Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-09-30 / 39. szám
Jegyzetfüzetben lapozgattam Senkit nem leltem a konyhában. J6 ideig ácsorogtam, nézgelődtem. Az asztalon egy feketetáblás füzetre és egy barnás-sárgás fedelű noteszra lettem figyelmes. Mintha már láttam volna valahol. Azután eszembe Jutott. Az egyikkel a határban, a másikkal ugyanitt találkoztam, amikor a noteszból a fontosabb jegyzetek át- Irődtak a fekete füzetbe. Belelapoztam a füzetbe. Az első oldalon szép, gömbölyű betűkkel ez állt: „Bakai szövetkezet, Tóth István agronómus“. Majd számok, táblázatok, megjegyzések sokasága következett. A leírt számok fényesen igazolják a szövetkezet fejlődését. Ott látni évről évre hogyan emelkedtek a hektárhozamok, mígnem ebben az évben elérték a 42 mázsás átlaghozamot. De azt is megtalálni, hogy ezelőtt néhány évvel és tavaly mit adtak a földnek a termésért. Igaz, a „házassággal“ (Nádasddal) mintegy 400 hektárral bővült a szövetkezet földterülete. De akkor is óriási a különbség. A hatvanas évek elején 250—300 vagon istállótrágyát hordtak ki a határba évente. Tavaly viszont már 1180 vagonnyit szántottak be. Műtrágyából Is egyszer annyit adagolnak, mint az említett években. S valami mást is találni a mindenttudó füzetben. Akkoriban a vetés befejezésének a határideje sokszor november végére tolódott ki. Azt Is megtaláltam, hogy voltak évek, amikor a föld jó részén nem végezték el az őszi mélyszántást ... •** »** *** *** *** *** »** *** *** *** *** *** *** < A beszédes számok összehasonlításának nézegetéséből Pista bácsi hangja zökkentett ki. — Ügy látszik tolvajt fogtam — szólt rám derűsen mosolyogva a házigazda. Bevallottam, hogy még hamar jött, mert még sok mindenre kíváncsi voltam. Bár Pista bácsi a dunaszerdahelyi járás szövetkezetében a legidősebb agronómus és sok minden a fejében van, a füzet továbbra is nyitva marad. — Tévedni emberi dolog — mondja. — Ezért fontos mindent jegyezni is. Vasárnap lesz két hete, hogy belelapoztam a fekete füzetbe és a 65 év felé tartó Pista bácsival az idei őszi munkákról beszéltem. Akkor a 325 hektárnyi vetésre szánt területből 248 már elő volt készítve. A vetőmagot, mint rendszeresen négyévenként, kicserélték, és elő volt készítve a vetés. Náluk az már természetes, ők nem félnek attól, hogy bizonyos kiadással jár a magcsere. Mivel a múlt évben a régi fajták közül a legjobban termő Pavlovicei fajta 10 mázsával kevesebbet adott, mint a Bezosztája és a Mlronovszkája, száz százalékban az utóbbit vetik. A tapasztalt agronómus véleménye, hogy Bezosztájából legalább 300 kg-ot és Mironovszkájából 220-at kell vetni, hogy elég sűrű legyen a búza. Amellett, hogy négyévenként rendszeresen szervestrágyát kap a föld, műtrágyából pedig tiszta tápértékben 200 kg adagolását tervezik. A sokéves tapasztalatok szerint náluk a legjobb vetési időszak szeptember 20-től október 15-ig, amit mindenféleképpen igyekeznek betartani. A bakai agronómus ebben az évben is mindent elkövetett, hogy ez így legyen. E nyáron a szárazságnak kellett hadat üzennie. Mivel a szántás nem ment jól ötös ekével, egyet leszereltek róla. Még így is az egyik parcellánál a traktoros kijelentete, hogy lehetetlen szántani. De mikor felemelték a normát, mégiscsak megpróbálkozott és a gépek sokasága porhanyóssá tette a feltört földet. A bakai szövetkezetben 160 hektár kukorica vár betakarításra. A száraz időjárás ellenére is 40 mázsán felüli hozamra számítanak (morzsoltan). Négy kombájn és két fosztógépjük van, s így a kukorica törését teljesen géppel végezhetik. Igenám, de sok a szorgos kéz, akinek nincs elég mun-J* *** *** «J* ♦♦♦ **• *** *** ♦♦♦ «J* ♦♦♦ ♦♦♦ oj kalehetősége. így aztán régi módon, kézzel is fosztanak. Cukorrépából 65 hektár zöldelllk. Pista bácsi a cukorrépa betakarítását nem sietteti. Jól jött az utóbbi napokban az esőzés, és így még fejlődik a répa. Cukorrépából a kedvezőtlen időjárás ellenére is 350 mázsás hektárhozamot várnak. Pedig már tavasszal is kételyeik voltak, hogy elérik ezt a közepes termést. Ugyanis egycsírájú vetőmaggal próbálkoztak. A tapasztalat hiányában azonban egy kicsit gyorsan ment a gép, s így nagyon ritkán hullott a mag. Pista bácsi szerint ezért érdemesebb egy-két kilóval (7—8 kg-ot) többet vetni, mert akkor nem érhet senkit meglepetés, ők is ezt tették, amikor a 25 hektárt másodszor vetették. Megtörtént és ez tanulság a bakaiaknak is. Azért legjobb, ha mielőtt valami újat kipróbálnak, előzőleg megnézik valahol. Azt hiszem hasonló eset ritkán fordulhat elő és a veterán agronómus nem idegenkedik tanácskozásra járni és meghallgatni társait és a tudományos dolgozók véleményét. A szövetkezet irányítói azt is mindig örömmel veszik, ha a termelési igazgatóság szakemberei ellátogatnak hozzájuk. — Aranyat ér, ha az újnál a hozzáértő, szélesebb körökben mozgó szakemberek megmondják véleményüket — vallja Pista bácsi. Bakán az elnök sem sokkal fiatalabb az agronőmusnál, mégis már kora reggel a gazdasági udvaron látni őket. De napról napra a határban is találkozni lehet velük, s ha tanácsadásra, döntésre van szükség, mindig kéznél vannak. Este, mikor már mindenki hazatért, ők még öszszejönnek a zootechnikussal egy-egy fél órára, hogy értékeljék a napot és megtanácskozzák a legsürgősebb tennivalókat. Most a fontos őszi betakarítás és a jövő évi kenyér megalapozásánál különösen szükséges ez. De fontos ez az év minden időszakában, mert a hozzáértés mellett a jó munkaszervezés az alapja a szövetkezet boldogulásának. S ha gazdag a szövetkezet, van elég munkaerő, minden munkát időben, jól el lehet végezni. — Amíg gyenge volt a szövetkezetünk, mindig munkáshiánnyal küszködtünk, — mondja Pista bácsi. — Amióta megerősödtünk, sokszor fölös is van. Ezt az ellentétet áthidalni a legnagyobb művészet a közösben. Tóth Dezső *** «5» **• «$♦ **• •*« **» *** ♦$» **» «j* *** «j* «$♦ • „Kertek alatt faragnak az ácsok“ — hangzik az énekszó a csatai megnagyobbodott és megszépült óvodából. Az ünneplő társaságból leőször is Menyhár Tiborné óvónőtől érdeklődünk. ö mondja el, hogy amolyan avató-félét tartanak. A mai napon adták át rendeltetésének az új óvodát, hogy ebben az évben már három osztályban találjanak otthonra a falu legkissebbjei. Persze, nagyon sok gond, munka, befektetés előzte meg ezt a napot. Az elmúlt tanévben sok nehézséget kellett leküzdeni. Most visszatekintve már megkönnyebbülten állapítja meg, hogy a sok jó ember, vezető egyéniség összefogása eredményezte e szép munkát. Hogyan si kezdődött? Ezt már Buda János szövetkezeti- és Adamíok Michal HNB elnöktől kérdezzük. A szövetkezet elnöke hamiskásan mosolyogva kezdte: — Négy-Öt éve vette át szövetkezetünk — járásunkban az elsők között — az óvoda irányítását. Nem tagadom, egyszer-kétszer megbántuk már, mert sok a gond, baj mellé nem hiányzott egy ilyen, eddig szokatlan és mindamellett igen felelősségteljes feladat. De ha már egyszer vállaltuk, csinálnunk is kellett. Ha néha-néha megfeledkeztünk volna az óvodáról, bizony eszünkbe juttatta az igazgatónő, Menyhár Tiborné, aki szinte mindennapos látogatónk volt az irodában. A beszélgetések fonala sokszor oda vezetett, hogy kicsi az óvoda, a kornak megfelelő épületet érdemelne a sok, szeretett kisgyerek. Végül is úgy határoztunk, hogy a kéttermes óvodát 20—30 ezer koronás költséggel kibővítjük. Tervezgettünk, elképzeléseink születtek. A pénzügyi határokat túl kellett lépnünk. Az iskolaügyi szakosztályhoz fordultunk segítségért, ahol Lasab és Petruska elvtársak mindennemű segítséget megígértek. Bíztattak, fogjunk hozzá, részt vállalnak a kiadásokból. így aztán hozzáfogott a kőműves csoport, s menet közben is születtek még elképzelések, újabb tervek. Párák Lajos mester vezetésé-Ha összefognak vei napról napra épült a kis csemeték otthona. Az anyagi ellátottságot Klucska László, a szövetkezet ökonómusa vállalta magára. S volt mit tennie. Hisz mennyi olyan anyagra volt szükség, ami még hiánycikknek számít, s be kellett szerezni! Pedig nem volt államilag betervezett épület. — Azt hiszem, Buda elnök személykocsija is sok kilométert futott az óvoda érdekében — vette át a szót a HNB elnöke. — Véleményem szerint azért sikerült egy óvodát egy év alatt felépíteni, mert ez az építkezés községünkben társadalmi üggyé vált, és mindenki azt akarta, hogy minél hamarabb s eredményesen érjünk célba. Sikerült. Pedig a tagság közül támadták is a vezetőséget, hogy sok pénz megy ki az épületre. Hisz a parkettás, mosdós, központi fűtéses, konyhával, étteremmel, tantermekkel, hálószobákkal rendelkező nagy épület felépítése a végén közel 300 ezer koronába került. Bizony tízszeresére emelkedett az eredeti költségvetési tervünk. — Megbánták? — kérdeztem a szövetkezet elnökétől. — Dehogy bántuk! — válaszol Buda János. — Sőt, nagyon örülünk! Gyönyörű, minden igényt kielégítő óvodánk van. S ami nagyon fontos, a tagság is örül, még az elégedetlenkedők sem szólhatnak semmit. A járás látva ezt a kezdeményezést, a nagy összefogást és akaratot, az egészet kifizette, s így szövetkezetünknek egy fillérjébe sem került. — A legnagyobb elismerés mégiscsak a helyi szövetkezetét illeti — mondta ünnepi beszédében Medved1 Pál járási tanfelügyelő is. — Különösen Buda és Klucska elvtársak, a kőművescsoport Párák Jánossal az élen, s nem utolsósorban Menyhárt Tiborné igazgató fáradozott sokat. Ügyosztályunk nagyon pozitiven értékeli ezt a páratlan igyekezetét, s hogy őszinték legyünk, a legtöbbször nem is a pénz a probléma, hanem megszerezni azt az üzemet, amely vállalja az építkezést. Ebben az esetben még ezt sem kellett. Mégis a legboldogabb az igazgatónő és tantestülete. Hisz jó feltételek között fognak dolgozni ezentúl, ahol a kis óvodásokat kellőképpen fogják felkészíteni az iskolai életre. S ami a szülők részéről a legfontosabb, nyugodtan dolgozhatnak a különböző munkahelyeken, Mert az új óvodában minden gyermeknek van kényelmes, biztos helye, s jó kosztja, amelyről Katona Juci néni, tapasztalt szakácsnő gondoskodik. Üjváry László Teljes ütemben folyik a kukorica betakarítása Fotó: 4t-Megakadályozzák a víz garázdálkodását A víz már sok jót és sok rosszat is csinált az emberiségnek. Az idősebb emberek azt szoktak mondani, hogy a tűz elől el lehet szaladni, de a víz elől nem. És ez így igaz. Amíg az emberiség rá nem jött arra, hogy a víz erejét meg lehet fékezni, sőt energiáját hasznos célokra is fel lehet használni, igen sok energia kárbaveszett, amit hasznosítani lehetett volna. Később a tudomány fejlődésével már kezdte az emberiség felhasználni a víz energiáját (főleg malmok hajtására). Manapság már villamosenergiát is fejlesztenek vele. Előfordul azonban még ma is, hogy egyes patakok zavartalanul nyargalnak medrükben, sokszor kiöntenek és így a lakosságnak nagy károkat okoznak. Egy ilyen patakról és annak környékéről szeretnék írásomban beszámolni. A neve Rogyva. Hazánkban csak kevesen ismerik, mert a csehszlovák-magyar határt képezi — igen kis részen — a terebesi járásban. A Kossuth Rádió azonban minden tavasszal hírt ad róla, mert ilyenkor kiönt, és nem kis károkat okoz, főleg a sátoraljaújhelyi lakosságnak. A csehszlovák részen a településekben nem sok kárt okoz, azonban kiöntési helyén sokáig vizes marad a talaj, és az ilyen helyeken (főleg rétek) nem terem egyéb, mint savanyú fű. Ezeket a területeket azután semmire sem lehet felhasználni a legeltetésen kívül. Gyenge hozamúak és az állatok egészségére, főképp a juhokéra káros hatásúak. Ez legfőképp a Michafanyi-i Állami Gazdaságot érinti. Ennek a gaz= daságnak 140 hektár ilyen — a mai mezőgazdasági viszonyoknak nem megfelelő — területe van. Az állami gazdaság vezetői sokat törték a fejüket azon, hogy mit kezdjenek ezzel a lápos területtel. Először a Rogyva medrét akarták szabályozni és a szóbanforgó területet lecsapolni. Ez a művelet azonban igen drága lett volna. Más megoldást kellett találni, és találtak is az ÁG vezetői. Elhatározták, hogy víztárolóvá alakítják át ezt a lápos területet, mert erre a célra nagyonis előnyös fekvése van. A 140 hektáron létrehozott víztároló képes lesz magába fogadni 3 millió 200 ezer m5 vizet, és nem fogja többé kiöntéssel fenyegetni a magyarlakta területeket, mert a Rogyva patak vize képezi majd a víztároló feltöltését, a patak fölösleges vize így fölfogható lesz. Az elhatározásukat tett követte. Javaslatukat fölterjesztették a járási tervkészítő bizottság elé, ahol jóváhagyták. Ebből a víztárolóból (a kiépítés után) lehetővé válik 2200 hektár föld öntözése, melyből 1500 ha közvetlenül a leendő víztároló körül terül el. A víztároló megépítése 5 410 152 koronába kerül, ami azt jelenti, hogy 1 m5 tárolt víz egy korona hetven fillér lesz, ami az országban kiépített víztárolók költségvetéseihez viszonyítva nagyon olcsó. Az állami gazdaság vezetősége úgy határozott, hogy az öntözésen kívül a víztárolót haltenyésztésre is használja majd, ami 350 q ponty kitermelését biztosítja évente. Ezenkívül az állami gazdaság, a közeli falvak lakosságának nem kis örömére, a víztároló körül üdülőközpontokat és egyéb szórakozóhelyeket is szándékszik létesíteni. VARGA GÉZA, a Szomotori Talajjavító Kísérleti Állomás dolgozója Megizmosodtak Tizenöt esztendővel ezelőtt, 1952 szeptemberében lett összközségi a szövetkezet Abafalán. Akkoriban 724 hektáron egy kölcsönre vásárolt traktorral, egy pótkocsival, néhány ekével és egyéb vontatott felszereléssel kezdték a közös gazdálkodást. Az összközségi szövetkezet élére Czaban Bólint került. A nehéz kezdetről és az azóta eltelt 15 esztendő eredményeiről beszélgetünk Czaban Bálinttal, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőjével, aki most újra a szövetkezet élén áll. — Bizony keserves volt a kezdet tizenöt évvel ezelőtt. A munkaegység értékét 70 koronára terveztük (régi pénzben), de a 35 korona előleget sem tudtuk rendszeresen kifizetni. Ondrejcsák Nándor, a szövetkezet könyvelője további számadatokkal segít bizonyítani: — Első ízben 1957-ben tudtunk osztalékot fizetni a 8 korona előleghez. Akkor munkaegységenként 2,50 Kés volt az osztalék. Egy évvel később már 5,50 korona osztalékot fizettünk, 1959-ben pedig már elértük a tervezett értékét, 8 korona előleget és 8 korona osztalékot. Aztán megtört a jég, és 1963 óta szinte minden évben magasabb volt a munkaegység értéke. 1964-ben már 18, tavaly pedig a tervezett 20 korona helyett a természetbeni járandóságon kívül 25 koronát fizetett a szövetkezet minden ledolgozott munkaegységért. Talán ez bizonyltja legmeggyőzőbben a gazdasági felemelkedést. Az elnök azonban azt a tényt tartja a legsikeresebb eredménynek, hogy a szövetkezet ma már megfelelő számú és összetételű munkaerővel rendelkezik. A szövetkezetben dolgozó CSISZ fiatalok külön munkacsoportot képeznek. Az utóbbi években megsokszorozódott a gazdasági felszerelés, a termelési berendezések értéke. Az időközben 758 hektárra bővült szövetkezeti határt 13 kerekes és 2 lánctalpas traktorral művelik, a gabonát saját három kombájnjukkal takarftották be. A szárazság ellenére is átlagosan 32 mázsa gabonafélét gyűjtöttek be egy-egy hektárról. Terményszárítójuk is van, amelynek a napi teljesítménye 6 vagon gabona. A növénytermesztéshez hasonló hatalmas fejlődésen ment át az állattenyésztés is. Tizenöt évvel ezelőtt 80 darab szarvasmarhával és 24 sertéssel kezdték. Ma 380 szarvasmarha van a korszerűen berendezett istállókban, s a sertésistállóból pedig évente 1000 métermázsa húst adnak el a közellátásnak. Kovács Zoltán 3 1987. szeptember 30. SZABAD Fííf DMÜVES
