Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-09-30 / 39. szám
Kosík István elvtárs emléktáblája a HNB falán Visszapillantás — Hogy múlik az idő! — sóhajt Pista bácsi, majd hasra fekszik a díványon, hátha enyhül egy kissé a fájdalom, amely nem hagy ma és az utóbbi időben oly sokszor a gyorgrának nyugodt. Hiába, nem lehet dolgoznia, mert mindjárt rosszul érzi magát. Ma egy kicsit megpróbált dolgozni a kertben, — máris itt az „eredmény". Én sem éppen a legkellemesebb időt fogtam ki a beszélgetésre — gondoltam, mikor megláttam őt. De azért csak megpróbáltam, hátha sikerül! Kissé akadozva indultunk, mert amikor valaki már „megkeseredik", nehéz szólásra bírni. — Nyugclíiemelés — az enyémet úgysem emelik — legyint —, nem érdemes erről beszélni. — Azután sorra elém rakja a „válaszokat", még az 19S2~1963-as évekből, amikor lépéseket tett ebben az ügyben. A háború őt is, mint sok más ,társát, falujától messzire sodorta. Alakulatát 1944-ben mint nem megbízhatót, lefeayverezték a németek. Ennek ellenére úgy hírlett, valamennyiüket Németországba viszik. Ö nem akart menni. Vissza akart térni szülőfalujába, a Duna mellé, Izsóra. Körülbelül hetven katonának — köztük neki is — sikerült Besztercebánya közelében a partizánokhoz kerülni. A „Smrt faSizmu" partizáncsoport kötelékéhez tartoztak. A volt magyar katonák jártak élelmet szerezni a partizánok és saját maguk számára. A környező falvakból bőven ellátták őket élelemmel. Zsákszámra hordták a lisztet és más egyebet. 1944. december 23-tól 1945. március 20-ig volt a partizánokkal. Annak idején itthoni lakásán keresték is a németek. Szerették volna „biztosan“ tudni, amit úgy is gondoltak, hogy ■ a hetven magyar baka a partizánok közé állt. Besztercebányán akkor egy partizán tiszt írást is adott arról, hogy közöttük élt. Nem mesél Moravcsik Pista bácsi egetrengető hőstettekről, de úgy gondolja, az élelmezés biztosítása is harci feladat, mert éhesen harcplni sem lehetett volna. Amikor negyvenötben hazajött, hat hétig csak feküdt a napon. Lábai úgy átfáztak a hideg télben, azt hitte soha nem tud majd járni. Tele voltak keléssel, gennyes daganatokkal. Jó fél évig betegeskedett. majd pár évig dolgozott még. Sajnos, már lassan tíz éve lesz, hogy kénytelen volt nyugdíjba menni, mert mindig beteg volt. Most hatvanöt éves. Keserűen mondja, nem ismerik el fasisztaellenes harcosnak, mert mielőtt a partizánokhoz átálltak, az ellenséges csapatnál volt katona. Igaz, hogy a magyar hadseregben voltak, de az első adódó alkalommal átmentek a felkelőkhöz. Érről az időről adott igazolást a Hadtörténeti Intézet is. De a nyugdíjemeléshez szüksége lenne a 255/46 paragrafus általi igazolásra. Bár igazolták, hogy három hónapot a hegyekben töltött, a nyugdíjat a fönt említett oknál fogva mégsem emelték. Huszonkét éve múlt, hogy hazajött a gyermekeihez, feleségéhez. Már unokái vannak. Az évek múlnak ... csak az emlékek térnek vissza — a hófedte hegycsúcsok, a naponta megtett utak a süppedő hóban, fagyban az élelemért, életért ... Kurucz Lujza Poros utcák helyett aszfaltos utak 2 SZABAD FÖLDMŰVES 1967. szeptember 30. A vasutasnap A vasutasnapot országszerte megünnepelték. Bratislavában a Kultúra és Pihenés Parkjában rendeztek ünnepi gyűlést, ahol megjelent Miroslav Pastyrik, a Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke is. Dr. josef Rozboril, a Keleti Vasútigazgatóság bratislavai forgalmi részlegének főnöke rámutatott arra, hogy az év első nyolc hónapja alatt több mint egymillió tonna árut és több mint hatmillió utast szállítottak terven felül. Az ünnepi gyűlés végén 52 vasutast tüntettek ki a Közlekedés Legjobb Dolgozója jelvénnyel, teská Trebován Drahomfr Kolder, a CSKP KB elnökségének tagja, Zvolenben Michal Chudík, az SZNT elnöke, Kassán pedig Michal Sabolőík, az SZLKP KB titkára nyújtotta át a párt és a kormány jókívánságait a „kék hadsereg“ tagjainak. A Lévai Útkarbantartó Vállalat ipolysági segédfiókja 1966. október elsején alakult meg. Tatár János útmester 17 tagú munkacsoportot kapott, akiknek az volt a feladtuk; hogy építsék ki a HNB és EFSZ-ek segítségével az úthálózatot. A nem egész egy év alatt elért eredmények a vártnál sokkal jobbak. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a lévai járásban komolyan foglalkoznak a helyi utak és aszfaltutak rendbehozásával, illetve létesítésével nemcsak a községeken keresztül, hanem a szövetkezet gazdasági udvarain és környékükön a melíékutakat is szilárdítják, pormentessé teszik. Csak néhány példát említek az eltelt tizenegy hónap munkájának eredményeiből: Cejkov községben a HNB saját költségvetéséből 1675 négyzetméter, az alsószemerédi HNB 3880 négyzetméter, Szántó község HNB-je 1970 négyzetméter, Egeg község 6000 négyzetméter, a kiskéri HNB 1450 négyzetméter és az egegi EFSZ 3200 négyzetméter nagyságú aszfaltutat építtetett a községben és a szövetkezet gazdasági udvarán. Az egegi szövetkezet a lévai járásban ezen a téren igazán példaként szolgálhat a többi község számára, ipert gépeik kiépített, jó utakon közlekedhetnek naponta. Az említett HNB-ok és EFSZ-ek összesen 373 650 koronát folyósítottak költségvetésükből erre a nemes célra. A szövetkezetek közül az egegi, a középtúri és a tesmagi segítette ki járművekkel az útkarbantartó vállalat dolgozóit. Példát vehetnek tőlük a többi községek, ahová a vállalat dolgozói á közeljövőben kimennek aszfaltutakat készíteni. Az állami utak is elkészültek Kiskörén három kilométer távolságban, Cejkov—Podluíany között 3 kilométer távolságban, Alsószemeréden keresztül 2,9 kilométer távolságban, Szántón az állami fürdőig 400 méter távolságban, az Egeg—Szalatnya útszakasz a vasútállomásig 2 kilométer hosszúságban és Podlu2any—Gondovo útszakasz 500 méter hosszúságban. A vállalatnak 586 000 korona ráfordítással két hónappal a határidő előtt sikerült: a betervezett községekben a munkát befejezni. Egegröl máris Bory községbe hívták őket, onnan PodluäSanyba, majd Ipolyságra. Bory községben és PodluZanyban a HNB-ok az állami utakon kívül saját költségvetésükből a helyi utakat is elkészíttetik. Megígérték, hogy a kőhordáshoz járművet is adnak. Elvégre a szövetkezetek és a községek HNB-inek érdeke, hogy minél előbb pormentes, tiszta környezetben élhessenek a polgárok. Belónyi János KÉT HÍR A NEMZETGYŰLÉSBŐL A Nemzetgyűlés és a Szlovák Nemzeti Tanács egészségügyi bizottsága megtárgyalta a cigány származású lakosság egészségügyi és szociális problémáit. Dr. Tibor Resko, az SZNT egészségügyi megbízottjának helyettese rámutatott, hogy a szlovákiai cigányok egészségi állapotára a hagyományos életmód nyomta r^ bélyegét. Emiatt az egészségügyi dolgozók eredményei nem kielégítők. Az ülésen határozatot fogadtak el, amely kimondja, hogy az anyagi eszközöket a cigánytelepülések higiéniájának javítására kell felhasználni. Gondot kell fordítani az alkoholizmus, a nemi betegségek, tüdőbaj és más betegsé gek kötelező gyógyítására. A Nemzetgyűlés ipari bizottsága az országutak hálózatának korszerűsítésével foglalkozott. Az utak színvonala eléri az átlagos európai színvonalat, de további 380 millió koronát kell beruházni, hogy az utak megfeleljenek a követelményeknek. Törvények - rendeletek Állami lakásépítési járulékok A mezőgazdasági dolgozók toborzásának és megtartásuknak egyik eszközét az állami járulékok folyósítása képezi, lakásépítési célokra. Ez a juttatás üzemi és egyéni lakásépítések keretében érvényesülhet és az üzemek fölötti szervek szabják meg a mezőgazdasági üzemek részére. Az állami járulék összege aszerint igazodik, milyen színvonalon mozog az üzemi gazdálkodás és milyen az üzem dolgozóinak korátlaga. A járulék összegének megállapításánál mérlegelés tárgyát képezi a lakások helyzete és a lakásépítések konkrét körülményei is. A vállalati lakásépítés keretében minden lakás után, melynek építése 1967-ben kezdődött, az állam 30 000 koronás járulékot nyújt. Ez az összeg 40 000 koronára növelhető azon mezőgazdasági üzemekben, amelyek termelése alacsony színvonalon mozog, és dolgozóinak korátlaga 50 évnél magasabb. Az állami járulék az 50 000 koronát is elérheti olyan üzemek esetében, melyek az országhatár körzetében gazdálkodnak, továbbá ha adva vannak a feltételek arra nézve, hogy egy családnak két vagy több tagja vállal munkát az üzemben, és az állandó dolgozók korátlaga 55 évnél magasabb. Az egyéni lakásépítés keretében 1967. január 1. után kiadott lakásépítési engedély alapján 22 000 korona állami járulék fizethető ki. Ez az összeg 25 000 koronára emelkedhet olan üzemek esetében, amelyek termelése alacsony színvonalú és elkerülhetetlenül szükségük van munkaerőre, különösen szakemberekre. Az állami járulék 30 000 koronáig növelhető a határkörzetekben gazdálkodó üzemek esetében. További feltétel még, hogy az üzemben egy család két vagy több tagja vállal munkát, és az állandó dolgozók korátlaga 55 évnél magasabb. Két önálló lakásos családi ház építésére az állami járulék 35 000 koronára emelhető. Amennyiben a lakások progresszív eljárással (házsorban, házcsoportokban) épülnek, a nemzeti bizottságok további 5000 koronás támogatást nyújthatnak, (ikj A MILLIOMOS KUBIKUSOK A dicső hagyományok és az építő munka jegyében ünnepeltek A nagy évfordulón hosszú sorokban vonul az utcán a véghetetlen, töretlen sereg. Viszi a piros virágokból font koszorút a helyi nemzeti bizottság elé. Fiatal pionírok köszöntője után lehull a fátyol az emléktábláról. Kosík István elvtársra, Szfmő nagy kommunista fiára emlékeznek. Később az ünnepi ülésen az érsekújvári járás és a környék háromszáz kommunista veteránja hallgatja a beszámolót. Itt látjuk Pospísil József elvtársat Tornócról, az érsekújvári Hübs Samut, a csúzi Petrik Józsefet, a muzslai Pathó Józsefet és sok-sok ismerős harcost, akiket a munkásmozgalmi harcok edzettek. Felharsannak a régi forradalmi indulók, csodálattal nézi az ember, milyen erős volt a hitük ezeknek a kommunistáknak. A beszámolóból em, A szímői helyi pártszervezet tehát a múltban a cél érdekében küzdött, amint mondottuk, a lakosság életének jobbrafordulásáért. Most azonban vizsgáljuk meg, hogyan függ össze a pártszervezet munkája a szövetkezet eredményeivel. Azzal, hogy a szövetkezet az elsők közé tartozik a járásban. Beszélgettünk Illés Lászlóval, a helyi pártszervezet elnökével, Hlavaty Lászlóval, a helyi nemzeti bizottság titkárával, Balogh Istvánnal, a szövetkezet elnökével és még több funkcionáriussal, szövetkezeti taggal. Az a vélemény alakult ki, hogy a sikerek főleg a 80 tagú pátrszervezet munkájának köszönhetők. Persze nem volt könnyű eddig jutni. De a pártszerve■' a múlthoz hasonlóan, megtalálta lelkes kommunistákra, önfeláldozó emberekre van szükség. Olyanokra például, mint Kutruc László, a pártszervezet alapító tagja, aki éjt nappallá tett a szövetkezet szervezésekor és bár a mellébe fúródott a reakció egyik golyója, ma is fiatalos lelkesedéssel küzd. Nagy érdeme volt például a közös vagyon védelmében, a munkafegyelem megszilárdításában. Mostanában még hatékonyabbá tették a pártszervezetet,, éspedig úgy, hogy az egyes munkaszakaszokon öt pártcsoportot szerveztek. Ezek közvetlenül a munkahelyen vitatják meg az időszerű problémákat. Legutóbb a növénytermesztési pártcsoport az őszi munkákkal foglalkozott. A szövetkezet vezetősége mellett működő párt csoport főleg a funkcionáriusok nevelésével foglalkozik. Éveken keresztül fékezte a szövetkezet fejlődését a vezetők közötti dulakodás, meg nem értés. De ez már a múlté. Nagyon vigyáznak arra, hogy többé ilyesmi elő ne forduljon. Ha valami ellenségeskedést észlelnek, azonnal beszélgetnek a funkcionáriusokkal és azok belátják, hogy a személyi ellentéteket félre kell tenni a közösség érdeke miatt. Természetesen a pártszervezet gyűlésén megvitatják a szövetkezet fejlődési terveit is. Ma a községben nagyon jó a munkafegyelem és ennek köszönhetők az elért eredmények is. Nemrég áttértek a szilárd bérezésre, és a munkanormákra 30 koronát fizetnek. Évente mintegy 5 millió koronát keres a 200 hektáros szövetkezet tagsága, a közös vagyon értéke pedig 30 millió korona. Az átlag kereset 1600—1800 korona között mozog. Idén olyan jól gazdálkodnak, hogy már évi sertéshúseladási tervüket is teljesítették és még három vagonnal adnak el terven felül. Eddig a szövetkezet megszilárdításáért küzdött a pártszervezet, most újabb célt tűztek maguk elé. A tervek szerint egyesíteni akarják Szímőt, Kamocsát és Andódot, így 5000 hektáros gazdaságon érhetnek el termelési sikereket. — Magam előtt látom a másfél millió koronás költséggel épült új kultúrházban — amit Nagy József szövetkezeti építőcsoportja épített a szövetkezet költségvetéséből — a veterán harcosokat, a nyomukba lépő új kommunista nemzedéket és azt szűröm le az egész ünnepségből, hogy a szíri-«'»V a múltban is és ma is önfel:-in sokat adtak például a kultúrház építésére, a járás mindössze 250 ezer koronával segítette őket. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére a faluszépítésre 109 140 korona értékű társadalmi munkát vállaltak. De eddig már 223 283 korona értéket ledolgoztak. Ehhez nem szükséges bővebb magyarázat! Szímő már nem a szegény kubikusok faluja többé. Ezt láthatta az a huszonöt kommunista is, akik Magyarországról jöttek vendégül az évfordulóra. Mint a párt alapító tagjai láthatták, hogy a vér nem válik vízzé, és a pártszervezet küzdő szelleme továbbra is megmarad. Harminc milliós vagyonnal rendelkeznek már a szímői kubikusok és ez a legnagyobb elismerés a helyi pártszervezet megalakulásának 40. évfordulóján. Bállá József a helyes munkaformát. A fiatal pártelnök elárulja, hogy a pártszervezet határozatai többnyire a szövetkezet fejlődését irányozzák elő és meghatározzák a hibák eltávolításának módját is. Azonban mindjárt hozzá teszi, hogy a pártszervezet nem diktál, mert ez ellenkezne a demokratikus elveky-\ mondat ragadta meg a figyelmemet. „A szímői helyi pártszervezet a nép sorsának jobbra fordulásáért küzdött a múltban és ma is.“ A másik mondat a jelenre vonatkozik. „A szövetkezet azért tartozik a járásban az elsők közé, mert mindig a kommunisták álltak az élen.“ Az egyik mondat tehát a célról beszél, a másik a sikerek titkáról. A cél érdekében szervezte a munkásokat Kosik István elvtárs, a cseléd fia, Kassán. Messze sodródott, mert falujában nem volt megélhetés. Cuk rásznak tanult. 1931-ben hét hónapo töltött a rács mögött a sztrájk szerve zéséért. A munkások tiltakozó tűnte tése után szabadult ki. A következe évben hatalmas tüntetést szervez és a tömeggel együtt követeli, hogy Csehszlovákia ismerje el a Szovjetuniót. Újra bebörtönözik, de nyolcna pos éhségsztrájk után kiengedik. A párt 1939-ben emigrációba akarja he lyezni, de Prágában lebukik, a Pank rácba hurcolják és onnan Oranien burgba vezet az út, ahol a fasiszták kivégzik. A többi szímői kommunista sorsa is tele volt üldöztetéssel, bőr tönzéssel. A Nagyok, a Vargák, Kutrucok, Kissek gyakran szembenéztek a csendőrszuronnyal. Nyolcán megismerték a komáromi börtönt is. De nem törte meg őket, sem a megfélemlítés, sem a börtön. A Baracsi kanálisnál háromnapos éhségsztrájkot tartanak. A legyengült elvtársakat a középparasztok szállítják haza szekereiken. Ekkor, ezekben a harcokban kovácsolódott össze a földmunkások és a kis- és középparasztok szövetsége. El kell mondani ezt azért, mert ez bele tartozik a falu mozgalmának történelmébe, és ebben találhatjuk a szímői helyi pártszervezet erősségét, amely túllépte a járás határait is. A falu népe látta, hogy a pártszervezet az elesettek, a kisemberek érdekeiért küzd, ezért követték. Hogy a helyi pártszervezetről annyit tudtak a környéken, ez azzal is magyarázható, hogy a lakosok 70 százaléka kubikus volt, tehát összeiárták egész Szlovákiát. Az sem volt véletlen, hogy a kis- és középparasztok annyira orientálódtak a pártszervezet felé. Akkoriban a szónokok harcoltak a magas adó ellen, kijelentették, hogy fizessenek a gazdagok, buzdítottak a végrehajtók ellen, akik naponta látogatták a községet. A harmincas években már csak nyolc gazda állt szilárdan a lábán, a többi eladósodott és harminc százaléka már saját földjéért fizetett haszonbért a banknak. A létért folyó küzdelem, a kilátástalanság sodorta őket a kommunisták táborába. Regi harcosokkal beszélget HlavaC József elvtárs az új kultúrház előtt, aki mint a vörös szakszervezet titkára gyakran ellátogatott a faluba Kosík elvtárscal együtt. A pártszervezet olyan politikát folytat, ami megfelel a többség érdekének, ugyanakkor a társadalmi érdeket is szem előtt tartja. Jó tömegpolitikai munkával a pártszervezet egyes tagjai igyekszenek a határozatokat megmagyarázni a tömegeknek. Persze ehhez
