Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-09-30 / 39. szám
Bratislava, 1967. szeptember 30. Ara 1,— K6s XVIII. évfolyam, 39. szém. Közöljük: a Csehszlovák és a Magyar Rádió és Televízió jövő heti műsorát Időszerű nyilatkozat a járási mezőgazdasági társulásokról BOHUMIL P R 0 U Z A mérnök CSc. igazgató, a Földművelés- és Közélelmezésügyi Minisztérium ágazatfejlesztési főosztályának vezetője nyilatkozik a járási mezőgazdasági társulások tagszervezeteinek jogkörét szabályozó alapszabályzatokról. — Elsősorban is felhívom a figyelmet arra, — mondotta Prouza elvtárs — hogy a mintaalapszabályzatok keretelveit minisztériumunk a kiválasztott járások rendelkezésére bocsájtotta abból a célból, hogy annak alapján dolgozzák ki a társulás saját alapszabályzatát. Ugyanis a központilag kidolgozott alapszabályzat nem lehet minden járás részére teljes egészében elfogadható, mert a sajátos helyi körülmények, amelyek a tagszervezetek összetételéből, a feldolgozóüzemek részvételének színvonalából, a tagüzemek közötti integrációs kapcsolatok fejlettségéből és más egyéb körülményekből adódnak, megkövetelik a mintaalapszabályzat helyi adottságokhoz való módosítását. — Az alapszabályok tartalmával kapcsolatban mit tart fontosnak megemlíteni? — A már létező mezőgazdasági társulások tapasztalatai alapján arra a következtetésre jutottam, hogy az alapszabályoknak elsősorban is a társulás tevékenységét, illetve működését kell tükrözniük. Tehát az alapszabályokban azt 'kell lerögzíteni, hogy mit szervez, milyen intézkedéseket tesz a társulás a tagüzemek javára, például a szolgáltatások terén, az adás-vételi kapcsolatok szakaszán, a kölcsönös integrációs kapcsolatok fejlesztése érdekében stb. Persze az alapszabályok kell hogy meghatározzék az egyes tagszervezetek jogait és kötelességeit és azt is, hogy ki lehet a társulás tagja. — Mit gondol, milyen üzemek válnak, illetve válhatnak a társulás tagjává? — Ügy látszik, hogy a mezőgazdasági üzemek természetes részvétele mellett nagyon előnyös és szükséges lesz, hogy a társulásnak olyan üzemek és gazdasági szervezetek is tagjává váljanak, amelyektől a járás mezőgazdaságának fejlődése függ, vagy amelyek maguk is a mezőgazdasági üzemek munkájától és eredményétől függenek. Elsősorban is azokra a feldolgozó üzemekre gondolok, amelyeknek székhelye az adott járásban van, továbbá a felvásárló és ellátó vállalatra, s persze a társulás nyitott ajtóval várja a mezőgazdaság részére dolgozó más üzemeket is. Hálás lesz, ha az olyan feldolgozó szervezet, mely nyersanyag-felvevő területével néhány járást érint, tagja lesz több járás mezőgazdasági társulásénak is. — Az alapszabályokban és a gyakorlatban hogyan érvényesülnek majd a vezetés demokratikus elvei? — Ezeknek az érdekszervezeteknek az alapszabályaiban az irányítás demokratikus elveinek érvényesítésére különös figyelmet szentelünk. A demokratikus elvek kidomborítása abból az alapvető változásból ered, amely a mezőgazdaság járási szinten történő irányításának módosulásában tükröződik vissza. Ez a változás abból áll, hogy a mezőgazdasági termelés fejlődéséért, a feladatok teljesítéséért, az adás vételi kapcsolatok és más kérdések megoldásáért való felelősség az eddigi államigazgatás szerveiről a társulásra, tehát az önálló mezőgazdasági üzemek képviselőjére hárul. A mezőgazdasági tagüzemek, valamint a többi tagszervezetek, amelyekről már szóltam, demokratikus elvek alapján választják meg azokat a szerveket, amelyek közvetlenül irányítják a járási mezőgazdasági társulás tevékenységét. Vagyis a vezetőséget, az ellenőrző bizottságot és a társulás vezetőségének elnökét. Véleményem szerint az említett szervek demokratikus módszerekkel történő megválasztása egyben kifejezi azt is, hogy bízunk a mezőgazdasági üzemek vezetőinek rátermettségében, iletve tudjuk, hogy ma már nem csupán a saját üzemük, hanem egy egész járás mezőgazdaságának fejlődését is képesek közösen irányítani. Ez a bizalom azonban felelősséggel is jár, mert a társadalom szükségleteinek kielégítéséért ezek a választott szervek lesznek felelősek. A társulás vezetőségének kiegészítő, illetve kisegítő gyakorlati szerve a szakképzett alkalmazottakból álló igazgatóság, amely átfogja, nyilvántartja és szakszerűen feldolgozza mindazokat a kérdéseket, amelyek a társulás működésével összefüggésben vannak. — Kit lehet a járási mezőgazdasági társulás elnökévé választani? — Ügy gondoljuk, hogy a járás bármelyik mezőgazdasági üzemének vezető dolgozóját. Persze fontos, hogy ez a személy a járás mezőgazdasági üzemeinek egyik legtehetségesebb képviselője legyen. A járási mezőgazdasági társulás elnökének munkája sok időt igényel. Ezért helyes lesz, ha a tényleges, tehát eredeti munkahelyén olyan helyettesről gondoskodnak, aki majd minden szempontból megállja a helyét. — Hogyan történik a társulás pénzellátása ? — Ez a kérdés az utóbbi időben gyakran felvetődik. A járási mezőgazdasági társulások lényegében hárrom forrásból meríthetnek pénzeszközöket: a társult üzemek tagdíjából, a társulás saját üzemeinek működéséből és a tanácsadói tevékenységből származó jövedelemből, s végül az állami szubvencióból. Szeretném hangsúlyozni, hogy az állami szubvenció eddigi összegét, amit a termelési igazgatóságoknak nyújtottunk, nincs szándékunkban csökkenteni, de valószínűleg meg lesznek majd határozva azok a tényezők és feladatok, amelyekhez az állam szubvenciót nyújt. Az azonban természetes, hogy a szubvenció felhasználásának módjáról és esetenkénti terjedelméről a társulás vezetősége dönt. — Milyen szerepe van a tagsági díjnak? — A tagsági díjnak igen fontos szerepe lesz a társulások programjának megvalósítása terén, mely programot az 1968—1970-es évekre a társulás alakuló közgyűlése hagy jóvá. Ez a program termelési, ökonómiai, technológiai és technikai intézkedéseket tartalmaz, amelyeket a társulás saját tagüzemei érdekében hajt majd végre. Napjainkban sok szó esik arról is, hogy a társulás tagüzemeinek hozzájárulását, illetve tagsági díját milyen összegben, és milyen tényezők alapján határozzák meg. Egyesek a tiszta jövedelem bizonyos részének leadása mellett szállnak síkra, míg mások azt állítják, hogy helyesebb lesz, ha a tagsági díjat az egyes gazdaságok földterülete szerint állapítják meg. A döntés jogát természetesen ebben az esetben is a társulás közgyűlésére bízzuk. — Milyen formákat ölt majd a szakágazatilag irányított üzemek hozzájárulása? — Ennek a hozzájárulásnak lehet többféle formája. Például a hozzájárulás összegét az átvett nyersanyag mennyisége (a konzervgyárak esetében a gyümölcs menynyisége uán, tejfeldolgozó üzemekben a felvásárolt tej mennyisége után) alapján lehet meghatározni. Ez a forma azért is helyes, mert kifejezi a mezőgazdaság és a feldolgozó üzemek közötti integrációs viszonyokat. De lehet más formát is választani. Például a felvásárló vállalat esetében a teljes jövedelemből való részesedést stb. — Mi a véleménye a gépállomások jövőjéről? — A mintaalapszabályzatokban elvileg két változatot javasoltunk. Az első szerint a gépállomások a társulás célüzemévé válnak, míg a második változat szerint tagjai lehetnek a társulásnak. A társulások közgyűlésétől függ, hogy melyik formát választja. Az eddigi javaslatok azonban általában arra irányulnak, hogy a gépállomások ne a társulás tagszervezetei, hanem célüzemei legyenek. Ezt a törekvést csak helyeselhetjük, — már csak azért is, mert ebben az esetben a járási mezőgazdasági társulások választott szervei nagyobb hatást gyakorolhatnak a célüzem működésére, nemcsak munkájuk minőségének tökéletesítése céljából, hanem a munkadíjak kialakításának területén is. — Hogyan vélekedik igazgató elvtárs a felvásárló és ellátó szervezettel kapcsolatban? — Mint ismeretes, a felvásárló és ellátó szervezet hatásköre túlterjed az egyes járások területén, és ugyanakkor tevékenysége országos érdekeket is képvisel. Ilyen például a gabonatartalékokkal történő gazdálkodás, a kerületek közötti állatállományátcsoportosítás stb. Véleményünk szerint helytelen lenne ennek az intézménynek a jelenlegi helyzetét megváltoztatni, márcsak azért is, mert az nagy átszervezést kívánna. A felvásárló és ellátó szervezetet mint tagüzemet, szoros kapcsolat fűzheti majd a járási mezőgazdasági társuláshoz, esetleg az igazgatója tagja lehet a társulás elnökségénék is. — Kire tartozik a társulás alakulógyűlésének előkészítése, Illetve a társulás megszervezése? — Hiba lenne, ha ez a feladat csupán a Járási mezőgazdasági termelési igazgatóságokra hárulna. Persze helyes, és szükséges lesz, hogy a termelési igazgatóság segítsen a társulás programjának kidolgozásában, a költségvetés előkészítésében stb., de a szervezéssel járó főfeladattal, a társuló üzemek képviseletéből alakult tanács által kinevezett előkészítő bizottságot kell megbízni. Reméljük, minden simán megy majd, vagyis a jövő év végéig létrejön a tervezett 60 járási mezőgazdasági társulás, miáltal meggyorsul mezőgazdasági termelésünk színvonalának emelkedése Is. Kacséra Szilárd Nehéz a szüreti koszorú, mert gazdag fürtök nőttek a csábi siöuetkezet szőlőiében. Napjaink legfontosabb tennivalója, hogy a „kenyérmag" minélelőbb a földbe kerüljön. Megindulnak a cukorgyárak Magas hektárhozamok a cseh országrészekben Ne gyűjtsük túl korán a cukorrépát 4^ öt százalékos szennyeződés esetén a cukorgyárak nem alkalmazhatnak levonást 4^ A répa cukortartalma 17,3 százalék 4^ Több melaszt kapnak a mezőgazdasági üzemek A cukorrépa begyűjtésével kapcsolatban két sajtóértekezletet is tartottak. Prágában, a cukorgyárak vezérigazgatóságának dolgozói tárgyaltak a cukorrépa várható hektárhozamáról, valamint a szállítási problémákról. Bratislavában Szakács elvtárs, a cukorgyárak trnavai vállalati igazgatója tájékoztatta a mezőgazdasági újságírókat a cukorrépa-kampány megkezdéséről és a további kérdésekről. A becslések szerint országos méretben elég jó cukorrépatermés várható. A cseh országrészekben, mivel több volt a csapadék, 310 mázsás átlagos hektárhozamra számítanak, a szlovákiai kerületekben viszont csak 260 mázsára. De ez még nem a végleges adat, mert a kiadós esők után felfrissült a cukorrépa, és még növekednek a gyökerek. Ezzel kapcsolatban felmerült a kérdés, mikor ássuk a cukorrépát. Általában az a nézet alakult ki, hogy ahol eredményesen növekedik a cukorrépa, nem kell elsietni a begyűjtést. Ha a mezőgazdasági üzemek egyes esetekben várnak, jelentős mennyiségű súlytöbblethez juthatnak. Egyébként a cukorrépa cukortartalma igen magas, 17,3 százalék. Ennek következtében 168 ezer tonna cukrot gyárthatunk és egyes körzetekben — ha bár a mezőgazdasági üzemek nem érik el a tervezett hektárhozamokat — a cukorgyárak a magas cukortartalom következtében teljesíthetik cukortermelési tervüket. Sok szó esett a cukorrépa tisztaságáról, a súlylevonásokról. Újdonságnak számít, hogy az 5 százalékos szennyeződésfi répa súlyából a cukorgyárak nem vonhatnak le. Viszont a szennyeződés csak 15 százalékos lehet, mert ha ennél nagyobb, a cukorgyárak nem veszik át a cukorrépát. A cukorrépa korai, illetve késői begyűjtéséért járó prémium még mindig nincs meghatározva. Az elgondolások szerint október 6-ig a mezőgazdasági üzemek mázsánként 1 korona prémiumot kapnának, viszont prémiumoznák azt a cukorrépát is, amit november 1-e után ásnak. A prémium ebben az esetben is mázsánként egy korona lenne. Ennek az a célja, hogy a rosszabb begyűjtési viszonyok mellett dolgozó mezőgazdasági üzemek is prémiumot kapjanak. A tapasztalatok ugyanit azt mutatják, hogy a túl korán begyűjtött cukorrépa jelentős része a tárolóhelyeken elértéktelenedik. Ezért valahogy úgy kellene összehangolni a begyűjtést és a szállítást, hogy a cukorgyárak a lehetőség szerint friss répát kapjanak. Sok problémát okoz a répaszeletszállítási szerződések megkötése. Egyes járásokban a múlt évi rossz tapasztalatok alapján a mezőgazdasági üzemek 20—50 százaléka nem ért egyet a cukorgyár által kitűzött határidővel. Ilyen problémák vannak a trnavai, érsekújvári, lévai és senicai járásban. A cukorgyárak nem tehetnek egyebet, mint azt, hogy alkalmazkodnak a mezőgazdasági üzemek által kitűzött határidőhöz. A mezőgazdasági üzemek ugyanis a későn kapott répaszeletet nem tudják kellően tartósítani. Értékes megjegyzések hangzottak el a melasszal kapcsolatban is. A mostani 0,5 százalékról egészen 7 százalékra emelkedne a mezőgazdasági üzemeknek juttatott melasz mennyisége. Ez nagyban hozzájárulna a tej és hústermelés fokozásához. Szlovákiában 7,5 ezer hektárral kevesebb a cukorrépa termőterületB, mint a múlt évben. A becslések szerint közel 150 ezer vagon cukorrépatermés várható. A cukorgyárak jól felkészültek. Elsőként a surányi és a diószegi cukorgyár kezdte meg a kampányt, jól sikerültek a berendezések melegvizes próbái. Egyedül a rimaszombati cukorgyár indult pár napos késéssel, mert a berendezésen még javítani kell. Ez a cukorgyár a múlt évben 14 ezer vagon cukorrépát dolgozott fel, a közeljövőben mintegy 20 ezer vagon lesz a kapacitása, a körzetben azonban csak 10 ezer vagon cukorrépa terem. Ezért jelentős menynyiségfi répát kell szállítani, a távoli Kelet-Szlovákiából, a losonci járás nyugati részéből, sőt még a lévai járásból is. Ezekben az esetekben anynyira megdrágul a szállítás, hogy felvetődik a kérdés, vajon érdemes-e ilyen messzire szállítani a cukorrépát. A cukorgyári igazgatók szerint meg van minden lehetőség arra, hogy az idei kampányt év vége előtt befejezhessék. A még hátralevő napok jelentős súlytöbbletet hozhatnak, és így megközelítőleg teljesíthetjük a cukorgyártás tervét. Bállá József A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK HETILAPJA GYÜMÖLCS ZÖLDSÉG VfRÍB
