Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-09-30 / 39. szám

Mongólia mezőgazdasága az új ötéves tervben A Mongol Népi Forradalmi Pórt 1906 .Júniusában tartott kongresszusa a szo­cializmus építése során Mongóliában és más országokban szerzett gyakorla­ti tapasztalatok általánosításával ki­tűzte a soron következő feladatokat a legközelebbi időszakra. Elfogadta az ú] pártprogramot, amely meghatározza a párt tevékenységének céljait és fő irányait a szocializmus teljes győzel­­mének biztosításához az országban, valamint jóváhagyta a népgazdaság és a kultúra fejlesztésének az 1966— 1970-es évek időszakára szóló negyei dik ötéves terv irányelveit. A fő gazdasági feladat az új ötéves tervidőszakban az, hogy az anyagi műszaki bázisuk megszilárdítása út-: ján biztosítsuk a mezőgazdaságnak, az iparnak és a népgazdaság egyéb ágainak további jelentős fejlődését, az ország további iparosodását, a mun­ka termelékenységének növelését és a termelési alapok hatékonyabb ki­használását, hogy elérjük ezen az alapon a nép anyagi jólétének és kul­turális színvonalának szakadatlan fel-, emelkedését. Az új ötéves terv a nem-, zeti jövedelem 30 °/o-os, a mezőgaz-. dasági termelés 38—40 %-os és az ipari termelés 70—80 %-os növekedé­sét irányozza elő. Ezeknek a feladatoknak a sikeres teljesítése végett a beruházások terje­delmének, valamint a népgazdaság termelési állóalapjainak jelentős (63 %-os) növelését tervezzük mind az iparban (80 %-kal), mind a mezőgaz­daságban (2,4-szeresére). A Mongol Népi Forradalmi Párt VI. kongresszusa megállapította, hogy Mongólia fejlődésének új szakaszába: a szocialista társadalom kialakitásá-. nak befejező szakaszába lépett. Ennek a szakasznak a fő feladata a szocia­lizmus anyagi-műszaki bázisának min-» den módon való fejlesztése és létre­hozásának befejezése. Fontos szerepe van ebben az iparon kívül a mezőgaz­daság és ezen belül az állattenyésztés fejlesztésének. A további nemzetközi szocialista munkamegosztásban a me­zőgazdaság terén ez az ágazat külö­nös jelentőségű. Mongólia beruházásainak mindig je­lentős hányadát irányította a mező­­gazdaságba. Ebben az ötéves tervben is a gazdaságnak ez az ágazata, min­denekelőtt az állattenyésztés marad az ország népgazdaságának alapvető ágazata. Ez foglalkoztatja a lakosság­nak csaknem háromnegyedét és ezen belül az állattenyésztésből él annak 60 %-a. Az állattenyésztés adja a me­zőgazdaság összes árutermelésének értékben a kétharmadát. Az új ötéves tervidőszakban (1966— 1970) a mezőgazdasági beruházások az összes beruházások 30 %-át teszik ki, szemben az előző tervidőszak 16.6 százalékos értékével. Jelenleg az or­szágban nagyarányú intézkedések foly­nak a törzstenyésztés megszervezésé­re, az állategészségügyi ellátás meg­javítására, az állattenyésztés vízellátá­sára és a takarmánybázis megszilárdí­tására. A mezőgazdaság fejlesztésének leg­fontosabb feladata a negyedik ötéves terv időszakában a mezőgazdasági ter­melés jelentős fokozása az állatállo­mánynak és termelőképességének nö­velése, a vetésterület bővítése és a növények terméshozamának fokozása, a gépesítésnek és a korszerű tudo­mány vívmányainak, valamint az élen­járó tapasztalatoknak a széleskörű bevezetése a mezőgazdasági termelő­­szövetkezetek, állami gazdaságok szo­cialista gazdálkodási, módszereinek tökéletesítése révén. Az állattenyésztés terén valameny­­nyi állatfaj állományának 7—9 száza­lékos emelkedését irányoztuk elő úgy, hogy az elérje az időszak végére a 25,5—26 millió db-ot. Ezen belül a juhállomány 9—10 %-os, a szarvas­­marhaállomány 14—15 %-os, a teve­állomány 1,8—2 %-os, a kecskék szá­mának 2—3 %-os és a lóállomány 0,5—1 %-os növekedését tervezzük. Tervezzük továbbá a sertés- és ba­romfitenyésztés további fejlődését az állami gazdaságokban és a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetekben, a le­hetőségek és az igények figyelembe­vételével, a juhonkénti gyapjúhozam 5—7 %-os, a tehenenkénti tejhozam 20—21 %-os növelését, a hús állami begyűjtésének 20—23 %-os, a tejbe­gyűjtés 15—18 %-os, a különböző gyapjúfajták begyűjtésének együttvé­ve 15 %-os emelkedését. Nagy figyelmet fogunk fordítani az állatok fajtaösszetételének javítására A hibrid szarvasmarhaállomány az öt­éves tervidőszak végére eléri majd a 134 000 db-ot, a kultúrfajtájú juhoké a 3 500 000 db-ot. Az állattenyésztés gyors fejlődésé nek alapvető feltétele a szilárd ta karmánybázis. Éppen ezért a XV kongresszus irányelvei nagy figyelme fordítanak a takarmánytermelésre. As új ötéves terv megjelöli a legelők é: Irta: H. DASDANOV rétek ésszerű és lehető legteljesebb hasznosításának konkrét módozatait. A legelőterületek ésszerű hasznosítá­sában nagy segítséget hivatottak nyúj­tani a tudományos kutató intézmé­nyek. A tudományos kutatások alap­jában véve felölelik majd a legelő növényzet botanikai összetételének, a különböző országrészek éghajlatának, a füvek növekedési törvényszerűségei­nek, termőképességüknek és takarmá­nyozásra való alkalmasságuknak a vizsgálatát. Országunk gazdag természetés le­gelőkben. Fél esztendőn keresztül a jószág kizárólag lábonálló takarmá­nyon él. Ez lehetővé teszi az állatok tápláltságának és teljesítményének fokozását, azt, hogy a növendékálla­tokat kedvező körülmények között neveljük. Ezen túlmenően tervezzük az állatok takarmánnyal való ellátá­sát a telelés és az edzés időszakában. Ennek érdekében a tervek szerint fel­építünk 16 új keveréktakarmánygyá­­rat, továbbá hat premixüzemet. Ezen­kívül nagy mennyiségben fogunk elő­állítani takarmányantibiotlkumokat és fenyőtű-lisztet. A húskombinátok éven­te 600—800 tonna hús- és csontliszt forgalomba hozatalát tervezik. Sok koncentrált és tömegtakarmány ter­melését irányoztuk elő az állami gaz­daságokban és a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetekben. Széleskörűen hasznosítani fogjuk a szalmát. Mind­ezek az intézkedések arra irányulnak, hogy növeljük az állatállományt és szakadatlanul fokozzuk annak telje­sítményét. Az alapvető feladat a földművelés terén a növényi termelés a földműve­lés kulturáltságának és a terméshoza­moknak a fokozása révén és a vetés­­terület bővítésével, hogy ezáltal biz­tosítsuk a lakosság számára az élel­miszereket, az ipar számára a nyers­anyagokat és jelentősen megszilárdít­suk az állattenyésztés takarmánybá­zisát. A mezőgazdasági termelés növelé­sének legfontosabb eszköze a belter­­jesítés. Jelenleg a mezőgazdasági szö­vetkezeteknek és az állami gazdasá­goknak megvannak a szükséges fel­tételeik ahhoz, hogy áttérjenek a földművelés és az állattenyésztés bel­­terjesebb fejlesztésére és ezen a té­ren már gyűjtöttek Is bizonyos ta­pasztalatokat. A termelőeszközök szo­cialista tulajdona új feltételeket te­remtett a mezőgazdaság fejlődési jel­legének és irányának gyors megvál­toztatásához a Mongol Népköztársa­ságban. A mezőgazdasági termelés belterje­­dése a szocialista országokban és ezen belül Mongóliában a szocialista tábor valamennyi országának Ipari fejlődésére, együttműködésükre és kölcsönös segítségre támaszkodik. A szocialista országok közti mun­kamegosztás eredményeképpen orszá­gunk mezőgazdasági termelése kor­szerű eszközöket kap a gépesítéshez és villamosításhoz. Hozzájut ezenkívül különböző vegyianyagokhoz és neme­sített törzsállatokhoz is. Ez igen jó lehetőségeket teremt a termelés bel­­terjesítéséhez a szocialista mezőgaz­dasági üzemekben. A párt és a kormány óriási és egy­re növekvő összegeket bocsát rendel­kezésre a mezőgazdasági termelés belterjességének fokozására, anyagi­műszaki bázisának állandó erősítésé­re. Az 1959. évtől kezdve a vetésterü­let gyorsan növekszik a szűzföldek eredményes művelésbe fogása ered­ményeképpen, ami az egyik fő útja a belterjes mezőgazdasági termelés fej­lesztésének. Évről-évre növekszik a mezőgazda­­sági üzemek ellátottsága gépi eszkö­zökkel. Jelenleg a legfontosabb mun­kák az állami gazdaságokban és a szövetkezetekben — a szántás, a ve­tés, a boronálás, a betakarítás, vala­mint a fö kaszálása és összegereb­­lyézése — teljes egészében gépesítve vannak. Az új ötéves tervben folyta­tódik a korszerű technika bevezetése a mezőgazdasági termelőszövetkeze­tekben. A Mongol Népi Forradalmi Párt XV. kongresszusának irányelvei leszöge­zik: „Minden eszközzel fokozni kell a mezőgazdasági termelés gépesítését, így többek között a földművelés gé­pesítettségét azzal, hogy rövidüljön a vetés és a betakarítás ideje és nagy­mértékben csökkenjenek a termés­veszteségek, továbbá gépesíteni kell a munkaigényes munkákat az állat­­tenyésztésben.“ E célból a mezőgazdaság az ötéves terv időszakában 3500 traktort, 1500 kombájnt, 560 fejőgépet és 1000 elektromos juhnyírő berendezést, va­lamint sok egyéb mezőgazdasági gé­pet és berendezést kap. A felső- és középfokú képzettségű mezőgazdasági szakemberek létszáma az ötéves tervidőszakban 8000 fővel, azaz 77 százalékkal növekszik. Rend­kívüli figyelmet fordítunk a tudomány eredményéinek bevezetésére, valamint arra, hogy fokozzuk a tudományos kutatómunkát az állattenyésztés és a földművelés területén. A mezőgazda­­sági termelés hatékonyságának növe­lése és a kiváló tapasztalatok, illetve a tudományos vívmányok elterjeszté­sének érdekében tíz nagyproduktivi­­tású mintagazdaságot szervezünk meg­levő állami gazdaságokban és mező­­gazdasági termelőszövetkezetekben. Mongólia dolgozói a XV. pártkong­resszus határozataival felfegyverkez­ve és a Mongol Népi Forradalmi Párt programját szem előtt tartva, minden erőfeszítést megtesznek, hogy új sike­reket érjenek el a szocializmus orszá­gunkban való teljes győzelme felé ve­zető úton. Ai 1961-e* esztendő a szúzdi szö­vetkezetben a válság esztende­je volt. Sem a növénytermesztésben, sem pedig az állattenyésztésben nem teljesítették a kitűzött tervfeladatot, minek következtében a pénzügyi be­vétel több mint 350 ezer koronával a terv alatt maradt. Mindezt persze a tagság bánta meg, mert az említett esztendőben több mint 355 ezer koro­nával kapott kevesebbet az elvégzett munkáért, mint a terv szerint kapnia kellett volna. Példaképpen csak egy étel a tejtermelésből. A tehenek egye­denkénti évi tejhasznossága csupán 1547 liter körül mozgott. De végülis rádöbbentek a hibákra. Megfelelő ká­dereket állítottak a fontos helyekre, minek eredményeképpen 1963-tól ál­landóan javult a helyzet. A múlt esztendő már merész tervek megkérdeztem, milyenek az észrevéte­leik az új irányítási rendszerben. A válasz az volt, hogy a szövetkezetnek mindig ébernek kell lennie, hogy part­nerei át ne ejtsék. De akadnak itt más természetű, a szövetkezetét érzékenyen érintő dol­gok is. Ilyen például egyes szükség­letek és építőanyagok megdrágulása. A szövetkezet például 1965-ben egy húsz vagon csöveskukorica tárolására alkalmas csőrendszerű szárítót épít­tetett. Akkoriban körülbelül 25 ezer koronát fizetett ki érte. Idén újra szükségük van ilyen szárítóra, mert a száraz évszakhoz képest aránylag jó kukoricatermésük mutatkozik, de az építményért már 63 ezer koronát kell fizetniük. Természetes, hogy a szövetkezet termékeiért jóval többet kap, mint Jobb hozzáállással bíztató eredmények kitűzéséről tanúskodott. Búzából 30, árpából 23, cukorrépából 400, évelő takarmányszénából pedig 57 mázsát takarítottak be hektáronként. Húsok­ból 134 mázsát adtak el terven felül, s a tejtermelés is örvendetesen ja­vult. Az évi tehenenkénti tejátlag el­érte a 2012 litert, vagyis 465 literrel többet termeltek, mint 1981-ben. A jobb pénzügyi eredmények kedvezően hatottak a fejlődésre. Az üzemszervezés gyökeres megvál­tozásának fényes bizonyítéka, hogy az 1961-es pénzügyi valósághoz viszonyít­va tavaly 1 millió 023 ezer 832 korona többletet értek el. Érdemes még megemlíteni, hogy szemes- és szálastakarmányok tekin­tetében már negyedik esztendeje tel­jesen önellátó a százdi szövetkezet. A derekas munka meghozta hát a gyümölcsét, mert 1986-ban a tagok­nak a munkaegységekre 574 590 ko­ronával többet fizettek, mint 1961-ben, de emellett a munkaidő lerövidítésé­ért s a többtermelésért további 70 000 korona prémiumot osztottak ki a dol­gozók között. Az alapok megszilárdu­lása tehát lehetővé tette, hogy idén rátérjenek a szilárd munkadíjazásra. A százdi szövetkezet ez év elején jól felkészülten lépett az új mezőgaz­­daságiránvítási rendszerbe. A tagok felismerték, hogy a szövetkezetben milyen fontos a minden tekintetben alapos munkavégzés. A vezetők töb­bek közt törődnek a talajerő vissza­pótlásával. A trágyázásra kerülő par­cellák szélére eddig körülbelül 200 vagon szervestrágyát hordtak ki, hogy szükség esetén kéznél legyen. Ugyan­akkor az ipari trágyaszereket száraz helyen raktározzák, hogy minél kisebb legyen a veszteség. A hús- és a tej­termelés már elérte a kívánt színvo­nalat. A pénzügyi bevételi tervet a kedvező termelési eredmények követ­keztében (idegen munkaerők bevoná­sa nélkül) jól teljesítik. Bartal Lajos elvtárssal, a szövetke­zet elnökével való beszélgetés közben 1966-ban, de az is igaz, hogy az ipari trágyaszerek, a gazdasági épületek, s a szolgáltatások nagyon megdrágul­tak. • • • Őszintén meg kell mondani, nem a leghelyesebb, hogy a szolgáltatók ma­guk szabják meg a szolgáltatás pénz­értékét, míg a szövetkezet termékei­nek nagy részét előre megszabott áron adhatja csak el. Hiba az is, hogy a szövetkezet nem válogathat a szol­gáltatókban, mert rendszerint csak egy van belőlük, ezért nincs más vá­lasztása. További hiba, hogy az ún. szabadárakat is a felvásárlók diktál­ják. A szövetkezet tehát csak névle­gesen egyenrangú partner üzletfelei­vel. Tény, hogy a mezőgazdasági termé­kek majdnem teljes egészében alap­vető életszükségleti cikkek. Ennek megfelelően a felvásárlási árak szi­lárdan megszabottak. Ugyanakkor a közélelmezési szempontból a fontos mezőgazdasági nyersanyagok terme­lésénél nélkülözhetetlen a hatékony­ságot befolyásoló gépek, épületek és eszközök árai, milyen jogon ingadoz­hatnak? Első és tizedsorban: az egész társadalom érdeke, hogy a mezőgaz­dasági üzemek egyre több és jobb minőségű nyersanyagot adjanak köz­élelmezésre. Ehhez pedig komoly tá­mogatást nyújtanak a gépek. Kell, hogy az illetékesek ezt figye­lembe vegyék, és a közeljövőben a lehetőséghez mérten orvosolják. Amint a felsorolt példa is mutatja, szövetkezeteinkben élénken reagálnak az őket érintő dolgokra. S mondjuk meg őszintén, sokszer oda tapintanak. A fentiek bizonyítják, hogy a százdi szövetkezet a rátermett vezetők s a becsületes tagság munkája révén jól nekirugaszkodott, hogy leküzdje a ne­hézségeket. Hisszük, hogy éberségük s munkakedvük továbbra is fokozódik, és kitűnő eredménnyel zárják az új irányítási rendszer első esztendejét. HOKSZA ISTVÁN SZABAD FÖLDMŰVES 1967. szeptember 30. piacunk ellátását mezőgazdasági ■ termékekkel és élemiszeripari cikkekkel 1967 első félévében is a stabilizáció és a kiegyensúlyozottság jellemezte. Megnövekedett az alap­vető közélelmezési termékek szállí­tásának térfogata, bővült a választék, javult a minőség, sőt a fogyasztási cikkek csomagolása terén is bizonyos javulást észlelhettünk. Piacunk ellátottságát mindenekelőtt kedvezően befolyásolta az állatte­nyésztési termékek, nevezetesen a vágóállatok, a tej, a vágott baromfi és a tojás sikeres felvásárlása. Az állattenyésztési termékek felvá­sárlásában beállott kedvező irányzat a harmadik negyedév hónapjaiban sem hanyatlott. Az év elejétől egé­szen augusztus végéig 13 964 élősúly­tonnával több vágóállatot adtak el közélelmezési célokra, mint tavaly ugyanabban az időközben. Főleg a vá­gómarha-felvásárlás emelkedett 13 500 élősúlytonnával. Jelentős sikereket értünk el a vágott baromfi felvásár­lásában, amely 2300 tonnával növeke­dett az 1966-os évhez képest. További, figyelemreméltó javulás állott be főleg a piaci eladásra szánt tej termelésében és felvásárlásában. Nyolc hónap alatt 52,5 millió literrel emelkedett a tejfelvásárlás a tavalyi év ugyanazon időszakához viszonyít­va. Az állattenyésztési termelés és felvásárlás fokozása által kedvező feltételeket teremtettünk a közellátás biztosítására alapvető élelmicikkekkel. Az élelmiszerpiac alakulását szem­léltetően jellemezte az a körülmény, hogy a kínálat meghaladta a keres­letet, ami viszont a piaci fogyasztás fokozatos szilárdulásához vezetett. Az állattenyésztési termékek egyidejű növekedésével csökkent a növényi eredetű, nevezetesen a malom- és sütőipari termékek, valamint a cukor fogyasztása. Ezt az örvendetes tényt pozitív módon keli értékelnünk az ésszerű táplálkozás elveinek érvénye­sítése szempontjából a gyakorlati al­kalmazásba történő átültetésénél. Várakozáson felüli fellendülést Az adásvételi kapcsolatok a mezőgazdaság könyvelhettünk el a vágott baromfi felvásárlásában, amely tavalyhoz ké­pest 50 százalékkal, abszolút szám­arányban kifejezve tehát csaknem 2000 tonnával emelkedett. Gyors nö­vekedésnek indultak ugyancsak a tej­termékek, a hús és a húsipari készít­mények szállításai. így például a fo­gyasztásra szánt tejnél az első fél­évben 6,2 millió literrel, a sajtoknál pedig vagy 500 tonnával emelkedett a felvásárlás. Húsból és húsárukból az első félévben több mint 1600 ton­nával többet adtunk el, mint 1966 első felében. Ezzel szemben 11000 tonnával ke­vesebb malom- és sütőipari termék, nevezetesen liszt és kenyér került piacra. 141000 hektoliterrel csökkent a sörfogyasztás is. Mindent egybevetve Szlovákiában az első félévben 6,623 milliárd koro­na értéket képviselt — kiskereskedel­mi árakban kifejezve — a piaci fo­gyasztásra termelt mezőgazdasági ter­mények és élemiszercikkek egyetemes térfogata, ami 236 millió korona ér­tékű gyarapodást jelent a múlt évhez viszonyítva. De a második félév szá­mára is kedvező feltételeket terem­tettünk a lakosság élelmiszer-szük­ségletének folyamatos ellátására, ör­vendetes tényként kell megállapíta­nunk, hogy a malomiparunk és sör­főzdéink által szükségelt szemester­mények az elmúlt éveknél dúsabb termést eredményeztek. Lakosságunk ellátása élelmiszer­­cikkekkel választék, csomagolás és időbeni szállítás tekintetében is a fennálló kedvező helyzet adottságai mellett lényegesen kedvezőbb lehet­ne, ha az élelmiszerpiac további ki­bontakoztatását nem akadályoznák az új irányítási rendszer egyes tényezői. Ezek a problémák fékezik egyrészt a feldolgozó ipar és a mezőgazdasági üzemek közti, másrészt a feldolgozó ipar és a szállító ipari szervezetek közti, végül pedig a feldolgozó ipar meg a bel- és külkereskedelmi szer­vezetek közti adásvételi kapcsolatok teljes kifejlődését. Ugyanakkor azonban az adásvételi kapcsolatok új feltételei között né­hány pozitív jelenség körvonalai is kezdenek kibontakozni: negyedévről egy hónapra csökkentették az áru­szállítási szerződések lejáratát, ami a termelés rugalmasabb reagálását teszi lehetővé az élelmiszerpiac ellá­tása számára. Ezzel előnyösebb hely­zetbe kerül a felvásárló a termelővel szemben. Kedvezően befolyásolta to­vábbá a helyzetet a rajonizálás, vagyis a körzetesítés megszüntetése. Előnye főleg a nagykereskedelmi szervezetek kezén átmenő termékeknél nyilvánul meg. Megteremti ugyanis a feltétele­ket ahhoz, hogy a kereskedelmi szer­vezetek fokozott árufelvásárlással előnyben részesíthetik azokat a ter­melőket, akik rugalmasabban kielégí­tik a szervezetek követelményeit az áru választéka, minősége, csomago­lása, göngyöleg-technikája és a szál­lítások időbeni megvalósítása tekin­tetében. A körzetesítés megszüntetése ked­vezően éreztette hatását a konzerv-, a cukorka- és süteménygyártás, a bo­rászat és sörfőzés, valamint egyes húsipari termékek gyártása terén. Ennek eredményeképpen az egyes termelőüzemek — hogy jobban bizto­sítsák maguknak a lehető legmaga­sabb bruttó-jövedelem elérését — na­gyobb gonddal mérlegelik most a fel­vásárló szervezetek egyéni kívánal­mait. Csakis ilyképpen tarthatják meg és bővíthetik vevőkörüket, csak így fokozhatják termelésük térfogatát. A tervszerű, tökéletesített irányítási rendszer elveinek teljes kibontakozása azonban az ökonómia terén — amely éppen magának a rendszernek érvé­nyesítéséből fakad — számos megol­datlan kérdésbe ütközik. Igyekezzünk tehát legalább röviden vázolni azokat a problémákat, amelyeket a mezőgaz­dasági-ipari egyetemesség termelése és termékértékesítése terén az adás­vételi kapcsolatok terebélyesedésének kerékkötőjéül tekintünk: — A mezőgazdasági és élelmiszer­­ipari termékek túlnyomó része szabott árakkal szerepel a nagy- és kiskeres­kedelemben egyaránt. Emellett a mel­lékágazati segédeszközök, anyagok és gépek szállítói főleg azoknak adják el készítményeiket, akiknél a termelés lényegesen alacsonyabb a szükséglet­nél. Nem kötött, hanem szabad áron adják el termékeiket a legkülönbö­zőbb „járulékokkal“ megtoldva, ame­lyeket név szerint szinte lehetetlen­ség felsorolni. A mezőgazdasági és élelmiszeripari szervezeteknek viszont nem áll módjukban az ilyen „árrend­szer" mellett újabb költségtöbblettel tetézni saját áraikat. Ezáltal persze csökken a bruttó-jövedelmük, ami végeredményben kedvezőtlenül befo­lyásolja a kereset nagyságát, mert amúgy is elmaradnak az azelőtt előny­ben részesített ágazatok mögött. Ugyancsak kedvezőtlenül hat az álló­alapok feltöltésének lehetőségére, amelyek éppen a mezőgazdasági és élelmiszeripari komplexumokban mind fizikailag, mtndpedig erkölcsileg elég­gé „elhasználtnak“ minősíthetők. Eb­ből nyilvánvaló, hogy nem oldottuk meg a nem kötött árak hatását azok­ra a termékekre, amelyeket szabott áron lehet csak értékesíteni. — Az anyagelosztás központi rend­szerét ott is megszüntették, ahol a házi termelésből eredő eszközök lé­nyegesen alacsonyabbak voltak a szükségletnél. Ezáltal olyan áldatlan helyzet állott elő a vállalatoknál, hogy az anyag- és göngyöleg-eladásnál nem vehették figyelembe a népgazda-4

Next

/
Thumbnails
Contents