Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-09-30 / 39. szám
Kérdőjelek menet közben Népművészetünk immár hagyományos seregszemléje a nyári dal- és táncünnepélyek keretén belül zajlik le. Ma már ott tartunk, hogy tulajdonképpen nem Is áll módunkban áttekintést nyerni az összes rendezvényről, hisz a különböző ünnepélyek egész sorát rendezik meg évente Járásonként. Említsük meg például a dunaszerdahelyi Járást, összesen tizenhat rendezvényre került sor, amelyek mind nagy látogatottságnak örvendtek, hisz a Járási titkárságnak tizenötezer nézőről van tudomása. Ha a rendezvények számából indulunk ki elmondhatjuk, hogy a Járás táncegyütteseinek, énekkarainak, műkedvelő szólistáinak bőven nyílt alkalma szereplésre. S ez sem elhanyagolandó kérdés, mindannyian Jól tudjuk ugyanis, hogy nem is olyan régen még problémát okozott a fellépési lehetőség biztosítása. A műsorok struktúráját illetően megállapíthatjuk, hogy a dal- és táncünnepélyek fesztivál Jellege hovatovább a népünnepély irányába módosul. Tegyük fel a kérdést: helyes-e ez, vagy helytelen. A megvizsgált járásokban (Dunaszerdahely, Léva, Losonc) a dal- és táncünnepélyek szervezői a népünnepély-jelleg mellett törnek lándzsát, ugyanakkor hangsúlyozzák ennek keretén belül a népművészeti fesztiválok fontosságát is. Sokszor előfordul ugyanis, hogy a népművészeti fesztivál kabaré-elemekkel keveredik és fordítva. Ennek lehetne elejét venni olyan népünnepélyek megrendezésével, amelyeknek mintegy szerves részét alkotná a népművészeti bemutató, ám természetesen sor kerülne esztrád-műsorok bemutatására, különböző sportvetélkedőkre stb. is. Nem lenne tárgytalan az ilyen népünnepélyeket mezőgazdasági kiállításokkal is összekötni, hisz a cél tulajdonképpen az, hogy mind nagyobb tömeget mozgassunk meg, ki-ki találja meg a maga szórakozását. Egyre inkább előtérbe tolul a népművészeti csoportok kiválasztásának a kérdése. A fejlődés azt mutatja, hogy ma már nem köthetünk kompromiszszumot, a járási méretű rendezvényekre a legszínvonalasabb csoportokat kell meghívnunk. A gyengébb együttesek buzdításként! felléptetése unalmassá, vontatottá teszi a műsort, megbontja az egész rendezvény szín.vonalát. Ez viszont további problémát vof. maga után. A losonci" járás például abban a helyzetben van, hogy nem képes a rengeteg átlagon aluli együttesnek fellépési lehetőséget biztosítani, viszont tény az, hogy erre is szükség lenne. Mindez talán a különböző körzeti és helyi jellegű ünnepélyek megrendezésével lehetne megoldvárta, hogy rövidesen még valami fog történni. És nem is csalódott. Ügy tervezték, hogy azon az estén színházba mennek. De amikor munka után találkozott Mihaillal, rögtön látta, hogy szó sem lehet színházról. Mihail mintha legalább tíz évet öregedett volna. — Mi történt? — kérdezte Marija. Mihail egy kék papírlapot nyújtott át neki, ügyészségi idézést. Ma este öt órára kellett megjelennie. — Csak nem ... Mégis? ... — Marija a balesetre gondolt. — Nem — mondat Mihail. — Valami történhetett a húgommal. Nagyon komoly dologról lehet szó. Mindent megmagyarázok. Elkísérsz az ügyészségre? ötig még sok idő volt, gyalog in=> dúltak el. Mihail elmondta, hogy tegnap este telefonált Leningrádba a húga lakására. A kagylót nem vette fel senki. Mihail azt gondolta, hogy húga a férjével színházba vagy vendégségbe ment. Fél egykor újra telefonált. Ekkor sem válaszoltak Ma reggel a munkahelyét hívta fel. Furcsa beszélgetés zajlott le. Egy női hang azt válaszolta, hogy Vorobjova nincs ott. Mihail megkérdezte, hogy mikor lesz ott, mire azt mondták, hogy soha. Mihail magyarázatot kért. — Talán kilépett? Nem. Akkor mi történt? Ez nem telefontéma, válaszolták . .. Otthon pedig már várta Mihailt az idézés.. . Az ügyészség előtt megpróbálta rávenni Mariját, hogy ne várjon rá, hiszen a beszélgetés hosszúra nyúlhat. De Marija várt. Két órán át Járt fel-alá a Járdán, a legsötétebb dolgokat képzelte el. Hideg volt, de restellt bemenni az ügyészségre. Végre megjelent Mihail. Igen, Jól sejtette. Az ügyész megkérte. hogy részletesen, órára, percre mondja el, mit csinált attól a pillanatól kezdve, amikor a körzeti megbízottól megtudta, hogy húga, Nyina Alekszandrovna Vorobjova él. Mihailnak nem kellett sokat töprengenie, hiszen minden lépése ismert, ellenőrizhető. Arra a kérdésre, hogy mi történt a húgával, az ügyész azt válaszolta, hogy ható. Felmerül az a kérdés is, hogy járásonként hány nagyméretű ünnepély megrendezése fizetődik ki, mind anyagi, mind erkölcsi szempontból. A losonciak azt vallják, hogy két rendezvény elegendő lenne, s ez nem is rossz elv. Két hagyományos és magas színvonalon megrendezett dal- és táncünnepély valóban elegendő, hisz a jóból is megárt a sok. Ezt a két rendezvényt viszont valóban járási szinten kell megrendezni, míg a kisebb ünnepélyek szervező munkáját a CSEMADOK helyi szervezetei oldják meg. A losonci járásban vetődött fel a néprajzi vidékek vetélkedőjének, illetve fesztiváljának rendezése is. Életre való ötlet, mozgósító hatása kétségtelen. Felvetődik persze a kérdés, hogy a dal- és táncünnepélyek ilyen szétterebélyesedése után szükséges-e még valakit is mozgósítani? Szükséges, ugyanis az a helyzet, hogy közönségünk még mindig nem nőtt fel egészen a népművészethez, nem tudatosítja kellőképpen annak művészi értékeit, nevelő hatását, általában Jelentőségét. Az imént hangsúlyoztuk a hagyományosság elvét. Nos, ebben a tekintetben talán a lévai járás a legszerencsésebb, hisz a zselízi dal- és táncünnepélynek immár országos neve van. Mindez természetesen kötelezi is valamire az ünnepély szervezőit, színvonal tekintetében nem engedhetnek egy tapodtat sem, hisz az elmúlt években köztudomásúan értékes és magas nívójú rendezvényeknek lehettünk a tanúi. Itt tolul viszont előtérbe az anyagi kérdés. A színvonal állandó emeléséhez egyre több pénzbefektetésre van szükség. És itt nemcsak az adott ünnepélyről van szó, hanem általában az egyes csoportok anyagi ellátásáról a járás területén. Tehát nem marad más hátra, mint megfelelő anyagi bázisra szert tenni, amely elsősorban a csoportok izmosodását segíti elő s így közvetve természetesen a járási vagy kerületi méretű bemutatók színvonalán is lendít. S itt elérkeztünk az egyes helyi szervezetek pénzügyi gazdálkodásának a kérdéséhez is. Ugyanis nem vagyunk meggyőződve arról, hogy az egyes helyi szervezetek minden lehetőséget kihasználnak, s ezen felül arról .sem, hogy anyagi eszközeiket minden esetben a célnak megfelelően használják ki. Ne várjunk tehát mindig arra, hogy együttesünk számára majd a járás, vagy a központ biztosít felszerelést, hisz ha jól körülnézünk talán saját erőnkből is tudnánk biztosítani mindezt. Végezetül szólnunk kell a magyarországi vendégegyüttesek szerepeltemeggyilkólták. Amikor Mihail magához tért, az ügyész kérte, ne értse félre az idézést és a kihallgatást. A nyomozó szerveknek ellenőrizniük kell mindent. Egy hét alatt még kétszer hívták be Mihailt. És az utolsó alkalommal az ügyész elnézését kérte, hogy nyugtalanították. Mihail több este megpróbálta felhívni Leningrádot, Nyina lakását, a férjével szeretett volna beszélni, de a telefon továbbra is hallgatott. Mihail az őt kihallgató ügyészhez fordult tanácsért. Az ügyész megígérte, hogy telefonál Leningrádba. Jöjjön be holnap, és megadja a választ. Másnap elmondta, hogy a húga férje lakást akar cserélni. Nem jár haza, ismerősöknél lakik... Ogy látszott, hogy ezzel véget ért a kellemetlenségek sorozata. Marija örömmel látta, hogy Mihail egyre nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lett. Akkor nyugodott meg teljesen, amikor egy alkalommal véletlenül bevetődött a bíróságra. Munka után, négy órakor találkoztak, és sétálni mentek. Mihail vidám volt. Hirtelen megállt, és hangosan olvasni kezdte az épület feliratát: „ZavodszkiJ kerület 2. számú Népbírósága“. — Menjünk be — mondta Mihail. — Még soha sem Jártam bíróságon. Hát te? Marija sem Jári Az épületben több tanácsterem volt, de csak kettőben folyt tárgyalás. Az egyikben válóper, a másikban egy tolvaj pere. Mihail az utóbbit választotta. Egy kicsit elkéstek, a vádiratot már felolvasták. A jellegtelen, szürke arcú vádlott mulatságosan vékony hangon válaszolt a bíró kérdéseire. Bizonyára nagyon tiszta ügy lehetett, mert a tárgyalás alig húsz percig tartott. A tolvaj egy üzletbe tört be, de két gyári munkásfiú még a helyszínen elfogta, és átadta a rendőrnek. A fiúk is részt vettek a tárgyaláson tanúként. Végül Is két évet kapott a betörő. A tárgyalás után Mihail még vidámabb lett. Azon az estén Marija megkönnyebbülten sóhajtott fel. Vége a kellemetlenségeknek, minden újra a régi. iFolytatluk.J\ téséről is. Mindenképpen hasznos, ha rendezvényeinken külföldi együttest Is felléptetünk. Persze itt is érvényesülnie kell a kiválasztás elvének. De nemcsak a kiválasztás, hanem szerény véleményünk szerint a reciprocitás elvének is. Nem áll a rendelkezésünkre pontos kimutatás ám így is az az érzésünk, hogy hazai együtteseinknek csak kis hányada viszonozza a látogatást. Nem éppen egészséges jelenség ez, hisz a kapcsolatok elmélyítésének ez az egyedüli elképzelhető módja. A különböző dal- és táncünnepélyek még korántsem fejeződtek be ebben az évadban. Nem akar ez a cikk végső értékelés, vagy felmérés lenni, csak mintegy a menet közben felvetődött néhány kérdés rögzítése. Az ősz a szüreti ünnepélyek Időszaka, népművészeti együtteseink Itt is szóhoz jutnak, sőt helyenként ők alkotják a műsor gerincét. Az elkövetkező téli időszak legyen a még alaposabb felkészülés ideje. (bpi) Az 50. évforduló köszöntése A komáromi járás községei, üzemei és vállalatai lázas igyekezettel készülnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának megünneplésére. Az ünnepségek előkészületeit sokkal nagyobb gonddal és körültekintéssel végzik, mint az előző években. Az előkészületekkel kapcsolatban fölkerestem Gálik Pavolt, a CSSZBSZ járási titkárát, aki a következőket mondotta: — A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hazánk valamennyi haladó gondolkodású dolgozójával egyéforrott. A Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak köszönhetjük szabadságunkat, békés építő munkánkat. Ezért igyekszünk ezt az évfordulót a legbennsőségesebb keretek között megünnepelni. Az ünnepségek végleges műsorát a közéli napokban állítjuk össze. Annyit már mondhatok, hogy az üzemekben és a falvakban népi akadémiákat rendezünk, ahol az ünnepség Jelentőségét méltatják majd. Még e hó végén, de legkésőbb a jövő hónap elején járási szemináriumot rendezünk, melyre kb. 40 előadót hívunk meg. A szeminárium keretében megismerkednek az előadók a reájuk váró feladatokkal. Hogy munkájukat megkönnyítsük, e célra készített anyaggal látjuk el őket. Az ünnepségek november 7-én kezdődnek és december 12-én fejeződnek be. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepségeire egy szovjet kultúrcsoport érkezik hazánkba, mely Szlovákia nagyobb városaiban fog fellépni. Komáromban december 9-én lesz alkalmunk látni a szovjet művészeket. Az esztrádcsoport 40 tagú és méltán számíthat dolgozóink meleg fogadtatására. Az 50. évforduló tiszteletére a JNB és VNB mellett működő Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség helyi szervezete „Béke-barátság estet“ rendez. Az ünnepi esten neves művészek és énekesek is fellépnek. Többek között a népszerű magyar táncdalénekes: Aradszky László. December 12-én további előadások lesznek, melyek a csehszlovák-szovjet barátsági szerződés jelentőségét hivatottak majd méltatni. Ugyanezen a napon a Szakszervezetek Házában a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére rendezett ünnepségsorozat záróünnepélyére kerül sor. Az ünnepély előkészítését a Szakszervezetek Házának vezetősége szervezi külön e célra készített műsorral. A NOSZF 50. évfordulójának ünnepségeire tett előkészületek három szakaszon folynak. A járási pártbizottság mozgósítja az összes helyi és üzemi pártszervezetet. A nemzeti bizottságokat a felsőbb szervek látják el szükséges instrukciókkal. A CSSZBSZ járási titkársága részéről pedig szintén mindent megtesznek az ünepségek sikeréért. Ebbe az akcióba bekapcsolódnak a Járási Szocialista Akadémia tagjai is, akik színvonalas előadásaikkal sokat tehetnek a siker érdekében. Bízunk abban, hogy járásunk minden községében példásan szervezik meg az ünnepségeket, és ezzel is dokumentálják a szovjet néphez való hűségüket és kifejezésre juttatják a NOSZF Iránti tiszteletüket. Andrlskin József Feld Lajos: AUSCHWITZ (1945 rézkarc) A múlt és jelen krónikája — Szerelvényünk lassított, s végül megállt a holtvágányon. Fegyveres SS-legények vették körül, majd nagy szakértelemmel kattintották le a vagonok zárait. Néhány perccel későbben elindultunk új „otthonunk“ felé — Auschwitzba. Éhesek voltunk, kimerültek, testileg-lelkileg fáradtak, szomszédainkkal is csak suttogva váltottunk egy-két szót. — Egy további vezényszóra megálltunk. Poggyászainkat mind elszedték. A közelben néhány SS-tiszt és SS-orvos ődöngött, köztük megpillantottam Mengelét, a hírhedt szelektáló orvost, élet-halál urát. A „vizsgálat“ percekig tartott csupán — hol jobbra, hol balra irányította az orvos az előtte elhaladó embereket. Gépies mozdulattal tette, szenvtelen arccal: családokat választott el, némán, szótlanul, fölényesen. A hosszú sor gyorsan fogyott... „Hány éves?“ kérdezte Mengele, amikor elébe léptem. „Negyven“ válaszoltam. „Foglalkozása?" „Festőművész voltam“ — feleltem. — A szokatlan szóbeszéd hallatára a fekete egyenruhások közelebb jöttek: csodálkozva figyeltek — a „halálsorompón“ nem igen dívott a sok beszéd. Egy-egy ember sorsa felett nem teketóriáztak, az idő itt sokkal értékesebb volt, mint az emberi élet. Észhaz sem térhettem, jóformán tudatomba sem véstem mi történik tulajdonképpen — és Mengele már döntött. A meglepett SS-legényeknek kiadta a parancsot: Sonderlager! így kerültem Auschwitzba, a szörnyűséges „B“ blockba, ahol sorstársaim Európa minden részéből elhurcolt törpék és ikrek voltak. Sorsunk rettenetes volt, elképzelhetetlen nyomorban és nélkülözésben volt részünk. A barakkban az SS-őrökön és kápókon kívül SS-orvosok „törődtek" velünk. Elvetemült kísérleteik következtében szobatársaim — néhány héten belül — kivétel nélkül elpusztulta! vagy eltűntek ... Rajtam a „szerencse" segített. Egy?* *ieiL Vé,et,8nö1 — napi kenyéradagom tejében — egy piciny ceruzához jutottam. Meghúzódtam a blokk ablaka alatt és óvatosan dolgozni kezdtem Gyorsabban mólt legalább az idő, kevesebb szenvedést, nyomort, halált láttam magam körül. Megörültem a váratlan elfoglaltságnak, bár tudtam, hü?/t a ,áborben ceruzarejtegetésért halál jár. Arcképeket rajzoltam, szó batársaimat, tiszteket, őröket, kápó,.*í‘ Emlékezetből dolgoztam, mert titkomat féltve őriztem. Tudtam, hogy f ”1C,k f?'tVB örzik a haláltáborok igazi arcát. Esténként mindig megsemmisítettem rajzaimat. — Am bármennyire is vigyáztam, egy napon felfedték titkomat. Tanakodtak, de csodák csodájára nem büntettek meg. Ellenkezőleg? Felemelték napi kenyéradagomat, elláttak ceru zával, papírral. Azóta parancsra dolgoztam. Tisztekről, feleségeikről, szeretőikről készítettem rajzokat, mulatozásokról, orgiákról, kivégzésekről. Munkámnak gyorsan híre ment a táborban. Mind több és több „megrendelésem" volt. Hajszoltak, unszoltak, látástól vakulásig dolgoztam ... Többet ... többet... még többet, szólt a parancs. Mengelét is leskicceltem. A rajzok sokasodtak, szaporodtak. Máig sem tudom hány darabot csináltam, hová kerültek, mi lett a sorsuk. Egyetlen egyet sem láttam viszont többé. Felszabadulásom napján két rajzom maradt — ezeket egy francia haftlingtársamnak ajándékoztam. Üres kézzel érkeztem Auschwitzba — üres kézzel távoztam. Csak emlékeim maradtak, szomorú visszaemlékezések... • • • Feld Lajos most Kassán él. Szorgalmasan alkot, tanít, kiállításokon vesz részt. Tudását, tapasztalatát a művészet iránti mérhetetlen rajongását és odaadását önzetlenül helyezi a tanulnivágyók szolgálatába. Különösen a gyermekek képzőművészeti oktatásával foglalkozik. Határtalan türelemmel, örömmel időz közöttük. Sok-sok gyermeket avatott a rajz és a festészet rejtelmeibe. Saját rajzait, grafikáját mértani pontossággal komponálja. Művéből azonmód kiérezhetó, hogy nem vágyik elismerésre, olcsó babérokra, nem keres olyan tárgykört, amely eleve sikert biztosítana. Idős kora és gyenge testalkata ellenére az év nagy részét a szabadban — a természetben — tölti. Képei lírikus költőiességet, melegséget árasztanak az ember és a természet iránti szeretetről tanúskodnak. Most szülővárosát — Kassát festi. A városnak maradandó emléket emelt életművében. Megörökítette a már nem létező arculatét, lebontott ósdi utcáit, sikátoros negyedeit. Auschwitzban alkotott képei már csak emlékezetében élnek. Mostani alkotása azonban maradandó. Műgyűjtőknél és képtárakban látható. TÄNZER IVAN dtuIUmhs Fiíreks • Nagyszabású Beethoven-kiállítást rendez Tokióban szeptember 30-tól október 30-ig az Osaka International Festival Society. • „A műszaki értelmiség az NOSZF tiszteletére“ címen kiállítás nyílt a koáicei Műszaki Múzeumban. 0 A Moszkvai Majakovszkij Színház Jozef Budsky nemzeti művész vendégrendezésében bemutatta Peter Karvaä „Antigone és a többiek" című színművét. • A XIV. századból származó freskókra bukkantak a broumovi plébánia épületének tatarozás! munkálatai közben. • Betegsége miatt két év óta nem szerepelt Maria Callas, a világhírű énekesnő. Most közölte a sajtó képviselőivel, hogy az idei évadban már színpadra lép.
