Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-07-08 / 27. szám
Éljen éi virágozzon a szovjet néphez fűződő örök barátságunk! Az idén — tekintettel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóiénak évére — hatványozottabb méreteket öltenek hazánk és a Szovjetunió népeinek baráti találkozói. Ez így is van rendjén, mert ezek a találkozók lehetőséget nyújtanak egymás kölcsönös megismerésére és a szocialista építő munka folyamán szerzett tapasztalataink kicserélésére. A múlt hét végén szerkesztőségünk is egy kedves szovjet vendéget fogadott — a Szaratovi Területi Pártbizottság hivatalos napilapjának, a „KOMMUNISZT“ főszerkesztő-helyettesének, N. KLJUCSAREV elvtársnak személyében. Kedves vendégünk »tartózkodása alatt meglátogat több mezőgazdasági üzemet, hogy megismerkedjen Dél-Szlovékia mezőgazdászainak kiváló eredményeivel és termelési tapasztalataival. Kívánjuk, hogy a lehető legjobban érezze magát körünkben. (Kljucsarov elvtárs szeretettel üdvözli a Szabad Földműves olvasóit.) Múlt és jelen sok elleni harcban, hogy kiharcolják a földre, a szabad és boldog életre való jogukat. Sok erőt kellett arra fordítani, hogy elérjék azokat a figyelemre méltó eredményeket, amelyekkel most büszkélkedhetnek. Düledező, szalmával fedett viskók, se villany, se rádió. így festett Bakuri egy fél évszázaddal ezelőtt. Traktorokról és más gépekről az itteni parasztság még álmában sem hallott. Mindent kézzel csináltak. Kenyerük csak annyi volt, amennyi szűkösen fedezte létfenntartásukat. 1929-ben egy kis kolhozt szerveztek „Iszkra" név alatt. Patrónusaik — a szaratovi „Sarló és Kalapács“ gyár munkásai segítségével a kolhoztagok egy kisebb „Fordson" keréktraktort szereztek be. Ez nagy siker volt ebben az időben. Most ebben a akolhozban, amely F. E. Dzerzsinszklj nevet viseli, hatvanhárom nehéz traktor, negyven kombájn, 45 teherautó és sok más mezőgazdasági gép van. Amíg „Fordson“-nal egy nap alatt három hektárt szántottak, most a „Kirovec" traktorral 20—22 hektárt. Mojszejev, Koszjakin, Volinkin és sok más traktoros egy idényben 2500—2600 hektár földet szánt föl. Már rég nincsenek meg azok az alacsony viskók, amelyekben azelőtt laktak a Bakurszki parasztok. A falu utcái tágas házakkal vannak beépítve, amelyek pléhhel és palával fedettek. Minden házban villany, rádió és modern bútor található. A szovjet állam fönnállása 50. évfordulójának méltó megünneplésére való előkészületekkor a kolhoztagok elhatározták, hogy 170 mázsa gabonát aratnak le minden hektárról. Minden egyes szövetkezeti tag személyesen is vállalt kötelezettséget. Így például levdokija Ivanovna Szirnyikova fejőnő, a Szocialista Munka Hőse elhatározta, hogy minden tehéntől 3600 kg tejet fej. A szaratovi területet a forradalom előtt „Jövő nélküli vidéknek nevezték. Most minden megváltozott. A legközelebbi években a szaratovi terület kolhozai és szovhozai még több gabonát és más terméket adnak majd az államnak. A szovjet emberek élete még örömteljesebb, elégedettebb és kulturáltabb lesz. A felvételen N. P. Dorovktnt, a szaratovi területhez tartozó „Október" nevet viselő kolhoz brigádvezetöfét látjuk (balról). V. F. Mtronovval, a kolhoz legjobb traktorosával beszélget. Foto: E. Iljina A szovjet műtrágyatermelés A szovjet műtrágyatermelés 1958. évi 12,4 millió tonnáról 1964-re 25,6 millió tonnára növekedett (átszámítási egységben), 25,6 millió tonna műtrágyából 10,2 millió N, 10,7 millió P és 4,6 millió tonna K trágya volt. Az 1 ha vetésterületre 1961-ben 59, 1964-ben már 103 kg műtrágyát használtak fel. Míg 1963-ban három fő ipari kultúra: a gyapot, a cukorrépa és a rostlen alá a műtrágya 42 százalékát, 1964-ben már csak 36 százalékát szórták ki. A gabona és takarmányfélék műtrágyaellátása nem volt kielégítő. 1970-re a szovjet műtrágyatermelést 55 millió tonnára (átszámítási egységben) emelik. A jelenlegi műtrágyatermelésre jellemző, hogy a hatóanyagtartalom alacsony. Ez nem kedvező. Míg Szovjetunióban az átlagos hatóanyagtartalom 25 százalék, az USA-ban 34,3 százalék, Angliában 37,2 százalék, Franciaországban 38 százalék. A szovjet műtrágyatermelés fejlesztése jelenleg jó úton halad. Minden előfeltétel megvan ahhoz, hogy rövid időn belül elérje a fejlett mezőgazdasággal rendelkező kapitalista államok műtrágyatermelésének színvonalát. A növekvő mennyiségű műtrágyák már napjainkig is lényegesen befolyásolták a hektárhozamok növekedését és feltételezhető, hogy ez a növekedés a közeljövőben még gyorsabb ütemű lesz. szervezett. Zömét a vasutas műhelyek munkásat alkották. December elején a vasutasok egyhangú határozatot hoztak a Munkásképviselők Szovjetjének megalkotásáról. Ezen a gyűlésen megválasztották az első képviselőket ts. December 8-án gyűlést tartott a Szovjet végrehajtó bizottsága, amely elrendelte a vasútműhelyek munkásai általános sztrájkjának megkezdését. Egyidöben erős agttációs munka folyt a többi gyárak munkásai között is. A városi fártcsofort A MOLT KRÓNIKÁJÁBÓL A politikai követelmények külön petícióban voltak összefoglalva. Ezt 975 munkás írta alá. A petíciót átnyújtották a területi tanács gyűlésének. A sztrájkolóknak gazdasági követelményeik is voltak. A munkások elégedetlensége és a sztrájkolók öszszetartása olyan erős volt, hogy a munkaadók egész sor engedményre kényszerültek. Februárban a sztrájkok új hulláma lepte el Szaratovot. Hogy a munkások meghátráljanak, Sztolipin gubernátor megparancsolta a katonaságnak, hogy vegyék körül a Béring gyár és a vasutas műhelyek területét. A munkások megértették, hogy a győzelem érdekében fontossá vált egy szervezet, amely képes arra, hogy ezer meg ezer embert tömöritsen maga köré. Rohamosan nagyobbodott a vasutasok pártcsoportja. Mikor megkezdődött az októberi általános politikai sztrájk, az Orosz Szociáldemokrata Munkáspárt szaratool városi bizottsága karét csoportot Ezekben a napokban a szaratovi csendőrkapitányság parancsot kapott a minisztériumból arra, hogy likvidálja az Orosz Szociáldemokrata Munkáspárt helyi szervezetét. December 12-től 13-ra virradó kora hajnali órákban tizenkilenc aktív pártszervezőt becsuktak, A szaratovi gubernátor gyülekezési tilalmat rendelt el. Ennek ellenére a munkások szovjetje nagy tömeggyűlést szervezett az Insztyituti téren. A tömeget 200 nemzetőr védte. Fegyverük pisztoly és házilag készített gránát volt. A főszónok Pavel Molcsanov vasútműhelyi munkás volt. A gyűlést váratlanul kozák támadás érte. A résztvevőket szétverték, a Szovjet tagjait bebörtönözték. A reakció évei következtek. De a dicső 1905-ös év élénken élt a vasutas munkások önérzetében. ' 1917. október 28-a előestéjén a Vörös Gárda parancsnoksága elrendelte az általános éberséget. A Vörös Gárdisták a műhelyekben gyülekeztek és várták a végrehajtó bizottság további parancsait. Fegyvert osztottak. A munkások kitisztították és megtöltötték a puskákat. Tizenkét órakor a Vörös Gárda felfegyverzett osztaga a guber* nátor háza felé tartott. Így kezdődött az a nevezetes éjszaka október 28-ról október 29-re, amely a bolsevikok győzelmével és az ellene forradalmárok vereségével végződött. Szaratov városában örökre a Szovjet hatalom győzött. 1922-ben a vasutasok pártcsoportja, az 1-es számú pártcsoport 130 tagból állt. Több vasutas, a forradalom előtt egyszerű munkás, a fiatal szovjet áU lám legnehezebb éveiben vezető helyeket töltött be. Sz. T. Kovilktn, volt asztalos, a szibériai vasútvonalak újjáépítését vezette, s egyúttal aktívan harcolt a Kolcsak bandák ellen. I. P, feraszov — a szaratovi terület végrehajtó bizottságának elnöke. Viktor Babuskin — a város pénzügyi politU káját irányítja és a végrehajtó bizottság tagja. I. V. Zavgorodnyij és V. 1. Pogonyjalyin mint kifutó segédtnasok dolgoztak a műhelyekben és 1919-ben az első a város főpályaudvarának főnöke, a második a Rjazano-Uralyszkl vasút igazgatója volt. 1922-ben a vasutasok pártcsoportjának évfordulója napján a „Szaratovi Hírek" című napilap így emlékezett: „Minden munkanap reggelén Szaratov fölött elhangzik a műhelyek szirénája, harsonája. Ez a harsona hívta harcra a munkásosztagokat forradalmunk napjaiban ...“ Most már nem hallani a sztréna hangját, nem léteznek a vasúti műhely épületei sem. De helyükön felépült az új gépgyár, amelynek kollektívájában még ma* napság is élnek a harcos évek forradalmi hagyományai. El és virágzik az első párt csoport munkája és gyümölcse. Irta: N. KLJUCSAREV, a „KOMMUNISZT“ szaratovi területi újság főszerkesztő^ helyettése „A földbirtokosok földre való joga minden kártérítés nélkül megszűnt. A földbirtokok pont úgy, mint a kolostori és egyházi földek minden ingó és ingatlan berendezésével, gazdasági épületekkel és ezek minden felszerelésével, a járási paraszt képviselők szovjetjei és a területi mezőgazdasági bizottságok rendelkezésére állnak.“ A Sachmatovi per bevégződött: tizennyolcezer hektár föld örökre a földművelőké lett. Az 1917-es év nemcsak ezt az egy pert döntötte el, de az összes föld sorsát, azon földét, amely a földbirtokosok és kulákok kezében volt, s mely ettől kezdve a nép birtokát képezi. Az Októberi Szocialista Forradalom nemcsak földet adott az orosz parasztságnak. Megmutatta neki az utat a boldog élet, a kollektív gazdálkodás felé. Most Szuchovo Karabulakában a XXI. pártkongresszusról elnevezett termelőszövetkezet működik. Traktorok, kombájnok, teherautók és más különféle mezőgazdasági gépek könnyítik az emberek munkáját. A termelőszövetkezetnek minden évben szép gabonatermése van, sok húst, tejet és más terméket ad a hazának, sok gazdasági és kulturális építményt, valamint lakóházat épít. A szovjet hatalom alatt nagy változások figyelhetők meg a parasztok életében, azoknak a leszármazottjai, akik 1909-ben forradalmárok voltak, ma haladó és művelt emberek. Alekszej> Boszov apja nincstelen paraszt volt, ő maga tiszt lett és a „Szovjetunió Hőse“ kitüntetést hordja. Taiszija Gurjanova mérnök, Marija Karpova művésznő, Alekszander Grigorjev orvos lett. Ilyen változásokon nemcsak Szuchovo Karabulaka esett át és nemcsak azok a falvak, amelyek a volszki járásban fekszenek. A nagy változásokat mindenütt láthatjuk. A Jekatyerinovszki járás Bakuri falujának parasztjai az Októberi Forradalom előtt szintén görnyedtek a megpróbáltatások alatt. Szintén sokat szenvedtek a kulákok és földbirtokoA Szuchovo Karabulaka, Uszovka, Szofijina, Andrejevka, Sztugyenka és Kljucsej falvak parasztjai sok éven át pereskedtek a Scserbatov hercegekkel a Sachmatovi pusztaságban fekvő tizennyolcezer hektár földért. A parasztok azt állították, hogy ezt a földet az elődjeik még a Jobbágyság idejében vásárolták, és hogy a Scserbatov hercegek ezt jogtalanul használják. A jobbágyság megszüntetése után felfogásuk szerint a földnek az igazi tulajdonosok kezébe kellett volna átmennie. A parasztok nemcsak a területi hivataloknál próbálkoztak fellebbezni, de egyenesen a Pétervárott székelő III. Sándor cárhoz fordultak, kérésük azonban valószínűleg nem jutott el a címzetthez. Az élet így lehetetlenné vélt. 1861- ben, a jobbágyság megszüntetésekor Scserbatov herceg volt jobbágyai elenyészően kis részt kaptak meg a földből. Fejenként csupán egy hektár szántóföldet kaptak, és még lehetőségük volt három hektár földet bérbe venni. E jog alapján a parasztok tulajdonképpen újból rabszolgák lettek. Eredetileg a bér minden hektár után 8 rubel volt. 1855 után ezt a földbirtokos 10 rubelre emelte. Gyakori volt a rossz termés. Tíz éven belül a parasztok bérbeli adóssága elérte a 188 ezer rubelt. A falvakban zavargások törtek ki. Ekkor a szaratovi gubernátor két század katonát küldött a rend helyreállítására a Szuchovi Karabulakába, két századot Kljucsiba és egy-egy századot Szofijinába és Andrejevkába. Egy nap alatt a szaratovi gubernátor udvarában hatalmas embercsoport jelent meg — 530 paraszt Szuchovo Karabulakából, Kljucsevból, Uszovkáből, Andrejevkából, Szofijinából. A kérésük egyhangú volt: ellenőrizni a parasztoknak a Szachmatovi pusztaságban fekvő szántóföldre való jogukat. Ez nyílt lázadás voltl Katonaságot hívtak ellenük és a vezetőket letartóztatták. 1890. október 30-án Szaratovban különféle börtönbüntetésekre ítéltek el 44 parasztot. „Kérésekkel földhöz nem jutunk!" Ez a gondolat folyamatosan megérett a parasztok lelkében. Beköszöntött az 1905-ös év. Megkezdődött az első orosz forradalom. A parasztság szívében nagy remény lángolt. A parasztlázadások terjedni kezdtek Oroszországban. A szaratovi járásban elsőknek a Szuchovo Karabulaka parasztjai lázadtak fel. Az állami levéltárban őrzött iratok pontosan számolnak be ezekről a viharos napokról. Október 17-én Szuchovoi Karabulakba két agitátor jött Szaratovból, akik felléptek a népgyűlésen és tettre buzdították a parasztságot. Vörös lobogó emelkedik a tömegek fölé. A tömeggyűlés után a parasztok a falu főutcáin forradalmi énekkel az ajkukon vonultak fel. Utána a földbirtok! hivatal elé vonultak, ahol figyelmeztették a hivatalnokokat, hogy három napon belül ürítsék ki az épületet. Október 19-én lángba borult a földbirtokos hivatal és más úri épületek is Szuchovoi Karabulakban. A parasztok szétosztották egymás közt az úri magtárakból a gabonát. December 20- án a suchovo-karabulaki osztag felgyújtotta a Jelsanszki faluban levő főúri házat. A cári miniszter elrendelte „Fel kell számolni az önkényeskedést“. De ez nem önkényeskedés, ez forradalom volt, és ezt „megsemmisíteni“ nem lehetett! A földbirtokosok és kapitalisták tízéves halasztást kaptak. 1917 februárjában megbukott a cárizmus és amikor a munkások és a parasztok meggyőződtek arról, hogy az eszerek és a mensevikek nem védik a nemzet érdekeit, hanem az ellenség érdekéért harcolnak, fellángolt az Október. A győzelem fnásodik napján, 1917. október 26-án a munkások és a parasztok képviselői a Szovjetek második kongresszusán elfogadták Lenin földről szóló dekrétumát, melynek első sorai így szólnak: A z időtől megsárgult újságlapokát forgatjuk. Minden oldalnak megvan a saját élete, saját elbeszélése forradalmunk történetéről. Az egyik oldalon jelentést olvasunk a parasztság tömeges fellépéséről a kollektivizáctó mellett, a mástkon riport van egy új gyár építésének megkezdéséről. A szaratovi sajtó ünnepélyesen megemlékezett 1922-ben az első városi vasutas pártcsoport fönnállásának ötéves évfordulójáról. Helyesebb lett volna ugyan megünnepelni 25-ik évfordulóját, mert még 1898-ban Szaratov városában megalapították az első szociáldemokrata csoportot, amely alapját a Béring gyár és a Vasutas műhelyek munkásai alkották. Igaz, hogy a forradalmárok csoportja nem rendelkezett akkor még kellő tapasztalattal az illegális munkában, így egy éven belül az államvédelmi szervek felfedezték. A vezetőket bebörtönözték és száműzték. De ezzel az ügy nem fejeződött be. A vasöntő gyár munkáscsoportja, főleg politikai számüzöttek, akik a fővárosból jöttek ide, egy új csoportot alkottak, amelynek élén Michail Ivanovics Ivanov-Regyktn pétervárl esztergályos állott. Ebben a csoportban rendszeres politikai munkát végeztek, innen irányították a munkásmozgalom minden fellépését. 1901 júniusában a csoport tagjai vezették az első sztrájkot. A vasutas munkások az 1902-es év nevezetes május 1-i demonstrációban legaktívabban léptek fel. Ez volt Szaratovnak az első politikai demonstrációja, megemlékezett erről a lenini „Iszkra“ is. A demonstráció a rendőrséggel való örökharccá fajult, a rendőrségnek sikerült szétkergetni a tüntetőket és a legtevékenyebbeket bebörtönözni. A bebörtönzött elvtársakat személyi . jogaik elvesztésére és örökös szibériai száműzetésre ítélték. 1904-ben a Rtazano-Uralszki fűtöház a legnagyobb munkás-proletár szaratovi csoporttal rendelkezett, ttt 2400- an dolgoztak. Arról, hogy milyen visszhangot keltett Szaratgvban az első orosz forradalom a levéltári okmányok beszélnek. 1905. január 22-én hosszasan üvöltött a vasútjavító műhelyek szirénája. A vasutasok általános politikai sztrájkhoz szólították föl a Béring gyár munkásait. Leálltak az esztergapadok, elcsendült a fűtőház.
