Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-10-07 / 40. szám

Különböző takarmányfélék használhatósága Világszerte megfigyelhető az a törekvés, hogy az egyes álla­mok a barom fi takarmány-import csökkentése céljából Igyekez­nek saját maguk előállította takarmányokat (ipari mellék­­termékeket is) felhasználni. Az európai országok fehérjehiány­­nyal küzdenek, a trőpikus or­szágokban viszont a szénhidrát­ban gazdag takarmányfélékben mutatkozik hiány. Országonként jellemzőek ezért a kutatási irányzatok, melyek közül né­hány újabbat itt közlünk. LENGYELORSZÁG A lucernaliszt felhasználható­ságát vizsgálták Chornish típu­sú húscsirkéknél. A lucernaliszt béltartalom szerint 16 % fehér­jét és 24 % nyersrostot tartal­mazott. A kísérleti csoportok egyenként 5—10—15—20 %-os lucernaliszttartalmú takarmányt kaptak. A takarmánykeverék­ben a lucernaliszt mindenkor a magtakarmányt helyettesítette növekvő mértékben. A lucerna­liszt mennyiségének minden öt százalékos növelésével a takar­mány kalóriatartalma 108 kcal­­val csökkent. A 10—15—20 °/o lucernalisztet tartalmazó takarmányon tartott csirkék lényegesen lassabban növekedtek, mint a kontrollcso­port, melynek takarmányában a lucerna mennyisége csupán 5 % volt. A magas (10—20 %) lu­cernatartalmú takarmányokon nevelt csirkék súlygyarapodá­sa között lényeges különbség nem mutatkozott. A lucernaliszt mennyiségének növelése a ta­karmányértékesítést is igen ked­vezőtlenül befolyásolta. CEYLON Dr. D. Nugara a Perademiyal Állategészségügyi Kutatóintézet­ben végzett sorozat-kísérletet Rhode csibékkel annak meg­állapítására, hogy a kókuszdió­pogácsa milyen mértékig hasz­nálható a takarmány-összeállí­tásban, hogy annak észrevehető károsító hatása ne mutatkozzon. Eredményei azt igazolták, hogy a kókuszdió-pogácsa ará­nya 50 %-ig növelhető, de a ta­karmány energia-tartalmát gaz­dagítani kell. Ennek legjobb módját a kókuszolaj kiegészíté­sében találta. Gyakorlatilag 40 százalék kókuszpogácsát éa ezt kiegészítve 5 % olajat ajánl a takarmány-összeállításban. BULGÁRIA Három évig folytattak kísér­letet hathónapnál idősebb Hampshire tyúkokkal a para­dicsom melléktermékek (héj és paradicsommag) hasznosítása céljából. A jércék a paradicsomipari mellékterméket három formá­ban kapták: silózva, savanyítva és napon szárított állapotban. Az alaptakarmány összeállítása: 40 °/o tengeridara, 10 % zab, 10 % árpa, 15 °/o búzakorpa, 16 % napraforgópogácsa, 9 % húsliszt, kiegészítve sóval és egyéb ásványi anyagokkal. A kísérleti csoportok tojásterme­lése 8—10 % kai volt több. A legjobb eredményt a kísér­letezők annál a csoportnál ér­ték el, melynél az alaptakar­mányon kívül 40 gramm silót és 20 gramm szárított paradi­csom mellékterméket kaptak. Amikor azonban a paradi­csom-hulladék arányát ez utób­bi mennyiségen felül etették, a tojás keltethetősége igen nagy­mértékben romlott. EGYIPTOM A datolyamagot — mint ipari mellékterméket — eddig nem igen használták fel baromfi­takarmányként. 6,5 °/o nyersfe­hérjét tartalmaz. Egyiptomi ku­tatók azt vizsgálták, hogy mennyiben tudnák a datolya­maggal az árpát helyettesíteni. A kísérletben Rhode és egyip­tomi Fajumi fajtát használtak. A csoportok egyenkénti létszá­ma 50—50 csirke volt. A kísér­leti jelentés szerint a datolya­mag 10 °/o arányig használható a takarmánykeverék összeállí­tásában. Ilyen arányig etetve nemcsak sikeresen helyettesít­hető az árpa vagy más hasonló magtakarmány, hanem a csir­kék súlygyarapodása is javul, az állatok több takarmányt fo­gyasztanak. V. B. KÉSLELTETETT IVAR­­ÉRÉSSEL JAVÍTHATÓ A TOJÁSHÉJ MINŐSÉGE A francia Nemzeti Barom­fikutató Intézetben (Jouey-en Josas, Oise) L. Lacassagne és P. Mongin kutatók a to­jáshéj minősége és az ivar­érés közötti összefüggéseket kutatták. A kísérletben há­rom csoport Fehér Leghornt állítottak be, ezeknek külön­böző fényhatásokkal befo­lyásolták az ivarérését. Az első csoportban a tojáster­melés átlagos kezdési ideje 143,5 napra esett; a máso­diknál 151,1, a harmadiknál 177,1 napra. Mindhárom csoportban a kékszikű tojások, valamint a hibás héjú tojások száma az első három hónapban arányosan csökkent. Mégis az első csoportnál, tehát amelynél az átlagos ivarérés ideje a normálisnál rövidebb volt, az abnormális tojások száma nagyobb lett. Észre­vehetően kevesebb volt azonban az abnormális tojá­sok száma a megtermelt első 15 tojás között, aszerint, hogy mikorra érték el ivari fejlődésüket az állatok. Mi­nél későbbi volt az ivari érés, annál kevesebb volt tehát az abnormális tojások száma. Poultry International »/VWVWW<A/VWVWVWWVWW\/VWVW^^/VN^/VWWVW»««AWV\A/VVWWWW \ Hogyan takarmányozzunk ellések idején? A házinyúl egy hónapig vem­hes. Az anyanyulaknak állan­dóan, de ez alatt az idő alatt különösen meg kell adni a mag­zat fejlődéséhez szükséges táp­anyagokat. Ezek a tápanyagok a zöldtakarmányokban jelentős mértékben találhatók. Melyek azok a korai zöldtakarmányok, amelyek számításba jöhetnek? Az egyes fűfélék, őszi gabonák, csibehur, a fonnyasztott pillan­gósok, lucerna, borsó, lóhere és csalán, valamint a kerti lombtakarmányok, az eper, az akác, a gledicsia stb. A zöldta­karmányok jó étrendi hatásúak, sok vintamint tartalmaznak, a bennük levő fehérje értékes. Ügyelni kell azonban, hogy a száraz takarmányuzásról foko­zatosan térjünk át, mert köny­­nyen bélhurutot, hasmenést idézhetünk elő. Ezért össze kell keverni a zöld és száraz takar­mányt, legjobb ha fel is szecs­kázzuk. Az áttérés 1—2 hétig is eltart. A zöldtakarmányozás idején is gondoskodni kell test­súlykilogrammonként a 2 dkg szemestakarmányról. A zab, az árpa és kevés kukorica ajánl­ható. Kitűnő az eredmény, ha keverten etetjük. A sokféle sze­mesabrakból összeállított takar­mány, melyben hámozott olajos magvak is találhatók, igen jó élettani hatásúak, mert a zsírok jelenlétében kedvezőbb a táp­anyagok hasznosulása. Teljes értékű nyúltakarmány csak tudományos kutatás alap­ján összeállított receptek sze­rint erötakarmánygyárban állít­ható elő. Az angliai házinyúl­­tenyésztésről szóló beszámoló szerint a szokásos magas fehér­jetartalmú préselt nyúltáppal 56 nap alatt elérték a 2,25 kg-os átlagsúlyt. Ez igen szép ered­mény. Fontos követelmény, hogy a tavaszi hónapokban még a pá­­roztatások megkezdése előtt, az anyanyulakat tenyészkondicióba hozzuk. Ez azt jelenti, hogy az állat jó húsban legyen, de ne elhízott. A vemhes és szoptatós anyák­nak Dr. Anghy Csaba: Nyúlte­­nyésztés című szakkönyvében a következő alap-, illetve pótta­karmányokat ajánlja: 1 kg élősúlyra alaptakarmány: 10 g zöldfű, 20 g zabosborsó, vagy zabos­bükköny, 20 g zöldlucerna. Ehhez az alaptakarmányhoz vemhes és szoptatós anyáknak póttakarmány: 5.0 g réti széna, 5.0 g lucerna széna, 10.0 g szemes árpa, 15.0 g búzakorpa, 0,4 g konyhasó, 0,2 g szénsavas takarmány­mész. Tavasszal a csicsóka kivéte­lével a többi gumós takarmány, a takarmányrépa, a sárgarépa veremből, vagy a pincéből ke­rül elő. Ügyeljünk, hogy azokat az állatok a földtől és egyéb szennyeződéstől megtisztítva kapják. Nagyon jó, ha a felsorol­takat felszeleteléssel, reszelés­sel előkészítjük. Takarmány­­liszttel, korpával meghintve igen szeretik a nyulak. Végül néhány jó tanács a ta­karmányozás gyakorlati keresz­tülvitelére. A házinyúl elsősor­ban éjjel evő állat. A nagyobb adagokat ezért este kapják és a kisebb adagot reggel. Vízre még zöld etetésekor is szükség lehet, ha ezt az állatok elfo­gyasztják. A zöld mellett ter­mészetesen kevesebb vizet kap­nak, mert az bélhurutot okoz­hat. Fialáskor állandóan bizto­sítsunk ivóvizet a lázas állat számára. Nagyon fontos szabály az ete­tési idő betartása. A rendszer­telen kedvezőtlen a takarmány értékesülésre. Tisztaság nélkül pedig nincs jövedelmező nyúl­­tenyészés. Ezért a ketrecek, etető-itató edények, állandóan ragyogó tiszták legyenek. Ez a jó eredmény egyik leg­fontosabb feltétele. Hegedűs János 7 Simon János ollétejedi tenyésztő ölkilós csincsila anyája (Kucsera Szilárd felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents