Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-09-23 / 38. szám

szemle Az elmúlt hét külpolitikai esemé­nyei közül kiemelkedik az ENSZ 22. ülésszakának megnyitása. Továbbra is az érdeklődés központjában áll a vietnami helyzet. Az ENSZ 22. ülésszaka New-York­­ban a Nemzetek Palotájában helyi idő szerint kedden 15 órakor nyílt meg. A megnyitót a világ összes televíziós HAMBURG a mi kikötőnk is A Brnői Nemzetközi Gépipari Vásá­ron Helmut Kern ür, Hamburg gazda­sági szenátora, a sajtótájékoztatón kifejhette, hogy a jövőben városuk még jobban akarja bővíteni kaposolRtait Csehszlovákiával. Az ottani cégek köz­vetítésével eddig is lénvegesen bővült Csehszlovákia áruforgalma a nyugati államokkal. Hamburg az elmúlt szá­zadtól Közép-, Észak- és Kelet-Európa legfontosabb kikötőié. Évente IS 4(10 hajó fordul meg kikötőiében és 36 és fél millió tonna árut szállítanak. Rot­terdam, London és Amszterdam után Hamburgnak van a legnagyobb kiköt«, ie. Híres gyors áruszállításáról. Újab­ban berendezték a világ legkorsze­rűbb áruelosztóiát. Csehszlovákia Hamburg legnagyobb partnere az áru­­szállításban. Az áru nagy részét az Elba folyón keresztül iuttatiuk a ki­kötőbe. A csehszlovák Tranzito forga­lom Hamburgban az 1966-os évben 1 millió 496 ezer 172 tonnát tett ki. Sző esett a Duna—Odera—Elba csa­torna megépítéséről is, amely a jövő­ben Csehszlovákiának, az NDK-nak és Magyarországnak is olcsóbb áruszállí­tást biztosítaná. A tervek szerint az új csatornán 1350 tonnás hajók is közlekedhetnek és Magdeburgből Ham­burgba az út 52 kilométerrel megrövi­dül. Helmut KerUr űr és a város többi képviselője hangsúlyozta, hogv min­dent megtesznek azért, hogy Csehszlo­vákiával a kereskedelmi kao<’sn'R*nk még szorosabbra fűződjenek és a jö­vőben a kikötőn keresztül még több árut szeretnének szállítani Csehszlo­vákiából vagy Csehszlovákiának. A je­lek szerint erre minden remény meg­van, mert 1967, augusztus 3-án Prágá­ban két politikai és kereskedelmi szerződést írtak alá, ami lehetővé te­szi az árukereskedelem kibontakozá­sát. Hamburg kikötőjében 66 ország zászlaja leng, ami azt jelenti, hogy a világ minden olyan országával van kapcsolata, amely hajózással foglalko­zik. Csehszlovákia a tengeri áruszállí­tás 20 százalékát Hamburgon keresz­tül bonyolítja le, tehát joggal mond­hatjuk, hogy Hamburg a mi kikötőnk is. (bállá) állomásai közvetítették. A közgyűlést nagy érdeklődés előzte meg, erről ta­núskodik az a tény is, hogy a 122 tag­állam közül 90 nemzet iratkozott fel az általános vitába, amely szeptember 21-től október 13-ig tart. A 22. ülés programja igen bő. Fog­lalkozik a vietnami helyzettel, vala­mint a közelkeleti problémák meg­oldásával. U Thant az Egyesült Nem­zetek Szervezetének főtitkára megnyi­tó beszédében kijelentette, hogy az elmúlt évben a helyzet nem javult, hanem rosszabbodott a nemzetközi politikában. A vietnami háború egyre nagyobb méreteket ölt és egyre több áldozatot követel. Rámutatott a dél­afrikai és rodéziai kérdések komoly problémájára. A vietnami kérdéssel kapcsolatban az a véleménye, hogy a problémákat a tárgyaló asztalnál kell megoldani. Javaslatot terjesztett, hogy a jövőben a biztonsági tanács rend­szeresen ülésezzen. Nagy jelentőségű­nek nevezte az 1967. augusztus 24-én beterjesztett közös szovjet—amerikai atomstop javaslatot, amely szerinte nagy lépést jelent a leszereléshez. A közel-keleti kérdéssel kapcsolatosan leszögezte, hogy az izraeli csapatok­nak ki kell vonulni a megszállt terü­letekről, de leghelyesebb az lenne, ha az arabok és az izraeliek maguk olda­nák meg a problémákat. Javasolta, hogy az ENSZ külön képviselőt küld­jön a közel-keleti helyzet tanulmányo­zására. Az ENSZ közgyűlés megnyitása előtt a figyelem középpontjába került a ju­goszláv elképzelés a közel-keleti vál­ság rendezésére. A javaslat kimondja, hogy az ENSZ megfigyelők ellenőrzése alatt a június 5-e után elfoglalt terü­letről vissza kell vonni az összes megszálló csapatokat. Az ENSZ erők biztosítaná Izrael határait, attól függetlenül, hogy az arab országok azt elismerik vagy sem. Hajózási sza­badság a Tiran szoroson keresztül. A Szuezi csatorna hajózását illetően visszatérés a június 5-e előtti állapo­tokhoz. U Thant lényegében egyetért a jugo­szláv javaslattal és neki is az a véle­ménye, hogy a Szuezi csatornát egy­formán használhatják az Egyesült Arab Köztársaság és Izrael is. Egyiptomban belpolitikai téren igen élénk a helyzet. Az állambiztonsági szervek vizsgálják az Ammer marsai által szervezett összeesküvés körülmé­nyeit. Az Egyesült Arab Köztársaság­ban nagy megdöbbenést keltett Am­mer marsai volt egyiptomi alelnök öngyilkosságának híre. A legújabb je­lentések arról számolnak be, hogy Ammer marsai már három ízben kí­sérelt meg öngyilkosságot az izraeli vereseég miatt. Más jelentések sze­rint Egyiptomban többezer embert tar­tóztattak le árulás vádjával, köztük a hírszerző szolgálat vezetőjét is. A vizs­gálatok azt bizonyítják, hogy az iz­raeli csapatok meglepetésszerű gyors támadása, katonai sikerei csakis az árulás után következtek be. Többnyire a volt földbirtokos katonatiszteket vették őrizetbe, akik inkább saját dol­gaikkal törődtek, mintsem a hadsereg képzésével, felkészültségével. Egyéb­ként az árulás árnyékában levő Am­mer marsait, mint a nemzet nagy ha­lottját temették el. A vietnami helyzet továbbra is fog­lalkoztatja a világ közvéleményét. Dél- Vietnamban még a választási csalá­sokkal foglalkoznak a lapok. Az észak­vietnami légierő egyre eredményeseb­bé válik. A legújabb jelentések sze­rint a VDK fölött már 2300 amerikai repülőgépet lőttek le. Az amerikai repülőgépek a kitűzött célpontokra 250—500 és 1000 kilós bombákat dob­nak le. Az egyik B—52-es óriás nyolc­motoros repülőgép pilótáját végigve­zették Hanoi utcáin és megmutatták neki az általa lebombázott kórházat. A pilóta csak akkor döbbent rá, hogy milyen károkat okozott a vietnami népnek. összefoglalóul azt mondhatjuk, hogy az ENSZ 22. ülése igen viharos idő­szakban ült össze. Többen felvetették a kérdést, valamilyen módon meg kel­lene szilárdítani az ENSZ tekintélyét, hogy hatékonyabban avatkozhasson bele a külpolitika új problémáinak megoldásába. U Thant, az ENSZ fő­titkára sajnálattal jelentette ki, hogy a 122 tagállamtól nem kap elég poli­tikai és gazdasági segítséget. A vita elsősorban a közel-keleti és a viet­nami kérdés megoldására irányul. Mindkét kérdés megoldása nagyon ne­héz probléma. A közgyűlés előtti vi­tából azt szűrhetjük le, hogy bizonyos kérdésekbe, például Izrael elismeré­sébe az arab országoknak is módosí­tani kell eddigi álláspontjaikat. A viet­nami kérdés, amint már említettük is, csak az észak-vietnami bombázások után oldható meg. Az ENSZ közgyű­lés előtt komoly feladatok állnak, remélhető, hogy az október 13-ig tartó vita kellő eredményeket hoz. -b-Vasárnap bezárta kapuit a 66. Magyar Országos Mezőgazdasági Kiállítás. Többek között több mint ezer mezőgazdasági gépet mutattak be. Szakértők szerint ez volt az eddigi legszínvonalasabb kiállítás, amely méltón tükrözte Magyarország mezőgazdaságának rohamos fejlődését. A kiállítást meglá­togatta Karel Mestek Csehszlovákia földművelés és közélelmezés­ügyi minisztere, valamint Dr. prof. Koloman Bod' a földművelés és közélelmezésügyi megbízott. Dr. Dimény Imrének a Magyar Nép­­köztársaság mezőgazdasági és élelmezési miniszterének és a minisztérium több vezető munkatársának kíséretében nagy figyelemmel tekintették meg a kiállítás pavilonjait. Képünkön a konzervgyárak termékeit vizsgálgatják. Gondolatok a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának küszöbén Az egész szovjet társadalmat, min­den egyes szovjet polgár gondolkodá­sát és cselekedeteit a jubiláns év ünnepi hangulata hatja át. Az első szocialista állam félszázadának léte nemcsak feljogosítja őket, de köteles­ségükké is teszi számukra, hogy visz­­szatekintsenek a megtett útra, elgon­dolkozzanak jelenükről és fontolóra vegfék: hogyan tovább'. Az SZKP Központi Bizottsága tézi­seinek eszmei tartalma a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 50. évfor­dulója alkalmából is ebből a nemzeti érzésből indul ki. A teoretikusan megfogalmazott tézisekben megtalál­juk mindazt, amit a szovjet nép az 50 esztendő alatt átélt, összefoglalja e nép saját és nemzetközi forradalmi tapasztalatait és azok befolyását a 20. század világtörténelmi alakulására. ■ Élő realizmus jellemzi a fejlődést és a párt, vala­mint a szovjetek gyakorlati politiká­ját. Az ünnepségek előkészületeinek vezérelvei Lenin szavai után igazod­nak, azaz: az Októberi Forradalom évfordulójának megünneplésére a leg­jobb megoldás, ha az előttünk álló feladatokra összpontosítjuk figyel­münket. Erről az elvről tanúskodik számos intézkedés, a párt Központi Bizottságának ez évben hozott hatá­rozatai és döntései. A hús- és tejipar termelés-technikai bázisainak fejlesz­téséről, az ötnapos munkahétről, a nyilvános éttermek megjavításáról, a szolgáltatások jobb minőségéről, a he­lyi szovjetek hatáskörének kibővítésé­ről szóló határozatok, valamint a to­vábbi Intézkedések az életszínvonal növelése érdekében. Mindez a „még meg nem oldott feladatokra való össz­pontosítás fogalma alatt értendő; ami eddig kritika tárgyát képezte. Egye­nesen forradalmi intézkedésnek te­kinthető a tervezések ökonómiai re­formja, az anyagi érdekeltség érvé­nyesítése az egész népgazdaságban. A thaiföldi Bangkok közelében, a festői Bangsaen-öböl partján a múlt hónap elején Indonézia, Thaiföld, Ma­­laisia, Singapur és a Fülöp-szigetek Köztársaságának külügyminiszterei szerződést írtak alá a „Délkelet- Ázsiai Nemzetek Szövetségének“ (As­sociation of South-East-Asian Nations) megalakulásáról. Az értekezlet hiva­talos deklarációja és a résztvevő kül­ügyminiszterek nyilvános felszólalásai szerint, az új politikai szervezet fel­adata, hogy az említett országok köl­csönös gazdasági, szociális és kultu­rális együttműködése útján támogas­sák egymást, elősegítsék a béke meg­szilárdítását ebben a térségben és ellenálljanak azon erők nemkívánatos befolyásainak és beavatkozásának, amelyek nem tartoznak az új szerve­zet keretébe. Az érdekelt országok sajtója sze­rint, a konferencián uralkodó harmo­nikus légkör lehetővé tette különböző ellentétes nézetek áthidalását és kompromisszumos megállapodások aláírását. Az egyes országoknak egy­mástól eltérő fejlődési folyamata, de az ebben a térségben jelenlevő idegen hatalmak katonai egységeiről és tá­maszpontjairól elhangzott különböző nézetek is világosan kifejezésre jutot­tak az új politikai szervezet jellege és célkitűzései körül kialakult viták folyamán. Említést érdemel, hogy Délkelet- Azsiában jelenleg három további re­gionális politikai csoportosulás, a SEATO, az ASA és az ASPAC áll fenn. Indonézia eddig ezek közül egyikhez sem volt hajlandó csatlakozni elvi vagy presztízs-okokból. Az eddigi ta­pasztalatok szerint ugyanis e térség­ben a három, nemzetek közötti cso­portosulás közül egyik sem járult hozzá az ott élő népek egészséges po­litikai fejlődéséhez és a haladáshoz. ^ SZABAD FÖLDMŰVES 1967. szeptember 23. Az ASEAN célkitűzései (Mik a célkitűzései az új délkelet-ázsiai politikai csoportosulásnak?) Az említett szervezetek többé-kevésbé igyekeznek ugyan összhangban fej­leszteni a részes országok együttmű­ködését és saját, egyéni lehetőségeik­re támaszkodva kombinálni a part­nerek elképzeléseinek közös megva­lósítását. Azonban az esetek többsé­gében ezen igyekezetek mögött élesen kirajzolódnak azok az érdekek, ame­lyeknek a valóságban semmi közük sincs az egyes országok és az egész térség népeinek szükségleteihez. Ezt a tényt igazolják a tervekben észlelhető és a közös célokat hátráltató visszás­ságok, a politikai és katonai szem­pontok összekeverése, és nem utolsó sorban az amerikai imperializmus ál­tal erőszakolt függőség. Indonéziai források alapján az új ASEAN-szervezet abban különbözik az említett három politikai csoportosu­lástól, hogy mögötte nem állnak ide­gen nagyhatalmak és a kezdeménye­zői tényleg délkelet-ázsiai államok. Az indonéz fél azonkívül hangsúlyoz­za az új szervezet ellenállását külső befolyások, idegen támaszpontok és katonai egységekkel szemben, minde­nekelőtt a szerződést aláíró államok népeinek boldogulása érdekében. Az ASEAN megalakulásának előz­ményei mindenesetre igazolják is In­donézia részéről ezt az igyekezetei, bár nem álllthctó, hogy ez a követel­mény azonosítható lenne a nagy szi­getország jelenlegi reális helyzetével. Ami Indonéziát illeti, jelenleg nem engedheti meg magának, hogy kimon­dottan egyoldalú külpolitikát folytas­son. Ezzel szemben az a törekvése, hogy ebben a térségben feltételeket teremtsen befolyásának és biztonságá­nak, arra kényszeríti, hogy a kor­mány plitikai szándékainak érvénye­sítésére új szervezési lehetőségeket keressen. Ezért igyekezett az indoné­ziai diplomácia rávenni a szomszédos államok vezetőit — beleértve Kam­bodzsát és Burmát is —, hogy alakít­sanak egy együttműködési szerveze­tet, amely mindenekelőtt saját erejére támaszkodjék és csak e térség szük­ségleteinek igyekezzék eleget tenni. Különböző hírek szerint, az indonézek már kezdettől fogva értésükre adták partnereiknek, hogy a gazdasági és politikai célok mellett a szervezetnek egy katonai szövetség megalakulását is el kell fogadnia — mindenekelőtt a kínai veszély fenyegetésével szem­ben. Nyilván ez a követelés riasztotta vissza Burmát és Kambodzsát, hiszen mindkét államnak megvannak a ma­ga elképzelései e térségben, nemcsak ami a Kínai Népköztársasághoz fűző­dő kapcsolatokat illeti, hanem a többi szomszédállamokkal folytatott politi­kájukra vonatkozóan is. Az augusztus 5—7-ig tartó bangkoki összejövetelen Malik indonéz külügy­miniszter igyekezett is kifejezésre juttatni kormánya elutasító állás­pontját idegen hatalmak katonai egy­ségei és támaszpontjai iránt a dél­kelet-ázsiai térségben, mely ellen azonban egyértelműen szembehelyez­kedett a Fülöp-szigetek és Thaiföld képviselője, mivel szerintük mindkét ország kormánya az amerikaiak jelen­létében érzi csak biztosítva államuk sérthetetlenségét, és ők továbbra is az USA fegyveres erőit tartják a leg­hatásosabb gátnak a kommunizmus elterjedése ellen. A tokiói Asahi Sim­­bun c. napilapban az ASEAN-ról megjelent kommentár kifejezést is ad annak a meggyőződésnek, hogy „te­kintet nélkül az új szövetség alap­vető céljaira, nyilván ez esetben is stratégiai csoportosulásról van szó.“ A japán újság különben még hozzá­fűzi, hogy „Malikot reakciós jobbol­dali és vallásos politikusok rajzzák körül, akik a kommunista Kína ellen szándékoznak összekovácsolni katonai szövetséget." És ezen a ponton világosan eltér­nek egymástól a hivatalos deklará­ciók és talán az indonéz nacionalisták nagy részének szubjektív óhaja az új politikai szervezet eredeti és objektív célkitűzéseitől. Bangkokban és Mani­lában már májusban és júniusban hí­rek jelentek meg, melyek szerint az új szövetség kedvező feltételeket ala­kíthat ki közös lépésekre az északról fenyegető (tehát kínai) és a nemzet­közi kommunizmus „felforgató tevé­kenysége“ ellen. Malaisia miniszter­­elnöke pedig Londonból hazatérve augusztus 5-én kijelentette, hogy az érdekelt államok külügyminiszterei Bangkokban megvitatják a délkelet­ázsiai térség védelmének lehetőségeit az angol katonai egységek kivonása folytán kialakuló helyzetben. A „Kom­­pas“ c. indonéziai esti lap cikket kö­zölt, melyben azt jelenti, hogy a megalakítandó politikai szervezet egyik alapvető célja, hogy közös erő­vel védje meg Délkelet-Azsia népeit a Kínai Népköztársaság és a nemzet­közi kommunizmus részéről várható agresszióval szemben. Mindezeket a szempontokat figye­lembe véve tehát az új szövetség cél­jai teljesen azonosak az amerikai im­perializmus terveivel. Indonézia el­utasító álláspontja idegen katonai egységek és támaszpontok, illetve tá­voli nagyhatalmak befolyása ellen eb­ben a térségben még nem zárja ki azt a tényt, hogy a résztvevő államok többsége mindenekelőtt az új egyez­mény kommunista-ellenes irányzatával és egyszersmind az Egyesült Államok részéről megnyilvánuló támogatással számol. (PRAVDA) ford. SM. A dolgozók aktivitása olyan kötele­zettség-vállalásokban nyilvánult meg, amelyre még eddig a szocialista ver­senyekben nem volt példa. A terme­lés kapacitása nemcsak mennyiségi, hanem ökonómiai mutatókban is a legmagasabb színvonalra emelkedik. Történelmi pátosz hallható a rádióból és tévéből, és szól az olvasóhoz a napilapok, folyó­iratok és könyvek lapjairól. Ünnepi programmal kedveskednek a színhá­zak és mozik is, és a Nagy Októbert ünnepük a sportesemények és a nép­­művészeti rendezvények is. Nehéz lenne ezeket mind felsorolni. Meg kell említenünk azonban a televízió ötven részből álló filmsorozatát a „Félszá­zad évkönyvei“ keretében, amely rit­kaszép felvételeivel a múltból a szov­jet társadalom minden korosztályát könnyekig megindítja. A Szovremen­­nik-színház gyönyörű történelmi tri­lógiával lepte meg közönségét, amely a történelem leghaladóbb mozgalmá­tól, a dekabristák harcairól, a naro­­dovolcok és a bolsevikok küzdelmeiről számol be. Moszkvában hétről hétre bemutatják kulturális fejlettségüket az egyes szovjet köztársaságok népei. A Nagy Október 50. évfordulójának nemzetközi visszhangját a nagy nem­zetközi értekezletek Jellemzik. Az ok­tóberi forradalom történelmi hatásá­ról és eszméiről számolnak be törté­nettudósok, bölcsészek, közgazdászok, szociológusok, politikai pártok és szak­­szervezetek képviselői, ifjúsági és nő­szervezetek dolgozói. A szovjet és kül­földi tudósok beszámolóiban a szocia­lista országok új szociális átalakulá­sainak tézisei dominálnak, továbbá az egyes pártok tapasztalatai, melyek az egész nemzetközi kommunista moz­galmat gazdagítják, és tovább fejlesz­tik a marxizmus-leninizmus teóriáját és gyakorlatát. Az SZKP Központi Bizottsága nem­rég kiadott határozatában ismét buz­dítja a szovjet tudósokat a társada­lom-tudománynak további felvirágoz­tatására és munkájuk hatásosabb ér­­vényrejuttatására a szociális-ökonó­miai fejlődés keretében. Az ünnepségek előkészületei napról napra fokozódnak. Ez nyilvá­nul meg a városok, lakótelepek és üzemek láttán, amelyek már ünneplőbe öltöznek. Különösen Leningrád, a for­radalom városa készül eredeti módon az ünnepre. Bizonyos utcák ebben a gyönyörű városban úgy néznek majd ki, mint 1917 novemberében. Itt ülnek össze ünnepi gyűlésre a legmagasabb pártszervek és a szovjetek képviselői, és idelátogatnak majd a kommunista pártok többségének küldöttei az egész világból. Moszkvában az ünnepségek súlypontja a Kongresszusi Palotában lesz, de meglepetések várhatók a ha­gyományos katonai felvonulástól és' természetesen a nagyszabású jubileu­mi népünnepélytől is. (A Pravda cikke nyomán féld. Si M.)

Next

/
Thumbnails
Contents