Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-07-08 / 27. szám

ott élő nép érdekeinek megfelelően oldható meg. A beiruti „Al Hurrija" Dr. N. Sartis libanoni olaj-szakértő cikkét közli, amelyben a szerző részletesen foglal­kozik az arab területeken kitermelt nyersolaj nemzetközi gazdaság-politi­kai szerepével. Dr. Sartis szerint az arab országok jelenlegi bojkottja sok­kal erősebben károsította meg Anglia gazdasági életét, mint az USA-ét, mi­vel az angolok olajszükségletüknek kétharmadát, míg az amerikaiak csak egy negyedét fedezik az arab olajfor­rásokból. Mivel azonban mindkét ál­lamnak Iránban, Venezuelában, Nigé­riában és másutt vannak koncessziói, veszteségeiket pótolhatják ezekből az országokból. De mindezen felül az arab országok nem ellenőrizhetik a nemzetközi piacot és nem akadályoz­hatják meg, hogy az arab országokból kiszállított olaj ne nekürjön kerülő uta­kon mégis az USA-ba vagy Nagy Bri­tanniába. Egész más volna a helyzet, ha az arab országokban teljesen fel­függesztenének a termelést, amely jelenleg 76 %-ban fedezi az európai szükségletet. A leghatásosabb intéz­kedés az olajtermelő arab országok részére azonban az államosítás lenne, amelynek előbb vagy utóbb úgyis be kell következnie ... A jelenlegi nemzetközi politikai helyzettel kapcsolatos diplomáciai te­vékenységnek egyik legfontosabb állo­mása e napokban Pompidou francia kormányfő és Couve de Murville kül­ügyminiszter látogatása Moszkvában. A Szovjetunió és Franciaország jó vi­szonya a közel-keleti válság napjai­ban új elemmel gazdagodott. Míg a francia kormány felfogása a vietnami kérdésben a nyugati hatalmak közül már eddig is a legközelebb állt a szov­jet állásponthoz, a közel-keleti prob­lémát illetően — ha nem is minden részleteiben — ma már elég erős ha­sonlatosság állapítható meg a Szovjet­unió és Franciaország álláspontja kö­zött. „A Szovjetunió polgárait nagy megelégedéssel tölti el a francia­szovjet kapcsolatok egészséges fejlő­dése ...“ — hangoztatja a hivatalos közlemény, amelyet Moszkvában a magas francia vendégek látogatásával kapcsolatban hoztak nyilvánosságra. Időközben hazaérkezett Moszkvába Nyikolaj Podgornyij, a Szovjetunió hegfelső Tanácsa Elnökségének elnö­ke is szíriai és iraki látogatásáról. Podgornyij elvtárs hétfőn kimerítő tanácskozásokat folytatott Aref iraki elnökkel, amelyek a barátság és a kölcsönös megértés szellemében foly­tak le. Megvitatták az izraeli támadás következtében kialakult helyzetet. A kiadott bagdadi közlemény szerint a szovjet államférfi látogatása nagy mértékben hozzájárul a két állam ba­rátságának és együttműködésének fejlesztéséhez. SM Pillantás a nagyvilágba * • • Súlyos ütközetek Dél-Vietnam­­ban. Az AFP francia hírügynökség szerint a Con Thien térségben viet­nami szabadságharcosok heves tüzér­ségi tűzzel és rakétákkal igen súlyos veszteségeket okoztak az amerikai 173. ejtőernyős dandárnak, annak el­lenére, hogy ez az egység néhány héttel ezelőtt nagyszabású „tisztoga­tási“ akciót hajtott végre ebben a térségben. • Husszein de Gauile-al tárgyalt. A jordániai uralkodó, aki országa ügyét személyesen képviselte az ENSZ-közgyűlésen, útban hazafelé tárgyalt Wilson brit miniszterelnök­kel, majd kedden megjelent a párizsi Elysée palotában, ahol de Gaulle francia államelnök fogadta. Római jelentés szerint Husszein a pápánál is jelentkezik kihallgatásra. • Mi történik Csombéval? Az egy­kori kongó-katangai államfő helyzete, miután repülőgépét Algériában leszál­lásra kényszerítették, nem irigylésre méltó. Brazzaville-i jelentés szerint egy kongói kormányküldöttség jelent meg Algírban, amely az országában halálra ítélt politikai kalandor kiada­tását kéri. A balsiker okai Rizstartalékok Ázsia vetésterületeinek fele rizzsel, a kontinens legfontosabb élelmiszer­növényével van bevetve. Ázsiában az összes szemesterményeknek csaknem háromnegyed része rizs, s a lakosság napi fejadagjában az összkalőria­­mennyiség kétötöd részét is a rizs szolgáltatja. Ázsiában hektáronként átlag 2 tonna rizs terem, de a ter­mésátlagok a földrész különböző tér­ségein távolról sem egyformák. Japán­ban több mint 5 tonna rizst termel­nek hektáronként, Tajvanon és Dél- Koreában több mint 3 tonnát, viszont Indiában, Pakisztánban, Burmában és Thaiföldén csupán ennek a felét, a Fülöp-szigeteken ennél is kevesebbet. Japánban — más ázsiai országok­tól eltérően — már régen tudományos alapra helyezték a rizstermelést — még 1893-ban, amikor itt megalakult az állami mezőgazdasági állomás. Ez az intézmény a helyi fajták szelektá­lásával kezdte a munkát, azután át­tért a hibridizációra, a második világ­háború után pedig mesterséges mu­tációval kezdett foglalkozni. A japán kísérletezők nagyszerű eredményeket értek el az új rizsfajták kitermeszté­sében is. A Fülöp-szigeteken 19BD-ban létesí­tett nemzetközi rizstermesztési tudo­mányos kutatóintézet mintegy 600 ke­resztezés kipróbálása után három ma­gas terméshozamú rizsfajtát tenyész­tett ki, amelyek száraz időszakban hektáronként 8,5—7,5 tonna, esős idő­szakban pedig 5—6 tonna rizst adnak hektáronként. Ha Ázsia lakossága továbbra is a mostani ütemben növekszik, akkor 2000-re meg fog kétszereződni. Éppen ezért az új, magas terméshozamot adó rizsfajták meghonosítása rendkívül nagy jelentőséggel bír. A rizstermesz­tés növelésének másik fontos tarta­léka az lenne, ha a vetésterületeket az egész év folyamán kihasználnák, nemcsak 135 napon át, mint most. 0 SZABAD FÖLDMŰVES 1987. július 8. Ehhez azonban öntözőrendszereket kellene építeni és több műtrágyát kellene juttatni a földekre. (The Guardian) Elnapolták a rendkívüli ENSZ-közgyűlés ülését Miután az ENSZ rendkívüli közgyű­lésének július 4- és 5-ki ülése sem hozott döntést, mivel a benyújtott határozati javaslatok közül egyik sem érte el a kétharmados többséget, a közgyűlést július 12-ig elnapolták, hogy a tagállamok küldöttei a jövő hét szerdájáig ismételten megvitat­hassák a közel-keleti kérdéskomple­xum végleges, békés megoldásának előfeltételeit. A. R Pazsvak afgán küldött, a közgyűlés elnöke 1967. jú­lius 5-t az Egyesült Nemzetek Szövet­sége történetének eddigi legszomo­rúbb napjaként említette, mivel a 122 tagállam küldöttei az öt érdem­legesebb határozati javaslat egyikét sem voltak képesek kötelező érvényre juttatni. Gromiko szovjet külügyminiszter el­halasztotta hazautazását. NAGYNEVŰ TÜDŐSÖK VIETNAMÉRT Tizenhárom világhírű tudós, közöt­tük kilenc Nobel-díjas felhívást inté­zett a világ tudományos dolgozóihoz a hanoi egyetem megsegítése érdeké­ben. A J. D. Bernal, lord Boyd-Orr, H. Grundfest, D. M. Crowfoot-Hodkin, A. Kastler, L. M. Lwoff, A. I. Oparin, Linus Pauling, C. S. Powell, Earl Rus­sel, R. M. Synge, Szentgyörgyi Albert és S. Husain Zaheer professzorok ál­tal aláírt felhívás arra kéri a világ tudósait, áldozzák egynapi jövedelmü­ket a hanói egyetem bombák által elpusztított felszerelési tárgyainak és szakkönyveinek pótlására. Ahogy a lapban közölt beszámoló­ban olvashatjuk, az EAK hadserege a legkorszerűbb haditechnikával ren­delkezett, amely azonban nem érvé­nyesülhetett az izraeli támadások megfékezésére, mert bizonyos tábor­nokok és törzstisztek — akik egyál­talában nem tették magukévá az arab forradalom eszméit, gyakorlatilag fel sem készültek szolgálati és hazafias kötelességeik teljesítésére. Nem azo­nosították magukat az Egyesült Arab Köztársaság politikai célkitűzéseivel, főként azokkal az elvekkel, amelyek az ország népének mélyreható szo­ciális felemelkedését hirdetik. Kihasz­nálva magas katonai beosztásukat so­kan közülük lehetetlenné tettek min­den politikai felvilágosító munkát a legénység soraiban és az altiszti ká­derekben, s ily módon aláásták a hadsereg harci készségét is. Az egyiptomi légihaderő tisztjei, a hadsereg legelőkelőbb, nagy előnyök­kel bíró rétegének igen sok tagja még a forradalom előtti időszak na­gyon gazdag családjainak fiai. Egyip­tomban éppen a harci repülők között voltak Igen sokan, akik 1961-ben el­lenszenves viszolygással fogadták az arab szocializmus új vívmányait, az államosítási törvényt, a nagy latifun­diumokat megtizedelő földreformot és a munkás- és fellah-képviselőket a parlamentben. Igen sok tiszt — írják a szovjet tudósítók — előjogaikat él­vezve különösen az utolsó években többet törődtek saját hasznukkal, mint szolgálati kötelességükkel. így alakulhatott ki aztán Egyiptomban a katonatiszti üzleti vállalkozók kaszt­ja, amely már nem sokat törődött a legénység és az altisztek harci kész­ségével. Nyugati tudósítók jelentései szerint pl. a Gáza-övezetben rekedt bekerített több ezer egyiptomi kato­na közül — a parancsnok tábornok­kal együtt — csak hat tiszt esett izraeli fogságba. A többi megfutamo­dott. E tényeket ismerve nem is csodál­kozunk, hogy a nép viszonya kissé megváltozott a hadsereggel szemben. Különféle politikai felfogású egyip­tomiak egész sora tisztán látja már ma, hogy elsősorban a nép feladata lesz az állam ügyét győzelemre vinni, és egyre inkább terjed az a nézet, hogy a nemzeti felszabadító forradal­mat az elavult állami gépezet felszá­molásának kell követnie. Nehéz feladat ez, hiszen igen sok az olyan magasrangú állami hivatal­nok, akik egyáltalában nem mondható százszázalékos szocialistának. Hogyan valósítható meg tehát a tiszta szocia­lista irányzat? Erre a kérdésre eddig még nem kaphattunk választ. Az a front, amelyen majd a döntő ütkö­zetre kerül sor, egészen biztos a bel­politika terén lesz — hangoztatják az EAK-ban. (Práca) A „Testvériség-gázvezeték“ ünnepélyes megnyitásával közvetlen ipari vonal köti össze államunkat a Szovjetunióval. Az 540 kilométeres vezeték a Szov­jetunió-beli Lvov vidékéről látja el földgázzal a sellyei Nitrogén-műveket. Hazatérnek Nyugat-Németországból a török munkások Néhány hónap alatt a török mun­kások ezreit bocsátották el a nyugat­németországi üzemek. Többségük ha­zautazott, sokan azonban ott marad­tak, és városról városra vándorolva keresnek munkát. Bajorországban 8000, a Ruhr-vidéken 4000 török ven­dégmunkás ödöng állás nélkül. A müncheni állomáson napról napra ezerszámra sereglenek össze és azon tanakodnak, mitévők legyenek. A gazdasági válságtól rettegve, a német üzemek tömegesen bocsájtják el a vendégmunkásokat. Először csak azokat küldték el, akiknek lejárt a szerződésük, később azonban sokuk­kal egyszerűen megszakították meg­állapodásaikat. Mintegy 200 000 török munkás dol­gozik a fejlettebb nyugati államok­ban. A vendégmunkások áradata egyesek szerint a legnagyobb török hadjárat Szolimán szultán óta. A munkások külföldi munkavállalását a munkaügyi minisztérium szervezi, az utóbbi időben azonban kénytelen kor­látozni a Nyugatra indulók számát. Nagy gondot okoz ez a kormánynak: 840 000 ember vár munkaengedélyre. Egyesek már három éve reményked­nek. A tömeges gazdasági emigrációt a hazai ipar fejletlenségével — és eb­ből kifolyólag — a munkanélküliség­gel magyarázhatjuk, valamint azzal, hogy Törökországban rendkívül ala­csonyak a bérek. Nem tudni, mennyi a munkanélküli az országban, de a számukat legalább három millióra becsülik. A török munkások tömeges haza­térése azonban azáltal is növeli az ankarai kormánykörök aggodalmát, hogy a hazatértek nyugati tapaszta­latokhoz, jobb szociális és pénzügyi ellátáshoz szokva, odahaza az elége­detlenség magvát hintik majd el a nélkülöző munkások között. SM. Hallstein bukása Walter Hallsteinnak, a Közös Piac Bizottsága büszke és nagyra törő el­nökének távozása egy korszak végét jelzi. A merev és ragyogó eszű német jo­gászprofesszor úgy képzelte: Brüsszel az új szövetségi Európa fővárosa lesz. Hallstein örök emlékművet állított magának a vámunió határidő előtti létrehozásával, amely a Franciaország, Nyugat-Németország, Olaszország, Bel­gium, Hollandia és Luxemburg közötti kereskedelemnek szabad folyást enge­dett. De az ő szemében ez csupán kereskedelmi eszköz volt egy lénye­gesen nagyobb szabású célkitűzés megvalósításához. „Politizálunk, nem üzletelünk“ — mondogatta szívesen. És ez bizonyult bukása okának. Az Európai Gazdasági Közösség — ez a Közös Piac hivatalos elnevezése — első alapítóihoz hasonlóan ő is arra számított, eljön az idő, amikor a Hatok közös külpolitikai és védelmi politikáját Brüsszelben alakítják ki. Megítélése szerint a Bizottság elnöké­nek tulajdonképpen Európa elnöke szerepét kellett volna betölteni. A 66 éves Hallstein a korábbi hideg­­háborús nemzedék tagja. A végsőkig ragaszkodott ahhoz a meggyőződésé­hez, hogy a Szovjetunió Nyugat-Euró­­pára akar törni és hogy a Hatok szö­vetségi uniója a védekezés egyik for­mája e veszéllyel szemben. Lemaradt az új európai áramlatról, amely arra a meggyőződésre épít, hogy a szovjet agresszió veszélye nem létező dolog. Hallstein elemében érezte magát tiszt­ségében és szerette az államfőknek járó külsődleges megnyilvánulásokat. Motorkerékpáros rendőrkísérettel fo­gadta a Közös Piac Brüsszelbe érkező külföldi küldöttségeit székháza főbejá­ratánál vörös szőnyeg borította a lép­csőket és tágas irodájában pezsgős fogadásokat rendezett. Amíg Franciaországnak, a piac ural­kodó szerepet betöltő tagjának támo­gatását élvező javaslatokat tett, elnéz­ték elbizakodottságát. De végzetes hibát követett el Párizzsal kapcsolat­ban és ez megbuktatta. Hallstein véleménye szerint a fran­ciák oly mohón törekedtek egy olyan rendszer bevezetésére, amely megnyitó ná a Közös Piacot a viszonylag ter­melékenyebb francia mezőgazdaság előtt, hogy Párizs ezért hajlandó len­ne lenyelni egy olyan tervet, amely a Bizottság hatalmának kiterjesztésére vezetne. A terv lényege: a bizottság független bevételi forráshoz jut és így felszabadul a hat kormány költség­­vetési előirányzataitól való függőség­től. De Gaulle tábornok, aki nem kevés­bé büszke a független Franciaország­ra, mint Hallstein egy független brüsz­­szeli hierarchiára, mennydörgő han­gon nemet mondott. Lényegében a francia elnök hangosan kifejezésre juttatta a többség nézeteit; hiszen a többi országok is vonakodtak attól, hogy oly sokat feladjanak hatalmuk­ból. így aztán Franciaország hat hó­napig „sztrájkolt“. S amikor a válság 1966 elején véget ért, Hallétéin nem­zetek feletti terve meghalt és belát­ható időn belül halott is marad. Jellemző, hogy Hallstein egyéni büszkességből fakadó okból mondott le. Nem volt hajlandó elfogadni egy francia—nyugatnémet megegyezést, amely korlátozta volna megbízását a jövő év elejéig. A professzor a végle­tekig lelkiismeretes, szorgalmas férfi volt. Egyik alárendeltjének a felesége egy ízben így kötődött az öreg aggle­génnyel: „Végre már kellene talál­nunk egy csinos kis özvegyet az ön számára, Herr Professzor, hogy fér­jeink hazakerüljenek legalább éjsza­kára!" Hallstein tartózkodó, hideg mosollyal válaszolt. Hallstein jól tudott angolul, mint hadifogoly sajátította el ezt a nyelvet az USA Mississippi államában. Ra­gaszkodott Kennedy elnökhöz, aki az­zal hízelgett neki, hogy államfőként kezelte. De a klasszikus drámának főhőseihez hasonlóan végül ő is el­bukott nagy hibája miatt: ez pedig a bántó gőg, a kevélység bűne. iMagyarország), szemle A nemzetközi helyzet középpontjá­ban még mindig az ENSZ rendkívüli közgyűlése áll, ahol a benyújtott hét határozati javaslatból különösen az ún. el nem kötelezett államoké és a latin-amerikai országoké körül foly­nak élénk viták. Az első az izraeli hadsereg azonnali visszavonását kö­veteli a megszállt területekről, a má­sik a megszálló csapatok visszavoná­sát a hadi állapot megszüntetésével köti össze és további hoss?adalmas, bonyolult megoldást ajánl. Gromiko szovjet külügyminiszter felszólalásá­ban az el nem kötelezett államok ha­tározati javaslata mellett foglalt ál­lást, mert szerinte az magában fog­lalja a közel-keleti probléma megol­dásának legszükségesebb előfeltételét: az izraeli csapatok haladéktalan ki­vonását a megszállt arab területekről. Gromiko előtt Goldberg amerikai nagykövet tett bejelentést és kijelen­tette, hogy az USA a latin-amerikai országok javaslatát támogatja. A vitá­ban többek között felszólalt Václav David külügyminiszterünk is és hang­súlyozta, hogy Csehszlovákia azokhoz az országokhoz csatlakozik, amelyek határozottan visszautasítják az izraeli megszállók területi követeléseit. Cseh­szlovákia küldöttsége helyesnek tart­ja különben, hogy a közel-keleti hely­zet rendezésében a Biztonsági Tanács döntsön. A jelenlegi helyzetre való tekintettel Csehszlovákia helyesli, hogy a 17 el nem kötelezett állam által benyújtott javaslatról szavazza­nak legelőször. David külügyminiszter után felszó­laltak még Franciaország, a Malgas Köztársaság, Nepál, Pakisztán, Bulgá­ria, Peru, Honduras, Bolívia, Magyar­­ország, Ausztria küldöttei és több ál­lam megbízottja, közöttük Kuwait, In­dia, Anglia, Jugoszlávia, Izrael stb. küldötte jelentkezett még felszólalás­ra. A közel-keleti helyzettel kapcsolat­ban különben két érdekes sajtó-közle­mény érdemel figyelmet, amely az olasz kommunisták központi lapjában, az „Unitá“-ban, illetve a libanoni „Al-Hurrija“-ban jelent meg kedden. Meir Vilner, az Izraeli Kommunista Párt ún. Vilner-csoportjának vezető titkára az Unitá részére írt nyilatko­zatában kifejti, hogy a jeruzsálemi kormány politikája nemcsak agresszív, hanem Izrael népének jövője ellen is irányul, tehát nemzetellenes, mert kockára teszi a nép jövőjét. Az izraeli kommunisták olyan politikát követel­nek a kormánytól, amely az arab né­pekkel együtt az imperialisták ellen irányul és nem az imperialistákkal az arabok ellen. Vilner azonkívül azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy a palesztinai probléma mindkét Figyelemreméltó következtetéseket von le az EAK katonai vereségéből a moszkvai „Za rubezsom“ c. hetilap két kairói tudósítója, Igor Belajev és Jevgenij Primakov. „A sikertelenség igazi okát — írja a két szovjet riporter — az egyipto­mi tábornokok és más törzstisztek egy részének osztályellenes magatar­tásában és hűtlenségében kell keres­nünk.“

Next

/
Thumbnails
Contents