Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-09-30 / 39. szám
„Ki korán kel, aranyat lel“ A közelmúltban a sors Bosák Sándorral, a Galántai Zöldség Felvásárló Vállalat vezetőjével hozott össze. Szokás szerint érdeklődtem, mi újság a zöldség körül. Melyik szövetkezet, állami gazdaság szerepel a legjobban az idén. Őszintén szólva meglepődtem, amikor barátom a tallósl szövetkezetét említette. Hogy miért? Néhány évvel ezelőtt részt vettem a tallósi „Egyetértés“ szövetkezet évzáró gyűlésén, ahol többek között a kertészet is terítékre került. Természetes, hogy az évzárón főképpen a pénz érdekelte az embereket, így nem csoda, ha bírálat alá vették azokat a termelési ágakat, amelyek nem teljesítették tervüket. A kertészet is ezek közé tartozott. Fájdalmas pont volt ez a tagok számára, annál inkább, mert a szomszédos alsószeli kertészet évről-évre virágzott és busás jövedelmet hozott a szövetkezetnek. Ezt látva Levánszky Károly, a szövetkezet elnöke kijelentette: „Vagy kertészkedünk, vagy nem.“ Az elnök abból indult ki, ha már egyszer bíbelődnek a zöldséggel, az legyen kifizetődő. Máskülönben nincs értelme, hogy kertészkedjenek. A múlt év őszén azután Horváth József levtárs személyében kiváló szakemberre akadt a szövetkezet, aki nagy lendülettel látott az új kertészet alapjainak lerakásához. Az előbbi négy hektárra csökkentett területet 18 hektárra növelték és önálló csoportot alakítottak, melynek 22 tagja van. A csoport január 18-án látott a melegágykészítés munkálataihoz. Ezt követően rövidesen földbe került a korai karfiol, karalábé és a többi primőr magja. A koraiakat tápkockákban, a paradicsompalántát pedig pikírozva nevelték. A paprikát szemenként sorokba vetették és pikírozás nélkül palántázták. összesen három hektárba került primőrzöldség. Erről a területről a terv szerint 160 pzer korona bevétellel számoltak. Azonban csupán az egy hektár korai karfiol 76 ezer koronát eredményezett. Busásan fizetett a Prágai fehér korai karalábé és a többi primőr is. A három hektáron termett primőráru értékét, összegezve a tervezett pénzügyi bevételt, 106 ezer koronával túllépték a kertészek. Az első lépés tehát várakozáson felül sikerült. Bár a nyáron szokatlan szárazság uralkodott, a mindenre kész, örökké mozgó kertész úgy intézte a paprika, paradicsom és a többi zöldség sorsát, hogy az árusítás terén a nyári idény ben sem volt fennakadás. Sőt, a tallósiak olyan paprikát, paradicsomot vittek a piacra, amely párját ritkította a járásban. Ezt bizonyította az a tény is, hogy Horváth József paprikája első helyre került a járási kiállításon. Ám a hírnévnél is fontosabb a korona. E téren pedig igazán nem mutatkozott hiány, mert a 715 ezer korona évi tervet szeptember 7-én teljesítette a kertészet. Hogy hány ezer korona lesz terven felül, azt még a jövő dönti el. Annyi bizonyos, hogy ottlétünkkor a szentesi paprikán vastagon csüngtek a fehér, húsos hüvelyek, a paradicsomról nem is beszélve, melyen 10 vagonra becsültük a termést. A kertészetben levő értéket mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy a korai karfiol helyén jelenleg 40 ezer tő őszi karfiol bontja rózsáit, s ez egymagában is nagy összeget jplent. Az eddigi eredményeket öszszegezve vitathatatlan, hogy Horváth József és társai a szövetkezeti tagok örömére virágzó kertészetet hoztak létre. Az is tény, hogy munkájukban nagy segítséget kaptak Levánszky Károly elnöktől. A szoros együttműködés meghozta a várt eredményt. Mindezek ellenére a kertész szívét nyomja valami. S ez nem más, mint a prémium. Ugyanis év elején erre vonatkozóan nem történt semmi egyezség. Most pedig jó lenne, ha fehér papíron fekete betűkkel olvasnák a kertészek, hány százalékot kapnak a terven felüli bevételből. Am az elnök a vezetőséggel karöltve nem zárkózik el a jogos követelés elől és akárcsak az egyéb munkaszakaszon dolgozók, a kertészeti csoport is megkapja a nagyon is megérdemelt prémiumot. Nem titok, hogy a kertész sokat fáradozott a siker érdekében. Számtalan esetben a hajnali négy óra már a kertben találta. Remélhető, hogy Horváth elvtárs is elnyeri méltó jutalmát, miután elmondhatja azt a közismert közmondást: „Ki korán kel, aranyat lel.“ Sándur Gábor Képünkön Bosák Sándor, a zöldségfelvásárló üzem vezetője ajánlatot tesz Levánszky Károly elnöknek és Horváth József kertésznek az összes paprika á'vételére. Az elnök viszont azzal kontráz, vigyék az összes paradicsomot is, mert a nyakukon marad. fVktóberben befejezzük a csonthéjas és a többi gyümölcs begyűjtését. A termést minőségi osztályokba soroljuk, eladjuk vagy megfelelő raktárokba, illetve pincékbe helyezzük. A gyümölcsszedést óvatosan végezzük s arra ügyelünk, hogy ne tördeljük le az apró hajtásokat és gallyakat. A termés osztályozására és csomagolására ugyanolyan gondot fordítunk, mint annak begyűjtésére. Minél nagyobb távolságra szállítják a gyümölcsöt, annál lelkiismeretesebben kell csomagolnunk. Legalkalmasabbak a 60 cm hosszú, 40 cm széles és 30 cm magas ládák, amelyekbe kb. 30 kg gyümölcs fér. Kényes gyümölcsöt alacsonyabb dobozokba vagy fakéregkosárkákba csomagolunk, celofángyapot-betéttel. Közkedveltségnek örvendenek a 3—5 kg tartalmú fakéreg-kosárkák. A hónap végén melegebb vidékeken mér kiültetjük a gyümölcsfacsemetéket. Az ősszel elültetett csemeték részben még gyökeret vernek. Az őszi ültetésből nem származik annyi veszteség kiszáradás által, és ami a fő, tavasszal nem kell bajlódnunk az ültetéssel. Nehéz-, illetve kötött talajban viszont előnyösebb a tavaszi ültetés. Őszibarackot is jobb tavaszszal, mint ősszel ültetni. Ősszel csak addig ültethetünk, amíg nem fagy be a talaj. Ha csapadékdús az ősz és felette sáros a felásott talaj, tekintsünk el az ültetéstől, mivel a talajnak nem sárosnak, hanem csupán nedvesnek, de amellett lazának is kell lennie, hogy a föld mindenütt a gyökérzetig hatolhasson. Ültetés előtt alaposan előkészítjük a talajt akár mélyszántással (60—70 cm mélyen az egész telek széltében-hosszában), akár előre kiásott 60X100 cm-es gödrökkel, a talajszerkezetnek megfelelően. A gyümölcsfák „tápszerellátása“ nálunk bizony nem kielégítő. A trágyázás a legmegfelelőbb kellék ahhoz, hogy előnyösen befolyásoljuk a fák növekedését, a termés minőségét és mennyiségét. Trágyázással ugyancsak biztosítjuk a termés rendszerességét azzal a feltétellel, hogy idejében elvégeztük a többi agrotechnikai munkát is. Ősszel komposztot vagy istállótrágyát használunk. 100 négyzetméterre 300 kg komposztot, 400—600 kg istállótrágyát és 300—500 kg vitahuinot alkalmazunk. Őszi trágyázásnál 1 árnyi területre a következő, nehezen oldódó míítrágyakeveréket használjuk: 4—B kg mésznitrogén, 6—S kg Thomas-salak és 8—10 kg kainittal. Egy átlagos nagyságú, B méteres koronával rendelkező fa alá (kb. 10 négyzetméteren) 20—50 dekagramm tiszta nitrogénre, 15—40 deka tiszta foszfnrsavra és 30—90 deka tiszta káliumra van szükség. A talajmeszezést minden 4—6. évben végezzük el aszerint, milyennek mutatkozik a talajelemzés. Legmegfelelőbb időpontnak erre a lonibhullást tekinthetjük. Nem szabad azonban ugyanabban az időpontban egyszerre istállótrágyát használni és meszezni is. Legjobb, ha egy évvel az istállótrágya alkalmazása után látunk hozzá a meszezés hez oly módon, hogy 1 árnyi területre 5 kg szétesett, darabos meszet szánunk. Őrölt mészkövet is használhatunk erre a célra. A gyümölcsfa iskolákban nagyban folynak az előkészületek a gyümölcsfa-csemeték és a bogyósgyümölcs-dugványok szétküldéséhez. őktáber végén már útnak indítják a szállítmányokat. Pochyba 3 Októberi teendők
