Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-10-07 / 40. szám

Baromfiaink külső élősködői, vérszopói

Az idei hosszantartó meleg nyári napokon sok háztáji baromfiudvarban, ólakban nagyon elszaporodott a baromfiak külső élősködő hada. Sajnos, egykét nagyobb állománnyal rendelkező baromfifarmon, — ahol a tisztasággal és az ellenőrzéssel hadilábon állnak — sok fölösleges munkát és kárt okoznak a nagymértékben elszaporodott tetvek.

Ezek az apró, sokszor csak 1—2 mm nagyságú, tojásdad alakú, örökké mozgó, apró tetvek, atkák százai, ezrei nemcsak nyugtalanítják baromfiainkat, hanem le is gyöngítik. Ezek után ha valamilyen betegség támadja meg a baromfit, a csökkentett ellenállóképesség miatt komolyabb veszteségeink is lehetnek. Arról nem is szólva, hogy a tetvek, atkák bizpnyos fajtái egyik állatról a másikra vándorolnak, így a beteg állat vérével, váladékával több egészséges egyedet is megfertőzhetnek.

Aki baromfitartással foglalkozik, az állatok megfogásakor vagy az ólak takarításánál maga is felszedett egy két gyorsan mozgó „tyúktetűt". Ugye milyen kellemetlen a sárgás szürke „apró bogárka“ jelenléte. Ezek után képzeljük el, hogy baromfiaink mit éreznek, ha a tollak között százával mozognak, szaladnak, csípnek ezek a tolltetvek.

Nézzük meg közelebbről ezeket az apró parazitákat.

Tolltetvek: szárnyatlan lapostetü, sárgásszürke színűek, 1—3 mm hosszú rovarok. Petéiket a tollszárakra, a bőrhöz közel eső részre csomóban rakják. A szürkésfehér petékből 8—10 nap alatt bújnak ki a lárvák, ezekből kb. 3 hét múlva lesznek kifejlett tetvek. Legtöbbször a fejen, szárnytollakon és a kloáka környékén nyugtalanítják az állatokat örökös mozgásukkal. A tollak alsó részét lerágják. A tetves baromfi sokat vakaródzik, tollászkodik és csipegeti saját tollát.

Madártetűatkák: tojásdad alakú, hátrafelé kissé szélesedő, 1 mm hosszú sárgásszürke, vérrel teleszívott állapotban nagyobb és vérvörös atkaféle. Az ólak és berendezéseinek repedéseiben, az ülőrudak alján, a falak repedéseiben él, szaporodik és csak éjjel lepi el a baromfit és egyéb madárfajtákat. Sőt, az embert is ha nagyon elszaporodik. A sok vérszívás, ami viszketést is okoz, az állományt nagyon legyengíti.

Ovantag: (baromfipoloska)

ezek is tojásdad alakúak, de nagyon laposak 1X0,5 cm átmérőjűre is megnőnek. Színük barnásszürke. Azért veszélyesek, mert nem csak a kifejlett példányok, hanem a kikelt lárvák is fejlődésük alatt vért szívnak. A kifejlett atkák a koplalást évekig kibírják. A sörétnyi lárvák vért szívnak és

5—10 napigis egyfolytában a bőrbe furakodva találhatók. Az

Jótanácsok

Október elejével kezdődik az

1967—68-as tenyészév. Ha eddig az őszi nagytakarítást nem végeztük el, úgy ennek elérkezett az utolsó ideje. Használjuk ki a szép, kellemes, napos meleg időt. Vizsgáljuk meg az ólak tetejét, nem folyik-e majd be az ősz folyamán. Jól zárnak-e az ajtók, ablakok. A téli almot is helyezzük tető alá, hogy száraz legyen.

A nagyobb baromfitelepeken még készíthetünk szilázst az állatok számára. Az utóbbi hetekben az eső sokat segített a lucernán, tehát apróra szecskázva, sárgarépával keverve kitűnő téli zöldpótló-szilázshoz juthatunk. Ajánlatos, hogy a háztáji baromfitartók is szerezzenek sárgarépát, takarmányrépát és gondosan vermeljék el. A tél folyamán kitűnő takarmány lesz. Etetésével növeljük a tojáshuzamot. Hidegebb napok beálltával is gondoskodjunk baromfiaink száraz, huzatmentes ólazásáról. Ne féltsük állatainkat a friss levegőtől, de óvjuk a huzattól és az erős széltől.

Kacsáinkat, lúdjainkat már ne kopasszuk. Ha kijárnak a legelőre s ott már keveset találnak, most mélyebbre nyúljunk a zsákba. Csak a jól fejlett kacsákat, ludakat hagyjuk továbbtartásra.

Pulykáink még járjanak a legelőre, de este már etessük őkel.

Mivel rövidülnek a napok, a baromfitelepeken megkezdődhet az ólak mesterséges megvilágítása.

Nyúltenyésztésben a már kétszer fialt anyanyulakal harmadszor is befedeztetjük. Az október végén születendő kis nyulak kellő gondozással és jó takarmányozással vágási célra jól felnevelhetők. Ahol még nem választották volna szét a növendéknyulakat — ketrechiány miatt — ott okvetlen tegyük külön a bakukat, mert állandóan űzik egymást. Ez mindkét nemű állatra káros és bizony sokszor csenevész szaporulathoz vezethet.

Igyekezzünk minél több jóminőségű szénát, lucernát raktározni, hogy a tél folyamán a burgonya és répafélék mellett mindig bőven adhassunk nyálainknak. P, L.

ovantagok a baromfiálomkór kórokozóinak a beoltói, vagyis e betegség terjesztői is lehetnek.

Rühatkák. igen apró, kerek ded alakú élősködők. Az általuk előidézett rühksség kétféle alakban nyilvánul meg. Egyik a lábrühösség, a másik a tollas bőrrühösség. A gyakori lábrühösség (népiesen meszesláb) oka, hogy az atkák a bőrpikkeiyek alá furakodnak. Először mintha korpa lenne a pikkely alatt. Később ez az anyag pörkké szárad ás vastagon beborítja a lábszárat, vagyis úgy néz ki, mintha mész tapadt volna rá. Ez viszket, ezért az állatok ide-oda tipegnek és lábaikat gyakran csipdesik. Elhanyagolt állapotban az állat le is sántulhat. A tollas bőrrühösség leggyakrabban a fejen, a nyakon és a végbélnyílás körül kezdődik és innen terjed tovább. Ha jól megnézzük a tollak tövén az atkákat meg is találhatjuk.

Védekezés a tetvek ellen.

Legfontosabb a szigorú tisztaság, takarítás, meszelés, súrolás. De arra is vigyázzunk, nehogy idegenből vett állatokkal hurcoljunk be udvarunkba ezekből a nem kívánt „vendégekből" akár csak pár darabot is. Elég belőlük egy két példány s máris gyors szaporodásnak indulnak.

Tolltetvek ellen nagyon jól bevált a DDT por. Ezzel hintjük be az állatok tollát a szárnyak alatt, a fej- és nyakrésznél, valamint a kloáka (végbél) nyílása körül. Ugyanakkor a kitakarított ólban a tojófészekben is az alom alá hintsünk bőven DDT port. Gondoskodnunk kell tiszta homok vagy fahamus fürdőről is. Egy nagyobb ládába tiszta, száraz, finom homokot vagy fahamut teszünk, amibe bőven DDT port is keverünk. Ezt a fürdőt tyúkjaink nagyon szívesen és gyakran felkeresik. Figyelem! Fiatal csirkéket soha sem szabad DDT porral kezelni.

Tolltetvek és tollatkák ellen nagyon jó eredményt érhetünk el [kisebb állománynál) ha szép, száraz napon 0,05 % fluornátriumos langyos vízben megfürdetjük állatainkat. De arra vigyázzunk, hogy estig jól megszáradjanak. A fürösztést pár nap múlva újya megismételhetjük.

Ovantagok ellen már nehezebb a harc. Ezek az ól fala ban, repedéseiben, ülőrudakban élnek és csak éjjel támadnak. Ha óljaink már fertőzöttek, úgy állatainkban is, azok mellén, szárnyak alatt, nyakon a bőrbe furakodva, megtaláljuk az ovantagok lárváit. Ezek 5—7 napig a bőrben élnek, vérrel tele szívják magukat, majd az éj leple alatt az ól repedéseibe bújnak. Hogy meggyőződjünk az ólak fertőzéséről, sokszor elég ha tenyerünket végig húzzuk az ülőrúd alsó részén. Tenyerünk vérfoltos, szürkés piszkos,

legtöbbször tetvekkel szennyezett lesz. Ilyen esetben azonnal kezdjük meg irtásukat. Állatainkat DDT-vel porozzuk, az ólat alaposan takarítsuk, fertőtlenítsük, meszeljük. Az 61 berendezéseit, az ülő rudakat, a fészket, az állványokat forró lúgos vízzel alaposan súroljuk le. Figyelem! Az ólból kikerülő szemetet égessük el, nehogy a szemétdombra szórjuk, hogy ott a baromfiak benne kaparjanak.

A téglából készült ólakban köbméterenként 50—60 gramm kénvirágot égessünk el (füstöljünk), s a kéngázt hagyjuk 12—15 órán át az ólban. A kénezést 10—12 nap múlva megismételhetjük. Ha a faólban nagyon elszaporodtak az ovantagok, úgy abból kiirtani nehéz. Legjobb az egészet elégetni.

Itt említem meg. hogy a közönséges ágyi poloska is megtámadja a baromfi minden fajtáját. Sőt, a galambpoloska a galambdúcokban, padlásterekben, de a tyúkólakban is sűrű vendég. Sokhelyütt a baromfi fent ült a fán, s ott a fa kérge alatt kitűnő búvóhelyet lelnek az ovantagok. Ahol az állatok ülnek, a megrepedezett fakérget ajánlatos eltávolítani (elégetni).

Rühatkák — népiesen meszes láb — gyógyítása rühkenőccsel úgy eredményes, ha előzőleg a beteg lábat langyos, szappanos vízben jól megáztatjuk. Jó eredményt hoz az is, ha az áztatott állat lábát néhány percig petró-i leumban tartjuk, vagy zsírral bekenjük. Petróleumos kezelésnél vigyázzunk, csak a pikkelyes részt mártsuk az anyagba, a tollas részt ne, mert a petróleum a tollas bőrrészen súlyos bőrgyulladást idézhet elő.

Sok munkát, költséget, boszszúságot takarítunk meg, ha a baromfi ólakat állandóan tisztán tartjuk, fertőtlenítjük, meszeljük. Mert sokkal könnyebb a bajt megelőzni, mint a tetveket kiirtani. P. L.

ENZIMKEZELÉSSEL JAVÍTHATÓ A HÚS MINŐSÉGE

Nyugati országok vágóhídjain közvetlenül a szarvasmarha leölése előtt enzimet fecskendeztek be az állat ereibe, és ezáltal jelentősen javították a hús minőségét, az puhábbá és ízletesebbé vált. Hasonló eljárást ajánlanak nyugati takarmányozási szakemberek az idős baromfifélék vágása alkalmával, hogy a kakas és öreg tyúk húsának értékesítése könnyebb legyen.

(Broiler Industry)

6