudja készíteni a gyerek életét, fel tudja öltöztetni. Ha valaki így foglalkozik a gyerekével, nem fordulhat elő, hogy bubussá válik a szemében, hogy csak a hagyományos atyai szigort képviseli a családban s a saját gyereke bizalmatlanná válik vele szemben, esetleges problémáit is csak anyjának mondja el. Ennyit a gyerekek nevelésével kapcsolatban, bár nem szólottunk az iskolás korba kerülő gyerek nevelési problémáikról, amelyből szintén mindkét félnek ki kell vennie a részét. A lakás rendben tartása, az úgynevezett házi munka helyes megosztása is könnyűszerrel megvalósítható. Az első elv az legyen, hogy mindenki tartsa rendben a saját holmiját. S ez érvényes a gyerekekre is. Az óvodában, iskolában is úgy nevelik, szoktatják őket, hogy rendbe tegyék ruhájukat, játékaikat miért kell éppen odahaza a szülőknek rakodniuk helyettük. Persze a jól példa itt sem árt, nem szólva arról, mennyire helytelen, ha a gyerekre bízzuk cipőnk, ruhánk tisztítását, esetleg az általunk szétdobált családi könyvtár elrendezését. Afni a takarítást illeti, itt is szemmel kell tartani bizonyos elveket. Bizonyos munkákat az asszonyok végeznek ügyesebben, más munkához több fizikai erő kell, ezt végezze a férfi. Persze szomorú dolog az, hogy amíg a férj odahaza súrol a „nagyságos asszony“ fodrászhoz, vagy moziba megy, mert ilyen is van. A reggeli, tízórai, uzsonna, vacsora elkészítése is a család közös ügye, kapcsolódjon hát be mindenki. Nem szabály például, hogy a férjnek kutya kötelessége megtanulni főzni (habár manapság nem ártl), viszont bevásárolni valóban nem nagy művészet s ugyebár ez is ide tartozik. Módosul persze a helyzet, ha a férj vagy feleség odahaza is a munkakörébe vágó munkát végez, mely által a család külön jövedelemre tesz szert. Ilyen esetben nyugodt feltételeket köteles a másik fél biztosítani, a házi munkából többet vállalni magára, hisz lényegében ezáltal 6 is kiveszi a részét a külön munkából, illetve ő is hozzájárul a külön jövedelem megteremtéséhez. Mindez, amit eddig elmondottunk, lényegében könnyen megvalósítható, mégis nagyon sok esetben összeütközéseket eredményez a családban. Vajon miből ered ez? Nyugodtan elmondhatjuk, hogy egy elmúlt társadalom csökevényeivel állunk szemben. Ma, amikor a nők is kenyérkeresőkké váltak és lényegesen módosultak mind társadalmilag, politikailag, valamint anyagilag a viszonyok, a családon belül is végre kell hajtanunk bizonyos szervezési módosításokat. A nők bekapcsolódása a politikai életbe, amely mindenképpen hasznos volt, új helyzet elé állítja a családot. A munkamegosztás helyes elvét figyelembe véve tegyük lehetővé, hogy mindkét fél teljes emberként kivehesse részét az ország építőmunkájából, ugyanakkor ne kerüljön sor arra, hogy elhanyagoljuk a családi életet, gyermekeink nevelését. Megértés és szeretet dolga az egész, talán ez az egyetlen megbízható recept ezen a téren is. (bpi) A jótanács aranyat ér! Aki bejárja Bulgáriát, a Szovjetuniót vagy Jugoszláviát, esetleg Törökországot, bizonyára nem mulasztja el az alkalmat, hogy megérdeklődje a „Matuzsálemek“ hosszú életének titkát. Hiszen az említett országokban nem ritkaság a száz — százhúsz éves ember. Többnyire keménykötésű, dohányzástól, szeszes italtól és feketekávétól tartózkodó „legények“, akik csak úgy százéves korukban hagynak fel a nőkkel. Mi tehát a hosszú élet titka, receptje? — merül fel önkéntelenül a kérdés. A válasz legtöbbször így hangzik: „Egész életemben friss levegőn tar- . tózkodtam, tejet ittam, sajtot ettem és — sose mérgelődtem!" Ha nem is tudjuk a vének valamennyi tanácsát teljesíteni, fogadjuk meg legalább a sajtevést. Élelmiszeriparunk számos sajtféleséggel látja el a piacot: van rokfort, puha, kemény, túrós, tejfölös, sonkás és ömlesztett sajt, ki-ki szájíze szerint válogathat benne. A nagyobb zsírtartalmú sajtokat sikeresen felhasználhatjuk sült ételek ízesítésére, reszelve. Ha viszont vékony szeleteket akarunk vágni, mártsuk be a kést előzőleg forró vízbe. így tetszetős alakot nyernek a szeletek, csíkok. Próbáljunk ki néhány sajtos ételt: NÁPOLYI SAJTOS SZELET: vékony szeleteket vágunk szendvicskenyérből, egyik oldalukat megpirítjuk. A pirított oldalát megkenjük vajjal és friss paradicsom-szeleteket helyezünk rá. A paradicsomszeleteket előzőleg több helyen megkenjük szardellapasztával, közvetlenül a tubusból, majd ömlesztett sajtból ugyancsak szeleteket vágunk rájuk. Az egészre még egy kis vajat permetezünk. Az ekképpen elkészített szeleteket kizsírozott tepsiben, bemelegített sütőben sütjük. A kemény sajtok közül kedveltek a morva cipó (moravsky bochník) és az eidami sajt. SAJTOS RUDACSKÄK: 120 gramm lisztből, 100 g reszelt morva cipóból, 80 g vajból, kis kanálnyi köménymagból, késhegyni édes paprikából, sóból és három kanálnyi sűrű tejfölből tésztát készítünk, amelyet legalább egy órán át hűvös helyen „pihentetünk“. Utána kisodorjuk a tésztát, csíkokat metélünk belőle, feltört tojással megkenjük és előre bemelegített sütőben megsütjük. TOVÁBBI TANÁCSUL SZOLGÁLJON: tárolás céljából a sajtot először tiszta, nedves vászonrongyocskába, majd igelit- vagy celofánzacskóba csomagoljuk. A magunkfajta ember szereti a vajaskenyeret, amihez sört iszik. Ezzel szemben a francia honpolgár előnyben részesíti a kockára vagdalt és tiszta fatálon tálalt sajtfélét. Csemegeként fogyasztja, és sör helyett egy pohár vörösborral öblíti le. Tessék megpróbálni, így sem rossz! M. T. Csinos „együttes“ Húsz centiméter szövetből, de régi sottis szoknyából vagy tweed ruhából is alakítható ez a csinos őszi sapka, sál együttes. Készítése is igen egyszerű a mellékelt szabásminta alapján. Egy darab fehér csomagolópapírra lerajzoljuk a mintát, s az anyagot rátfizve szabjuk ki. A csúcsos részből négy darab szükséges. Majd a visszáján összegépeljük. A félkör alakú, sildes részből pedig — összehajtva középen jelzi a szabásminta — két darabra van szükségünk. Ezt ugyancsak összegépeljük, kifordítjuk, s egy hasonló alakú keménypapírdarabbal merevítjük. A sapka fejrészét vékony selyemmel béleljük. A sildet és a sapkát visszáján gépeljük össze, a sild alsórészét pedig kézzel dolgozzuk el. Huuai l*~ TANÁCSADÓ „Alapíthatnak-e családot a cukorbajosok?“ „Örökölhető-e a cukorbetegség?“ Ezek a kérdések gyakran felvetődnek — hiszen nemcsak Európa országaiban, hanem az egész világon megszaporodott az ismert és a még nem ismert diabetikusok száma. Az esetek kisebb része az, ahol még a házasságkötés előtt kiderül, hogy az egyik — esetleg mindkétl — fél cukorbeteg. Túlnyomórészt azonban a betegséget nem akkor, hanem jóval később ismerik fel. A kérdés tehát nagyon Is gyakorlati probléma, amelyre az orvosi szakirodalomban sok választ is találhatunk. Az egyik felelet: Cristop Wolf összegezte nemrégiben a Die Welt című nyugatnémet folyóiratban, .ahol Petrides professzorra, a duisburgí Berthesda kórház belgyógyászati vezetőjére hivatkozva kategórikusan megállapítja — idézem —: „Az orvosok tekintsék kötelességüknek a cukorbajosok közti házasságok megakadályozását, de legalábbis azt, hogy az ilyen házasságból gyermekek szülessenek.“ Majd így folytatja: „A cukorbaj a megfigyelések alapján örökölhető betegségnek tekinthető... Az utóbbi A terhességről és a cukorbetegségről JAROSLAV SEIFERT: Almafa A tar almafa kesereg: Lombruhámat hová tetted, Ősz, te hideg, kegyetlen? Nincs levelem egyetlenl Rámtör a tél kemény fagya, dermesztőén rám lehel. — Oj tavasz jön majd, almafa, újra lombos leszel. Fordította: Fügedi Elek Ünnepélyes csapatgyűlés Fegyverneken Október 12-én került sor a fegyver neki Kilencéves Alapiskola GAGARIf nevű pionírcsapatának ünnepélye gyűlésére, amelyet a pionírrajok im pozáns felvonulása vezetett be. A jelentések után Pásztor Judit, i csapattanács elnöke ismertette a szer vezet múlt évi munkáját, s rámutatot a csapat előtt álló feladatokra. FÜLES VISELT DOLGAI (II.) A családban mindenki szerette Fülest, a hűséges házőrző kutyust. Egy napon azonban eltűnt a család kedvence. Hosszas keresés után Pisti az erdőben talált rá. Búsan ült egy bokor tövében (1. kép). Hiába hívta őt Pisti, mozdulni sem akart. Majd többszöri biztatás után lassan elindult. Volt öröm otthon, amikor meglátták. Simogatták, becézgették, hússal, tejjel kínálták, de Füles nem evett, s a farkát sem csóválta örömében. — Talán beteg — mondta.Pisti mamája. S elküldték a doktorért. Az orvos megvizsgálta a fülét, a fogát (2—3. kép), megtapogatta a hátát, a lábát, s kijelentette: „kutya baja!“ Egyszerre csak a szomszédból keserves cicanyávogás hallatszott. Füles fölugrott és rohant, mintha puskából lőtték volna ki. (Folytatjuk) Érdemes megemlíteni, hogy a rajgyűléseket rendszeresn látogatják a pionírok, s főképpen a faliújság-szerkesztők végeztek kiváló munkát. A pionírcsapat a csipkebogyó- és a hulladékanyaggyűjtésből, valamint a társadalmi munkából Is jelentősen kivette a részét. Ez utóbbi esetében 10 ezer munkaórát dolgoztak le a szövetkezetben, valamint az atlétikai pályák építésénél is. Tavaly a Lévai Pionírház által rendezett növényismereti versenyben is szép helyezést értek el a fegyverneki pionírok. Legeredményesebb volt a sportkör munkája. Községünkben folyt le a tavaszi hónapokban a Barátság nemzetközi négytusa verseny, amelyen az ifjabb tanulók csoportjában a csapat tanulói az értékes harmadik helyet szerezték meg. A csapattanács megválasztását tarka kulturális műsor követte. Az ünnepélyes gyűlés befejeztével Laczkó igazgató elvtárs további jó munkára buzdította a csapat tagjait. Veress Vilmos TALÁLD KI I 1. Jól jár, ki tyúkkal kel, mert valamit biztos lel. 2. Valahová addig jár, amíg egy darabban áll. 3. Aki másnak csinálja, a végén még megjárja. 4. Ne hányd ágyad este széjjel, mert nem alszol jól az éjjel! Írjátok meg pontosan, hogy melyik közmondásokra gondoltunk, és küldjétek be a szerkesztőségbe! két évtizedben — főként a gazdaságilag fejlettebb országokban — ugrásszerűen elterjedt.“ Semmi kétség: az általános orvosi felfogás szerint is az életmódot és táplálkozást egyaránt befolyásoló civilizáció a diabétesz (nevezzük így ezt az elváltozást) egyik oka. De csak az egyik, mert meg kell mondani, hogy más is. Például a fokozott idegfeszültség vagy — fogadjuk el Wolf megállapítását — az öröklési hajlam. Igen! A hajlam örökölhető, de ahhoz, hogy az betegséggé váljék, sok olyan komplex hatás szükséges, mint a fizikai munka csökkenése, az elfogyasztott táplálék indokolatlanul magas kalóriatartalma — s sok evés — a szénhidrát tartalmú ételek kenyér-, tészta-, krumpli- csökkent és az édességek fokozott fogyasztása, idegfeszültség és... talán a házassággal, illetve a terhességgel kapcsolatos hormonegyensúly-zavar is. Erre egyébként a Die Welt említett cikkében is találunk utalást, amelyben közli, hogy az NSZK-ban 600 ezer ismert és PRÓBÁLD MEG TE IS! Tűpróba Vegyünk eKS két közepes nagyságú biztosítótűt és kérjünk meg 'Valakit, hogy kapcsolja azokat egybe. Vegyük vissza a tűket és rántsunk rajtuk egyet... Ügy válnak el egymástól, hogy mind a kettő Csukva marad. Magyarázat: Miután a két tűt viszszakaptuk a nézőtől, ügyeljünk arra, hogy a bal kezünkben levőnek fölül legyen a kinyíló szára. A jobb kezünkben levő tűt úgy fordítjuk, hogy az a szára legyen a másik tű kinyitó szára mögött, amely közelebb van annak a tűnek a fejéhez. A másik szára — tehát az, amely messzebb van a bal kezünkben fogott tű fejétől — a kinyíló szára előtt feküdjön. Ha reőteljesen megrántjuk a jobb kezünkben levő tűt (az irányt a nyíl mutatja), akkor a bal kezünkben tartott tű egy pillanatra kinyílik, majd visszazárul. Közben természetesen kiengedi a másik tűt. minimálisan 400 ezer még ismeretlen cukorbeteggel számolnak a szakértők. No de ezek közül hány él házaséletet, hány esik teherbe anélkül, hogy ismerné állapotát (csak a te-hességvizsgálaton derül ki, hogy dia > ■ ikus) és hány szül egészséges gyermeket? Sok! . Az inzulin felfedezése előtt ritkaságszámba ment a cukorbeteg nők terhessége. Nagyon gyakori volt a vetélés és a koraszülés is. Az inzulin felfedezése és méginkább a helyes alkalmazása, á helyes cukorkezelés óta a diabeteszes nők is gyakran lesznek terhesek. Sőt, ezekben az intézetékben, ahol a cukorbeteg nők kezelése fokozott gondossággal történik, terhességüket rendben viselik és ép, érett, egészséges gyerekeket szülnek. Kétségtelen, hogy a diabétesz — különösen az elhanyagolt, nehéz esetek — a terhesség alatt bizonyos szövődményekkel járnak, főleg az utolsó hónapok alatt, és ezért a diabetikus kismama fokozott terhes és diabetikus ellenőrzésre, esetleg a szülést gyorsító művi beavatkozásra szorul. De még ez sem indokolja a házasságkötés, a családalapítás, a szülés általános megtiltását a cukorbetegek esetében, márcsak azért sem, mert — miként erről a tudományos szakmunkák szinte egyöntetűen beszámolnak — a cukorbetegség nem örökölhető, legfeljebb a cukorbetegségre való hajlam. Családi hajlamokról ebszélhetünk s ha ez megvan — ez örkölhetőségét tekintve — teljesen közömbös, hogy az-anya diabétesze jelentkezett e már vagy sem. Mit mondhat tehát a tanácsadó orvos arra a kérdésre: alapíthat-e családot a diabetikus? Az esetek legnagyobb részében igen. De a körülmények minden esetben körültekintő orvosi vizsgálat tárgyát képezik. Súlyos hiba lenne, ha a diabetikus nő enélkül döntené el, hogy vállalkozik-e férjhezmenésre, a férfi a házasságra. Még súlyosabb, ha a cukorbeteg nő alapos szakorvosi vizsgálat nélkül dönt arról, hogy akar-e gyermeket és vállalja-e a terhességet, szülést, gyermekágyat. Az a helyes és megnyugtató, ha ebben a kérdésben is a diabetikus kezelőorvosa dönt — akihez a beteg rendszeresen és sorozatos ellenőrzésre Jár! De legyen-e, lehet-e minden esetben utód az olyan házasságból, ahol az egyik fél — a kérdés többnyire így vetődik fel: ahol a nő cukorbeteg? Néha nem, és ebbe bele kell nyugodni. Máskor viszont — és ez azt jelenti, hogy sokszor — igen! A diabetikusnak tehát a családalapítástól való eltiltása sohase lehet kategórikus. Befejezésként idézem dr. Biklch György főorvos szavait: „Igen nagy eredmény, hogy a legtöbb cukorbeteg nő nem kell, hogy lemondjon az életet teljessé tevő szülésről.“ Dr. Buga László SZABAD FÖLDMŰVES 9 1967. október 28.
