Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-09-23 / 38. szám

A magyar vizsla helyzete és jövője

A magyar vizsla-állományban a második világháború eseményei tetemes károkat okoztak. A háborús évek egyetlen kutyafajtának sem kedveztek, de különösen nem a több élelmet igénylő, nagytestű fajtáknak. Tenyésztésük nemcsak háttérbe szorult, hanem a frontok mozgása következtében javarészük el is pusztult. A szervezett egyesületi élet kibontakozása pedig sokáig váratott magára. Az ötvenes évek elején már történtek próbálkozások a megmaradt magyar vizslaátlomány tenyésztésének föllendítésére, de a tulajdonképpeni munka ennek az évtizednek az elején indult meg Magyarországon.

Hogy megértsük a jelenlegi helyzetet és némi képünk legyen a magyar vizsla jövőjéről, néhány szóban el kell mondanunk, hogy a mai rövidszárú vizsla több fajta keresztezéséből alakult ki. A honfoglaló magyarok keleti jellegű kopó fajtája még a IX. században kereszteződött a Duna medencében őshonos kopó fajtákkal. Ezekből tenyésztették ki a solymászok remek szagló érzékkel rendelkező vizsláit. Ez a fajta már nagyon hasonlított a XV. században a mai magyar vizslához. Mátyás király Visegrádon föltárt palotájának kútpárkányát egy körbefutó dombormű díszíti, melyen fekvő kutya-figurát látunk. Nos, ezek az egykori ábrázolások megörökítették Mátyás király vadász-ebeit, s ezek megszólalásig hasonlítanak a mai alakjához, noha a következő, a XVI. században ebbe a magyar vizslába belekerült a törökök sárga vadászkutyájának vére. Később angol és német vadászkutyákkal kereszteződött a magyar vizsla, majd a XIX. században pointer és német vizslavér is került bele, egyes törzsekbe vérebvér Is jutott.

Ebbe a történeti krónikába Illik bele az is, hogy e század első évtizedeiben kezdték kitenyészteni a magyar vizsla drótszőrű változatát. A kitenyésztés lehetősége szinte kínálta magát, hiszen már a múlt században Is föltűntek egy-egy alomban a szokásosnál hosszabb szőrű egyedek, ám ezeket minduntalan kirekesztették — mint nem' kívánatosat — a tenyésztésből. A harmincas években azonban tervszerűen, drótszőrű német vizsla cseppvérkeresztezésekkel alakította ki néhai Vasas József, miskolci tenyésztő, a drőtszőrű magyar vizsla törzseket. Ez a fajta valamivel erősebb csontozató rövidszőrű társánál — s amint a vadászok tapasztalják — jobban bírja az időjárás viszontagságait.

Magyarországon a felszabadulással a vadászat joga is a nép kezébe jutott. A vadászat — s tegyük hozzá: a kutyával történő vadászat — nem úri passzió többé, hanem immár két évtizede a széles tömegek joga és hasznos időtöltése.

A reprezentatív becslések szerint Magyarországon napjainkban mintegy 6000 magyar vizsla van, ami azt jelenti, hogy minden negyedik—ötödik magyarországi vadász magyar vizslát mondhat magáénak. Csakhogy a magyar vizsla mindkét szőrváltozatát nemcsak vadászok, vagyis a vadászat szenvedélyének hódolók tartják, hanem városlakó, vagy vidéken élő emberek, akik nem vadásznak. Ők a kutyát passzióból, kedvtelésből tartják szép külleme, kedvessége, ragaszkodása miatt.

A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete, amelynek országos hálózata van a vidéki csoportok működése kapcsán, évek óta azon fáradozik, hogy a kedvtelésből tartott magyar vizsla kutyák se veszítsék el jó képességeiket. A vizslatulajdonosok zöme ezért — bekapcsolódva az egyesületi életbe — igyekszik is magyar vizslájával letétetni a különböző fokozatú vizsgákat. E vizsgák három kategóriába sorolhatók. Nincs hely ezeket itt részletesen taglalni. Elégedjünk meg annyival, hogy az a vizsla, amelyik átesik a vizsgák három fokozatán, teljesértékű kutyává lesz, s bármelyik pillantban a vadász megbízható társa is lehet.

A második világháború befejezése óta a magyar vizslaállomány nemcsak regenerálódott, hanem jópár remek vérvonalat is fel tud mutatni. Az utóbbi hat-hét évben a hazai tenyészanyagból jópár kitűnő fedező-kan jutott ki külföldre, az ottani tenyészetekbe, fölfrissitve ezáltal a korábban kijutott egyedeket, az ott levő magyar vizsla állományt. Az Amerikai Egyesült Államokban pt. több mint 5000 törzskönyvezett magyar vizslát tartanak számon, Kanadában pedig ennél is többet. A Kanadai Vizsla Klubnak angol és magyar nyelven megjelenő szaklapja is van, évente több kiállítást rendeznek. A vérfrissítés alapja természetesen a magyarországi állomány. Évente 30—60 magyar vizsla kerül külföldre, bár az igény ennél nagyobb.

Már a kérdés lényegére is válaszoltunk ezzel: van-e jövője a magyar vizslának?

Határozottan van. Annak ellenére, hogy — különösen Európában — a vadászterületek zsugorodása folytán kevesebb vadászkutyára van szükség, egyre több azoknak a kutyabarátoknak a száma, akik jó tulajdonságai miatt keresik a magyar vizslát, mint igen nemes testű és kiváló természetű kutyát.

A Magyar Vadászok Országos Szövetsége évek éta propagálja tagjai körében a magyar vizslával való vadászatot. Kétségtelen, hogy ez a propaganda, nem különben az a népszerűsítés, amelyet a tavaly nyár óta ismét megjelenő „A KUTYA“ c. folyóirat kifejt, mind mind segíti ennek a kiváló fajtának elterjedését nemcsak az ország határain belül, hanem külföldön is. Bíró András

i\ Csehszlovák Vadász Szö* * vétség lövészeti terveinek keretéhen minden évben rendezőnk céllövő gyakorlatokat, próbákat és versenyeket, mindenféle céllövési ágazatban és minden fokon, amint arról olvasóinkat előző számainkban már tájékoztattuk. Ezek az akciók a szezón vége felé az országos vadászati céllövő bajnokságokban érik el tetőpontjukat. Itt nemcsak az a cél, hogy évenként új bajnokokat avassunk, hanem az, hogy megszerettessük ezt a sportot a vadászok szélesebb rétegeivel. így újabb és újabb tagjai lesznek a céllövők társaságának, a vadászok Iőkészsége mind jobbá válik, minek eredményeként humánusabb lesz a vad elejtésének módja.

A CSSZVSZ központi bizottságának megbízásából idén az országos bajnokságokat 2 részben rendeztük meg. Sliaőon a golyós fegyverek szólaltak meg háromtusa versenyen, a CSSZVSZ zvoleni járási bizottságának rendezésében. A Brno melletti Kráfovo Pole pedig az “gyagkorong-Iövészét színhelye volt.

Az országos bajnokságon csak azok a versenyzők vehettek

2 VADASZ

HALÁSZ

Az országos céllövő b aj nokságok

részt, akik sikeresen szerepeltek a megfelelő területi versenyeken és azokon elérték a továbbjutáshoz szükséges pontszámot. így valóban köztársaságunk minden kerületéből a legjobb céllövők álltak lőállásokhoz.

1. A CSSZVSZ GOLYÖLÖVŰ

BAJNOKSÁGA

Ezen a bajnokságon a golyós háromtusa versenyágai: 1 tízkörös őzbak-céltábla, céltávcső és sima támasztóbot használatával, álló helyzetből, 100 m;

2 vadkan céltábla, céltávcső és támasz nélkül, állva, 100 m;

3 nyírfajd céltábla, kisöbű puskával, állva, támasz nélkül, 50 m. Mindhárom ágazatban 2X10 lövést adtak le.

A verseny előkészítése, a lőtér és az időjárás is — kitűnő volt. Ennek megfelelően jók voltak az eredmények is. 50 kitűnő golyólövő vadász küzdött egész napon át a Csehszlovák Vadász Szövetség 1967. évi golyólövő bajnoka címért.

A szeniorok kategóriájában a bajnoki címet a bratislavai Mayer Richard szerezte meg 563

ponttal (600 lehetségesből); 2. Slávik Vladimir. (Nővé Mesto n/V) 562; 3. Ing. Sivcäk Miroslav lett (Hronecj 559 ponttal.

A juniorok kategóriájában a martini Kováéik Gustáv személyében avattak bajnokot, 513/ 600 ponttal; 2. Betustiak Bohurail, (Dalny Kubín) 506; 3. Koudela Miloslav lett (Uherské Hradiste) 502 ponttal.

2. A CSSZVSZ AGYAGKORONGLÖVŰ BAJNOKSÁGA

Egész köztársaságunk legjobb 78 lövésze mérte össze tudását a kitűnő královopolei lőtéren. A hibátlan rendezés, a tárgyilagos versenybírák és a fegyelmezett versenyzők biztosították a versenyek sima és jó lefolyását. Az egyes ágak legjobb helyezettjei:

1. Félkör alakú lőtéren: (20 versenyző, ebből 6 szlovákiai):

1. Laris Ján (Opava) 55/60;

2. Druzbacky Július (Kosice) 50;

3. Krasnec Ladislav (Zilina j 49;

4. Pavel M. (Rychnov n/Kn),

5. Ossendorf V. (Üstí n/L.).

2. Skeet (27 versenyző, ebből 4 szlovákiai): 1. Sodorna jozef INymburk) 96/100; 2. Koneény

jozef (Brno-venkov) 94; 3. Végéra Juraj (Brno) 94; 4. Safránek J., (Bíeclav); 5. Panácek }., (Uh. Hradiste); 6. Kesely O., (Galánta).

3. Batérián, helyből (31 versenyző, ebből 6 szlovákiai):

1. Janota Lábos (Bfeclav) 90/ 100; 2. Matyk jozef (Hradec

Kráfové) 89; 3. Papezík Milos (Gottwaldov) 89; 4. Koudela V. (Gottwaldov); 5. Hluch L. (Trnava).

A bajnoki céllövő versenyek sok tanulságot szolgáltatnak, főleg a kezdő lövészeinknek. Megfigyelhetik és elsajátíthatják a bajnokok módszereit és pszichológiailag is felkészülhetnek a magasabb színvonalú versenyekre. Csábító az is, hogy minden ágazatban a B legjobb céllövő értékes, tárgyi jutalmat is kapott.

Az év eseményeiből még hátra van a vadász — tíztusa, amely a legnehezebb verseny, hiszen egyformán jól kell bánni a golyós és a sörétes fegyverrel. Erre a versenyre szeptember közepén kerül sor.

Martin Kalich |F. K. K.)