Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-09-23 / 38. szám
A halak költözése és vándorlása kétségtelenül egyike azoknak a kérdéseknek, amelyekkel már hosszé évek során foglalkozik mind a halászati tudomány, mind a gyakorlat. Ez a kérdés a halászatnak, ■int gazdasági ágnak a fejlődésével mind érdekesebbé válik, mert hiszen a magas fehérje tartalmú halhús, mint emberi táplálék egyre általánosabbá válik. A halak költözése és vándorlása, mint természeti jelenség, lényegében még ma is Ismeretlen terület a tudományban és a gyakorlatban, s ennek a felderítésére irányuló eddigi vállalkozások még mindig csak kezdeti próbálkozásoknak tekinthetők. A halak vándorlási ösztönére ható tényezők száma ugyanis olyan nagy, s ezek együtt olyan bonyolult komplexumot alkotnak, amelynek a megoldása még hosszú évekig tartó megfigyeléseket igényel. A feladat: megállapítani, hogy az egyes halfajok hogyan, melyik időszakban, a folyó milyen állapota mellett és á folyőnak mely szakaszán idulnak vándorlásra és melyek azok a tényezők, amelyek az egyes halfajokat ösztönzik. A halak vándorlásának megfigyelésére a Pannon medence jugoszláviai részén az első kísérleteket az 1939. évben kezdték meg. A második világháború miatt félbeszakadt megfigyeléseket az 1952. évben folytatták. Az 1952—1955. években a meg-figyelés céljából a következő mennyiségű halat látták el bélyeggel: 4516 db ponty, 1014 db harcsa, 478 db süllő, 1980 db kecsege, 772 db dévérkeszeg, összesen 8760 db. A halvándorlás megfigyelése á Duna, a Tisza és a Száva folyók jugoszláviai szakaszára terjed ki. A bélyeggel ellátott haHogyan vándorolnak a gazdasági jelentőségű halak? (Risztics Mihály cikke nyomán Ribarstvo Jugoslavije) lakat sohasem a kifogás helyén helyezték vissza a vízbe, hanem bárkával néha 10—100 kilométerre felfelé vagy lefelé szállítva helyezték vízbe. Bzt annak a megállapítása céljából tették, hogy vajon a vándorlási ösztön állandó jellegű-e, s hogy a hely, ahol a halakat kifogták az évnek abban az időszakában állandó tartózkodási helye-e annak, avagy csak éppen átvonulóban volt-e ott. Az 1952—1955. évi időszakban a megjelölt halak következő mennyisége került hálóba: 379 db (8,8%) ponty, 39 db T'3,8 %T harcsa, 13 db (2,7%) süllő, 37 db (1,9 %) kecsege, 39 db '(5,0 %T dévérkeszeg, öszszesen 525 db (6,0%). A kifogott halakat az adataik feljegyzése után újra vízbe helyezték. Ismételten hálóba ke= rültek a következők: 30 db K 0,7 %) ponty, 1 db (0,1%) harcsa, 1 db (0,1%) dévérkeszeg, összesen 32 db (0,4 %). A kifogott halak viszonylag nagy százaléka, helyesebben a nagy százalékban történt beszolgáltatás a jó szervezés eredménye. Lássunk néhány érdekes esetet: Az Mp. 75 jelzéssel ellátott ponty 2 év 7 hónap és 16 nap után került hálóba. A jelzéskor lemért súlya 0,22 kg, a kifogáskor lemért súlya pedig 4,68 kg volt. Ez idő alatt mindössze 6 km távolságra úszott lefelé a megjelölés helyétől. Rendkívüli mértékű volt a fejlődése. A megjelöléskor 2 nyaras volt. Az Mp. 20. jelű pontyot 2 év 6 hónap és 19 nap után fogták ki. Súlya a jelzéskor 0,27 kg, a kihalászáskor 1,50 kg volt. Szintén 6 km-re lefelé távozott a megjelölési helytől. A BGD 964 jelű pontyot 1 év és 27 nap múlva fogták ki. Súlyáról nincsenek adatok. A megjelölés helyétől majdnem 20 km-re lefelé fogták ki. A jelzéssel ellátott pontyok nagyszámú adatát elemezve a pontyoknál nem állapítható meg határozott vándorlás. A BGD 5523 jelű harcsa 4 hónap és 3 nap után került hálóba. Ez Időben a Tiszán lefelé 19,5 km, a Dunán felfelé ló km utat tett meg. A megjelöléskor 0,60 kg, a kifogáskor 1,00 kg súlvú volt. Á BGD 3470 jelű harcsát 9 hónap és 5 nap máivá fogták ki, a megjelölés helyétől lefelé 9 km távolságban. Második esetben a megjelölés helyének közelében került hálóba. A BGD 184 jelzéssel ellátott süllőt 4 hónap és 18 nap múlva halászták ki. Ez idő alatt 32 km-t vándorolt lefelé. Súlya megjelöléskor 0,38 kg, a kifialászáskor 0,50 kg volt. A BGD 280 jelű süllő mindössze 8 napig tartózkodott a vízben, s a megjelölés helyétől lefelé 37 km távolságra fogták ki. Legérdekesebb a BGD 8617 jelű süllő esete. Ezt 1955. december 12-én jelölték meg Titelnél a Tiszán és már december 29-én kifogták az Aldunából, a megjelölési helytől 304 km távolságban. Tehát naponta átlag 17,9 km utat tett meg. A súlya ez idő alatt nem változott. A felsorolt esetek alapján a süllőt kimondott utazó halnak nevezhetjük, amelyik viszonylag hosszú utat tesz meg. Igen érdekesek a kecsegék esetei. A BGD 859. jelű kecsegét 24 nap múlva fogták ki, s ez Idő alatt 24 km utat tett meg lefelé. Súlya nem változott. A BGD 867 jellel ellátott kecsege 3 hónap és 2 nap után került hálóba, a megjelölés helyétől felfelé 105 km távolságban. Súlyára nincs adat A BGP 1378 jelű kecsegét 43 nap múlva a megjelölésének helyétől felfelé 57 km-re fogták ki. Súlya a megjelöléskor 0,51 kg, a kihalászáskor 0,60 kg volt. Az MP 1382 jelű kecsegét 113 nap után felfelé 143 km távolságban fogták ki. A BGD 7643 jelű kecsegét mindössze 20 óra múlva fogták ki, s ez idő alatt 23 km utat tett meg lefelé. Több jugoszláv jelzéssel ellátott kecsegét fogtak ki a Duna alsó szakaszán, s néhány példányt a Duna torkolata környékén. A kecsege tehát több száz kilométer utat Is megtesz. Az adatok alapján nem állítható az az eddigi feltevés, hogy a kecsege kizárólag az édesvizeink hala és nem vándorol a Feketetengerbe is. Kik a legjobb sporthorgászok Befejeződött a nemzetközi sporthorgász-verseny, amelyet augusztus 5-e és 7-e között tartottak meg Pőstyén világhírű fürdővárosában. A vetélkedőbe összesen 32 versenyző nevezett be, akik egyrészt köztársaságunk, másrészt a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és Ausztria színeit képviselték, kivételesen azonban maga a pűstyéni horgászegylet is részt vett az érdekes rendezvényben. Az egyéni versenyzőkön kívül öttagú csoportok vetélkedőjét is kiírták. Csehszlovákiának „A“ és „B“ csapatja három külföldi csoporttal mérte össze erejét. A külföldi horgászok, nevezetesen a Német Demokratikus Köztársaság és Ausztria, képviselői bebizonyították, hogy teljesítményeikkel túlszárnyalják Csehszlovákia sporthorgászait. Ezzel szemben az egyéni versenyekben már a kezdet kezdetén előnyt szereztek hazai horgászaink, amivel az első helyeket biztosították maguknak. Az aranyérmet Ondrej Zubor, az ezüstöt ). Bogyi és a bronzérmet Karol Mátyás nyerte el. Mindhárman a csehszlovákiai „A“ csapat tagjai. Az első nyolc helyezett a következő: 1. Ondrej Zubor, 2ilina, Csehszlovákia „A“ csapatja . . 8691 ponttal, 2. jozef Bogyi, Ruzomberok, Csehszlovákia „A“ csapatja . . 2363 ponttal, 3. Karol Mátyás, Zilina, Csehszlovákia „A“ csapatja . . 1686 ponttal, 4. Pavol Mamatej, Martin, Csehszlovákia „A“ csapatja . .' 1559 ponttal, 5. Palosics György, Magyarország . . 1555 ponttal, 6. Eduard Hrdel, Zilina, Csehszlovákia „A“ csapatja . . 1424 ponttal, 7. Eduard Bálázik, pőstyéni helyi szervezet 912 ponttal, 8. Gáspár János, Magyarország a a 710 ponttal. Nem mindennapi zsákmánynyal érkezett a mázsáiéhoz a magyarországi Gáspár János, aki 94 darab, egyenként kb. 3 cm-es apróhalat fogott összesen 240 gramm súlyban. Tény, hogy ezek a legapróbb halak, amelyeket horoggal egyáltalán fogni lehet. A győzelmi serleget az „A“ csapat tagjai vitték el. Második helyen végzett a Magyar Népköztársaság, a har-Nemcsak a felnőttek, de az ifjúság is szívesen töltötte nyári vakációját a folyóvizek partjain. Fotó: Andrlskin ■nádikon pedig a Német Demokratikus Köztársaság. A negyedik hely Ausztriának jntott. Mindebből nyilvánvaló, hogy a hazaiak jól felkészültek az idei világbajnokságra. Kívánjuk nekik, hogy a magyarországi vetélkedőn is jó teljesítményeket érjenek el, amihez persze egy kis szerencse is kell! VADASZ , HAIASZ ^ LUDOVlT BÖHM
