Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-10-21 / 42. szám

Az elmúlt hét külpolitikai esemé­nyei közül az ENSZ diplomáciai tár­gyalásai a közel-keleti kérdés rende­zésével kapcsolatban a vietnami há­ború körüli vita, valamint a sztálin­grádi csata hősi emlékművének fel­avatása emelkedik ki. Felavatták a sztálingrádi csata hőseinek emlékművét Volgográdban nagygyűlés keretében ünnepélyesen felavatták a. sztálin­grádi csata hőseinek emlékművét. Az emlékművet a híres Mamajev Kurgá­­non, azon a helyen emelték, ahol a szovjet csapatok 25 évvel ezelőtt el­keseredett harcot vívtak a hitleri csa­patok ellen. A nagygyűlésen Leonyid Brezsnyev beszédében megemlítette, hogy az a hely, ahol az emlékmű magasodik az ég felé, a harcok be­fejezése után alig látszott ki a föld és fémhulladékok alól. A harcosok bár nagy megpróbáltatásokon mentek keresztül, de szellemük nem tört meg és a győzelemben egy pillanatig sem kételkedtek. A szónok javaslatára egy perces hallgatással tisztelegtek azok­nak a hősöknek az emlékére, akik életüket áldozták a szabadságért. Brezsnyev elvtárs megemlítette, hogy a németek a sztálingrádi ütkö­zetben bevetették a keleti frontra ve­zényelt páncélosaik több mint felét és gyalogságuk majdnem kétötödét. 1942 őszén Sztálingrádnál olyan ütkö­zet alakult ki, amely döntően befolyá­solta a háború további menetét. Az elkeseredett harcokban nemcsak a legjobb német csapatok őrlődtek fel, hanem itt tört meg a fasizmus támadó lendülete, harci szelleme és itt kezdő­dött meg a fasiszta tömb széthullása. Szertefoszlott a fasiszta hordák ver­­hetetlenségéről szóló legenda. Brezsnyev elvtárs további beszédé­ben hangsúlyozta, hogy 22 év után a szovjet nép azt akarja, hogy békés időszak következzék. Grecsko marsai, a Szovjetunió honvédelmi minisztere beszédében kijelentette, hogy az em­lékmű szobrának kezében levő kard rettentse vissza mindazokat, akik meg szeretnék ismételni a hitleristák Szov­jetunió elleni hadjáratát. Élénk diplomáciai tárgyalások az ENSZ székhelyén ENSZ körökben elterjedt hírek sze­rint lehetséges, hogy a hét végén sor kerül a biztonsági tanács ülésére a közel-keleti kérdéssel kapcsolatban. Az ENSZ közgyűlésének az általános politikai vita befejezése után meg kel­lett volna kezdeni a közel-keleti kér­dés tárgyalását, azonban egyenlőre elhalasztották, mert számolnak azzal, hogy az érdekelt országok alaposabb javaslatokat dolgoznak ki, a probléma megoldásával kapcsolatban. A világszervezet székhelyén az arab államok csoportja több tanácskozáson vitatta meg a különböző javaslatokat. Képviselőik megbeszéléseket folytat­tak U Thant főtitkárral, valamint a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország delegátusai­val. Sajtóértesülések szerint ideiglenes megoldásként sor kerülhet arra, hogy a tanács javasolja a főtitkár szemé­lyes megbízottjának állandó kiküldé­sét Közel-Keletre. A Szovjetunió kép­viselői, mind az illetékes ENSZ fóru­mokon, mind a közvetlen tárgyaláso­kon bejelentették: a szocialista orszá­gok semmiféle olyan döntést nem 'tá­mogatnak, amely sértené az agresszió áldozatául esett arab országok érde­keit. Űjabb hírek szerint tárgyalások folynak az angol—egyiptomi diplomá­ciai kapcsolatok felújításáról, melyek megszakítására 1965 decemberében került sor. A tábornokok a háború kiterjesztését követelik A vietnami háborúval kapcsolatban egyre élesebbé válnak az ellentétek az Egyesült Államokban. A kormány egyre nagyobb propadanga-kampányt folytat a háború igazolására. A Pen­tagon tábornokai és tengernagyjai a VDK elleni korlátlan légiháború meg­indítását és a háború legszélesebb kiterjesztését követelik. Húsz háborús párti demokrata kormányzó nyilat­kozatban közölte, hogy támogatja Johnson elnök vietnami hadvezetését. Ugyanakkor tekintélyes vezetők a leg­határozottabban síkra szállnak a Johnson kormány vietnami politikája ellen. Az Egyesült Államokban egyébként megkezdődött a vietnami háború és a háborús katonai szolgálatok tiltako­zási hete. A fiatalok képviselői több egyetem gyűlésén bejelentették, hogy nem hajlandók katonai szolgálatot teljesíteni a vietnami háborúban, A hét csúcspontja a washingtoni tün­tetés, amelyre a szervezők 50—100 ezer békeharcost várnak az ország minden részéből. Che Guevara árulás áldozata Kuba miniszterelnöke, Fidél Castro a kubai televízióban nyilatkozott Ernesto Guevara haláláról. Kijelentette, hogy Guevara haláláról szóló hírek igaznak bizonyultak. Az azo­nosságot a fényképekből és Guevara hadinaplójából állapí­tották meg. Nyilatkozatában el­mondotta, hogy a hős forra­dalmár árulás áldozata. Tartóz­kodási helyét egy Antónlo Rod­­rigez Flores nevű, a partizánok közé befurakodott besúgó árul­ta el a kormánycsapatoknak. Súlyos sebbel került fogságba, ahol megkínozták és végül meggyilkolták. Kubában háromnapos nemzeti gyászt rendeltek el. Doktor Ernesto Guevara ille­gális nevén „Che“ 1928-ban született Argentínában Roseria városában. Buenos Airesban szerzett orvosi diplomát, majd az argentin hadseregben szol­gált mint egészségügyi had­nagy. Katonai szolgálatának be­fejezése után politikai tevé­kenységbe kezdett. Az ötvenes évek elején politikai okokból Bolíviába emigrált, ahol ebben az időben zajlott le a nemzeti forradalom. Ettől kezdve min­dig a forradalmi események központjaiban működött, Costa­­rikában, Guatemalában, Mexi­kóban, végül tagja lett annak a 82 tagú harci csoportnak, amely 1958-ban Kubában partraszállt. A kubai forradalom győzelme után tagja lett a forradalmi kormánynak, amelyben gazda­sági téren tevékenykedett. 1965 áprilisában kivált a kubai po­litikai életből és Dél-Ameriká­­ban vett részt az imperializmus elleni harcban. gzverdlovszkban rendeztünk vita­­* értekezletet Konsztantyin Zami­­riakin-nal, a körzeti pártbizottság tit­kárával. Jómagam szorgalmasan je­­gyezgettem a szverdlovszki körzet kiterjedéséről és lakosainak számáról szóló adatokat. Tényeket rögzítettem le az ipari és mezőgazdasági termelés növekedéséről, lakóházak építéséről, és a Nagy Október tiszteletére vállalt felajánlások számáról. Az ilyen ada­tok tengerében a szverdlovszki kör­zet élenjáró helyet foglal el. egyéb körzetekkel szemben. Nem csoda, mert megszámlálhatatlan bánya-, ko­hászati és gépészeti vállalatával az Urál szívében az egész ország „bo­szorkánykonyhája“ lett. A hatalmas exkavátorok, a dübörgő hengerművek Urál büszkeségét képezik. Gyártmá­nyai eljutottak a Kelét-Szlovákiai Vas­művek műhelyeibe is. Szinte félelme­tesen hatnak a szemlélőre az óriási hidrogenerátorok, transzformátorok, elektromotorok és magasfeszültségű áramelosztók, az Urátelektrotyazsmas szverdlovszki vállalat készítményei. De ne torpanjunk meg az ottani kombinátok láttán, gépcsarnokainak útvesztői, feltalálóinak lángelméje, gépeinek bonyolultsága előtt. Mert talán már holnap nagyobb üzemeket létesítenek, bonyolultabb gépeket szerkesztenek ... Figyelmemet az em­berek munkája kötötte le, viszonyulá­suk a termelési tevékenységhez. El­csodálkoztam, hogy nemcsak a sze­mélyi anyagi érdekeltség, hanem ma­gasabb célok, a közösség, a kollek­tíva, a népgazdaság érdekei serkentik őket törekvéseikben. Nemcsak saját érdekük, hanem az egész társadalom gazdasági fellendülése lebeg szemük előtt. A munkaszervezés tudománya Zamiriakin titkár elvtárs ezek után kitért a tudományos munkaszervezés tervezetére, amely hatékony segítsé­get nyújt a munkahelyeken rejtett tartalékok feltárásában, valamint az új technika és technológia hatékony­ságának növelésében. Az Urálchimmas nevű vállalat dol-0 SZABAD FÖLDMŰVES 1987. október 21. Alkotó, tettrekész emberek nyomdokaiban gozói elgondolkodtak azon, vajon ho­gyan is dolgoznak ott az emberek. Nem fedeztek fel, nem találtak ki semmi vlágrengető szenzációt. Csu­pán rádöbbentek a régi jelszóra: — „NOT“ (naucsnája organyizacíja truda — a tudományos munkaszervezésre), amely a huszas évek körül keringett a munkaszervezési rendszeren elgon­­dolkodók agyában. A szverdlovszki vállalatok tapaszta­latait a SZKP Központi Bizottsága kü­lön határozatban méltatta és elrendel­te, hogy a munkaszervezés rendszerét az egész népgazdaságban bevezessék. Célja a gazdaságos munkaszervezés meghonosítása, a munkafeltételek ja­vítása, a berendezések hatékonyabb kihasználása, az időveszteség csök­kentése, a legjobb munkamódszerek érvényesítése, a munkahelyek folya­matos ellátása és kiszolgálása, a ha­ladó termelési rendszer elsajátítása, a dolgozók kulturális-technikai szín­vonalának emelése. A tudományos irányítás és ellátás — De ha már tudományos alapon kell megszervezni a munkát az egyes munkahelyeken — elmélkedett Zami­riakin elvtárs a szverdlovszki tapasz­talatok terjesztése során —, érdemes lenne nemcsak azon elgondolkodni, hogyan dolgozik a munkás a rábízott gépen, hanem azon is, mi előzi meg munkateljesítményét, mi befolyásolja azt — a termelés irányításának, ellá­tásának, előkészületének és egész munkaszervezésének rendszerében. Nemegyszer előfordul, hogy a kö­vetkező felirat üdvözli a vállalati igazgatót, amint belép a kapun: „Cir­­kunyenko elvtárs, csoportunk nem tudta teljesíteni tervfeladatait, mert embereid nem törődtek az alkatrészek időbeni szállításával az ellátó üzem­ből!“ Az igazgató vagy alantasa cí mére kifüggesztett szemrehányás igazságos volt, indokolt volt a dolgo­zók felháborodása is a termelési rész­legen, mert hiszen nem az ő hibájuk­ból süllyedt a grafikon görbéje. Már maga a szemrehányó figyelmeztetés újdonságot jelent, ami azelőtt nem létezett. De hiába, az emberek bírál­­gatnak! Előbb, mintsem az igazgató észbe kaphatott volna a „sértésen“, kénytelen elgondolkodni a termelés irányításának és a munkaszervezés­nek javításán. Kétségtelen tehát, hogy a „NOT"-rendszer meghonosítása töb­bet használ, mint a „felsőbb“ helye­ken vagy a szállító vállalatnál tör­tént közbenjárás. Érdekek és ösztökélések egybehangolása — A gazdasági ösztönzések hozzá­járulnak a tartalékok felhasználásá­hoz, lehetővé teszik a gazdaságosabb munkafolyamatot és növelik a terme­lékenységet. Ezek szemmel látható előnyök! — hangoztatta Zamiriakin titkár elvtárs. Emellett nem feledke­zett meg a problémákról és nehézsé­gekről sem. Elmondotta például, hogy valamennyi irányító dolgozó még nem tanult bele az új gazdasági módszer­be, nem képes még kihasználni az új irányítási rendszer összes gazdasági tényezőit. Lényeges fordulatot hoz a. terme­lésbe a tudományos munkaszervezés­nek és a gazdasági reformok elveinek modellje. Megváltozik a gazdasági te­vékenység mechanizmusa. A gazdasági kategóriák és mutatók új értelmet, uj jelentőséget nyernek. A vállalatok­ban mindinkább meghonosul a vállal­kozási szellem, a kereskedelmi szem­pontok előtérbe helyezése. Az anyagi érdekeltség egyre kedvezőbben érvé­nyesül a termelő-tevékenységben. Igyekeznünk kell hatást gyakorolni a széles termelőrétegekre, az eddigi szokásokat új ismeretekkel helyette-, síteni és harmonikusan kell egybe-A francia munkás- és Paraszttüntetések háttere A nemrégiben lezajlott francia já­rási választások nyomán kialakult helyzet mindjárt a nemzetgyűlés őszi ülésszakának kezdetén éreztette hatá­sát. Ugyanis a Pompidou-kormányt a Francia Kommunista Párt és a de­mokrata-szocialista szövetség által benyújtott közös bizalmatlansági in­dítvány „fogadta“. Az indítvány benyújtását indokolva, Francois Mitterand, a baloldali szö­vetség elnöke élesen bírálta a kor­mány gazdasági és szociális politiká­ját. Balanguer, a kommunista parla­menti képviselőcsoport elnöke kritiká­jában kiemelte, hogy Pompidou kor­mánya szeretne kibújni a parlament ellenőrzése alól és legszívesebben be­láthatatlan időre odázná el a vitát. Bírálta a kormánypolitikát a Le­­caunet vezetése alatt álló polgári kö­zéppárt is, de csak látszatra. Es kö­vetkezetlen maradt az úgynevezett független köztársaságiak vezére, Gis­­card dEstaing volt pénzügyminiszter is, aki szüntelenül ellenzékieskedő pózban manőverezik, míg végül is a gaullisták segítségére siet, ha ezek pozícióját veszélyeztetettnek látja. E taktikához híven most a bizalmatlan­­sági indítvány elvetése mellett foglalt állást. Pompidounak sikerült tehát átvészelni a mostani parlamenti ülés­szak nehéz kezdetét. Mint ismeretes, a járási választá­sokon túlsúlyba kerültek a baloldali szavazatok és ebben jelentős szerepe volt a kommunista párt további előre­törésének. Minthogy azonban az idei márciusi választások alapján megala­kult nemzetgyűlés összetétele, mely­ben a jobboldalnak még többsége van, nem tükrözi az erőviszonyokban újabban bekövetkezett eltolódásokat, nem okozott meglepetést, hogy a par­lament elvetette a baloldali bizalmat­lansági indítványát. Éspedig 244 sza­vazattal 207 ellenében, ami gyenge többségről tanúskodik a kormány ja­vára. Ám még az esetben is, ha megsza­vazták volna a bizalmatlansági indít­ványt és a parlament feloszlatására került volna sor, a személyi hatalom­ra alapozott rezsim kitartott volna Pompidou kormánya mellett. Így a bi­zalmatlansági indítvány benyújtásá­nak tulajdonképpeni célja az volt, hogy vitára kényszerítse a kormányt azon rendeletektől, amelyeket a Pom­­pidou-kabinet teljhatalma keretében nyáron kidolgozott, hogy végrehajt­hassa tervezett intézkedéseit a gazda­sági és szociális politika terén. Mialatt a nemzetgyűlési vita folyt, a parlament épületének, a Bourbon­­palotának falain kívül forrósodott a hangolnunk az ©gyén és a társadalom érdekeit. A Szverdlovszktól nem messze fek­vő patrusi kolhoz elnöke, Andrej Kup­­rienko bebizonyította nekünk, mi mindent lehet elérni az adott hely­zetben még a mostoha uráli éghajlati viszonyok között is a mezőgazdaság­ban, ahol több a fagy mint a hapfény. Az állam felemelte a felvásárlási ára­kat, pótlékot fizet a terven felüli be­szolgáltatások után, csökkentette a mezőgazdasági gépek vételárát s egy­re bővíti a kolhoztagok szociális biz­tosításának vívmányait. Rengeteg be­ruházást eszközölt. De vajon kifizető­dött-e mindez? Azelőtt 51 ezer rubelt jövedelmezett a patrusi kolhoz az ál­lamnak, ma a 250 ezret is meghaladja. 2800 tonna tejet adott el közélelme­zésre, ma 3800 tonnát évente. Hasonló arányban fokozta a zöldség és hús eladását, hogy egyéb termékekről ne is szóljunk. Jól jár tehát az állam, jól keres a kolhoz. Tiszta nyeresége 620 ezer rubel volt már az év első felében, a kolhoztagok átlagos kere­sete 112 rubelt tett. ki havonta, ami bizony szép jövedelem. A beállott ja­vulás előfeltételei a gazdasági serken­tők és az anyagi érdekeltség felkel­tése volt. Ajánlat Csehszlovákia számára Befejezésül még meg kell említe­nem Cirkunyenko igazgató ajánlatát az Urálelektrotyazsmas üzemből: szí­vesen kiterjesztené kapcsolatait ha­sonló szakágazatú üzemekre, termé­szetesen devizán kívüli forgalomban; ők a mi szakembereink ellátásáról gondoskodnának, mi pedig a Szverd­­lovszkből hozzánk látogató szaktársak ellátását vállalnánk. — Abban az ér­telemben tolmácsolom az ajánlatot, ahogyan azt Anatolij Timofejevics Cirkunyenko kifejtette. A cseréből származó előnyök bizonyára nem len­nének megvetendők. Nyüzsög az élet, folyik a munka, buzog a tetterő, az igyekezet, a tö­rekvés az emberekben, hogy holnap többet termeljenek, mint ma, hogy gazdaságosan kihasználják a termé­szet nyújtotta kincseket, hogy helye­sen felhasználják a tudomány és a korszerű technika vívmányait. Rudolf Nittmann légkör. A dolgozók mintegy 80 száza­lékát egyesítő két nagy szakszervezet ezernél több küldötte készülődött, hogy petíciót nyújtson át a parla­mentben, ahol azonban csak a bal­oldali képviselők fogadták őket. A jobboldal részéről még' aznap este Pompidou miniszterelnök reagált a te­levízióban, mikoris megismételte már a nemzetgyűlési vitán elmondott ér­veit. Üjból hangsúlyozta, hogy Fran­ciaország csak akkor lehet verseny­­képes az Európai Gazdasági Közös­ségben, ha végrehajtja a teljhatalom keretében elhatározott gazdasági és szociális intézkedéseket. Ugyanakkor Pompidou újból a kommunizmus ve­szélyével rémítgetett, amelyet a r“ak­ció tudvalevőleg különösen akkor vet latba, ha növekszenek a társadalmi feszültségek. Márpedig erre utal a két legnagyobb szakszervezet felhívá­sára tartott országos méretű akcióhét, az ország különféle területein lefolyt számos tüntetés, melyen a dolgozók követelték a rendeletileg megcsonkí­tott társadalombiztosítás korábbi vív­mányainak megóvását, a növekvő drá­gaságnak megfelelő munkabéremelést és a már több mint 4B0 ezer dolgozót sújtó munkanélküliség felszámolását. Ugyanakkor komoly nyomást gyako­rolnak a kormányra a már huzamo­sabb ideje tartó PARASZTMEGMOZDULÄSOK, amelyek egyik legsúlyosabb megnyil­vánulása húszezer szőlőtermelő ez év márciusában lezajlott carcassoni tün­tetése volt, ahol véres összeütközé­sekre került sor az elkeseredett pa­rasztság és a rendőrök közt. Az ak­kori tüntetés az algériai bor behoza­tala ellen irányult, amely rendkívül nehéz helyzetbe Sodorta a szőlőterme­lőket. Újabban Quimperben, Indreben, Creuse és Corréze-megyékben Bre­­tagneben és másutt robbantak ki pa­raszttüntetések. A felvonuló kisbirto­kosok kocsikkal, traktorokkal torla­szolták el az utakat és az útjukban megakasztott autóvezetők elmondták, hogy tüntetésükkel a kisgazdaságok felszámolását célzó kormánypolitika ellen tiltakoztak. Ez a politika egyéb­ként 1959 óta rohamos ütemben fo­lyik. Évente 59 ezernél több paraszt­­gazdaság szűnik meg, mert tőkeszegé­nyen vergődve, gépesítés és korszerű termelési módszerek alkalmazása hí­ján, hitel nélkül, nem tud helyt állni az iparosított nagy mezőgazdasági társulásokkal szemben. A falusi fia­talság távlat nélkül él, húzódozik a városba való elvándorlás elől, ahol a legjobb esetben rosszul fizetett nap­­számos munka várhatna rá, különben pedig csak a munkanélküliek hadse­regét duzzasztaná. Mindjobban nyugtalanítja a francia parasztságot az úgynevezett közös piac vámrendelkezéseinek jövőre tör­ténő életbe léptetése, amely a nagy­ipari monopóliumoknak ' és a nagy­tőkével dolgozó mezőgazdasági válla­latoknak kedvez. A hús felvásárlási árának csökkentése, az iparcikkek drágulása fokozza a parasztok elége­detlenségét, akiknek a kormány nem győzte feldícsérni a közös piac „áldá­sait“. Ám a valóságban szűkül a fran­cia mezőgazdaság piaca az Európai Gazdasági Közösségben, mert például a nagy felvevőnek elképzelt Nyugat- Németország jelentős mennyiségben vásárol mezőgazdasági termékeket a tengeren túl, ahova viszont előnyösen visz ki iparcikkeket. A kiút elsősor­ban a kisgazdaságok nagyszabásúan felkarolt szövetkezetesítésében volna, ám ez a Pompidou-kormánytól nem várható. Szírt nagyvilágba # Mint ismeretes Franciaország távozásra szólította fel a NATO ka­tonai parancsnokait, a másik 14 NATO ország pedig úgy döntött, hogy ki­telepíti Franciaországból a politikai központot, az Atlanti Tanácsot is. A hét elején a felszólítás nyomán Pá­rizsból Brüsszelbe költözött az Atlanti Tanács. # Amint a Reuter jelenti, ismeret­len tettes egy Tel Aviv-i utcán hátba szúrta Meir Vilnert, az Izraeli Kom­munista Párt Politikai Bizottságának titkárát. A jelentések szerint, a sebe­sülés nem életveszélyes. # A Szovjetunió Központi Statiszti­kai Hivatala jelentést tett közzé a népgazdaság idei 9 hónapos tervtel­jesítéséről. A jelentés szerint októ­ber 1-ig 5500 üzem dolgozott az új gazdasági irányítási rendszer szerint. A múlt év hasonló időszakához ké­pest 25 százalékkal emelkedett a nyereség, 8 százalékkal pedig a mun­katermelékenység. A Szovjetunióban az említett időszak alatt a tavalyihoz képest 23 százalékos volt a nyereség, a munka termelékenységének növe­kedése pedig 7 százalék. Az ipari ter­melés 105 százalékkal emelkedett.

Next

/
Thumbnails
Contents