Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-09-23 / 38. szám

ÖSZI-TÉLI DIVAT Mini-, vagy maxiszoknya ? Csizma délelőtt, délután, este Ha pang a bolt és raktáron hever a sok rikító színű divatholmi és mi­niszoknya, akkor valamit tenni kell, hogy újra fellendüljön a divatárú forgalma. A párizsi és római divat­­diktátorok ezért az őszi-téli divat­idény előtt újszerű vonalak megterem­tésén fáradoztak. Leginkább a szok­nyát szerették volna ismét jóval a térd alá csúsztatni. Példaképül a dr. Zsivágó című film Larája szolgált ne­kik, különösen szép kosztümjével, hosszú, harangszabású, testhezálló szoknyájával, egyszerű, ízléses nyak­kendővel és hosszú, szintén testhez­álló szőrmével szegélyezett kabáttal, amelyhez csizmát, gyapjúharisnyát és szőrmesapkát visel. Egyes római és párizsi divatterve­zők elképzelése szerint, a nőknek az új őszi-téli divatidényben a fent leirt „Zsivágó-kosztümben“ kellene járniuk. Nincs kizárva, hogy a hosszú és ke­mény tél esetén utat tör magának a fél lábszárig érő „Zsivágó-kosztüm“. Párizsi kirakatokban mindenesetre már megjelentek ezek az újszerű kosztümök. Mire lehet tehát ilyen körülmények között számítani? Letünőben van-e a rövid szoknya? Fél lábszárig érő szok­nyát hordanak-e ezután a nők? Van-e a párizsi és római divatkreátoroknak annyi bátorságuk, hogy miután már, némileg megszokottá vált a rövid és még rövidebb szoknyadivat, újabb for­radalmat idézzenek elő a szoknya hossza körül? Erre a kérdésre általában nemmel felelnek, és ez talán jól is van így. Mert legyünk őszinték, melyik mini­szoknyán van akkora szegély, hogy az újszerűt, Zsivágó-stílusút varázsol­hassanak belőle. Tehát a divatterve­zők előzékenységből az új idényre nem irányoztak elő semmi olyant, ami kötelező volna. Ez azt jelenti, min­denki ízlése szerint viselhet hosszút vagy rövidet, ami legjobban megfelel testalkatának és kelmekészletének. Párizs csupán az egész rövid mini­szoknyát vetette el. Máskülönben jó­váhagyja a szoknya hosszát, kezdve a FEKHELY ÉS PIHENÉS Korszerű lakásberendezés A heverő háttérbe szorította a hagyományos hálószobát, mert a lakószobákat egyúttal alvásra is alkalmassá teszi. A rekamiék és heverők éjszaka kényelmes alvást biztosítanak, nappal pedig pihenésre használhatók. A heverők előnye, hogy köny­­nyebben, változatosabban elhelyezhetők, mint az ágyak vagy a reka­miék. Különféle célszerű összeállítás készíthető belőlük az alapterü­let lehetőségeinek megfelelően. Elhelyezhetők sarokban vagy egymás után hosszában a fal mellett, vagy kettős ágy módjára, egymás mellé állítva Is. Fejlődést jelent az új lakószoba-típus kialakítása: ily módon egy­két nagyobb szoba helyett több kisebb helyiséget nyerünk. Kísérle­teznek mozgatható, szekrényszerűen kiképzett válasz-, illetve egész közfalakkal is, amelyekkel a lakótér egyik vagy másik része növel­hető vagy csökkenthető. Régebbi lakásokban, ahol nagyok a szobák, ezt elérhetjük a búto­rok megfelelő elrendezésével, a helyiségek kettéosztásával, függö­nyökkel stb. A fekvőhelynek természetesen elsősorban az egészséges, kényelmes alvást kell lehetővé tennie. Ha azonban elhelyezését célszerűen old­juk meg, jól kihasználható nappali pihenésre, társasági célokra is. Az ágy vagy hálóhely elrendezésekor nem szabad megfeledkezni ar­ról, hogy ma is szükség van toalettsarokra és valamilyen alkalma­tosságra (könyv, óra, stb. részére) a fekvőhely mellett. Az öntelt tigris Erdőket jártában a tigris éneklő madarat talált, mely olyan vígan ját­szadozott, mintha az egész világ az övé lett volna. —- Hej, hogy járod pici lábacskáid­dal a táncot! — mondta a tigris és gonosz pillantást vetett rá. — Kl­­állsz-e velem versenyre? 10 centivel a térd felettig érőtől, egé­szen a fél lábszárig érőig. Francia divatkörökben nemcsak a szoknya hossza körül voltak nézet­­eltérések, hanem az új, egységes dí­­vatvonalat illetően is. Ügy látszik, csak egy pontban tudtak megegyezni, abban, hogy vissza kell térni a ro­mantikus divathoz. Mindebből arra lehet következtetni, hogy az illetékesek, akik a nyár fo­lyamán alaposan megkurtították a nők ruháit, télire tetőtől-talpig be szeretnék bugyolálni őket. Hogy mi­lyen stílus szerint? Arról úgylátszik, minden divattervezőnek más az el­képzelése. A közönség kedve szerint dönthet a Zsivágó-stilus vagy Dior guvernáns stílusa — egyszerű fekete ruha, fehér bubigallér és kézelő, gyapjúharisnya és vastag sarok — mellett. ív Sen Loran szerint a nők hordhatnak fekete, térdig érő szűk nadrágot lovaglófrakkszerű kabáthoz fehér selyemblúzzal, fekete harisnyá­hoz csattos cipővel. Mindezt kiegé­szíti még az idén szintén divatos kör­gallér. A körgallér majdnem minden idei divatkollekcióban jelen van, kezdve a rövidtől a hosszú, fél lábszárig érőig. Ezenkívül dívik még a katonai stílus fémgombokkal, epoletekkel, és magas állógallérokkaí. A dandy-stílus — nappal nadrággal, férfiinggel és szé­les nyakkendővel, este bársonykosz­tüm, fehér csipkés selyemblúzzal. Hogy a divatadta lehetőségek közül ki ne hagyjunk egyet sem, meg kell még említeni a western-stílust is boleró­­kabátkával cowboy kalappal, széles övvel és a szegély felé bővülő szok­nyával. Párizsban tehát a helyzet változat­lan. Üjnak csak egyes részletek mond­hatók, amelyeket körülbelül • Így fog­lalhatunk össze: elsősorban a domi­náló fekete színt említjük meg, amely nemcsak ruhaféléknél, hanem cipőnél, harisnyánál is divatszln. A fekete után a barna színek skálája követke­zik, valamint az okker, a rozsdapiros, a fehér és a mohazöld. Egy ipásik időszerű divatrészlet az agy-tizenöt cm széles ruha-, szoknya-, kabátöv stb. Továbbá a nagy fémkapcsok és gombok néha egészen almanagyságig. Újdonságnak számít még világos kosz­tümön vagy kabáton az áthúzott fe­kete bársony gomb. A domináló vé­kony, csipkés és kötött fekete haris­nya mellett divatos még a fehér kö­tött harisnya is. A csizmák néha olyan magasak, hogy elérik a miniszoknyát. Hosszabb kabáthoz térdig érőek, nadrághoz pe­dig bokamagasságúak divatosak. Csiz­ma viselhető a nap bármely szakában, még estélyi ruhához is. A kalapok széles karimájúak, de nagyon kedveltek az ellenzős sapkák és a francia sapka is. A hajviselet nappal egészen rövid, fiús, míg este dús, hosszú fürtös. — Mit gúnyolódol a nálad gyengéb­bel? — jelelte a madár sértődötten. — De jő, lássuk csak, melyikünk lesz ügyesebb a ja ágai között! — Nem nagy dolog az egész — mormogta magában a tigris — ki ne tudna ügyeskedni a ja ágai között? A madárka ugrándozni s billegni Ferjentsik Anna: TANSZEREK kezdett könnyedén s nagy vígan az ágakon. Utána a tigris kapaszkodott fel a fára — s ö is ágról ágra ug­rándozott. Egyszerre azonban mit le­hetett hallant? „Bumm!" A tigris bi­zony lezuhant a magasból, s jó, hogy nyakcsigolyáját nem törte. Farkát behúzva, kárvallotton távo­zott hát ki a mezőre. Itt ürgére buk­kant. Hasát a nappal süttetve aludt az ürge. — Hej! — kiáltotta a tigris nagy hahotával. — Miféle állat ez, hogy még lába sincsen? — Mit gúnyolódol a nálad gyen­gébbel? — jelelte az ürge. — Gyere, versenyezzünk, melyikünk megy át észrevétlenül az emberek között? A tigris elfogadta a kihívást. Az ürge nekiszaladt az emberi sokada­­lomnak, s átjutott közöttük olyan ügyesen, hogy meg se érinthették. Amikor a sor a tigrisre került, az em­berek botot s miegymást — ami épp a kezük ügyébe esett — ragadtak el­lene, s becsülettel elnáspángolták. Alig tudott szabadulni a tigris a ke­zük közül. Fáradtan, mérgelődve, lelkét is alig bírva vetette magát a tigris a fűbe valami fertő mellett. Azonban itt meg csigát vett észre s megfeledkezve előző két kárvallásáról, ezt is gúnyol­ni kezdte: — Hej, ilyet sem láttam, mióta csak élek! Szájad sincsen, hogy egyél, lá­bad sincsen, hogy járj, semmire sem vagy jó! A csiga szelíden felelte: — Tigris atyámfia, hallgass meg s fogadd el kihívásomat versenyre. Hadd lássam, melyikünk jut át hama­rabb a Fertőn. A tigris ráállt: — Két ugrással ott vagyok a túlsó parton — vetett magával gyors szám­adást. Majd magabiztosan így szólt: —- Azt képzeled szerencsétlen csiga, hogy engem megelőzöl? A csiga kényelmesen úszni kezdett, a tigris pedig teljes erejéből, ahogy csak bírt, nekirugaszkodott s ponto? TÜKÖR ELŐTT.,. (+ŰZ- TANÁCSADÓ Sok olyan elváltozásról, rendelle­nességről vagy betegségről beszélhe­tünk, ami felnőtt, vagy idősebb em­bernél másképpen értékelhető, mint fiatalabb, esetleg gyermekkorban. így vagyunk a nagyothallással is. A nagyothallás időskorban gyakori betegség — mondja az általános hie­delem — de fiatal korban, gyermek­korban?... az az érdekes, hogy fia­talkorban is elég gyakori, de erről gyakran sem a család, sem a gyer­mek nem tud. Honnét származhat ez a fiatalkori nagyothallás? Egyáltalán szabad ezt a hallászavart nagyothallásnak nevez­ni? Bizony nem szabadi A nagyothal­lás, a hallásélesség kisebb-nagyobb csökkenése. A legenyhébb foktól egé­szen a süketségig. A fül aránylag igen érzékeny szerv. Érzékenysége — a két véglet — az igen mély és nagyon magas hangok felé erősen csökken. A hangosság, a hangerősség növeke­désével logaritmikusán emelkedik és a Bell tiszteletére elnevezett egység tized részével „decibell“-el mérjük. Ha a leggyengébb hangot, amit az emberi fül felfog 0 decibellnek mond­juk, a legerősebb hallható hang kb. 130 decibell. A hallásvizsgálat, a hal­lásmérés, a hallás mennyiségének és san a mocsár közepébe pottyant, ahol menten elmerült. Akárhogyan ts ipar­kodott, hogy kiszabaduljon, csak még mélyebbre merült. Eközben a csiga utólérte s el is hagyta. A mérges tig­ris újabb erőt gyűjtött s megint neki­rugaszkodott az ugrásnak. De ezzel csak annyit ért el, hogy a mocsár már egészen elnyelte. Csak az orra látszott kt belőle. Amikor a csiga elérte a fertő túlsó oldalát, visszafordította a fejét, de a tigrisnek most már híre-nyoma sem maradt. Románból fordította: Mohr Gedeon Az éjszaka Vörös tóba szédül aléltan Nyugaton a Nap korongja. Nesztelenül közelit az est, Es a tájat gyászkeretbe vonja. Szemfüles tolvajként besurran A házak nyitott ablakán, Fekete tintája szétfolyik Hangtalan léptei nyomán. Az ég koromszín boltívén Gyulladnak a csillagmécsek, Messziről derengő tejúton Táncot ropnak éj tündérek. S mikor az üdítő harmat Leszáll az elárvult határra, A folyó széléről felhangzik Békaifjak furcsa szerenádja. Juhász Árpád TALÁLD KI! Összekevert közmondások Akinek inge, jnem arany, ne vegye Kt magára nem vet, jobb mint egy túzok Ami ma fénylik, holnap mind Ügy arat, mint egy veréb Négy összekevert közmondás szöve­gét találjátok a fenti sorokban. Ha ügyesek vagytok, pontosan ki tudjá­tok javítani őket. A helyes megfejtést küldjétek bel Foto: Miro Vojtek A NAGYOTHALLÓ GYERMEK minőségének megállapítása. A meny­­nyiségi hallásvizsgálat azt mutatja, hogy a halláscsökkenés mennyiben zavarja a beteg mindennapi életét. Az ilyen érintkezést zavaró halláscsök­kenést nevezzük nagyothallásnak. Gyermekeknél az igazi nagyothallás igen ritka, bár egyesek szerint a hal­lászavar lehet örökölt vagy szerzett, már a méhenbelüli életben, esetleg a szülés alatt, vagy későbbi betegség kapcsán. Most nem ilyen nagyothal­­lásról van szó, csupán arról, hogy a gyermek hallóképessége nem egészen tökéletes. Ezt a csökkent hallást ter­mészetesen nem szabad nagyothallás­nak tartani — vagy nevezni — már­­csak azért sem, mert sem az oka, sem a kezelése nem azonos a felnőtt­kori nagyothallással, amelynél gyak­ran csak a hallókészülékkel való hal­lásjavítás jöhet szóba. Gyakori ez a fiatalkori, gyermek­kori halláscsökkenés? Bizony nem ritka! Még a legbizakodóbbak is azt mondják, fél százalék, a legsötéteb­ben látók pedig két százalékra teszik a csökkenthalló gyermekek számát. Mi okozhat ilyen csökkenthallást? Elsősorban valamilyen átmenet — te­hát gyógyuló — kóros folyamat. Még az egyszerű nátha, vagy a garathurut is, ami elzárja a garatűrt a közép­füllel összekötő E u s t a c h-féle kür­tőt és megváltoztatja közöttük az élet­tani kapcsolatot; de okozhatja idiilt mandulagyulladás, megnövekedett ga­ratmandula és sok egyéb orr-fül­­gégészet körébe tartozó heveny fo­lyamat, amelynek elmúlása — a beteg gyógyulása — után az ilyen hallás­­csökkenás természetesen megszűnik. Lehet fülzslrdugó — amit ha eltávo­lítanak, a hallászavar is megjavul, de lehet a gyermekkori halláscsökkenés idegeredetű is és ilyenkor az a baj, hogyha idejében nem foglalkoznak a gyermekkel, a zavar rögzülhet. -A felnőttkori és korai halláscsök­kenés között tehát az a leglényege­sebb különbség, hogy az egyikről tu­domást szerez a beteg, mert zavarja, ha már nem hall tisztán, a másikat viszont rendszerint a család, vagy a pedagógus fedezi fel, mert a gyermek figyelmetlen, tanulmányaiban vissza­esik és kezdi elveszíteni kapcsolatát környezetével. Lényeges különbség még az is, hogy a gyermekkori hal­láscsökkenés rendszerint gyógyítható és most éppen azért beszélünk róla, hogy erre felhívjuk a szülők figyel­mét. Ha felmerül a gyanúja annak, hogy a gyermek nem jól hall vigyék orr-fül-gége szakorvosi vizsgálatra és gyógyítsák meg ha valami baja van, esetleg távolítsák el a fülzsírdugót, ha az okozná a zavart. A beavatko­zás után a hallás biztosan javul. Épp így javítható az ideg eredetű hallás­csökkenés is, de ez nem gyógyító be­avatkozással, hanem hallásneveléssel. A hallásnevelés legszámottevőbb módszere a száról olvasás, egyesek szerint száj-olvasás — mert hiszen nem újságról olvasó, hanem újság­olvasó az ember. Nos ez a szájolvasás a Syőgypedagógus módszere és igen eredményes, ha a gyógypedagógus a munkába belevonhatja az arra vállal­kozó kellően tájékozott szülőt is. Figyeljük gyermekeinket, és ha va­lami rendellenességet tapasztalunk, jelentsük a pedagógusnak, az iskola­orvosnak, nehogy elkéssünk a szük­séges tennivalókkal. Dr. BUGA L. SZABAD FÖLDMŰVES ^ 1967. szeptember 23, ítts

Next

/
Thumbnails
Contents