Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-10-07 / 40. szám
Eredmények és hiányosságok a vajáni EFSZ lúdtenyészete körül A tőketerebesi járásban gazdálkodó vajáni szövetkezet jö* védelmező libatenyésztéshez fogott. Kezdeményezője, értelmi szerzője az EFSZ vezetősége, illetve elnöke, Kiss Bálint elv-* társ vetette fel a víziszárnyas-: tenyésztés gondolatát. Voltak akik ellenezték a tervet, de végül a józan megfontolás és a helyi adottságok mérlegelése győzött. Tavaly áprilisban 1000 libát vásárolt a szövetkezet a pribrami járásbeli Kamyk nad Vltavou-i Állami Gazdaság tenyészetéből. Hála Cserneg János és Kiss Kornélia lelkiismeretes gondozásának, szépen fejlődtek a libuskák: tizenkét hetes korukig csupán 3 százalékuk hullott el. Tízhetes korukban 4935 grammot nyomtak átlagosan. Üröm vegyült az öröm pohahába, amikor a libák tizenhá* rom hetesek lettek, mert a szövetkezetben kifogyott a takar-: mánykeverék. Hiába volt jó le-: gelő, abból ugyan nem laktak jól az állatok. Ezért az éppen kicsépelt termésből friss magot adtak nekik, amely alighanem befülledt, s emiatt 178 liba pusztult el. Az elhullott állatok átlagsúlya 4300 gramm volt. A kór mintegy 17—18 ezer koronát jelentett, a darabonkénti 130 gramm tollveszteségről nem is szólva. Ettől függetlenül érdemes közelebbről szemügyre venni, hogyan alakult Vajánban a libák nevelése, illetve gyorshizlalása. Költségek: Libák vásárlása, kartondobozok, libák szállítása 35 699 korona Takarmányvásárlás 21 320 korona A szövetkezet azt a takarmánykeveréket vásárolta, amelyet kaphatott; csibék, kacsák, broiler-csibék és tojőstyúk etetésére alkalmas keverékekről volt szó. Saját takarmány és alom 13 008 korona Ebben bentfoglaltatik a legeltetés díja, a zöldtakarmány, az ásványi eredetű és a szemes takarmány ára. Ezt a tételt az EFSZ saját áraival értékeli. Az állatgondozók és libatollkopasztók bére 10 382 korona. Leírások a libák elhelyezésére szolgáló épületből, a fogyóeszközökből, etetőkből, itatókból stb. + áramfogyasztás 2936 korona Gyógyszerköltségek és állategészségügyi kiadások 1150 korona A libák gyorshizlalására fordított összköltség 84 495 korona. A vajáni szövetkezet részben vágott baromfiként, részben a felvásárló vállalatnak adta el a libákat, amelyeket nem szántak további nevelésre. Az EFSZ ér* tékesítette a kétszeri kopasz-* tásból származó libatollat (harmadszor nem kopasztották őket, mert piaci eladás esetén veszítettek volna tetszetős külsejükből). Az elért hozam 88 592 korona A kiadások 84 495 korona Marad 4 097 korona Ebből nyilvánvaló, hogy a vajáni EFSZ a kedvezőtlen viszonyok ellenére sem fizetett rá a libatenyésztésre. Egyúttal azonban az is kitűnik, hogy 12—14 hétnél tovább nem érdemes gyorshizlalást alkalmazni, legkevésbé késő őszig. Egyúttal meg kellene oldani azt a problémát is, hogy nálunk általában csak augusztusban, sőt augusztus végén kezdődik a hagyományos liba-felvásárlás. A vajáni szövetkezet kérésére tavaly szeptember elején alapos tenyészállat-válogatást rendeztünk a libaállományban,, melynek során 300 darab tenyészképes libát szemeltünk ki. Párzás céljából az EFSZ 75 darab tenyészgúnárt vásárolt az Ivánka pri Dunaji-ban működő kísérleti intézettől. Október 1-én szaporító tenyészetnek nyilvánítottuk, majd novemberben villamos keltető berendezést biztosítót tunk az EFSZ számára, amivel megteremtettük a feltételeket a szaporító tenyésztéshez a vajáni szövetkezet saját keltetőiben. Célirányos előkészületek után, kellő takarmányozással és gon dozással decemberben tojni kezdtek a libák, így januárban hozzáfoghattunk a keltetéshez. Minden igyekezet ellenére azonban alacsony volt a megtermékenyített tojások száma, ami nagy mértékben csökkentette a gazdasági eredményt. Ezen a világszerte észlelhető jelenségen viszont segíthettünk volna mesterséges megtermékenyítéssel, amit jövőre be is vezetünk. Segítséget várunk elsősorban a bratislaval körzeti tenyészállatigazgatóságtól, valamint az Ivánkái Kísérleti Intézettől. Érzékeny veszteséget okoztak az elemre járó, kevésbé praktikus berendezések, amelyek csibék, és nem kislibák számára készültek. Az elülső nyílásokat ugyanis semmiképpen sem lehetett nagyobbítaní, amelyeken keresztül a pipákét etetik és itatják. Miután a csibénél nagyobb kisliba kidugta fejét a nyíláson, képtelen volt azt viszszahúznl és nyomorultan megfulladt. A vajáni szövetkezet vezetősége azzal a tervvel foglalkozik, hogy a Labore folyó túlsó oldalán, a töltés mögött korszerű libafarmot létesít, ha elő tudja teremteni a szükséges anyagi eszközöket. A libatenyésztés bővítésének egyik legfőbb feltétele különben, hogy nagyobb mennyiségű, teljes értékű takarmánykeverékhez jusson. Ezt kellene szem előtt tartaniuk azérdekelt intézményeknek, hiszen a vajáni EFSZ az új irányítási rendszer elvei szerint gazdálkodik és libatenyésztésével hasznot hajt az egész társadalom számára. Köztudomású továbbá, hogy a libamáj-kivitel ma sem vesztett Időszerűségéből: 1 kg libamájért 12 dollárt kapunk. Tekintettel a jövedelmező deviza-szerzési lehetőségekre, szó sem lehet arról, hogy a belföldi piacon is megjelenjen a libamáj. Népgazdasági jelentőségét bizonyítja az a tény, hogy a Mező-, Erdő- és Vízga»* daságiigyi Minisztérium még 1964-ben irányelveket dolgozott ki a Hbatenyésztés támogató« sára és a szükséges takarmány« keverék biztosítására. Kivánatoa lenne tehát, hogy az Illetékes tényezők be is tartsák ezeket az irányelveket, amelyeknek el« hanyagolása károsan kihat egész népgazdaságunkra. PAVOL MOLNÁR, a kassai Baromfi-Tenyészett Központ seőovcei részlegének konzultánsa Hogyan értékesíthető a házinyúl A baronifiértékesítő- és feldolgozó ipar üzemei annak érdekében, hogy javítsák és gazdagítsák az élelmiszeripar termékeinek választékát már az idén bevezetik a vágó házinyulak felvásárlását. A felvásárlás módozataiban és megszervezésében a Kisállattenyésztők Csehszlovák Szövetségének Szlovákiai Bizottságával is megegyeztünk. A felvásárolt élő házinyulakat megtevő üzemeinkben vágjuk le és a kereskedelmi forgalom számára előkészítjük. Így a hazai piacot friss házinyúlhússal láthatjuk el. Ezen felül lehetőségünk van a külföldi piacon értékesíteni a házinyúlhúst, ami nemcsak a feldolgozó, hanem a házinyúltenyésztő szempontjából is előnyös. Exportra élő vágónyutat kedvezőbb áron vásárolhatjuk fel — éspedig kilogrammját 13 koronájával. A baromfifelvásárló üzem pedig ezen túlmenően minden átvett nyálhús kilogrammjáért 1 kg takarmányt ad el viszontszolgáltatás, formájában a tenyésztő választása szerint, hivatalos árban. Ezt a takarmányt azonnal a házinyúl felvásárlásakor vagy a baromfiértékesítő üzem raktáraiban adják majd ki. A házinyúl felvásárlását a baromfiértékesítő vállalat üzemei saját alkalmazottaikkal és járműveikkel végzik közvetlenül az egyes községekben, a Kisállattenyésztők Csehszlovák Szövetsége járási bizottságaival vagy helyi szervezeteivel megegyezett időpontban közvetlenül a kistenyésztők lakhelyén. Felvásárlásra adhatók a házinyulak legalább 2,5 kg-u élősúlyban, a kisebb testn fajtáknál 2,2 kg-tól, ha egészségesek, kellőképpen húsosak, ha szőrzetük és bőrük tiszta, hibátlan. Habár az egyedi kínálat nincs kizárva — a házinyulak felvásárlásában a tenyésztők érdeke, hogy piaci termelésüket a lakhelyük szerint illetékes helyi vagy járási szervezet útján megvételre felkínálják. Hasonló eljárást ajánlunk a Kisállattenyésztők Csehszlovák Szövetségében nem szervezett kistenyésztőknek is. A házinyulak felvásárlásának megszervezéséér a baromfiértékesítő vállalat üzemei a Kisállattenyésztők szervezeteinek, illetve tagjainak pénzjutalmakat adnak, minden eladott házinyúl után a kiadott irányelvek, illetve a kölcsönös megegyezés alapján. A tenyésztők érdeke elsősorban, hogy kihasználják a házi nyúl-értékesítésnek ezeket a lehetőségeit és kitenyésztett vágóállataikat érdekvédelmi szervezetük útján vagy közvetlenül valamelyik baromfiértékesítő üzemnek adják el. J. LESAJ, a Hydinárstvo szakigazgatóságának dolgozója, Bratislava 0 3
