Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-07-08 / 27. szám

Napjainkban is olcsón megoldható a szölöoltványok kérdése

Alexander Zembery mérnök,

a Bratislavai Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet biológiai osztályának vezetője

képződnek) nem kerülnek egymással szembe, ami az oltás sikerét veszélyezteti, a cambiális rész a kéreg és a íás bél között van.

Az oltóvesszőt kétoldali ékmetszéssel készítjük elő. A levelet az oltóvesszőről úgy távolítjuk el, hogy a levélszirom hossza 2—2,5 cm maradjon. Az oltóvesszőn meghagyjuk a levélrügyet és ügyelünk arra, nehogy a levélrügy alatti szem megsérüljön. Az oltóvesszön a bütyök fölött 3—4 cm hosszú csapot hagyunk.

Az alanyt a következőképpen készítjük elő. A hajtást az oltásra alkalmas bütyök fölött 2,5—3 cm-nyire vízszintesen levágjuk és az alany hajtását felülről kezdve egészen a bélrekeszig kettéhasítjuk. Ezen az ízközön eltávolítjuk a levelet, a kacsot, sőt még a rügyet is, kiváltképp akkor, ha rögzítőként PVC anyagú buzsírcsövecskét, nem pedig gumi- vagy möanyagszalagot használunk.

Ha gumi- vagy műanyagszalagot használunk az oltás rögzítésére, akkor az alany hajtásán nem kell a rügyet eltávolítani. Ez esetben az előkészített oltóhajtást az alany hasítékába toljuk, könnyedén benyomjuk, hogy az ék széle közvetlenül a bütyök fölött maradjon, mivel itt van felhalmozva a legtöbb tartalékanyag. Ügyelnünk kell arra, nehogy az oltóhajtás behelyezésekor megsértsük a bütyök szöveteit. Ezután az alany hajtását és az oltóhajtást szalaggal egymáshoz rögzítjük. Feltétlenül ügyelni kell arra is, hogy a levélkezdemények mind az alanyon, mind az oltóhajtáson szabadon maradjanak.

A PVC anyagú buzsírcsövek használatával a zöldoltás legjobb eredményeit érhetjük el. Ezt az oltást egyébként csöves vagy PVC oltásnak is nevezik. A PVC csövek átmérőjét színük szerint könnyen meghatározhatjuk (legnagyobb átmérőjű a sárga, amelyet a legerősebb vesszőkhöz a legkisebb átmérőjű piros PVC csövet használjuk).

A csöves vagy PVC oltás lényege az, hogy az alany zöld hajtására a hosszanti metszés elvégzése után kb. 1,5 cm hoszszú PVC csövet húzunk. Hogy könnyebben dolgozhassunk az oltandó alany hajtásán a bütyök körül eltávolítjuk a levelet, a rügyet és a kacsót. így a PVC csövet a bütyök alá is lehúzhatjuk. Az oltóhajtás behelyezése után, amikor az alany hosszanti vágásában az ízig ért az oltóhajtás ékénekéle, a buzsírcsövet a bütyökre húzzuk. Ezáltal az alany zöldhajtását és az oltóhajtás ékének elé, a bumáshoz rögzítettük, s fölösleges az oltás rögzítése gumivagy PVC szalaggal. A csöves zöldoltás jóval gyorsabb, mivel szükségtelen a kötözés, ami hosszú időt vesz igénybe. Az oltás után két héttel már látjuk, hogy az oltás megeredt-e. Ekkor ugyanis a hajtásból új

I

A szőlő aránylag jelentős védelmet igényel a betegségekkel és kártevőkkel szemben. Gyakori és káros betegségei a szőlőorbánc, a peronoszpóra és a lisztharmat. A kártevők közül a szőlőt elsősorban a levélfodrosságtól, az ún. akarinózistól és a sodrómolytól kell védenünk.

J A szőlőorbánc már a kihajtás után megjelenik. Ellene 1 százalék töménységű Kuprikollal védekezünk, amikor a hajtások elérték a 10 cm hosszúságot.

^ A peronoszpóra a szőlőn május végétől szeptember elejéig mutatkozhat. Leggyakrabban és legerősebben júkSh nius és július hónapokban támadja meg a növényt. A leveteket (a levelek fonákján penésztelep keletkezik), a ^ hajtásokat, a virágokat és a termést támadja meg. A beül tegség fellépését a páradús és meleg időjárás, valamint ^■i a túlzott nitrogénes trágyázás segíti elő. Ha az időjárás 00 változó, nem állandó, úgy a betegség igen gyorsan terTM jed. A megtámadott levél elhal, elsárgul és lehull, a szőlőszemek megfeketednek és leszáradnak. A tőke ely sorvad és a tél folyamán kifagy.

* A peronoszpóra ellen réztartalmú készítményeket használunk. Először a virágzás előtt kb. 14 nappal permetezel zük 1 %-os Kuprikollal, másodszor közvetlenül a virágért zás előtt. A virágzás idején nem permetezünk, nehogy a virágokat leperzseljük. Virágzás után ismét 1—2 szá- F" zalékos Kuprikollal permetezünk. Ezt követően szükség Jü szerint minden 6—14 napban megismételjük ezt a művelj letet. Gyakrabban kell permetezni, ha többször esik az

O

eső, vagy gyakori a reggeli harmat.

___ A szőlődugványok és a fiatal 1—2 éves oltványok igen

'JJJ fogékonyak a peronoszpórára, ezért ezeket rendszeresen, ÍJJ 6—8 naponként a tenyészidőben végig 1 százalékos Kupw rikol oldattal permetezzük. Az idősebb tőkéket pero- III noszpóra ellen a szőlőszemek puhulásáig permetezhetik jük. Virágzás után tanácsos ha bordóilével végezzük a ül permetezést.

A bordóilé elkészítése: Kisebb edénybe 50 liter vizet öntünk és ebben 1 kg rézgálicot oldunk fel. Egy másik,

< nagyobb (100 literes) edényben 0,75—1 kg tiszta égetett meszet oltunk, vagy 1,5—2 kg tiszta oltott meszet szintén 50 liter vízben feloldunk és jól összekeverünk. így mésztej keletkezik.

ért Ezután a feloldott rézgálicot lassú sugárban és állandó keverés mellett a mésztejbe öntjük. Vigyázzuk, soha■j? sem megfordítva! Az így nyert permetlé égszínkék.

A lisztharmat a szőlőn már május végén kiütközik N és a leveleket, vesszőket, virágokat és a fürtöket fehéres y| hártyával vonja be. A megtámadott levelek elszáradnak. A szőlőszemek megrepedeznek és összeszáradnak. A liszt< harmat elterjedését a meleg, száraz időjárás és a talaj káliumhiánya is elősegíti.

^ A lisztharmat ellen a szőlőt úgy óvjuk, hogy 1 száza- Z lék Kuprikol és 0,5 százalék Sulikol K keverékével permetezzük.

—I A szőlő sodrómoly ellen a permetléhez 0,4 százalék

rt Dykolt is keverünk.

Ha a szőlőt megtámadja a levélfodrosodás (akarinózis), úgy 0,5 százalék töménységű Sulikol oldattal véde^ kezzünk. Stefan Krampi, Bratislava-Raőa

gyök beálltával a beoltott részt földréteggel takarni, hogy meggátoljuk az oltványok fagykárosodását.

A zöldoltás előnye az, hogy a szőlész így sokkal könnyebben kialakíthatja a kívánt fajtaválasztékot, mint kész oltványok felhasználásával, amelyekből jelenleg nagy a hiány.

Könnyen és csekély költséggel kitölthetik a szőlőben mutatkozó üres helyeket. Az ilyen tőkék hamarabb fordulnak termőre, mint a szokványos oltványok, nem igényelnek különösebb költségeket (üvegházak, fűrészpor, az oltóvesszők tavaszi elraktározása pincékben, az oltványok egyéves gondozása az iskolában). Ez tehát a könynyebb ellenállás útja a kertészkedők számára is a hiánycikket képező oltóanyag beszerzésében, valamint a kevéssé elterjedt érdekes fajták kinevelésében is.

vessző fejlődik. Ha az oltás nem eredt meg, úgy az egész hajtás megfeketedik, elszárad.

Szeretném még felhívni a figyelmet arra, hogy Csehszlovákia északibb fekvésű szőlőtermesztő területein nem nagy bizalommal viseltetnek a zöldoltásokkal szemben. Ezt az okozza, hogy amint ezeken az északabbra fekvő helyeken a zöldoltást későn végzik el, az új hajtás már nem fejlődik ki kellőképpen, és az első tél folyamán az ilyen oltványt az erősebb fagyok jelentősen károsítják. Ezért az ilyen vidékeken a lehetőség és a szőlőtőke fejlettsége szerint már június első felében kell a zöldoltást elvégezni. Szlovákia déli körzeteiben a zöldoltást június második felében sikeresen elvégezhetjük.

Célszerű a zöldtakarmányokat ősszel elföldelni és a téli fa-A mezőgazdaság legbelterjesebb ágazatára, a szőlészetre nem mindig fordítunk kellő figyelmet. A szőlészeti gyakorlatban gyakran látjuk azt, hogy az oltóanyag nagy hiánya miatt a szőlöskertekben nem ültetik be a megüresedett helyeket. Ezzel az állapottal egyetlen szakember sem érthet egyet a következő okokból:

A gépi művelés növelése érdekében, akár a sorközi megmunkálást, akár a növényvédelmi és egyéb munkákat tartjuk szem előtt, az egyes tőkék közötti kötéstávolságot az eredeti 100—120 cm-ről 120X200 cmre, sőt a Moser-féle kordonvezetéses módszer alkalmazásakor 120 X 130 X 300 cm-re növeljük. így természetesen csökken a tövek száma hektáronként, ami bizonyos mértékben kihat a szőlő hektárhozamára Is.

Gyakran vagyunk tanúi annak, hogy néha a kisebb, különösen pedig az öregebb szőlőskertekben az egyes sorokban sok tőke hiányzik, ami 25 %-os hiány esetében a szőlő hozamát ugyanilyen arányban csökkenti és ugyancsak 25 %-kal növeli az 1 kg szőlő termelési költségét, mivel az egész területet meg kell művelni.

Ha az ilyen szőlőgazdaságban ezt a kérdést kezdjük feszegetni, a legtöbb szőlőműves a szőlőoltványok hiányára hivatkozik s ezzel igyekszik a kérdést megindokolni.

Ezt a problémát, amíg a Kistoronya-i szőlészeti állomás vezetője voltam, nem kész oltványokkal, hanem zöldoltás útján oldottuk meg, amit éppen ebben az időszakban lehet igen sikeresen végrehajtani a következő módon:

A szőlőben megüresedett helyeket amerikai alanyú tőkékkel ültetjük be, figyelembevéve a talaj típusát és jellegét, valamint a termesztett szőlőfajtát. A kiültetését követő második évben, mikor a tőkék elég erős vesszőt hajtanak, már június első felében elvégezhetjük a zöldoltást. A helyes időpont betartása mellett tapasztalt szakember a zöldoltások 90 %-os megfogamzását, megeredését is elérheti. A zöldoltás ugyanilyen módszerét sikerrel alkalmazhatjuk az olyan direkt termő hibridek átoltására, mint amilyen az Othello, Delevar és mások. Igen fontos az is, hogy a szőlőalanyt az oltásra kellőképpen előkészítsük úgy, hogy a tőkén csupán a legerősebb 4—7 vesszőt hagyjuk meg, amelyeken később elvégezzük a zöldoltást. Az oltás időpontját a vessző rugalmassága szerint határozzuk meg, és a vessző csúcsától Vs, esetleg V4 résznyi távolságban végezzük. Nagy hiba, ha a vesszőnek túlságosan lágy — éretlen részébe oltunk. Fontos az is, hogy a tőke és az oltóvessző vastagsága egyforma legyen. Ellenkező esetben a cambiális rész (ahol a hegedőst elősegítő szövetek