Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-09-30 / 39. szám
A külpolitikában az ENSZ diplomáciai csatározásai, a közel-keleti helyzet alakulása, a Szovjetunió segélynyújtása a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak, valamint a kínai helyzet alakulása került előtérbe. Az ENSZ 96 kérdést vitat meg Az ENSZ-ben végre megegyeztek, hogy összesen 96 kérdést vitatnak meg, hetenként ötször napi 2 ülést tartanak a 22. ülésszakon, amely'december 19-én zárul. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a közel-keleti kérdésnek elsőséget kell biztosítani. Általában az a vélemény, hogy ezzel a problémával október 10-e körül foglalkoznak. A nagyhatalmak között élénk eszmecserék folynak. Ezek elsősorban a négy nagyhatalom külügyminisztereinek tanácskozását készítik elő. Gromiko szovjet külügyminiszter George Brown-nal, a Foreign Office vezetőjével találkozott. A szovjet—brit külügyminiszteri megbeszélések középpontjában a hírügynökségek szerint a vietnami és a közel-keleti helyzet áll. Később találkozott Gromiko és Rusk külügyminiszter is. Péter János, Magyarország külügyminisztere Miki Takeo japán külügyminiszterrel folytatott tárgyalásokat. A szovjet külügyminiszter ENSZ- ben elhangzott beszéde nagy visszhangra talált. A kairói lapok kiemelik, hogy Gromiko mindenekelőtt az izraeli megszálló csapatok kivonását követeli. Hangsúlyozzák, hogy a Szovjetunió az arabok kártalanítását is javasolja. Ugyanakkor elvetik Goldberg amerikai küldött javaslatait, — szerintük ezek rosszabbak, mint Johnson július 5-i ötpontos elgondolásai. Az arabok Goldberg beszédéből arra következtettek, hogy az USA-nak nem érdeke a közel-keleti válság megoldása. A Szovjetunió nagyarányú segítséget nyújt a VDK-nak Az amerikai Szenátusban nagy vtkart kavartak Johnson elnök legutóbbi kijelentései. Kifejtette, hogy az USA bárhol is viselt hadat, mindig akadtak ellenzők. Ezzel beismerte, hogy egyre többen helytelenítik és támadják vietnami politikáját. A köztársaságpárti szenátorok élesen bírálták az elnök kijelentését, és követelték, hogy az amerikai katonákat rendeljék haza Dél-Vietnamból. Vietnamban újra fellángoltak a harcok. A B—52-es légi kötelékek repeszbombákat dobtak a dél-vietnami szabadságharcosok feltételezett állásaira. Bár az amerikaiak a legkorszerűbb fegyvereket vetik be, növekednek veszteségeik, mert az észak-vietnami légelhárltás egyre hatásosabbá válik. Moszkvában a szovjet—vietnami tárgyalásokon egyezményt írtak alá, amelynek értelmében a Szovjetunió térítés nélkül segélyt, tovább* újabb hiteleket nyújt a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak. A Szovjetunió repülőgépeket, rakéta légelhárító fegyvereket, tüzérségi és lőfegyvereket, hadianyagot szállít a VDK-nak. A tárgyalások a kölcsönös megértés jegyében zajlottak le. Mit akar Izrael? részek kulturális forradalmában. Az iskolák vezetői közölték, hogy amenynyiben a diákok egy hónapon belül nem térnek vissza az iskolába, nem folytathatják tanulmányaikat. A japán külügyminisztérium szóvivője szerint a kínai kulturális forradalomban fordulat észlelhető. Általában a belső rend felújítására törekszenek. Főképp a termelésben észlelhetők változások. A fegyveres erők összetűzésének beszüntetésére tett felhívások összefüggnek az őszi mezőgazdasági betakarítási munkákkal. Néhány nappal ezelőtt megindult a közlekedés Kanton és Hongkong kínai határon fekvő Su Csun között, ami arra enged következtetni, hogy újból megindul a kínai mezőgazdasági termények exportja. Szóvivők szerint a kínai külpolitikában is az enyhülés jelei mutatkoznak. A közel-keleti helyzet a szuezi Incidens óta ismét komoly diplomáciai csatározásokat vont maga után. Az A1 Ahram című egyiptomi újság leszögezi, hogy az ENSZ megfigyelőknek hatékonyabban kell működniük. Jogot kell kapniuk arra, hogy az incidens után rögtön jelezzék a történteket és közöljék, ki a felelős. Nagy meglepetést keltett Brown angol külügyminiszter felszólalása az ENSZ- ben, aki kijelentette, hogy Nagy-Britannia elutasítja a vitás kérdések erőszakos úton történő megoldásának gondolatát, és kijelentette, hogy Izraelnek ki kell vonni a csapatait a megszállt arab területekről. Izrael viszont kitart azon követelése mellett, hogy közvetlen az arab államokkal tárgyalhasson. Eban izraeli külügyminiszter kijelentette, hogy országa nem hajlandó kivonulni Jeruzsálemből, s hogy Izrael betartja a fegyverszüneti egyezményt, de csapatait csak az arab országokkal kötendő békeszerződés után hajlandó kivonni. Harc a „nagy egységért“ Kínában Kínában Mao Ce-tung hívei egyre aktívabb munkát fejtenek ki. Az utóbbi napokban aktivizálták ,,a nagy egységért való mozgalmat“ és az összes „forradalmi szervezetet“. Japán laptudósítók szerint a mozgalomhoz 800 különböző szervezet csatlakozik. A KIODO hírügynökség jelentése szerint a „vörös gárdák“ képviselőinek kongresszusa, amelyen 62 pekingi fő- és középiskola képviselői vettek részt, öt pontból álló felhívást tett közzé a diákok nagy egységének megteremtésére. Azok az iskolai szervezetek, amelyek nem csatlakoznak a nagy egységhez, nem vehetnek részt az állami ünnepségeken. A kongresszus figyelmeztette a diákszervezeteket, hogy ne vegyenek részt más ország-0 A honkongi angol hatóságok statisztikája szerint a négy hónap óta tartó zavargások során eddig húsz tüntető kínait öltek meg, 3600-at pedig letartóztattak. A tüntetéseknek további tíz halálos polgári áldozata volt. A zavargásokban angol részről meghalt hat rendőr, egy tfizoltótiszt és egy katonai szakértő, 152 rendőr pedig megsebesült. 0 Ukrajna és Belorusszia területén a szovjet katonai egységek hadgyakorlatot tartattak. A hadgyakorlaton valamennyi fegyvernem képviselve volt. Tudósítók szerint a gyakorlat a hadsereg gépesítésének szemléje volt. Az összes műszaki feladatokat, beleértve a hidak felállítását, az átkelést és az útépítést, gépekkel oldják meg. 0 Az athéni katonai bíróság közölte, hogy újabb vizsgálatot rendelt el az Aszpita-perrel kapcsolatban. Az új vizsgálat kiterjed a hadsereg mindhárom fegyvernemére. A hírhedt Aszpita-ügy első felvonása ez év márciusában játszódott le, amikor 15 katonatisztet 2—18 évig terjedő börtönbüntetésre ítéltek. 0 A legutóbbi szuezi incidensnél az izraeli erők 23, az egyiptomiak pedig 5 halottat vesztettek. A kairói sajtó szerint a kantarai tüzérségi párbaj a tűzszünet óta a leghevesebb volt. Az ENSZ szuezi megfigyelő csoportja jelentésében rámutatott, hogy az incidensért Izraelt terheli a felelősség. A Szmolnij előtt a forradalmi bizottság és a Vörös Hadsereg egységei a szovjetek második össz-oroszországi kongresszusának meghívó leveleit ellenőrzik. A kongresszust a régi naptár szerint október 25-én tartották, ami a mi naptárunk szerint november 7-ét jelent. Ez a nap mint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének napja került a történelembe. A kongresszus jóváhagyta Lenin dekrétumait, amely kimondotta, hogy az összes hatalomnak a szovjet és katonatanácsok kezébe kell átmenni. Itt szavazták meg a békéről és a földről szóló dekrétumot is. A földről szóló dekrétum kimondta, hogy az összes föld a Szovjet Állam tulajdona és örök használatra a földműveseknek adják. Foto CTK — TASZSZ Légvédelem Vietnamban FRANCE NOUVELLE Észak-Vietnam légvédelme, korszerű tüzérségével, lég-föld rakétáival és vadászgépeivel elérte teljesítőképességének tetőpontját az ország védelmében. De ezt az eredményt hatásos és pontos fegyvereivel sem érhette volna el, ha a fegyvereket nem eltökélt emberek tartják a kezükben. A légvédelmi ütegek tüzérei az „eszkaláció“ kezdetétől fogva (1964. augusztus 4.] csodálatos hőskölteményt éltek végig, amelynek során sokan az életüket áldozták hazájuk függetlenségéért. Bátorságuk és önfeláldozásuk eredménye, a 2000 lelőtt repülőgép azonban egy másik tényezőnek is köszönhető, annak, hogy a lakosság tevékenyen részt vesz a légvédelem harcában. Nem véletlen, hogy a főparancsnokság ugyanúgy fejezi ki szerencsekívánatait az egyszerű állampolgároknak, mint a katonáknak. Ezzel kifejezésre juttatja a nép és a hadsereg összefogását, amely a kivívott győzelemnek döntő tényezője. A reguláris csapatok mellett puskákkal, gépfegyverekkel és golyószórókkal felszerelt önvédelmi milícia alakult. Ennek csoportjai a városnegyedek, az iparvállalatok, sőt a falucskák szintjén Is tevékenykednek. it zoknak a matrózoknak a neve, akik a mi Fekete-tengerünkön voltak, egész Franciaországban az orosz forradalomról való megemlékezéssel kapcsolódik egybe; a francia munkások tudják, hogy azok, akik ma Franciaországban fegyházbüntetésüket töltik, azért lázadtak fel a Fekete-tengeren, mert nem akartak az orosz munkások és parasztok hóhérai lenni...“ így emlékezett meg Lenin 1920. november 6-án, az októberi forradalom harmadik évfordulójának ünnepségén azokról a francia katonákról, akiket kormányuk a többi imperialista hatalom kormányához hasonlóan a fiatal szovjethatalom ellen küldött, de akik lázadásukkal keresztülhúzták a tábornokok hadászati terveit, és elősegítették a nemzetközi tőke intervenciójának a bukását. Milyen emlékeik maradtak az 58-as és a 176-os gyalogezred egykori tagjainak a France, a Jean-Bart és a Justice páncélos hajók, a Waldeck- Rousseau cirkáló, a Protet romboló s még egy tucatnyi más hadihajó legénységének? Hiszen negyvennyolc év pergett le a 19-es lázadás óta, így már az egykori húszéves részvevők is túl vannak a nyugdíjkorhatáron, nagy többségük pedig, mint például a lázadásban forradalmárrá érett André Marty, Lucien Terion és sokan mások halottak. A lázadásban részt vett egykori harcosoknak Párizsban van egy szerény, székhely nélküli szövetsége, amelynek elnöke Charles Tillon, a Gichen cirkáló egykori gépésze és a legénység ellenállásának szervezője, alelnöke Brancois Basset, a Justice páncélos volt matróza, aki jelenleg a Francia—Magyar Baráti Társaság vezetőségi tag’s is, A közelmúltban az egykori harcosok emlék-összejövetelt tartottak az egyik Párizs környéki munkásvárosban, ahol egy több órás ebéd során régi fényképek és felfrissített élmények alapján megelevenedett a múlt, az a történelemmé vált segítség, amelyet a dolgozókból lett francia katonák nyújtottak a fiatal szovjet államnak. A pirospozsgás, ősz hajú Fabre és zömök barátja, Jégou, az 58-as gyalogezredből kezdik a lázadás történetének elmesélését. Kettőjük barátsága éppen fél évszázada született Avignonban, ahol együtt szolgáltak az 58-as gyalogezredben, s 1919 elején fegyveretek, mehettek, s mondjátok meg bajtársaitoknak, hogy mi nem akarunk nekik semmi rosszat. Ellenkezőleg. Készek vagyunk testvérként fogadni őket, egy feltétellel: fegyver nélkül jöjjenek. Először csapdát sejtettek az ajánlatban. De visszakapták fegyvereiket, s nagy gyanakodással és félelemmel távoztak. Vissza-visszapillantottak, nem lövik-e őket le hátulról, majd kis idő után futásnak is eredtek. De Francia katonák az Októberi Szocialista Forradalomért! vezényelték őket a Dnyeszter partjára, Bender községbe. Érkezésük célját nem értették, hiszen az első világháború már véget ért. A tisztek viszont nem közöltek semmit. Néhány nappal aztán az értekezés után egy hideg hajnalon min:egy tizenkettejüket felderítésre és provokálásra, a már szovjetek ellenőrzése alatt álló közeli Tiraspolba vezényelték. — Szerencsénkre — mondja Fabre — már a falu szélén fogságba estünk. Elszedték feyvereinket és egy házba kísértek bennünket. Nagyon féltünk, mert tisztjeink az indulás előtt azt mondták, a vörösök mindenkit lemészárolnak. — Hosszú kihallgatás kezdődött, amely alatt elsősorban nem azt kérdezgették, hogy milyen egységek, milyen fegyverek vannak a folyó túloldalán — szólt közbe Jégou —, hanem hogy kik vagyunk, mivel foglalkozunk Franciaországban. — A kihallgatás végén az egyik így szólt hozzánk: tudjuk, hogy ha ti fogtok el bennünket odaát lelőtrök, mert a vezetőitek és tisztjeitek is ellenségeink. Ennek ellenére mi azt mondjuk, szabadok vagytok, itt van a nem történt semmi baj, épségben visszatértek. Saját előőrsükkel találkozva, azonnal elmesélték az esetüket. Senki sem akarta hinni, de ép bőrük jó bizonyíték volt. A tisztek értesülve az esetről, azonnal megtiltották, hogy újra elmondják a legénység előtt a „veszélyes bolsevik propagandának" minősített történetet. De a tilalmi parancs elkésett, mert már mindenki tudomást szerzett az esetről, amely szinte órák alatt átalakította a háborúba belefáradt katonák gondolkodását. Az eset. február 1-én történt. Rá három napra, kora hajnalban harci riadót és tüzérségi tűzzel előkészí-tendő támadást rendeltek el Tiraspol ellen. -— Elég a háborúbóll — kiáltották több irányból. — Nem megyünk az oroszok elleni Az általános zűrzavar miatt a hajnali támadás elmaradt. Reggel viszont orosz parlamenterek érkeztek. Figyelmeztették a francia parancsnokot, hogy ez itt Ukrajna földje, s hagyják el. A parancsnok azt válaszolta, parancsa van, hogy délig foglalja el Tiraspolt. A parlamenterek közölték, a város nyitva áll, de csak fegyvertelen látogatásra. Ezzel visszatértek. A tisztek támadásra nógatták a katonákat. A város előtt tűz fogadta őket. Az egész egység megtorpant, majd a francia tüzérség kezdte lőni a várost. Az 58-as gyalogezred harci morálján azonban ez sem segített, így visszavonultak kiindulási állásaikba. Két nap múlva újra harci gyülekezőt rendeltek el. — A háború már véget ért! —■ Nincs hadüzenet Oroszország ellen! — kiáltották mindenfelől. A tisztek dühöngtek, fenyegetőztek, de semmi nem használt, erre megkezdték az egyéni meggyőzést, hogy — mint mondták — „elszigeteljék a francia katonák soraiba beférkőzött bolsevik agitátorokat“. Eközben más irányból érkező külföldi intervenciós erők elfoglalták Tiraspolt, s kegyetlen mészárlást vittek végbe a munkások között. Az 58-as francia gyalogezred harci kedve tovább romlott, s mind szélesebb ellenállás alakult ki a háború ellen. A tisztek féltek az újabb lázadástól, s a Vörös Hadsereg egységeinek közeledtére gyorsan visszavonultak. Az egész 58-as gyalogezredet Konstantinápolyba szállították, lefegyverezték és kétéves büntetőtáborba küldték Marokkóba. Fabre és Jégou csak 1921 őszén szabadult a táborból és térhetett vissza Franciaországba, ahol még sokáig éreztették velük, hogy a francia burzsoázia nem bocsátotta meg a fiatal Szovjetállam, a bolsevik hatalom iránti szimpátiájukat, de azt sem, hogy „megmételyezték“ a szomszédos 176- os gyalogezredet, és az őket szállító francia hadi- és szállítőhajók legénységét. Ennek hatására lázadás sorozata robbant ki a Fekete-tengeren állomásozó francia hadiflotta legénysége között, amely megzavarta az imperialista hatalmak intervenciós terveit a fiatal Szovjetköztársaság ellen és közvetlen testvéri kapcsolatot teremtett a párizsi kommünárok fiai és a szovjethatalom megteremtői között. Soraikban vannak 18—30 év közötti fiúk, leányok is. A milícisták riadójelre elfoglalják lőállásukat, s ha véget ért a riadó, visszamennek dolgozni a műhelybe vagy a rétekre. A milíciának van azonban más feladata is: tagjai éjjel-nappal örködnek, hogy idejében jelezhessék az amerikai gépek érkezését. Amellett segítenek a katonáknak lőállásba helyezni ütegeiket és biztosítják azok lőszerellátását. Szükség esetén milícisták veszik át az elesett, vagy megsebesült tüzérek helyét, s állandó feladataik közé tartozik az ejtőernyővel kiugró pilóták fogságba ejtése. A milícia tagjai szedik össze a lelőtt gépek roncsait is, ami nem könnyű munka, hiszen a gépek mélyen befú-x Tódnak a rizsföldek sarába. Az ellenséges támadásoknak legerősebben kitett pontokon fiatal önkéntesek vállalják a közlekedési utak rendszeres helyreállítását, de ha a szükség megkívánja, a parasztok is — akár éjnek idején — a rohamcsapatok segítségére sietnek, hogy a kocsisorok az előírt időben átjussanak a veszélyeztetett pontokon. A VDK légvédelmi erői napról napra képzettebbé válnak. Az amerikai katonai parancsnokság egy időben igyekezett minimálisnak beállítani gépveszteségét, és akkor a Hanoiból megadott számadatokat a propaganda túlzásainak tulajdonították. Most azonban a jól értesült washingtoni körök is csaknem pontosan ugyanazt a számot jelentik be elveszettnek, amely a vietnami néphadsereg győzelmi jelentésében szerepel. A radarral irányított légvédelmi ágyúk, a föld-lég rakéták, a MÍG— 21-ek, valamint a mtlícisták puskái s az önkéntes földmunkások ásói és csákányai tehát komolyan veszélyeztetik a légi fölényt, amelyet az amerikai légierő eleve biztosítottnak tekintett. Öt év múlva nem lesz gőzmozdony a szovjet vasútvonalakon Az idén a vasúti szállítás a Szovjetunióban előreláthatólag meghaladja a kétezer milliárd tonnakilométert és a vontatás 92,4 százalékát villamos, illetve Diesel-mozdonyok végzik. 1971—1972-ben pedig a tervek szerint a vasútvonalakon egyáltalán nem lesznek már gőzmozdonyok. 1970 végéig további tízezer kilométernyi vonalat villamosítanak, a többi vonalakon pedig a Diesel-vontatást rendszeresítik. Közben dolgoznak a mind korszerűbb műszaki megoldások kifejlesztésén és alkalmazásán n. A jelenlegi 12 500 kilométerről 25—27 ezer kilométerre kívánják növelni a távvezérlésű villamosított vasútvonalak hoszszát. Megkezdték az óránként 200—250 kilométer sebességű villamos vonatok tervezését, és folytatják a kutatómunkát az egyetlen egységből álló, hatezer lóerő teljesítményű Diesel-motorok kifejlesztésére. K. I. | szemle Pillantás a nagyvilágba 3 SZABAD FÖLDMŰVES 1967. szeptember 30.
