Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-07-08 / 27. szám

Aranka Szirénázó mentőautó száguld a kór­ház felé. Benne fiatal lány fetreng. Anyja aggódva figyeli mozdulatait, simogatja arcát, homlokát, kezét. — Mindjárt odaérünk, drága Aran­kám — sóhajt nagyot az asszony, s magas borravalót ígér a sofőrnek, hogy gyorsabb hajtásra bírja. Nincs szükség a bíztatásra. Életről van szó, a sofőr kötelessége, hogy mi­hamarabb célba érjen. Így rövid idő múlva a kocsi bekanyarodik a kórház udvarára. Amíg a lányt az ápolók be­cipelik; az anya a prímárt keresi. Késő délután van, a főorvos már ha­zament. Csupán a szolgálatos orvossal tud szót váltani. — Az ég szerelmére kérem, doktor úr, mentse meg Arankámat — tördeli kezét a kétségbeesett asszony. — Egyetlen lányomról, reménységemről van szó. — Nyugodjon meg, asszonyom ... Mindent megteszünk lánya érdekében — bíztatja nyugodt hangon az orvos. Jól megtermett, fejlett lány Aranka. Túl a serdülő koron, évei után még gyerek. Alig tizenhat esztendős. A szü­lők tejben-vajban fürösztik, minden óhaja teljesül. Tenyerükön hordják, kényeztetik. Van miből, miért ne ten­nék? Es most, amikor lassan leveti gyerekcipőjét a féltett kincs, nehogy elvigye ez a hirtelen jött valami. Alig két órával ezelőtt kezdődött. Aranka hasában éles fájdalom nyilait, s majdcsak széttépte belső részét, amit hányást roham követett. A lány sikol­tozott, jajgatott, A szülők kétségbe­esve telefonáltak a mentőkért. Az orvos alapos vizsgálat alá veszi a beteget. Kérdéseire az anya vála­szol, mert a betegnek nehezére esik a szó. A fájdalom nem csillapul, Aran­ka egyre türelmetlenebb. Ügy látszik, műtőasztalra lesz szükség. A feltétele­zett vakbél rövidesen kést kap. Az anya kérésére a szolgálatos tele­fonon hívja a főorvost. Néhány perc múlva meg is jelenik. A kérdések újabb áradata következik. Eltelik egy óra, mire a főorvos kijelenti: pillanat­nyilag nincs szükség operációra. Meg­figyelés alatt tartják a lányt, s majd elválik... Az anya Arankával szeretné tölteni az éjszakát. Őrangyalként vigyázná, de az orvos megnyugtatja: a szolgála­tos ápolónő majd őrködik a lány fe­lett. Másnap kezdődik minden elölről. A fájás nem szűnik, de vakbélgyulla­dásnak semmi nyoma. Az aggódó anya ismét a főorvost keresi. Első kézből szeretné tudni a tényállást. Az orvos nem tud újat mondani. Annyit mégis megjegyez, nem ártana ha a női osz­tályon is kivizsgálnák a beteget. Le­het, ott többet tudnának mondani. Az asszonyt felháborítja a javaslat. — Doktor úr. mit gondol az én Aran­kámról? — mondja méltatlankodva. — Geyerk ő, az eszemadta! Esténként még az ölembe hajtja a fejét, úgy Péntek, tizenharmadika Reggel, amikor felébredtem, első pillantásom a naptárra esett. — Péntek tizenharmadika — gon­doltam ijedten. Gyorsan megmosakod­tam, felöltöztem és összeraktam a tás­kámat. Azaz összeraktam volna, de a számtanfüzetemet nem találtam se­hol. — Péntek tizenharmadika — mond­tam dühösen. alszik el. Mi keresnivalója gyereknek a női osztályon? — Sosem tudni, asszonyom! — Szűzanyám, mire gondol?! — A kivizsgálás nem kerül pénzé­be. — Nem ... nem lehet! Vérig sértőd­ne az ártatlan csöppségem. Hiszen szóra sem méltatja a fiúkat. Hogy az én kislányom?!... — Akadnak különféle esetek ... — Arankára ez nem vonatkozik. Íme a bizonyíték. Az asszony kinyitja a táskáját, s benne női nadrágok. — Nézzél Ezt neki hozom, mert tegnap ... tegnap megjött a ... Az asszony elsírja magát, az orvos tehetetlenül széttárja karjait. A gondos mama másnap délután nagy csomaggal érkezik a kórházba. Látogatási nap lévén nagy a sürgés­forgás a folyosókon, a szobákban. A nyitott ajtón már látni vélt a beteget, de az ágy üres. Rajta tiszta, vasalt huzat. Csodálkozva tekint körül, de nincs kit megkérdezzen. Bekopogtat hát a szolgálatos nővér szobájába és ott tudakolódzik. — Rossz helyen keresi a lányát, asszonyom. Egy emelettel lejjebb, a női osztályon fekszik. — Szentséges úristen! Megőrültek, hogy ezt tették Arankával? — Senki sem őrült meg! — Hol a prímár? Azonnal beszél­nem kell a főorvossal! — Már várja önt az irodában. — Ne veszítse el a fejét, kedves asszonyom, és kérem, ne ítéljen el bennünket. Mi csak kötelességünket teljesítjük, — fogadja az orvos a szo­bába rontó asszonyt.-— De tegnap megbeszéltük, doktor úr... — Igaz, megbeszéltük. De akadnak különféle esetek... — Például?! — Nagymama lesz. — Tiltakozom! — Ezt mondja meg a lányának! Sándor Gábor Kislányoknak nyárra A strandolás veszélyei Csinos ruhácskákat varrhatunk kislányainknak bármilyen maradék anyagból vagy régi női ruhából. Azok­nak a háziasszonyoknak, akik még nemigen járatosak a szabás-varrás mesterségében, azt ajánljuk, vásárol­janak a VKUS Szabászati ’Szolgálat árusítóhelyein szabásmintát a meg­telelő méretben, s annak alapján már nem okoz különösebb nehézséget a ruha elkészítése. Szabásmintákat min­den nagyobb helyen árusít a VKUS, így például Bratislavában (Suché my­­to 3 és Leningradská 8), Kassán (ul. gen. Petrova 4 és Leninova 111), Lo­soncon (ZelezniCná 4), Nyitrán (Le­ninova 33), Presovon (Slov. Republi­­ky rád 85) stb. Egy kis leleményességgel többféle anyagból is kombinálhatunk csinos nyári öltözéket. Vigyázzunk azonban arra, hogy a kelme színtartó legyen. Ajánlatos varrás előtt a társítandó anyagokat külön-külön kipróbálni, hogy nem engednek-e színt. A rajzon két egyszerű, de nagyon praktikus nyári ruhácskát láthatnak; ezeket a kezdők is megvarrhatják. Az első modell készülhet bármilyen vá­szonból vagy kartonból. Díszítésére elütő színű pántot használunk. A má­sik modell többrészes öltözék, amely * *** A a*a aA aA kis napozónadrágból, hozzá tartozó felsőrészből, húzott szoknyából és uj­jatlan boleroból áll. Nem fontos, hogy az egész azonos anyagból készüljön. A napozót megvarrhatjuk a ruhával összhangban levő kelméből is. P. J. A strandolók két legveszélyesebb szokása: a napon aludni és a tűző napon átizzadt testtel hideg vízbe ugrani. A nap könnyen elbágyasztja az embert és megesik, hogy a mély alvás szinte ájulásba megy át, amely­ből még a bőr súlyos leégése sem ébreszti fel a szerencsétlen „üdülőt“. Az ilyen gondatlanság éppúgy tra­gikus következményekkel járhat, mint az átforrósodott testtel hideg vízbe ugrás, amikor a szív már nem tud alkalmazkodni a hirtelen hőmérsék­leti változásokhoz. Helytelen az a szokás is, hogy a strandon a déli nap tűző sugarai alatt órákig futballoz­nak vagy röplabdáznak a fiatalok. Kevesen tudják nálunk, hogy a tró­pusi országokban a meleg évszak ide­jén a déli órákat fedett helyen, fekve tölti a lakosság legnagyobb része. Ilyenkor pótolják a késő éjszakai fentiét miatti alvásveszteséget, hiszen náluk az esti órákban kezdődik az igazi élet. Sem nyaralás idején, sem hétvégi pihenés során nem helyes az egész napos strandolás, amit nálunk oly sokan és oly szívesen űznek. Aki egész héten dolgozik és vasárnap reggeltől estig a strandon tartózko­dik, aligha kerülheti el bőrének „le­égését“, vasárnap este pedig fárad­tabban kerül haza, mint ahogy reggel elindult. A víz mellett nyaralók is jobban teszik, ha délelőtt és délután csak 2—2 órára mennek ki a strand­ra, és a közbeeső időt pihenéssel, ár­nyékban olvasással, sakkozással, ping­pongozással vagy árnyékos fasorban töltik el. A pihenést, akárcsak a munkát, jól kell beosztani. Nem helyes egész nap az ágyban heverészni, reggeltől estig túrázni, de nem ajánlatos órákat a vízben tölteni sem. Az utóbbi főleg a melegvízű fürdőkben szokásos, ahol a középkorú vagy az idős és legtöbb­ször nemcsak reumás fájdalmaktól, hanem magas vérnyomásban és szív­­betegségben is szenvedő üdülők órá­kig áztatják magukat a meleg vízben. Aki így tesz, az ne csodálkozzék, ha fájdalmai fokozódnak, szervezete ki­merül, szívének állapota romlik, és lényegesen rosszabb állapotban megy haza, mint ahogy a nyaralást meg­kezdte. Bármilyen jó tehát a társaság a meleg gyógyvízben, bármilyen jó vicceket mesélnek is a lubickoló „sorstársak", semmiképp sem tölt­sünk több időt a meleg vízben, mint amennyit az orvos számunkra előírt. (Az Egészség) Két jötanács A száraz, törékeny, merev, nehezen kifésülhető haj ápolásához a szakem­berek két hatásos módszert ajánlanak: 1. OLAJPAKOLÄS (12 órával a haj­mosás előtt végezzük): Félpohárnyi langyos olajat mély tányérba öntünk, a tányért egy forró vízzel telt lábasba helyezzük. Olajba mártott ujjainkkal finoman bedörzsöljük a fejbőrt. Ez­után a hajunkat bekenjük a maradék olajjal, a hajat befelé csavarjuk és meleg törülközővel lekötjük. Másnap a szokott módon megmossuk a hajun­kat. 2. HAJMOSÁS TOJÁSSÁRGÁJÁVAL: Két tojás sárgáját egy előre melegí­tett csészébe öntünk és kiskanálnyi rumot adunk hozzá. A keveréket vil­lával felverjük. A pépet az előre be­nedvesített hajunkra öntjük és tíz percig rajta hagyjuk. Utána a hajat langyos vízzel többször leöblítjük. Mire megtaláltam a füzetem, olyan volt körülöttem minden, mint a csa­tatér. Anyukám jól megszidott, hogy már megint reggel rakom össze a tás­kám. Ekkor a szo­bában megszólalt apu: — Tíz pete múlr va nyolc, ... siess, mert elkésel! Gyorsan kihör­­pintettem a forró kakaót, —■ amivel jól megégettem a szám. Most már szentül meg voltam győződve róla, hogy ez mind csak azért van, mert péntek van és tizenharma­dika. Es már sza­ladtam is. De a kapuban hirtelen megálltam: — Jesszusom, a rajz! Visszaforduljak? Ne? ... De hisz az szerencsétlenséget jelent. Ä ..., meg* lehet, hogy a ta­nár nem is nézi meg a rajzokat!... Tíz perc múlva nyolc, jutott eszem­be apu szava, és már szaladtam is az iskolába. Az el­ső óránk földrajz volt. A tanárnő Kí­náról beszélt, En nem tudtam odafigyelni, egyre csak a rajz járt az eszemben. Mi lesz, ha mégis kéri? Hát... akkor... Egyszeresük hallom ám a nevemet: — Miről is beszéltünk? — kérdi tő­lem a tanárnő. — A ... a ... — dadogtam, de töb­bet nem tudtam kimondani. Fogalmam sem volt, miről van szó. Ennek per­sze ötös lett a vége. Péntek, tizen­harmadika — gondoltam elkeseredve. Az ötödik óra rajz volt. Amikor megláttam a tanárt, hol fehér lettem, hol pedig piros. De a tanár csak nem szólt semmit. Már azt hittem, hogy szerencsésen megúszom, amikor elő­vette a jegyzetfüzetét és ezt mondta: — Most pedig megnézünk néhány rajzot. No, Lörincz, hozd ki a tiédet! — Péntek, tizenharmadika!... — mondtam hangosan és sírni kezdtem. Az osztály persze nevetett. De a ta­nár szíve nem lágyult meg és közöm­bös arccal, könyörtelenül beírta az ötöst. Amikor otthon megmutattam a diák­könyvemet, a két ötösért két csárdás pofont kaptam. Pedig én igazán nem tehetek róla. Péntek volt és tizenharmadika. Lőríncz Zsuzsi KEDVES GYEREKEK! A Szabad Földműves 26. száméban közölt kis-keresztrejtvény helyes meg­fejtése: Ázsia, orkán, kelet, Prága, Vág. Könyvet kapnak: Szegi Kornélia, Bátorkeszi 47 és Szlamenka Erzsébet, Érsekújvár. KIRÁNDULÁS VÍZSZINTES: 1. Omladék. 4. Kerti szerszám. 8. Kis folyó. 9. Női bece­név (LEA). 11. Móra betűi felcserél­ve. 13. Személyes névmás. 14. Székes­­egyház. 15. Mázsái. 16. Strázsa. 18. Föléje. 19. Víziállat. 21. Több mint jó ismerős. 23. Többszemélyes gépkocsi. FÜGGŐLEGES: 2. Folyó Észak-Olasz­országban (ford.). 3. Gabonaőrlő. 4. Ák! 5. Sajátkezűleg röv. 7. Növény. 8. Fás területek. 10. Dísznövény. 12. Férfinév. 13. Tágas közlekedési hely. 17. A szőlőtő támasza. 19. Számnév. 20. Végtag. 21. Bánat. 22. Szovjet re­pülőgép-jelzés. Beküldendő a vízszintes 1., 6., 19., 23. és a függ. 2., 7., 8. és 10. sz. sorok megfejtése. Főzelékfélék, télire ( • Zöldbab nyersen éltévé. Öt kiló gyenge vajbabot tiszta ruhával megtörölgetünk, majd összevágjuk. Nagyobb tálba té­ve meghintjük 80 deka sóval (jobb a darabos konyhasó, mint a finom asztali), 20 deka kris­tálycukorral és 1 deka szalicil­lal. Jól összekeverjük és egy éjszakára állni hagyjuk. Másnap öt literes üvegbe belenyomkod­juk a babot, a levét ráöntjük. Nem baj, ha nem lepi el egé­szen, de vizet nem szabad rá­önteni. Lekötjük és hűvös he­lyen tartjuk. Bármikor felbont­ható, a megfelelő mennyiséget kiszedjük, utána simára igazít­juk és újra lekötjük, nem rom­lik el. A babot eltevés előtt nem mossuk meg, csak megtörölget­­jük, de főzés előtti napon vízbe tesszük, a vizet többször cserél­jük, ezzel a sót egészen kiáz­tatjuk belőle. • Tök télire. A meggyalult tököt egy éjszakára gyengén ecetes vízben tartjuk. Másnap, vigyázva, hogy össze ne nyom­juk, ujjaink közé vesszük, le­csurgatjuk, és üvegekbe rak­juk, tiszta hideg vizet öntünk rá, tetejére szalicilt szórunk. Jól megmosott, a gyenge szárán hagyott kaprot rakunk köré az üveg tetejére és lekötjük. Gyen­ge lángon fél óráig forraljuk, majd a fazékban hagyjuk az üvegeket másnapig. % Karfiol gyengén sós víz­ben éltévé. A rózsákra szedett karfiolt 10 percig enyhén sós és kissé ecetes vízben forral­juk. A főzővizet lecsurgatjuk róla, üvegbe rakjuk és friss sós vizet öntünk rá, lekötjük és fél óráig gyenge lángon gőzöljük. Az egész eljárás alatt arra ügyeljünk, hogy a rózsáira sze­dett karfiol egy percre se ma­radjon a levegőn víz nélkül, mert akkor megbámul. Télen vajas tejfellel leöntjük, pirított zsemlemorzsát szórunk a tete­jére és néhány percre forró sü­tőbe tesszük. Étel, ital tojásból Tojás retekkel: 3 kemény tojást megtisztítunk, 3 kávéskanál majonéz­zel és 2 kávéskanál reszelt retekkel összekeverjük, salátalevelekre tesz­­szük, és ráhelyezzük a félbevágott tojásokat. Apróra vágott metélőhagy­mával szórjuk be. Tojáscsemege: 10 tojást keményre főzünk és hosszában kettévágjuk, a sárgáját kivesszük, vajjal, sóval, pet­rezselyemmel, reszelt sajtjtal jól el­keverjük, visszatesszük a fehérjébe, majd kizsírozott formába helyezzük. Most zsemlemorzsával beszórjuk, vaj­jal leöntjük és sütőben 20 percig süt­jük. És végül egy finom tojásital: Egy tojássárgáját pohárban egy evőkanál cukorral habosra keverünk, egy nyol­­cadliter forralt kihűlt tejjel leöntjük, még egy kicsit felkeverjük és azonnal tálaljuk. SZABAD FÖLDMŰVES^ 1967. július 8.

Next

/
Thumbnails
Contents