Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-10-07 / 40. szám

RANG VÁLTOZÁS

OKTOBER 14-ÉN AVATJÁK VÁROSSÁ GÜTÄT

Megérkezem Gütára s furcsáivá vallom be önmagámnak: örülök neki, hogy nem Ismerem ezt a falut. Szlovákia legnagyobb falusi Jellegű települése. Október tizennegyedikétől hivatalosan várossá nyilvánítják, természetes tehát, hogy most újságírók szállták meg, akik mind azt latolgatják, lehet-e egy faluból az egyik napról a másikra várost formálni. Természetes, hogy egy avató ünnepség nem tesz várossá egy falut, esetleg az emberekben nagyobb önbizalmat, büszkeséget válthat ki.

tie nézzük a dolgot reálisan. Gáténak több mint tizenegyezer lakosa van. Az árvízkatasztrófa után teljesen újjáépült. A földszintes családi házakon még látni lehet a víz nyomát, de az emeletes házaknak már csak a lakói emlékeznek a vízre, a házak azóta épültek. A statisztika szerint is, az árvíz után épült családi házak hatvan százaléka emeletes. A víz szagát már nem lehet érezni, de a mész, a malter szaga az árvíz óta tartja magát. A várossá nyilvánításról bárkit kérdezek, mindenki komolyan beszél, tudja, hogy a hivatalos ünnepséggel semmi sem veszi kezdetét, mert Gútát az idegen már ma is városnak nézi, függetlenül minden statisztikai, történelmi adattól. Mert mi is határozza meg a falu és a város közti különbségeket? Vitathatatlan, hogy elsősorban az átlag-életforma, s az urbanisztikai külső. Annak okát, hogy Gúta város lesz, mindenki egy katasztrófával, az árvízzel magyarázza, s jogos ez a magyarázat.

Ml épült, s mi épül Gútán? Ha az utóbbi, főleg az árvíz utáni évek költségvetését összeadnánk, bizony meglepnének a milliók. Szálloda, áruház, iskolák, híd, bölcsődék. Hosszan sorolhatnánk az új középületeket, amelyek kialakítják Gúta külső városképét, de gondolom még hosszabb volna a felsorolás, ha a modern, városias életkörülményeket élvező családokat vennénk számb'a.

Valami viszont nagyon hiányzik, amely még a legjobb jóakarat mellett is fékezi a bizonyos értelemben vett „város“ szó használatát és inkább a mezővárosok mellé való felsorakozás oldalára pártol. A tizenegyezer ember közül csak 1840-en találják meg helyben a munkalehetőséget s 2855-en kénytelenek idegenben dolgozni. És sajnos nem is a szőkébb értelemben vett idegenről van szó, mer tnem túlzás azt állítani, hogy gútalval az ember az egész ország területén találkozik. A probléma anynyira égető, hogy ezt mindenki kritizálni szeretné, s senki sem akar személyeket kritizálni, mert mindenki tudja, a hivatalos szervek legnagyobb igyekezete jelenleg arra irányul, hogy Gútán valamilyen formában munkalehetőséget biztosítsanak a helyi lakosságnak. Ipari üzem kéne, ahol legalább két-háromezer embert tudnának foglalkoztatni. Kihangsúlyozom: „Legalább!“ — hiszen a kétezer idegenben dolgozó, kivétel nélkül, szívesen jönne haza, akár alacsonyabb fizetésért is, s inkább dolgozná otthon, már csak azért is, mert Gútán most mindenkinek akad dolga a saját portáján, hiszen csaknem mindenki építkezik. S erre a helybeli alkalmazás mellett bőven nyílna lehetősége.

Füri elvtárs, a HNB elnökhelyettese meséli, hogy bejárták egész Morvaországot, Kelet-Csehországot. Olyan üzemet kerestek, ahol három-négyezer munkaerőt igényelnek, de a harmincnegyven kilométeres körzetből ennek még felét sem tudják biztosítani, mert ritkán lakott vidék. Azt szeretnék, ha egy ilyen üzemet áthelyeznének Gutára. Bűn volna az ilyen lehetőséget elszalasztani. Sajnos, ez a „fölfedező“ körút nem járt nagy eredménnyel, de bíznak benne, hogyne bíznának, hiszen ennél nagyobb, fontosabb problémát Gútán nem tartanak nyilván. Főle ga nők számára kéne munkalehetőséget biztosítani, — már csak azért is, mert az ilyen nagy természeti csapás után bármilyen nagy volt a segítség, bizony az asszonyok szívesen mennének dolgozni, mert most már „akármilyen“ házat senki sem épít, senki sem építtet, s nem is akarja „akárhogyan“ bebútorozni.

A Szlovák Nemzeti Tanácsra a napokban érkezett Gútáról egy vaskos beadvány, amelyben részletesen megmagyarázzák, megindokolják, hogy népgazdasági szempontból mennyire szükséges és égető probléma, hogy Gútán legalább hét-háromezer ember számára munkát biztosítsanak. Természetes, hogy ez a beadvány visszhangra talál. Remény tehát van, csak idő kérdése, s ezt minden gútai már holnap is későinek találná.

Az 1840 ember közül, akik helyben tlaálnak munkát, 1170 az EFSZ-ben dolgozik. Messzire kéne menni az országban, hogy hasonló példára akadjunk, mint a gútai. A szövetkezet vezetői sokallják a munkaerőt, de ezt nem kell úgy értelmezni, hogy a tagság bizonyos százalékának nem jut munka, s nem is áll szándékukban senkit elbocsátani, mert az újabb ötletek, vállakózások biztosítanak ugyan munkát, de persze, ezeket is csak a lehetőségétől lehet függővé tenni. A szövetkezet már évek óta huszonegy koronát fizet egy munkaegységért, s ebből 1 Bkoronát tudnak előlegezni. Ezek szerint nem viselik jogtalanul az ország egyik legnagyobb szövetkezetének címét. Valamikor Gáténak 52 000 katasztrális hold volt a birtokában. Ennél csak Debrecennek volt több, nyolcezer holddal. Ma nyolcezer hektáron gazdálkodnak, s nemcsak az ország egyik legjobb, de egyben legnagyobb szövetkezete is a gútai. Hogy ez mennyiben alapozza meg a városi rangot viselő jogot, azt könynyű eldönteni.

Gúta a Magyar Területi Színház második otthona. Hosszú évek óta minden előadást láthatnak a gútaíak. Sajnos, egyetlen előadás sem zajlott le méltó környezetben, de ez az állapot rövidesen megváltozik, s a kultúra is méltó otthonra talál. A 7 és fél millió korona költséggel épülő kultúrotthonnak már állnak a falai.

Az 1968-as szilvesztert már ebben ünnepelik.

Az október 14-én sorra kerülő ünnepségekig elkészülnek a pormentes utak s megkezdődik a város távfűtése.

Az épülő főtéren csinos családi házak állnak, toronyépületnek lehetne őket nevezni, de korántsem annyira égbetörők, mint hazánk nagyvárosainak lakótelepein a toronyépületek. Ezek öt emeletesek. Szerények, méltók egymáshoz. Itt a főtéren, áll majd Nagy János szobrászművész alkotása, amely az árvíz emlékét őrzi — méltón, emberien.

Amilyen nagy Gúta, olyan nagy a tanyavilága. Névlegesen ezek a szétszórt házak is majd a városhoz tartoznak, de az ő életükben egyelőre nem áll be lényeges változás. Számukra annyit jelent várossá nyilvánítás, hogy megnőnek a reményeik, és ezek sokkal alaposabbak lesznek, mint a korábbi ígérgetések. Biztos, hogy a legrövidebb időn belül utat kapnak, s ha majd Gútán megindul a városi autóbuszforgalom, a tanyákról sem fognak megfeledkezni, s a hatéves gyerekeknek nem kell majd télen-nyáron kerékpáron járni iskolába.

Gúta újjáépítésére eddig 105 millió koronát fordítottak. E sorok írásakor folyamatban van a helyi hangszóróhálózat, a villanyvezeték-hálózat kicserélése, valamint az új, pormentes utak építése. A 14-én sorra kerülő ünnepségekig ismét emelkedik, s pár millió koronával magasabb lesz ez az összeg.

Várossá lenni nem olyan egyszerű.

Várossá lenni annyit jelent, hogy a legrövidebb időn belül fel kell számolni a fejlődés legnagyobb fékezőit, s minden embernek így kell gondolkodni: „ha már vagyunk, miért ne lehetnénk nagyváros is". Gútának régi múltja s nagy jövője van. Az árvíz nemcsak pusztított, nemcsak könynyeket fakasztott, de bizonyos értelemben feltámadást is jelentett. A megrázódtatás olyan erőt, olyan ellenállóképességet váltott ki az emberekben, amilyenre ritkán van példa. S az akarat várossá formált egy falut, mely már egyszer, — még Mária Terézia idejében — viselte a mezővárosi nevet, de úgy látszik akkor méltatlanul, s vitathatatlan, hogy 1967-ben a legnagyobb joggal veszi fel ismét a városi címet. Gondolkodtak azon, mi legyen az új Gúta, a város neve? Marad a régi, hát hogyne maradna, hiszen az országban minden ember akkor ismerte meg, amikor ezen a néven hallatott magáról, a nagy pusztításról, s az utána következő újjáépítésről.

Az október 14-i ünnepségen semmi sem történik. Az csak ünepség lesz. Ami utána jön, csak az lesz fejlettebb annál, ami volt. S ami előtte történt, az történelem marad, mert Gúta már október 14-e előtt is város volt, csak nem nevezték annak, hogy az ünnepség ünnepélyesebb legyen.

Keszeli Ferenc

A LEGIFJABB TRAKTORISTA

A juhásznak jól megy dolga

Ezt bátran elmondhatjuk Blaskó János juhászról is. A korszerű lakás, személyautó és a betétkönyvben levő pénzösszeg is igazolja. Igaz, érti is a mesterségét, gondosan bánik a rábízott állatokkal, ezért a kisgyarmati juhászt az újvári járásban már többször kitüntették.

Blaskó János az idei rossz legelőn az eléggé szeszélyes időjárás mellett 220 darab anyajuhtól 245,3 bárányt választott el. Kitűnő minőségű gyapjút adott el, darabonként 5,60 kilót. Csak a gyapjúeladásból bevételezett összeg 356 800 korona volt.

A kiváló juhász az édesapjától sajátította el a mesterséget. Apja, aki már 82 éves, még most is szívesen segít és ad tanácsot.

„A juhásznak jól megy dolga“ — ezt nemcsak éneklik, hanem mondják is a faluban. Kár, hogy a fiatalok közül senki nem érdeklődik a juhászság iránt, így bizony baj lesz az utánpótlással.

VARGA IMRE, Kisgyarmat

(

Borongős, hideg délután. S Tegnap még nyár volt, s most | | szinte egyik napról a másikra ^ I ősz lépett helyébe.

5 Köröskörül réparakások ku- y | porognak. Messziről sárgás-tar-' | * ka foltoknak tűnnek csupán, * | de a fürkésző tekintet ráakad | * a körülöttük szorgoskodó embe- ' I rekre is. Kezükbe, arcukba be- | J le-belecsíp a nyargalászó hideg J | szél. Megborzong az ember j

j Egy csokor j | őszi virág |

| s vágyón tekintget az ónos fel- | J hők mögül előbukkanó tétova ^ | napsugarakra.

* Megrakott traktorok, vasfo- * | gatok monotón dübörgése ősz- | * szekeveredik az álmos vidék ' I egyre halkuló lélegzetével.

J Az őszi határ megszokott őszi J £ szimfóniája ez. A földművelő j I ember érti csak igazán ezt a I S dalt, aki tavasztól őszig féltő S | gondozója volt a természet gaz- | J dagságának, az ő kezeik simo- N I gatják meg még búcsúzóul eze- | V két a szép répafejeket is... S k De nicsakl A szomszédos | \ földtábla teli s teli van égő > k pipacsokkal, kékszemű búzaví- k y rágokkal. Furcsa kis jövevényei y | az ősznek. Féltő gonddal egy | 5 nap csokorra valót szedek a * k lenge fázós kis virágokból. k * Szinte ellenállhatatlan vágyat J I érzek leszedni mind valameny- | 1 nyit s ezen a komor őszi dél- ' ? utánon ragaszkodó szeretető- ^ I kért, szorgos munkájukért át- | ^ nyújtani azoknak, akik itt künn * I a határban, nem törődve a hi- I N deggel, lankadatlanul serény- § I kednek.

S Némethné ÖUős Márta §

Néhány évvel ezelőtt a Nyitral Gazdasági ■ Főiskola földművelésügyi tanszéke kezdeményezésére széleskörű akció indult a szántási versenyek minél szélesebb körben való elterjesztésére.

Az akció igen nagy visszhangra talált és rövidesen úgyszólván minden járás, körzet bekapcsolódott és lehetővé tették az országos szántási verseny megvalósítását is.

A járási selejtezők nyertesei 2—2 versenyzővel jutottak tovább a körzeti versenyre, majd onnan a két legjobb az országos versenyre. Az országos verseny első két helyezettje a szántási világversenyre, amely évente valamelyik külföldi államban lesz megtartva.

A kezdeményezés célja a szántás minőségének javítása volt. A minőségi termelés és a terméshozamok fokozása megkívánja a jelenleginél sokkal jobb és tökéletesebb szántást. A rossz szántás eleve kizárja a termés fokozásának lehetőségét. A szántási versenyek a jó szántás technikai kívánalmait értékelik, abból indulnak ki, hogy a technikailag jól keresztül vitt szántás biztosítja annak jó élettani hatását is. Habár ez nincs teljesen így, mégis el kell ismerni, hogy minden szántás, mely technikailag hiányosan foganatosított, eleve kizárja azt a hatást, amit tőle, mint a legalapvetőbb agrotechnikai behatástól elvárunk. Hogy mennyire indokolt a szántási versenyek rendezése épp csehszlovák vonatkozásban, azt misem bizonyítja jobban, minthogy világviszonylatban eddig rendszeresen az utolsó helyeket foglaltuk el. Ha őszinték akarunk lenni, ennek oka nemcsak magában a szántásban volt, de a nem megfelelő eszközben is. Gépgyáraink a szántási versenyek hatására újabb és újabb típusú és lobb

minőségű ekék előállítására törekszenek, melyek versenyképesebbé teszik, traktorvezetőink egyidejű jobb munkájával, szántásainkat. Az út felfelé vezet és hisszük, hogy pár év múlva szántóink a világversenyeken már jobb helyezéseket fognak elérni.

Jelenleg, visszatérve a hazai szántási versenyekre, azok lefolyását és eredményeit szeretném kiértékelni, különös tekintettel ismeretterjesztő és nevelő hatásukra.

Vitán felül áll, hogy a szántási versenyek nevelőhatással vannak mindazon traktorvezetőkre, akik azon aktívan vagy passzívan részt vesznek. Nemcsak a jelentős prémiumjutalom és ajándékok hatnak vonzóan, de az elismerés és a dicsőség is, ami vele jár és viselőjét bizonyos tisztelettel és megbecsüléssel ruházza fel otthonában és közvetlen működési körzetében. Az a tény pedig, hogy valaki fokozatosan elnyeri az első, illetve második helyezést a járási, körzeti és országos versenyeken, minden tévedést kizáróan és részrehajlás vádjától függetlenül bizonyítja nagyszerű képességét és rátermettségét.

Minden verseny bírálatánál, minden ellenőr, mindenki szántását ellenőrzi és hitelesíti, ami független és befolyásmentes intézkedést tesz lehetővé. Tanszeiceink szakemberei nagyméretű elfoglaltságuk dacára (felkérésére) segédkeznek a szántási versenyek eredményes lebonyolítása érdekében, tudatában ama fontosságnak, amit e versenyek a jobb agrotechnika megvalósítása szempontjából jelentenek.

Pax arva colat — már maga ez a nemzetközi jelszó tudatosítja a szántás békés vetélkedésének jellegét, s a traktorokat a béke tankjaivá emeli, melyek kenyérharcot tűznek ki feladatul.

Hogy ehhez a harchoz minél több

embert megnyerhessünk szükséges, hogy azt megfelelő propagandával a legszélesebb gazdakörökben népszerűsítsük. Éppen e téren történtek hiányosságok, melyek e cikk megírására késztettek.

Szántási

A legutóbbi hetekben több szántási versenyen (TopoICanky, Komárno, Galanta) vettem részt és arra a megállapításra jutottam, hogy több helyen a rendezés sablonossá vált úgy a rendezők, mint a résztvevők részéről.

versenyek

Nem elég ha a vetélkedők, egynéhány munkaadó és munkatárs vesz részt a versenyeken és személyes .ügyüknek tekintik, hogy versenyzőik az elsők közt legyenek. Ha ez nem sikerül, sértve érzik magukat, és a jövőben -távol maradnak a versenytől.

Azt sem tartjuk helyesnek, ha minden évben úgyszólván ugyanazok a versenyzők szerepelnek. A szántási versenyek célja, hogy azon minél több traktorvezető vegyen részt. A szántási versenyek tömegakciók. Azt szeretnénk, hogy azok, akik idén paszszív szereplőként szerepeltek, jövőre már az aktív versenyzők között lépjenek fel. Ugyanakkor azonban minél több traktorvezető látogassa a ve~senyeket. Ezt a gazdaság irányítóinak nemcsak elő kell segíteniük, de hathatós támogatással propagálniuk is. Kívánatos, hogy az állami birtokok

és JRD vezetők oda hassanak, hogy a járásuk szántási versenyén jóformán minden traktoruk részt vegyen. Részvétel alatt pedig nem azt értem, hogy a pecsenyesütő sátrak és az italt kimérő büfék árnyékában baráti parolázgatás közben szórakozzanak, de kísérjék figyelemmel a szántást, annak kiértékelését és érezzék magukat a verseny részeseinek.

Természetesen távol álljon tőlem, hogy eltanácsoljam a látogatókat a lacipecsenyék fogyasztásától, a jó burcsáktől és a poharazgatástól. Ezt azonban hagyjuk arra az időre, amikor a szántás már befejeződött és a kiértékelés folyik. A poharazgatás közelhozza és összemelegíti az eddig ismeretlen kartársakat, és sokszor nagyon tárgyilagos megtárgyalására vezet a szántási folyamatnak.

Hibáinkat csak így fogjuk megismerni és kiküszöbölni. -A szántási versenyeken a traktorvezetőnek módjában van megtanulni a jó szántást és megismerni a rossz szántás hibáit.

A szántási versenyek nevelő hatása abban áll majd, hogy minden passzív résztvevő összehasonlítja saját munkáját azzal az eredménnyel, amit a díjazott szántóknál látott, s igyekszik ezt elsajátítani és alkalmazni saját munkahelyén.

A szántási versenyeket rendező termelési igazgatóságoknak megfelelő propagandával oda kell hatniuk, hogy a járásuk körzetébe tartozó állami birtokok és termelő szövetkezetek aktívan és teljes műszaki személyzetükkel vegyenek részt a versenyeken.

A minőségi szántás minél gyorsabb és szélesebb körű elterjesztése céljából célszerű lenne továbbá, hogy a mezőgazdasági iskolák bevonásával a téli időben kétnapos országos szántási ismeretterjesztő kurzusokat rendezzenek a traktorvezetők részére a

szántás egyes fajtáinak és azok agrotechnikai és biológiai eredményeinek megismerésére és elsajátítására. Ilyen irányú kezdeményezést országos viszonylatban 1965-ben a nyitrai főiskola földműveléstani tanszéke a gépészeti tanszék bevonásával már rendezett, a traktorosok egybehangzó és jóváhagyó elismerése mellett.

Nem elég ugyanis csak annyit tud? ni, hogyan kell technikailag jól szántani, de azt is tudni kell, hogy mikor milyen szántást végezzünk, és melyik szántásnak milyenek az agrotechnikai és biológiai feltételei, eredményei. Ezt minden szántógépen ülő traktorvezetőnek ismernie kell, ha a célnak megfelelő, jő szántást akar végezni. Aki ezt nem ismeri, még a legjobb szándék mellett is sokszor éppen ellenkező hatású szántást végez, mint amit kellene.

A fentieket szükségesnek tartottam elmondani és ismertetni mindazokkal, akiknek a szántás szívügye, nehogy a szántási versenyek sablonszerű, unalmas és célnak meg nem felelő akciókká váljanak, melyek aztán lassan elsorvadnak.

Felhívok mindenkit, aki ebben illetékes, és aki tudja, hogy mit jelent a jó szántás a termés fokozása céljából, egyesült erővel és egyesült propagandával emeljük a szántási versenyek eredményét és oktató jellegét. Csakis kollektíván, kéz a kézben lehet jó eredményt elérni. Erre a nyitrai gazdasági főiskola földműveléstani tanszéke szakgazdájával mindenkor rendelkezésre áll.

Prof. Dr. Ing. Frideczky Á., egyetemi tanár

SZABAD FÖLDMŰVES 3

1967. október 7j