Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-07-08 / 27. szám
ott élő nép érdekeinek megfelelően oldható meg. A beiruti „Al Hurrija" Dr. N. Sartis libanoni olaj-szakértő cikkét közli, amelyben a szerző részletesen foglalkozik az arab területeken kitermelt nyersolaj nemzetközi gazdaság-politikai szerepével. Dr. Sartis szerint az arab országok jelenlegi bojkottja sokkal erősebben károsította meg Anglia gazdasági életét, mint az USA-ét, mivel az angolok olajszükségletüknek kétharmadát, míg az amerikaiak csak egy negyedét fedezik az arab olajforrásokból. Mivel azonban mindkét államnak Iránban, Venezuelában, Nigériában és másutt vannak koncessziói, veszteségeiket pótolhatják ezekből az országokból. De mindezen felül az arab országok nem ellenőrizhetik a nemzetközi piacot és nem akadályozhatják meg, hogy az arab országokból kiszállított olaj ne nekürjön kerülő utakon mégis az USA-ba vagy Nagy Britanniába. Egész más volna a helyzet, ha az arab országokban teljesen felfüggesztenének a termelést, amely jelenleg 76 %-ban fedezi az európai szükségletet. A leghatásosabb intézkedés az olajtermelő arab országok részére azonban az államosítás lenne, amelynek előbb vagy utóbb úgyis be kell következnie ... A jelenlegi nemzetközi politikai helyzettel kapcsolatos diplomáciai tevékenységnek egyik legfontosabb állomása e napokban Pompidou francia kormányfő és Couve de Murville külügyminiszter látogatása Moszkvában. A Szovjetunió és Franciaország jó viszonya a közel-keleti válság napjaiban új elemmel gazdagodott. Míg a francia kormány felfogása a vietnami kérdésben a nyugati hatalmak közül már eddig is a legközelebb állt a szovjet állásponthoz, a közel-keleti problémát illetően — ha nem is minden részleteiben — ma már elég erős hasonlatosság állapítható meg a Szovjetunió és Franciaország álláspontja között. „A Szovjetunió polgárait nagy megelégedéssel tölti el a franciaszovjet kapcsolatok egészséges fejlődése ...“ — hangoztatja a hivatalos közlemény, amelyet Moszkvában a magas francia vendégek látogatásával kapcsolatban hoztak nyilvánosságra. Időközben hazaérkezett Moszkvába Nyikolaj Podgornyij, a Szovjetunió hegfelső Tanácsa Elnökségének elnöke is szíriai és iraki látogatásáról. Podgornyij elvtárs hétfőn kimerítő tanácskozásokat folytatott Aref iraki elnökkel, amelyek a barátság és a kölcsönös megértés szellemében folytak le. Megvitatták az izraeli támadás következtében kialakult helyzetet. A kiadott bagdadi közlemény szerint a szovjet államférfi látogatása nagy mértékben hozzájárul a két állam barátságának és együttműködésének fejlesztéséhez. SM Pillantás a nagyvilágba * • • Súlyos ütközetek Dél-Vietnamban. Az AFP francia hírügynökség szerint a Con Thien térségben vietnami szabadságharcosok heves tüzérségi tűzzel és rakétákkal igen súlyos veszteségeket okoztak az amerikai 173. ejtőernyős dandárnak, annak ellenére, hogy ez az egység néhány héttel ezelőtt nagyszabású „tisztogatási“ akciót hajtott végre ebben a térségben. • Husszein de Gauile-al tárgyalt. A jordániai uralkodó, aki országa ügyét személyesen képviselte az ENSZ-közgyűlésen, útban hazafelé tárgyalt Wilson brit miniszterelnökkel, majd kedden megjelent a párizsi Elysée palotában, ahol de Gaulle francia államelnök fogadta. Római jelentés szerint Husszein a pápánál is jelentkezik kihallgatásra. • Mi történik Csombéval? Az egykori kongó-katangai államfő helyzete, miután repülőgépét Algériában leszállásra kényszerítették, nem irigylésre méltó. Brazzaville-i jelentés szerint egy kongói kormányküldöttség jelent meg Algírban, amely az országában halálra ítélt politikai kalandor kiadatását kéri. A balsiker okai Rizstartalékok Ázsia vetésterületeinek fele rizzsel, a kontinens legfontosabb élelmiszernövényével van bevetve. Ázsiában az összes szemesterményeknek csaknem háromnegyed része rizs, s a lakosság napi fejadagjában az összkalőriamennyiség kétötöd részét is a rizs szolgáltatja. Ázsiában hektáronként átlag 2 tonna rizs terem, de a termésátlagok a földrész különböző térségein távolról sem egyformák. Japánban több mint 5 tonna rizst termelnek hektáronként, Tajvanon és Dél- Koreában több mint 3 tonnát, viszont Indiában, Pakisztánban, Burmában és Thaiföldén csupán ennek a felét, a Fülöp-szigeteken ennél is kevesebbet. Japánban — más ázsiai országoktól eltérően — már régen tudományos alapra helyezték a rizstermelést — még 1893-ban, amikor itt megalakult az állami mezőgazdasági állomás. Ez az intézmény a helyi fajták szelektálásával kezdte a munkát, azután áttért a hibridizációra, a második világháború után pedig mesterséges mutációval kezdett foglalkozni. A japán kísérletezők nagyszerű eredményeket értek el az új rizsfajták kitermesztésében is. A Fülöp-szigeteken 19BD-ban létesített nemzetközi rizstermesztési tudományos kutatóintézet mintegy 600 keresztezés kipróbálása után három magas terméshozamú rizsfajtát tenyésztett ki, amelyek száraz időszakban hektáronként 8,5—7,5 tonna, esős időszakban pedig 5—6 tonna rizst adnak hektáronként. Ha Ázsia lakossága továbbra is a mostani ütemben növekszik, akkor 2000-re meg fog kétszereződni. Éppen ezért az új, magas terméshozamot adó rizsfajták meghonosítása rendkívül nagy jelentőséggel bír. A rizstermesztés növelésének másik fontos tartaléka az lenne, ha a vetésterületeket az egész év folyamán kihasználnák, nemcsak 135 napon át, mint most. 0 SZABAD FÖLDMŰVES 1987. július 8. Ehhez azonban öntözőrendszereket kellene építeni és több műtrágyát kellene juttatni a földekre. (The Guardian) Elnapolták a rendkívüli ENSZ-közgyűlés ülését Miután az ENSZ rendkívüli közgyűlésének július 4- és 5-ki ülése sem hozott döntést, mivel a benyújtott határozati javaslatok közül egyik sem érte el a kétharmados többséget, a közgyűlést július 12-ig elnapolták, hogy a tagállamok küldöttei a jövő hét szerdájáig ismételten megvitathassák a közel-keleti kérdéskomplexum végleges, békés megoldásának előfeltételeit. A. R Pazsvak afgán küldött, a közgyűlés elnöke 1967. július 5-t az Egyesült Nemzetek Szövetsége történetének eddigi legszomorúbb napjaként említette, mivel a 122 tagállam küldöttei az öt érdemlegesebb határozati javaslat egyikét sem voltak képesek kötelező érvényre juttatni. Gromiko szovjet külügyminiszter elhalasztotta hazautazását. NAGYNEVŰ TÜDŐSÖK VIETNAMÉRT Tizenhárom világhírű tudós, közöttük kilenc Nobel-díjas felhívást intézett a világ tudományos dolgozóihoz a hanoi egyetem megsegítése érdekében. A J. D. Bernal, lord Boyd-Orr, H. Grundfest, D. M. Crowfoot-Hodkin, A. Kastler, L. M. Lwoff, A. I. Oparin, Linus Pauling, C. S. Powell, Earl Russel, R. M. Synge, Szentgyörgyi Albert és S. Husain Zaheer professzorok által aláírt felhívás arra kéri a világ tudósait, áldozzák egynapi jövedelmüket a hanói egyetem bombák által elpusztított felszerelési tárgyainak és szakkönyveinek pótlására. Ahogy a lapban közölt beszámolóban olvashatjuk, az EAK hadserege a legkorszerűbb haditechnikával rendelkezett, amely azonban nem érvényesülhetett az izraeli támadások megfékezésére, mert bizonyos tábornokok és törzstisztek — akik egyáltalában nem tették magukévá az arab forradalom eszméit, gyakorlatilag fel sem készültek szolgálati és hazafias kötelességeik teljesítésére. Nem azonosították magukat az Egyesült Arab Köztársaság politikai célkitűzéseivel, főként azokkal az elvekkel, amelyek az ország népének mélyreható szociális felemelkedését hirdetik. Kihasználva magas katonai beosztásukat sokan közülük lehetetlenné tettek minden politikai felvilágosító munkát a legénység soraiban és az altiszti káderekben, s ily módon aláásták a hadsereg harci készségét is. Az egyiptomi légihaderő tisztjei, a hadsereg legelőkelőbb, nagy előnyökkel bíró rétegének igen sok tagja még a forradalom előtti időszak nagyon gazdag családjainak fiai. Egyiptomban éppen a harci repülők között voltak Igen sokan, akik 1961-ben ellenszenves viszolygással fogadták az arab szocializmus új vívmányait, az államosítási törvényt, a nagy latifundiumokat megtizedelő földreformot és a munkás- és fellah-képviselőket a parlamentben. Igen sok tiszt — írják a szovjet tudósítók — előjogaikat élvezve különösen az utolsó években többet törődtek saját hasznukkal, mint szolgálati kötelességükkel. így alakulhatott ki aztán Egyiptomban a katonatiszti üzleti vállalkozók kasztja, amely már nem sokat törődött a legénység és az altisztek harci készségével. Nyugati tudósítók jelentései szerint pl. a Gáza-övezetben rekedt bekerített több ezer egyiptomi katona közül — a parancsnok tábornokkal együtt — csak hat tiszt esett izraeli fogságba. A többi megfutamodott. E tényeket ismerve nem is csodálkozunk, hogy a nép viszonya kissé megváltozott a hadsereggel szemben. Különféle politikai felfogású egyiptomiak egész sora tisztán látja már ma, hogy elsősorban a nép feladata lesz az állam ügyét győzelemre vinni, és egyre inkább terjed az a nézet, hogy a nemzeti felszabadító forradalmat az elavult állami gépezet felszámolásának kell követnie. Nehéz feladat ez, hiszen igen sok az olyan magasrangú állami hivatalnok, akik egyáltalában nem mondható százszázalékos szocialistának. Hogyan valósítható meg tehát a tiszta szocialista irányzat? Erre a kérdésre eddig még nem kaphattunk választ. Az a front, amelyen majd a döntő ütközetre kerül sor, egészen biztos a belpolitika terén lesz — hangoztatják az EAK-ban. (Práca) A „Testvériség-gázvezeték“ ünnepélyes megnyitásával közvetlen ipari vonal köti össze államunkat a Szovjetunióval. Az 540 kilométeres vezeték a Szovjetunió-beli Lvov vidékéről látja el földgázzal a sellyei Nitrogén-műveket. Hazatérnek Nyugat-Németországból a török munkások Néhány hónap alatt a török munkások ezreit bocsátották el a nyugatnémetországi üzemek. Többségük hazautazott, sokan azonban ott maradtak, és városról városra vándorolva keresnek munkát. Bajorországban 8000, a Ruhr-vidéken 4000 török vendégmunkás ödöng állás nélkül. A müncheni állomáson napról napra ezerszámra sereglenek össze és azon tanakodnak, mitévők legyenek. A gazdasági válságtól rettegve, a német üzemek tömegesen bocsájtják el a vendégmunkásokat. Először csak azokat küldték el, akiknek lejárt a szerződésük, később azonban sokukkal egyszerűen megszakították megállapodásaikat. Mintegy 200 000 török munkás dolgozik a fejlettebb nyugati államokban. A vendégmunkások áradata egyesek szerint a legnagyobb török hadjárat Szolimán szultán óta. A munkások külföldi munkavállalását a munkaügyi minisztérium szervezi, az utóbbi időben azonban kénytelen korlátozni a Nyugatra indulók számát. Nagy gondot okoz ez a kormánynak: 840 000 ember vár munkaengedélyre. Egyesek már három éve reménykednek. A tömeges gazdasági emigrációt a hazai ipar fejletlenségével — és ebből kifolyólag — a munkanélküliséggel magyarázhatjuk, valamint azzal, hogy Törökországban rendkívül alacsonyak a bérek. Nem tudni, mennyi a munkanélküli az országban, de a számukat legalább három millióra becsülik. A török munkások tömeges hazatérése azonban azáltal is növeli az ankarai kormánykörök aggodalmát, hogy a hazatértek nyugati tapasztalatokhoz, jobb szociális és pénzügyi ellátáshoz szokva, odahaza az elégedetlenség magvát hintik majd el a nélkülöző munkások között. SM. Hallstein bukása Walter Hallsteinnak, a Közös Piac Bizottsága büszke és nagyra törő elnökének távozása egy korszak végét jelzi. A merev és ragyogó eszű német jogászprofesszor úgy képzelte: Brüsszel az új szövetségi Európa fővárosa lesz. Hallstein örök emlékművet állított magának a vámunió határidő előtti létrehozásával, amely a Franciaország, Nyugat-Németország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg közötti kereskedelemnek szabad folyást engedett. De az ő szemében ez csupán kereskedelmi eszköz volt egy lényegesen nagyobb szabású célkitűzés megvalósításához. „Politizálunk, nem üzletelünk“ — mondogatta szívesen. És ez bizonyult bukása okának. Az Európai Gazdasági Közösség — ez a Közös Piac hivatalos elnevezése — első alapítóihoz hasonlóan ő is arra számított, eljön az idő, amikor a Hatok közös külpolitikai és védelmi politikáját Brüsszelben alakítják ki. Megítélése szerint a Bizottság elnökének tulajdonképpen Európa elnöke szerepét kellett volna betölteni. A 66 éves Hallstein a korábbi hidegháborús nemzedék tagja. A végsőkig ragaszkodott ahhoz a meggyőződéséhez, hogy a Szovjetunió Nyugat-Európára akar törni és hogy a Hatok szövetségi uniója a védekezés egyik formája e veszéllyel szemben. Lemaradt az új európai áramlatról, amely arra a meggyőződésre épít, hogy a szovjet agresszió veszélye nem létező dolog. Hallstein elemében érezte magát tisztségében és szerette az államfőknek járó külsődleges megnyilvánulásokat. Motorkerékpáros rendőrkísérettel fogadta a Közös Piac Brüsszelbe érkező külföldi küldöttségeit székháza főbejáratánál vörös szőnyeg borította a lépcsőket és tágas irodájában pezsgős fogadásokat rendezett. Amíg Franciaországnak, a piac uralkodó szerepet betöltő tagjának támogatását élvező javaslatokat tett, elnézték elbizakodottságát. De végzetes hibát követett el Párizzsal kapcsolatban és ez megbuktatta. Hallstein véleménye szerint a franciák oly mohón törekedtek egy olyan rendszer bevezetésére, amely megnyitó ná a Közös Piacot a viszonylag termelékenyebb francia mezőgazdaság előtt, hogy Párizs ezért hajlandó lenne lenyelni egy olyan tervet, amely a Bizottság hatalmának kiterjesztésére vezetne. A terv lényege: a bizottság független bevételi forráshoz jut és így felszabadul a hat kormány költségvetési előirányzataitól való függőségtől. De Gaulle tábornok, aki nem kevésbé büszke a független Franciaországra, mint Hallstein egy független brüszszeli hierarchiára, mennydörgő hangon nemet mondott. Lényegében a francia elnök hangosan kifejezésre juttatta a többség nézeteit; hiszen a többi országok is vonakodtak attól, hogy oly sokat feladjanak hatalmukból. így aztán Franciaország hat hónapig „sztrájkolt“. S amikor a válság 1966 elején véget ért, Hallétéin nemzetek feletti terve meghalt és belátható időn belül halott is marad. Jellemző, hogy Hallstein egyéni büszkességből fakadó okból mondott le. Nem volt hajlandó elfogadni egy francia—nyugatnémet megegyezést, amely korlátozta volna megbízását a jövő év elejéig. A professzor a végletekig lelkiismeretes, szorgalmas férfi volt. Egyik alárendeltjének a felesége egy ízben így kötődött az öreg agglegénnyel: „Végre már kellene találnunk egy csinos kis özvegyet az ön számára, Herr Professzor, hogy férjeink hazakerüljenek legalább éjszakára!" Hallstein tartózkodó, hideg mosollyal válaszolt. Hallstein jól tudott angolul, mint hadifogoly sajátította el ezt a nyelvet az USA Mississippi államában. Ragaszkodott Kennedy elnökhöz, aki azzal hízelgett neki, hogy államfőként kezelte. De a klasszikus drámának főhőseihez hasonlóan végül ő is elbukott nagy hibája miatt: ez pedig a bántó gőg, a kevélység bűne. iMagyarország), szemle A nemzetközi helyzet középpontjában még mindig az ENSZ rendkívüli közgyűlése áll, ahol a benyújtott hét határozati javaslatból különösen az ún. el nem kötelezett államoké és a latin-amerikai országoké körül folynak élénk viták. Az első az izraeli hadsereg azonnali visszavonását követeli a megszállt területekről, a másik a megszálló csapatok visszavonását a hadi állapot megszüntetésével köti össze és további hoss?adalmas, bonyolult megoldást ajánl. Gromiko szovjet külügyminiszter felszólalásában az el nem kötelezett államok határozati javaslata mellett foglalt állást, mert szerinte az magában foglalja a közel-keleti probléma megoldásának legszükségesebb előfeltételét: az izraeli csapatok haladéktalan kivonását a megszállt arab területekről. Gromiko előtt Goldberg amerikai nagykövet tett bejelentést és kijelentette, hogy az USA a latin-amerikai országok javaslatát támogatja. A vitában többek között felszólalt Václav David külügyminiszterünk is és hangsúlyozta, hogy Csehszlovákia azokhoz az országokhoz csatlakozik, amelyek határozottan visszautasítják az izraeli megszállók területi követeléseit. Csehszlovákia küldöttsége helyesnek tartja különben, hogy a közel-keleti helyzet rendezésében a Biztonsági Tanács döntsön. A jelenlegi helyzetre való tekintettel Csehszlovákia helyesli, hogy a 17 el nem kötelezett állam által benyújtott javaslatról szavazzanak legelőször. David külügyminiszter után felszólaltak még Franciaország, a Malgas Köztársaság, Nepál, Pakisztán, Bulgária, Peru, Honduras, Bolívia, Magyarország, Ausztria küldöttei és több állam megbízottja, közöttük Kuwait, India, Anglia, Jugoszlávia, Izrael stb. küldötte jelentkezett még felszólalásra. A közel-keleti helyzettel kapcsolatban különben két érdekes sajtó-közlemény érdemel figyelmet, amely az olasz kommunisták központi lapjában, az „Unitá“-ban, illetve a libanoni „Al-Hurrija“-ban jelent meg kedden. Meir Vilner, az Izraeli Kommunista Párt ún. Vilner-csoportjának vezető titkára az Unitá részére írt nyilatkozatában kifejti, hogy a jeruzsálemi kormány politikája nemcsak agresszív, hanem Izrael népének jövője ellen is irányul, tehát nemzetellenes, mert kockára teszi a nép jövőjét. Az izraeli kommunisták olyan politikát követelnek a kormánytól, amely az arab népekkel együtt az imperialisták ellen irányul és nem az imperialistákkal az arabok ellen. Vilner azonkívül azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy a palesztinai probléma mindkét Figyelemreméltó következtetéseket von le az EAK katonai vereségéből a moszkvai „Za rubezsom“ c. hetilap két kairói tudósítója, Igor Belajev és Jevgenij Primakov. „A sikertelenség igazi okát — írja a két szovjet riporter — az egyiptomi tábornokok és más törzstisztek egy részének osztályellenes magatartásában és hűtlenségében kell keresnünk.“
