Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-10-21 / 42. szám

A német expresszionizmus kérdései A Dosztojevszkij-sori Művészház tár­lata az esseni Folkwang Múzeum bir­tokában levő korai német expresszio­nista grafikát a „Híd“ csoport tagjai alkotásának válogatását mutatja be. Ezen forradalmi szellemű műveket a fasizmus „kultúr" politikája 1937-ben — mint az elfajzott művészet termé­keit — a ‘múzeum egyéb modern anyagával együtt, elkobozta. Az ötve­nes években nagy nehézségekkel si­került visszaszerezni az értékes gyűj­temény egy részét. Az expresszionizmus egyik legösz­­szetettebb művészeti irányzata száza­dunknak, melynek elejétől a szocia­lista forradalomig fáradhatatlanul tiltakozik a polgári társadalom ellen. Az expresszionista művész ellentét­ben az impresszionistával a valóság felszínének bemutatása helyett a rea­litásról formált véleményét, érzéseit, gondolatait közvetlenül, iskolás meg­kötöttségeket kerülve, fejezi ki. A né­met expresszionizmus az ország gaz­dasági és társadalmi fejlődésében gyökerezik és korszakot meghatározó jellege van. Drezdában 1905-ben ala­kult meg az első expresszionista mű­vész-csoport, a „Brücke“, azaz a Híd, mellnek kezdetben öt tagja van. Zömük technikai képzettséggel ren­delkezik és elveik is megegyeznek. Közös műteremben, közös munkaesz­közökkel dolgoznak, s a jövedelmet megosztják. Az alapitő E. L. Kirchner, Heckel, Pechstein és Schmitt-Rottluff az első tagok. Mueller, Nolde és Rohlfs később csatlakoznak hozzájuk. A közösség 1913-ban feloszlik, mert a tagok nézetei már erősen eltérőek. De ezután is ragaszkodnak humanista eszméikhez. Festők is, grafikusok is, de társadalmi tendenciájú, az emberi jogokat' sürgető mondanivalójuknak leginkább a fekete-fehér művészet fe­lel meg. Ez a tömör' és összefoglaló műfaj minimális eszközökkel, maxi­mális kifejezést ér el. Az új szemmel néző művészek elvetik a másolást, a részletezést és átmeneti színeket, a távlat szokott formáit. Lényegretörőn, elfogulatlanul közük személyes élmé­nyeiket. A német fekete-fehér művészet aranykorának nagy reneszánsz mes­tere: Dürrer fametszetei lelkesítik Kirchnert, aki elindítója a német gra­fika újjászületésének. A kiállításon szereplő művei, főképp fölényes tu­dással alkotott fametszetek, melyek­nek nyers anyagszerűsége s a fekete­fehér erős ellentéte, az élesen kör­vonalazott síkfelületek valóban a leg­alkalmasabbak a polgárságot bíráló hangsúlyozására. Zaklatott, ideges kézírású, színes metszetei, drámai tá­jakat, viharral, küzdő fenyőket tárnak elénk. Otto Mueller litográfus volt. Kedvelt tárgyköréből a cigányok éle­tét jellemző kőrajzát s festői hatású arcmásait láthatjuk. — E. Heckel lá­zong v képein. Szép, világos, szigorú formákkal, tiszta színekkel fogalmaz­za meg az elmerült, szellemi ember mását. De két sebesült katonája (1914-ből) elnyűtt, fásult vonásai, megtört tekintete, szenvedélyes tilta­kozás a háború őrülete ellen. M. Pechstein a Híd művészei közül a legkedveltebb volt, mert nem bátorí­tották fel a polgárságot sem tetszel­­gős tájai, sem mulatóbeli jelenetei, még kevésbé az anyaságot példázó Madonna. — Schmitt-Rottluff követ­kezetes grafikus. Nagyvonalú tájai között akad japános finomságú is. Arcmásai a kubista és egzotikus mű­vészet, a néger szobrászat hatását árulják el. Háború utáni fametszetei a meghasonlott, Istenéhez menekülő lélekre vallanak. — A tehetséges Emil Nolde társainál 20 évvel idő­sebb, festői alkatú művész. Párizsban is tanul, s bejárja Oroszországot, Szi­bériát, Japánt és az Őceániai-szigete­­ket, s a primitív művészet komoly értékelője. Témaköre gazdag skálájú. Remek metszésein bensőséggel, érzé­kenységgel rögzíti szülőföldje táját, a tengert, Hamburg kikötőjét. — Chr. Rohlfs, mint barátja Nolder, észak­német paraszt családból származik. A csoport legidősebb tagja, de 60 éve­sen is ifjúi merészséggel kísérletezik a fametszetekkel. Festői hajlandósá­gánál fogva szereti a színezett gra­fikát. A germán miszticizmust érez­teti a háború borzalmai elöl az új­­testamentumi témákhoz való menekü­lése. De 1917-ben már a Paradicsom­­bél való kiűzetés-t metszi fába, s 1918-ban az Özönvizet, majd egy börtön rácsait rázó kemény, elszánt férfifigurát. 1919-ben drámai hatású grafikai lapjának erőteljes vonásai a Forradalmat szólaltatják meg. Karl Schmidt-Rottluff: Orosz erdő, 1918 Az expresszioniz­mus megérezte a polgári világ disz­­szonanciáját. A fé­lelem, a magány, gyakran a kétség­­beesés hangja tört fel a görcsös torzí­tásokból, a komor színekből. Művelői nem csupán formai újítók, de az élni érdemes élet vágya ösztönzi avantgar­­dizmusukat. Ök, a Brücke tagjai a kezdeményezők, akiknek harcos utódai az új német művészet és egye­sek a munkásmoz­galom új cselekvő, olykor szenvedő hősei. Bárkány jenőné napon, moszkvai idő szerint kettő órai kor várják a hívását. Ha minden rendi ben van, akkor ne kapcsolja be a ké-* szüléket. A táviratot Viktor Krug írta alá. Reménynek is megvoltak a maga igényei. Először is pénzt szeretett volna kapni a központtól, mert már erősen fogypban volt. Másodszor, ez volt a fontosabb, egy tartalék hordoz­ható rádió adó-vevőre volt szüksége, mert a régi kezdett rakoncátlankodni. Biztosan átnedvesedett, mert egyszer elfelejtette a vízhatlan tokba betenni. Javításról pedig itt szó sem lehetett. Remény kísérleti léggömbnek tekin­tette Krug átdobását. Ha sikerül, ak­kor vele kapcsolatban minden rend­ben. Ha nem sikerül, akkor az elhárí­­tók már szemmel tartják. A rádió és a pénz átvétele tehát nem jelent újabb veszélyt, és a lebonyolításba bevon­ható Pavel. Remény összeállította és rejtjelezte a választáviratot. Majd holnapután továbbítja. Ezután lement az utcára és telefonált Marijának. A fürdést holnaputánra halasztja, most mozi­jegyet vesz estére, megebédel, és négykor várja Mariját a szokásso he­­lyep. Harmadnap Mihail újra „fürdőbe ment. Továbbította a táviratot, kérte a központot, hogy küldjön számára pénzt és tartalékrádiót, amit Pavel vesz át a naszádról és szállít partra. Kis idő múlva a központ jellemzést kért Pavelről. A szükséges adatok birtokában engedélyezte Mihailnak, hogy bevonja Pavelt az operációba. A szovjet elhárító szervek arra kész­tettek Reményt, hogy jó néhány hi­bát elkövessen. A legnagyobb hibája az volt, hogy magához engedte Pa­velt, bár még mindig nem bízott bem ne teljesen. Remény tevékenysége Gyembovics­­ra is kihatott. Azt a feladatot kapta, hogy vegyen, vagy ha üzletben nem kap, csináltasson egy gumicsónakot, amely két embert elbír. A csónakhoz szerezzen be evezőt is. Sikerült evezőt vennie, de csak alu­míniumot, amely sötét foltot hagy az ember tenyerén. Csónakot az üzletben nem kapott. Vasárnap kiment az ócskapiacra, de ott sem talált. Egy horgászfelszerelés^ sei kereskedő öregember azt javasol­ta, hogy keresse fel egyik ismerősét, aki nemcsak gumicsónakot, de űr­hajót is összeeszkábál. Megadta a cí­met. Gyembovics felkereste az illetőt, hamar megállapodott vele. Arcátlanul sokat kért, de megígérte, hogy igen rövid idő alatt elkészíti. Az öreg mérgelődött a bevásárlások miatt, de a neheze még hátra volt. Mihail utasította, hogy szerezzen két egyszemélyes beutalót az egyik part­menti üdülőbe. Az üdülési szezon a nyakukon volt, s ilyenkor beutalót szerezni a tengerhez még munkások­nak és alkalmazottaknak sem köny­­nyű, hát még nyugdíjasnak. De ha sikerülne is szerezni, csak a saját nevére. Mihail azonban megnyugtatta, a névvel ne legyen gondja, majd meg­oldják valahogy. Gyembovics mindén reggel elindult, végigjárta a különböző fórumokat, kereste korábbi ismerőseit, akik segít­hettek a beutalás megszerzésében. Április 26-án Mihail jelszóval el­küldte Gyembovicsot Krughoz, és uta­sította, hogy készüljön fel az ország elhagyására, és várja a további pa­rancsot. ^Folytatjuk.) yilván a színházzal, pontosab­­ban a műkedvelő színjátszás időszerű kérdéseivel foglalkoznak majd az idei Csallóközi Színházi Na­pokon. S így természetesen az iskolai színjátszás jövőjének, fejlesztésének egyre sürgetőbb problematikája is szóba kerül. Sok itt a pótolni való, I kezdve az óvodások bábszínházától j az élenjáró öntevékeny színpadokig, a diáknézőtől a műkedvelő színjét-1 szóig, az értékelni tudó, művészeteti igénylő közönségig. De sző lesz nyilván az irodalomról és az esztétikai nevelésről is, aholl a meglevő tényeken túlmenően a to- j vábbhaladás értelmét kellene ponto­san meghatározni s ezzel is ösztönöz- \ ni az alkotó pedagógiai tevékenység] Ilyenértelmű fejlesztését. Az iskolát színjátszás a közösségi nevelés meg-! valósításában és továbbfejlesztésében | is komoly segítőtársa a pedagógiának.; Tanítónak lenni ma már komplex fel-! adatot jelent az ifjúság nevelésében,! a szocialista ember formálásában. Aj Csallóközi Színházi Napok—67 tehát jő alkalom lesz az értékes eszmecse-1 rékre, módszertani megbeszélésekre. | A nyugat-szlovákiai pedagógiai inté-: JÖN ! JÖN ! JÖN ! JÖN ! Három nagy lehetőség!!! Karácsonyi könyvakció Rendezi: a TÁTRÁN Magyar Üzeme és a BRAT1SLAVAI MAGYAR KÖNYVESBOLT I. lehetőség: A sorsolásban mindenki részt vesz, aki az ajánlott könyvek közül legalább 30 korona értékűt megrendel és átvesz. 1. díj: karóra 2—3. díj: ajándékkosár 4—10. díj: híres festők bekeretezett színes reprodukciói 11—15. díj kerámiai dísztárgyak II. lehetőség: Aki az MKBK, vagy a VBK könyvei közül rendel legalább 30 korona értékben, az említett sorsoláson kívül részt vesz a Magyar Könyvbarátok Köre és a Versbarátok Köre külön sorsolásában is! A kiilönsorsolás díjai: 1. díj 4 személyes kávéfőző készlet 2—5. díj 6 kötetes könyvkollekció 6—10. díj 4 kötetes könyvkollekció . 11—15. díj 3 kötetes könyvkollekciő III. lehetőség: Azok, akik kitöltik a belépési nyilatkozatot és tagjai lesznek a Magyar Könyvbarátok, vagy Versbarátok Körének, a rendelt könyveket mér most az olcsóbb, tagsági áron vehetik át. A nyeremények nyilvános sorsolása december 19-én lesz a Szabad Földműves szerkesztőségében, Bratislava, Suvorovova 18. A nyertesek névsorát a lap december 23-i, karácsonyi számában közöljük. A könyvjegyzéket és a sorsolási szelvényt a Szabad Földműves októ­ber 28-t és november 4-i számában közöljük! Spanyolország műemlékek nélkül ról napra nagyobb méretet ölt. Wil­liam R a n d o 1 f amerikai műgyűjtő azzal dicsekszik, hogy megvásárolta a világ egyik legszebb, legkáprázatosabb műemlékét, a SAN BERNARDO SE SACRAMENIA kolostor kápolnáját A spanyol nemesek márványból faragott síremlékei és a kincset érő szobrok is áthajóznak az óceánon. Ha ez tovább folytatódik, egy napon a spanyol egyetemisták kénytelenek lesznek az Egyesült Államokba átázni, ha meg akarnak ismerkedni nemzeti történelmük emlékeivel. járási Kulturális Napok Rimaszombatban A GÖMÖR népművészeti együttes tánc közben Vita készül az \ iskolai színjátszásról j Dunaszerdahelyen ] zet is ezt célozta, amikor éppen ezek-j re a napokra hívta egybe magyarsza-! kos tanítóit Csallóközbe. I Társadalmi fejlődésünk következté- j ben az iskolai és az iskolán kívüli­­nevelőmunka hatékonyságának foko-1 zása határozottan közüggyé vált. £s| ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül.' A szocialista ember egyik legfonto- \ sabb tulajdonsága az aktivitás, amij persze nem önmagától fejlődik ki,j hanem céltudatosan kell fejleszteni,! mint minden más személyiségjegyet.! Ehhez viszont tág teret kell hogyj kapjon a tudomány, a gyakorlat ésj természetesen az ifjúsági szervezet! is, amelynek központi feladata, hogy | szervezze ifjúságunk közösségi életét,! szervezzen megfelelő tevékenységi fő-! rumokat és fokozatosan mozdítsa elő! a diákok, az ipari tanulók, az ifjúsági általános szintű közvéleményét. A Csallóközi Színházi Napokon fó-l rumot kap tehát az iskolai színját-j szás. S mivel korszerűnek és idősze-j rűnek bizonyult az iskolai színjátszás-! ról és annak szükséges reneszánszé- j ról elbeszélgetni, olyan pedagóguso-j kát és más szakembereket hívtak meg. Dunaszerdahelyre november 3—7-e I között, akik nyilván olyan végső kö-j vetkeztetésekig jutnak majd el, ame-> lyek valamennyiünk számára haszno-j sak lesznek. Erre a fórumra vár aj feladat, hogy munkája a tények re-j gisztrálásán túlmenőleg az igazi prob-! lémák felvetésére, az alapkérdések! megoldására és gyakorlati alkalma-j zására összpontosuljon. Necsak a tar-< talmi-formai kérdéseket boncolgassa, J hanem a hálózat fejlődéséről, munká-) jának módszereiről is gondoskodjon.! Ez nemcsak a vita színvonalát er.»el-! né, hanem szükségképpen maga után! vonná az iskolai színjátszás igénye- j sebbé válását is. Nagyon fontosnak tartjuk pedagó-j gusaink ezen találkozóját, mert itt | alaposan megtárgyalhatják az elkö-j vetkező tennivalók kérdéseit. Több; ilyen találkozóra lenne még szükség, ! amely a magyarszakos, a rajz- esi énekszakos nevelők munkáját lendí-] tené előbbre, mert az Itt befektetett! többletmunka végül is egész népünk! műveltségének emelésében térülne] vissza bőségesen. A pedagógusoknak módjukban lesz] megtekinteni a Tátrán kiadóvállalat i könyvkiállítását és a HlD—67, grafi-j ka-plasztika-festmények kiállítását, j melyet szintén ez alkalommal nyitnak j meg Dunaszerdahelyen. Ezen kívül] három magyar és egy szlovák szín-j darabot is látnak, részt vehetnek többi szakelőadáson, beszélgetéseken, ün- ] hepélyes összejöveteleken. De a téma! és a feladat számukra mégis minden-J napi tevékenység marad. —Sy—I ! A jövő év tavaszán világszerte meg- I emlékeznek Tompa Mihály halálának 1100. évfordulójáról. A Tompa cente­náriumot az UNESCO nemzetközi I szervezet is a kulturális élet neveze­­jtes napjai közé sorolja. ■ Nem kétséges, hogy a centenárium | ünnepségeinek központja Tompa Mi­­jhály szülővárosa és szűkebb pátriája, t Gömör lesz, ahol a nagy költő éle­dtének nagy részét Bejében, Hanván ! töltötte, s ahol immár egy évszázada pihennek hamvai. ► A CSEMADOK rimaszombati Járási | vezetősége és a JNB iskola- és kultu­­jrálísügyi szakosztálya a centenárium­ira felkészülést máris megkezdte, ; október 6-án, 7-én és 8-án a jövő évi I Tompa Napok főpróbájaként három- I napos Járási Kulturális Nspok-at ren­­fdezett. A kulturális napok megszerve- I zésében jelentős részt vállalt a CSE­­I MADOK rimaszombati helyi szerveze­­] lének Tompa Mihály Klubja is. A háromnapos rendezvény műsorá­lban a nyitányt képező ünnepi akadé­­|mia után Fábry Zoltánról, majd a [rimaszombati járás kulturális emlő­ikéiről tartott szakelőadás, a legjobb jszavalók és prózamondók szemléje, a [ zeneiskola növendékeinek hangverse­nye, író-olvasó találkozó, népművé- I szett kiállítás és a GÖMÖR népművé­­jszeti együttes ének- és tánckarának [bemutatója szerepelt. | Az ünnepi akadémia fénypontja a I rimaszombati Fáklya irodalmi szín­pad Három produkció című műsorá­nak bemutatója volt. A Fáklyán kívül még további két irodalmi színpad is részt vett a kulturális napokon — a dobócai és a simonyi. Különösen az utóbbi produkált a falusi műkedvelők színvonalán felüli teljesítményt Bert­­hold Brecht: Kereszteshadjirat, 1939 című művének dramatizációjával. Az Irő-olvaső találkozón Egri Vik­torral, Cselényi Lászlóval, Duba Gyu­lával és Mécs Józseffel beszélgettek el a Tompa Mihály Klub fiatal tagjai. Az utolsó napon, vasárnap délután a Gömör népművészeti együttes ara­tott nagy sikert. A rimaszombati Járási Kulturális Napok során felmerült több olyan probléma, amelynek megoldása felté­telezi a jövő évi Tompa Napok sike­rét. Legégetőbb kérdés Rimaszombat­ban a színvonalas kulturális rendez­vényekre alkalmas helyiségek hiánya. Sem a tamásfalvt kultúrház, sem a pollklinlka nagyterme nem elégíti ki a szóban forgó országos rendezvény követelményeit. Egyetlen megoldás mutatkozik: a volt Iparoskor épüle­tének renoválásával. Elmondhatjuk, a rimaszombati Já­rási Kulturális Napok teljesítették küldetésüket. Alkalmat adtak a já­rásban adódé lehetőségek felmérésé­re, s Rimaszombatot három napon át pezsgő kulturális élet központjává tették. Kovács Zoltán, Rimaszombat Az amerikai üzletemberek aprán­ként összevásárolják a spanyol törté­nelem legszebb műemlékeit, és átha­­józnak velük az Atlanti-óceánon. Fuenteduena falucskában évszáza­dokon át háborítatlanul állt egy gyö­nyörű, középkorbél származó templom, pompás oszlopcsarnokokkal. Egy szép napon aztán megérkezett egy tömött pénztárcájú amerikai üzletember, fi­zetett, s ezóta az oszlopcsarnok egy New York-i múzeumban, áll. A spanyol műemlékek exportja nap-

Next

/
Thumbnails
Contents