Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-09-30 / 39. szám

Kérdőjelek menet közben Népművészetünk immár hagyomá­nyos seregszemléje a nyári dal- és táncünnepélyek keretén belül zajlik le. Ma már ott tartunk, hogy tulaj­donképpen nem Is áll módunkban át­tekintést nyerni az összes rendezvény­ről, hisz a különböző ünnepélyek egész sorát rendezik meg évente Já­rásonként. Említsük meg például a dunaszerdahelyi Járást, összesen ti­zenhat rendezvényre került sor, ame­lyek mind nagy látogatottságnak örvendtek, hisz a Járási titkárságnak tizenötezer nézőről van tudomása. Ha a rendezvények számából indulunk ki elmondhatjuk, hogy a Járás tánc­együtteseinek, énekkarainak, műked­velő szólistáinak bőven nyílt alkalma szereplésre. S ez sem elhanyagolandó kérdés, mindannyian Jól tudjuk ugyan­is, hogy nem is olyan régen még problémát okozott a fellépési lehető­ség biztosítása. A műsorok struktú­ráját illetően megállapíthatjuk, hogy a dal- és táncünnepélyek fesztivál Jel­lege hovatovább a népünnepély irá­nyába módosul. Tegyük fel a kérdést: helyes-e ez, vagy helytelen. A meg­vizsgált járásokban (Dunaszerdahely, Léva, Losonc) a dal- és táncünnepé­lyek szervezői a népünnepély-jelleg mellett törnek lándzsát, ugyanakkor hangsúlyozzák ennek keretén belül a népművészeti fesztiválok fontosságát is. Sokszor előfordul ugyanis, hogy a népművészeti fesztivál kabaré-elemek­kel keveredik és fordítva. Ennek le­hetne elejét venni olyan népünnepé­lyek megrendezésével, amelyeknek mintegy szerves részét alkotná a nép­­művészeti bemutató, ám természete­sen sor kerülne esztrád-műsorok be­mutatására, különböző sportvetélke­dőkre stb. is. Nem lenne tárgytalan az ilyen népünnepélyeket mezőgazda­­sági kiállításokkal is összekötni, hisz a cél tulajdonképpen az, hogy mind nagyobb tömeget mozgassunk meg, ki-ki találja meg a maga szórakozását. Egyre inkább előtérbe tolul a nép­­művészeti csoportok kiválasztásának a kérdése. A fejlődés azt mutatja, hogy ma már nem köthetünk kompromisz­­szumot, a járási méretű rendezvé­nyekre a legszínvonalasabb csoporto­kat kell meghívnunk. A gyengébb együttesek buzdításként! felléptetése unalmassá, vontatottá teszi a műsort, megbontja az egész rendezvény szín.­­vonalát. Ez viszont további problémát vof. maga után. A losonci" járás pél­dául abban a helyzetben van, hogy nem képes a rengeteg átlagon aluli együttesnek fellépési lehetőséget biz­tosítani, viszont tény az, hogy erre is szükség lenne. Mindez talán a külön­böző körzeti és helyi jellegű ünnepé­lyek megrendezésével lehetne megold­várta, hogy rövidesen még valami fog történni. És nem is csalódott. Ügy tervezték, hogy azon az estén színházba mennek. De amikor munka után találkozott Mihaillal, rögtön lát­ta, hogy szó sem lehet színházról. Mi­hail mintha legalább tíz évet öregedett volna. — Mi történt? — kérdezte Marija. Mihail egy kék papírlapot nyújtott át neki, ügyészségi idézést. Ma este öt órára kellett megjelennie. — Csak nem ... Mégis? ... — Ma­rija a balesetre gondolt. — Nem — mondat Mihail. — Vala­mi történhetett a húgommal. Nagyon komoly dologról lehet szó. Mindent megmagyarázok. Elkísérsz az ügyész­ségre? ötig még sok idő volt, gyalog in=> dúltak el. Mihail elmondta, hogy teg­nap este telefonált Leningrádba a hú­ga lakására. A kagylót nem vette fel senki. Mihail azt gondolta, hogy húga a férjével színházba vagy vendégségbe ment. Fél egykor újra telefonált. Ek­kor sem válaszoltak Ma reggel a munkahelyét hívta fel. Furcsa beszélgetés zajlott le. Egy női hang azt válaszolta, hogy Vorobjova nincs ott. Mihail megkérdezte, hogy mikor lesz ott, mire azt mondták, hogy soha. Mihail magyarázatot kért. — Talán kilépett? Nem. Akkor mi tör­tént? Ez nem telefontéma, válaszol­ták . .. Otthon pedig már várta Mihailt az idézés.. . Az ügyészség előtt megpróbálta rá­venni Mariját, hogy ne várjon rá, hi­szen a beszélgetés hosszúra nyúlhat. De Marija várt. Két órán át Járt fel-alá a Járdán, a legsötétebb dolgokat képzelte el. Hideg volt, de restellt bemenni az ügyészségre. Végre megjelent Mihail. Igen, Jól sejtette. Az ügyész meg­kérte. hogy részletesen, órára, percre mondja el, mit csinált attól a pillana­tól kezdve, amikor a körzeti megbí­zottól megtudta, hogy húga, Nyina Alekszandrovna Vorobjova él. Mihail­­nak nem kellett sokat töprengenie, hiszen minden lépése ismert, ellen­őrizhető. Arra a kérdésre, hogy mi történt a húgával, az ügyész azt válaszolta, hogy ható. Felmerül az a kérdés is, hogy járásonként hány nagyméretű ünne­pély megrendezése fizetődik ki, mind anyagi, mind erkölcsi szempontból. A losonciak azt vallják, hogy két ren­dezvény elegendő lenne, s ez nem is rossz elv. Két hagyományos és magas színvonalon megrendezett dal- és táncünnepély valóban elegendő, hisz a jóból is megárt a sok. Ezt a két rendezvényt viszont valóban járási szinten kell megrendezni, míg a ki­sebb ünnepélyek szervező munkáját a CSEMADOK helyi szervezetei old­ják meg. A losonci járásban vetődött fel a néprajzi vidékek vetélkedőjének, illetve fesztiváljának rendezése is. Életre való ötlet, mozgósító hatása kétségtelen. Felvetődik persze a kér­dés, hogy a dal- és táncünnepélyek ilyen szétterebélyesedése után szük­séges-e még valakit is mozgósítani? Szükséges, ugyanis az a helyzet, hogy közönségünk még mindig nem nőtt fel egészen a népművészethez, nem tudatosítja kellőképpen annak művé­szi értékeit, nevelő hatását, általában Jelentőségét. Az imént hangsúlyoztuk a hagyo­mányosság elvét. Nos, ebben a tekin­tetben talán a lévai járás a legsze­rencsésebb, hisz a zselízi dal- és táncünnepélynek immár országos ne­ve van. Mindez természetesen köte­lezi is valamire az ünnepély szerve­zőit, színvonal tekintetében nem en­gedhetnek egy tapodtat sem, hisz az elmúlt években köztudomásúan érté­kes és magas nívójú rendezvényeknek lehettünk a tanúi. Itt tolul viszont előtérbe az anyagi kérdés. A színvo­nal állandó emeléséhez egyre több pénzbefektetésre van szükség. És itt nemcsak az adott ünnepélyről van szó, hanem általában az egyes cso­portok anyagi ellátásáról a járás te­rületén. Tehát nem marad más hátra, mint megfelelő anyagi bázisra szert tenni, amely elsősorban a csoportok izmosodását segíti elő s így közvetve természetesen a járási vagy kerületi méretű bemutatók színvonalán is len­dít. S itt elérkeztünk az egyes helyi szervezetek pénzügyi gazdálkodásá­nak a kérdéséhez is. Ugyanis nem vagyunk meggyőződve arról, hogy az egyes helyi szervezetek minden lehe­tőséget kihasználnak, s ezen felül arról .sem, hogy anyagi eszközeiket minden esetben a célnak megfelelően használják ki. Ne várjunk tehát min­dig arra, hogy együttesünk számára majd a járás, vagy a központ biztosít felszerelést, hisz ha jól körülnézünk talán saját erőnkből is tudnánk bizto­sítani mindezt. Végezetül szólnunk kell a magyar­­országi vendégegyüttesek szerepelte­meggyilkólták. Amikor Mihail magá­hoz tért, az ügyész kérte, ne értse félre az idézést és a kihallgatást. A nyomozó szerveknek ellenőrizniük kell mindent. Egy hét alatt még kétszer hívták be Mihailt. És az utolsó alkalommal az ügyész elnézését kérte, hogy nyug­talanították. Mihail több este megpróbálta felhív­­ni Leningrádot, Nyina lakását, a fér­jével szeretett volna beszélni, de a telefon továbbra is hallgatott. Mihail az őt kihallgató ügyészhez fordult ta­nácsért. Az ügyész megígérte, hogy telefonál Leningrádba. Jöjjön be hol­­nap, és megadja a választ. Másnap el­mondta, hogy a húga férje lakást akar cserélni. Nem jár haza, ismerősöknél lakik... Ogy látszott, hogy ezzel véget ért a kellemetlenségek sorozata. Marija örömmel látta, hogy Mihail egyre nyu­­godtabb, kiegyensúlyozottabb lett. Ak­kor nyugodott meg teljesen, amikor egy alkalommal véletlenül bevetődött a bíróságra. Munka után, négy órakor találkoz­tak, és sétálni mentek. Mihail vidám volt. Hirtelen megállt, és hangosan olvasni kezdte az épület feliratát: „ZavodszkiJ kerület 2. számú Népbíró­sága“. — Menjünk be — mondta Mihail. — Még soha sem Jártam bíróságon. Hát te? Marija sem Jári Az épületben több tanácsterem volt, de csak kettőben folyt tárgyalás. Az egyikben válóper, a másikban egy tol­vaj pere. Mihail az utóbbit választotta. Egy kicsit elkéstek, a vádiratot már felolvasták. A jellegtelen, szürke arcú vádlott mulatságosan vékony hangon válaszolt a bíró kérdéseire. Bizonyára nagyon tiszta ügy lehetett, mert a tár­gyalás alig húsz percig tartott. A tol­vaj egy üzletbe tört be, de két gyári munkásfiú még a helyszínen elfogta, és átadta a rendőrnek. A fiúk is részt vettek a tárgyaláson tanúként. Végül Is két évet kapott a betörő. A tárgyalás után Mihail még vidá­mabb lett. Azon az estén Marija meg­könnyebbülten sóhajtott fel. Vége a kellemetlenségeknek, minden újra a régi. iFolytatluk.J\ téséről is. Mindenképpen hasznos, ha rendezvényeinken külföldi együttest Is felléptetünk. Persze itt is érvénye­sülnie kell a kiválasztás elvének. De nemcsak a kiválasztás, hanem sze­rény véleményünk szerint a recipro­citás elvének is. Nem áll a rendelke­zésünkre pontos kimutatás ám így is az az érzésünk, hogy hazai együtte­seinknek csak kis hányada viszonozza a látogatást. Nem éppen egészséges jelenség ez, hisz a kapcsolatok elmé­lyítésének ez az egyedüli elképzelhe­tő módja. A különböző dal- és táncünnepé­lyek még korántsem fejeződtek be eb­ben az évadban. Nem akar ez a cikk végső értékelés, vagy felmérés lenni, csak mintegy a menet közben felve­tődött néhány kérdés rögzítése. Az ősz a szüreti ünnepélyek Időszaka, népművészeti együtteseink Itt is szó­hoz jutnak, sőt helyenként ők alkot­ják a műsor gerincét. Az elkövetkező téli időszak legyen a még alaposabb felkészülés ideje. (bpi) Az 50. évforduló köszöntése A komáromi járás községei, üze­mei és vállalatai lázas igyekezet­tel készülnek a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50. évforduló­jának megünneplésére. Az ünnep­ségek előkészületeit sokkal na­gyobb gonddal és körültekintéssel végzik, mint az előző években. Az előkészületekkel kapcsolatban föl­kerestem Gálik Pavolt, a CSSZBSZ járási titkárát, aki a következőket mondotta: — A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hazánk valamennyi haladó gondolkodású dolgozójával egyéforrott. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalomnak köszönhet­jük szabadságunkat, békés építő munkánkat. Ezért igyekszünk ezt az évfordulót a legbennsőségesebb keretek között megünnepelni. Az ünnepségek végleges műsorát a közéli napokban állítjuk össze. Annyit már mondhatok, hogy az üzemekben és a falvakban népi akadémiákat rendezünk, ahol az ünnepség Jelentőségét méltatják majd. Még e hó végén, de legké­sőbb a jövő hónap elején járási szemináriumot rendezünk, melyre kb. 40 előadót hívunk meg. A sze­minárium keretében megismerked­nek az előadók a reájuk váró fel­adatokkal. Hogy munkájukat meg­könnyítsük, e célra készített anyag­gal látjuk el őket. Az ünnepségek november 7-én kezdődnek és de­cember 12-én fejeződnek be. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom ünnepségeire egy szovjet kultúrcsoport érkezik hazánkba, mely Szlovákia nagyobb városai­ban fog fellépni. Komáromban de­cember 9-én lesz alkalmunk látni a szovjet művészeket. Az esztrád­­csoport 40 tagú és méltán számít­hat dolgozóink meleg fogadtatásá­ra. Az 50. évforduló tiszteletére a JNB és VNB mellett működő Cseh­szlovák-Szovjet Baráti Szövetség helyi szervezete „Béke-barátság estet“ rendez. Az ünnepi esten ne­ves művészek és énekesek is fel­lépnek. Többek között a népszerű magyar táncdalénekes: Aradszky László. December 12-én további előadá­sok lesznek, melyek a csehszlo­vák-szovjet barátsági szerződés je­lentőségét hivatottak majd méltat­ni. Ugyanezen a napon a Szakszer­vezetek Házában a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére rendezett ünnepségsorozat záró­ünnepélyére kerül sor. Az ünne­pély előkészítését a Szakszerveze­tek Házának vezetősége szervezi külön e célra készített műsorral. A NOSZF 50. évfordulójának ün­nepségeire tett előkészületek há­rom szakaszon folynak. A járási pártbizottság mozgósítja az összes helyi és üzemi pártszervezetet. A nemzeti bizottságokat a felsőbb szervek látják el szükséges instruk­ciókkal. A CSSZBSZ járási titkár­sága részéről pedig szintén min­dent megtesznek az ünepségek si­keréért. Ebbe az akcióba bekapcso­lódnak a Járási Szocialista Akadé­mia tagjai is, akik színvonalas elő­adásaikkal sokat tehetnek a siker érdekében. Bízunk abban, hogy járásunk minden községében példásan szer­vezik meg az ünnepségeket, és ezzel is dokumentálják a szovjet néphez való hűségüket és kifejezésre jut­tatják a NOSZF Iránti tiszteletü­ket. Andrlskin József Feld Lajos: AUSCHWITZ (1945 rézkarc) A múlt és jelen krónikája — Szerelvényünk lassított, s végül megállt a holtvágányon. Fegyveres SS-legények vették körül, majd nagy szakértelemmel kattintották le a va­gonok zárait. Néhány perccel későb­ben elindultunk új „otthonunk“ felé — Auschwitzba. Éhesek voltunk, ki­merültek, testileg-lelkileg fáradtak, szomszédainkkal is csak suttogva váltottunk egy-két szót. — Egy további vezényszóra meg­álltunk. Poggyászainkat mind elszed­ték. A közelben néhány SS-tiszt és SS-orvos ődöngött, köztük megpillan­tottam Mengelét, a hírhedt szelektáló orvost, élet-halál urát. A „vizsgálat“ percekig tartott csupán — hol jobb­ra, hol balra irányította az orvos az előtte elhaladó embereket. Gépies mozdulattal tette, szenvtelen arccal: családokat választott el, némán, szót­lanul, fölényesen. A hosszú sor gyor­san fogyott... „Hány éves?“ kérdezte Mengele, amikor elébe léptem. „Negyven“ válaszoltam. „Foglalkozása?" „Festőművész voltam“ — feleltem. — A szokatlan szóbeszéd hallatára a fekete egyenruhások közelebb jöt­tek: csodálkozva figyeltek — a „ha­lálsorompón“ nem igen dívott a sok beszéd. Egy-egy ember sorsa felett nem teketóriáztak, az idő itt sokkal értékesebb volt, mint az emberi élet. Észhaz sem térhettem, jóformán tu­datomba sem véstem mi történik tu­lajdonképpen — és Mengele már dön­tött. A meglepett SS-legényeknek ki­adta a parancsot: Sonderlager! így kerültem Auschwitzba, a szörnyűséges „B“ blockba, ahol sors­társaim Európa minden részéből el­hurcolt törpék és ikrek voltak. Sor­sunk rettenetes volt, elképzelhetetlen nyomorban és nélkülözésben volt ré­szünk. A barakkban az SS-őrökön és kápókon kívül SS-orvosok „törődtek" velünk. Elvetemült kísérleteik követ­keztében szobatársaim — néhány hé­ten belül — kivétel nélkül elpusztul­ta! vagy eltűntek ... Rajtam a „szerencse" segített. Egy­?* *ieiL Vé,et,8nö1 — napi kenyéradagom tejében — egy piciny ceruzához ju­tottam. Meghúzódtam a blokk ablaka alatt és óvatosan dolgozni kezdtem Gyorsabban mólt legalább az idő, ke­vesebb szenvedést, nyomort, halált láttam magam körül. Megörültem a váratlan elfoglaltságnak, bár tudtam, hü?/t a ,áborben ceruzarejtegetésért halál jár. Arcképeket rajzoltam, szó batársaimat, tiszteket, őröket, kápó­­,.*í‘ Emlékezetből dolgoztam, mert titkomat féltve őriztem. Tudtam, hogy f ”1C,k f?'tVB örzik a haláltáborok igazi arcát. Esténként mindig meg­­semmisítettem rajzaimat. — Am bármennyire is vigyáztam, egy napon felfedték titkomat. Tana­kodtak, de csodák csodájára nem bün­tettek meg. Ellenkezőleg? Felemelték napi kenyéradagomat, elláttak ceru zával, papírral. Azóta parancsra dol­goztam. Tisztekről, feleségeikről, sze­retőikről készítettem rajzokat, mula­tozásokról, orgiákról, kivégzésekről. Munkámnak gyorsan híre ment a tá­borban. Mind több és több „megren­delésem" volt. Hajszoltak, unszoltak, látástól vakulásig dolgoztam ... Töb­bet ... többet... még többet, szólt a parancs. Mengelét is leskicceltem. A rajzok sokasodtak, szaporodtak. Máig sem tudom hány darabot csináltam, hová kerültek, mi lett a sorsuk. Egyetlen egyet sem láttam viszont többé. Felszabadulásom napján két rajzom maradt — ezeket egy fran­cia haftlingtársamnak ajándékoztam. Üres kézzel érkeztem Auschwitzba — üres kézzel távoztam. Csak emlékeim maradtak, szomorú visszaemlékezé­sek... • • • Feld Lajos most Kassán él. Szor­galmasan alkot, tanít, kiállításokon vesz részt. Tudását, tapasztalatát a művészet iránti mérhetetlen rajongá­sát és odaadását önzetlenül helyezi a tanulnivágyók szolgálatába. Külö­nösen a gyermekek képzőművészeti oktatásával foglalkozik. Határtalan türelemmel, örömmel időz közöttük. Sok-sok gyermeket avatott a rajz és a festészet rejtelmeibe. Saját rajzait, grafikáját mértani pontossággal kom­ponálja. Művéből azonmód kiérezhetó, hogy nem vágyik elismerésre, olcsó babérokra, nem keres olyan tárgykört, amely eleve sikert biztosítana. Idős kora és gyenge testalkata ellenére az év nagy részét a szabadban — a ter­mészetben — tölti. Képei lírikus köl­tőiességet, melegséget árasztanak az ember és a természet iránti szeretet­­ről tanúskodnak. Most szülővárosát — Kassát festi. A városnak maradandó emléket emelt életművében. Megörö­kítette a már nem létező arculatét, lebontott ósdi utcáit, sikátoros negye­deit. Auschwitzban alkotott képei már csak emlékezetében élnek. Mostani alkotása azonban mara­dandó. Műgyűjtőknél és képtárakban látható. TÄNZER IVAN dtuIUmhs Fiíreks • Nagyszabású Beethoven-kiállítást rendez Tokióban szeptember 30-tól október 30-ig az Osaka International Festival Society. • „A műszaki értelmiség az NOSZF tiszteletére“ címen kiállítás nyílt a koáicei Műszaki Múzeumban. 0 A Moszkvai Majakovszkij Szín­ház Jozef Budsky nemzeti művész vendégrendezésében bemutatta Peter Karvaä „Antigone és a többiek" című színművét. • A XIV. századból származó fres­kókra bukkantak a broumovi plébá­nia épületének tatarozás! munkálatai közben. • Betegsége miatt két év óta nem szerepelt Maria Callas, a világhírű énekesnő. Most közölte a sajtó kép­viselőivel, hogy az idei évadban már színpadra lép.

Next

/
Thumbnails
Contents