Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-09-30 / 39. szám
A boroshordók előkészítése szürethez Az idei nyár kedvező hatással volt a szőlőre, ami azt eredményezte, hogy sok helyen hordó után kell nézni. Különösen fennáll ez a háztáji szőlősgazdáknál. A nagyüzemi gazdaságok ugyanis a szőlőtermésük túlnyomó részét a borászati üzemeknek adják el. A háztáji szőlősgazdák a várható hozam alapján előkészítik a termés befogadásához szükséges edényeket, hordókat. A boroshordó egyike a pince legfontosabb felszerelési tárgyainak, s amellett elég drága. A hordóban tartott bor fejlődését, minőségét, értékét a hordó alakja, nagysága, anyaga, de főképpen annak tisztasága nagy mértékben befolyásolja. Hiszen hányszor kínálnak bennünket dohos, penészízű, vagy záptojásszagú stb. borral ismerőseink, szerényen szabadkozva, hogy „kicsit hordóízű“, de azért fogyasztható. Ilyen esetben természetesen a házigazdáé a felelősség, aki kevés figyelmet fordított a hordók kezelésére, vagy pedig a kezeléshez szükséges alapvető ismereteket is nélkülözi. Az új hordók használatba vétele Az új hordókat használatba vételük előtt megfelelően elő kell készítenünk, hogy a dongákban levő káros anyagok kioldódjanak, ne vegyüljenek a borba. Ellenkező esetben ugyanis fehér borunk megbámul, megtörik, a vörösbor pedig színét veszti, tisztátalan lesz stb. Az emíltett anyagok kioldása ügy történik, hogy a hordóba hideg vizet öntünk egész színig. A vizet 3—4 napig benne hagyjuk, azután a hordót kigőzöljük. Kigőzölésre jól alkalmazhatók az eléggé elterjedt burgonyafőző üstök. Az üst szelepjére megfelelő vastagságú gumicsövet erősítünk, s a gumicső másik végét pedig szilárdan beleillesztjük a hordó csapdugójába. Ugyanakkor a hordót akonanyilással lefelé (csurgóra) állítjuk. A fűtés során keletkezett gőz behatol a hordóba és az előzőleg már hideg vízzel kitágított faszövetekből kioldja a nem kívánatos gyantát, terpentint, csersavas vegyületeket és színező anyagokat. A gőzölést addig kell folytatnunk, amíg az akonanyíláson át teljesen tiszta víz nem csöpög, vagyis 2—3 óra hosszáig. Utána kicsöpögtetjük a hordókat és 2—3 százalékos forró szódaoldattal kezeljük. Hektóliterenként 10—15 liter oldatot számítunk. A hordóba való beöntés után mindkét dugót erőteljesen beütjük és a hordót jól meghengergetjük, majd pedig a fenekére állítjuk. A lúgos kezelést követően a hordókat tiszta meleg vízzel kiforrázzuk, hogy a pórusokban maradt lúgos maradványok is eltávolódjanak. Végül utolsó munkafolyamat a hideg vízzel történő néhány napos áztatás, melynél ügyeljünk, hogy a víz meg ne posvadjon a hordóban, ezért többször cseréljük ki. A vizet ezután kiöntjük a hordóból, megszikkasztjuk 1—2 napig a levegőn és az ilyen edénybe bátran tölthetünk mustot, vagy újbort. Gőzölő üst hiányában forrázással is célt érhetünk. Előzőleg azonban itt is 3—4 napi hidegvizes áztatást kell végeznünk. Közönséges üstben vizet forralunk a fent említett menynyiségben, majd forró állapotban beleöntjük a hordóba, jól összerázzuk, hengereljük, felállítjuk. Ezt a műveletet 2—3- szor megismételjük. A továbbiakban úgy járunk el, ahogy már a gőzölésnél leírtuk (forró szódás, meleg, majd hideg víz). A vörösboros hordókba, ha fehér bort akarunk tárolni, hasonlóan járunk el, mint az új hordóknál. Sokféle házi eljárást ismerünk az új hordók alkalmassá tételére, mint például a forró borseprővel való kiöblítés, oltottmeszes kezelés, pálinka, sósvizes öblítés stb. Ezek a módszerek azonban nem felelnek meg, mivel a borban nem kívánatos elváltozásokat, hibákat okozhatnak. A penészes hordók rendbehozása attól függ, hogy a penész új, vagy régi keletű. Ha kezdődő penészről van szó, többszöri hideg vízzel történő öblítés célravezető lehet. Utána forrázás, majd hideg víz következzen. Nagy hiba volna az ilyen hordóba először forró vizet önteni, mivel a forró víz a penészt még jobban beviszi a dongák szövetébe. A régikeletű penészes (dohos) hordóknak sokkal bonyolultabb kezelés kell. Ezek dongáiba már mélyen behatolt a penész. Ki kell őket fenekelnünk, legyalulnunk s az egészséges részig le kell vakarni a dongákat. Ezek után újra összerakjuk, és hideg vízzel kiöblítjük. Nem ajánlatos a mésztejjel való megtöltés, vagy a kiégetés. Égetés után a bor könnyen füstízű lehet. A söröshordók alkalmazása: Ismeretes, hogy a söröshordók belül szurokkal, vagy gyantával vannak bevonva. Ezt a réteget kell eltávolítanunk a hordók kifenekelése után gyalulással. Megfelelő, jó hordókat nyerhetünk igy. A szeszes hordókból is jó boroshordó lehet, ha belsejüket, mely enyvvel, vagy vízüveggel van bevonva, leáztatjuk forró szódaoldattal, vagy hígított kénsavval. Az ecetes hordó rendbehozása igen nehéz és tökéletesen nem is sikerül. Kigőzölés, majd forró szódás oldat, hidegvizes öblítés csökkenti ugyan az ecetességet, de akárhogyan mossuk is ki, jó minőségű bort, vagy mustot beleöntenünk nem tanácsos. Az üresen maradt hordókat penészedés, ecetesedés és más károsodás ellen nem csepegő, azbesztes kénszelet elégetésével óvjuk. A kénezést eleinte havonként, később — hosszabb idei állás után — másfél havonként ismételjük meg, hektoliterenként egy kénszeletet számítva. Később félre csökkenthető ez az adag is. A kénezések idejét pontosan feljegyezzük a hordó fenekére. A néhány hónapig üresen állt hordóba, melyet kezelés alatt tartottunk, hidegvizes kiöblítés után tölthetünk bort, mustot. Ha azonban a hordó hosszabb ideig állt üresen, használatba vétele előtt hasonló kezelésben kell részesítenünk, mint az új hordókat. A borral telt hordók különösebb kezelési módot nem igényelnek, csupán a külsejüket tartsuk tisztán. Általános szabály, hogy a kimosott hordókat csurgóra állítjuk és 1—2 napi szikkadás után használat előtt kikénezzük. Mindig szikkadt hordót kénezzünk, nedveset sohasem, mert így a borunk a képződött kénhidrogéntől záptojásszagú lesz. A hordó külsejének tisztaságára is fordítsunk megfelelő gondot. Szüret előtt gyökér, vagy drótkefével jól lesúroljuk, az abroncsokat meghúzzuk és rozsdásodás ellen minium festékkel kenjük be. A dongákat diófapáccal vagy étolajjal kenjük be vékonyan. A vastag bevonat nem jő, mert eldugaszolja a hordó pórusait, és a bor nem Ievegőzhet kellően. Csak jól kezelt, tiszta hordóban terem a jó bor. Vasas Ferenc szől. isk., Karva ZÖLDSÉG ELITMAGTERMELÉS AZ NDK-BAN AZ NDK-ban a zöldségfélék fajfenntartását és részben elszaporodását egy állami vállalat végzi. Az ide tartozó 10 nemesítőtelep közt oszlik meg a fajtafenntartás munkája. Az egyes fajok fenntartását a megfelelő tájakra konventrálták. Az NDK zöldségmag elszaporítási területei 8000—9000 ha-t tesznek ki. Ezen belül az egyes fajok megoszlása kedvező volt. — Nagyon szépek a törpefák — mondotta C s i c s a y Mihály, akinek harmadéves almafái idén már szép termést hoztak. Fotó: T. 4
