Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-09-18 / 37. szám
Kifizetődik a méhek vándnrnltatása? A kérdésre igennel kell válaszolni. Annál is inkább, mert a méhlegelők elégtelensége arra ösztönzi a méhészeket, hogy lehetőséget találjanak a méhészet gazdaságosságának tokozására. Igaz, hogy a vándorkocsi megépítése költséges, de a tradíciés vándoroltatással szemben sokkal előnyösebb. Nem kell a kaptárakkal bajlódni, le-fölrakni — nincs szükség segéderőre sem. A vándorkocsi traktorra! könnyen a kiszemelt helyre szállítható. A vándorkocsi karbantartása nem költséges, mert a külső festés felújításán kisül úgyszólván semmibe sem kerül. Amit a vándorkocsi festésére költünk, megtakarítjuk a kaptárak festésének felújításánál, melyek télen-nyáron védettek az idő viszontagságával szemben. Vrábel József, a Bajcsi Állami Gazdaság dolgozója 1957-ben kezdett méhészkedői. Az indulásnál csupán egy méhcsaládja volt. Az évek múlásával fejlesztette a családok számát, de az eredményességben nagyban gátolta őt a helyhezkötöttség. Három évvel ezelőtt szánta rá magát egy vándorkocsi megépítésére. A Zberné suroviny n. v.tól egy kiselejtezett pótkocsialvázat vásárolt. Részben vashulladékot adott ellenértékként, részben pedig készpénzzel fizetett. Amikor megkapta a pótkocsialvázat, a kocsi építéséhez szükséges faanyagot kellett beszereznie. Mint asztalosnak nem jelentett különösebb gondot a munka, melyhez a munkatársak is csatlakoztak. A költségek így egészen minimálisnak mondhatók — a saját munkán kívül csupán 4500 korona. A vándorkocsi elülső részében helyezték el a méhészet legszükségesebb kellékeit. Itt végzi a méz pergetését is. A kocsi hátsó részében — mindkét oldalon — sorakoznak a kaptárak, Jelenleg 17 méhcsaládja van, de a férőhelyek száma 33. Vrábel elvtárs nemcsak a kocsit, de a kaptárakat is maga készítette. Szlovák normalizált B típusok, 13 kerettel. A kaptárak szorosan tapadnak egymáshoz, melynek előnye, hogy hidegben jól telelnek a méhek. A kocsi közepén elegendő helye van, hogy a méhekkel foglalkozzon. Az egyes kaptárak vizsgálatát nyugodtan, ülve végezheti. Egy újítással megoldotta, hogy akár a méztérben, akár a fészekben levő kereteket kihúzza egy erre a célra készített ládaszerű tartóra, s a vizsgálat után ismét visszatolja az eredeti helyére. E műveletet gyakorlatilag is bemutatta Vrábel József méhész, és sok egyébről is tájékoztatott. — Határozottan állítom, hogy a méhészkedés e módja előnyös és kifizetődő. A kora tavaszi feletetés után az imelyi szövetkezet határába húzattam ki a kocsit repcére. Amikor az akácvirágzás ideje elérkezett, hazajöttem Bajcsra, majd Koltára mentem. Itt volt a legjobb hordás. Három nap leforgása alatt 13 kilogrammot értem el családonként. Amikor Koltán is elvírágzott az akác, a Bajcsi Állami Gazdaság haraszti részlegére mentem pillangós növényekre. Onnan nemrég tértem haza. Az idei eredményekkel nagyon elégedett vagyok, mert az akácbordás után 33 kilogrammot pergettem családonként, és az utolsó pergetés 8 kg volt. Sokan talán el sem hiszik, hogy 41 kilogrammot értem el családonként. Pedig ez a helyzet. Csupán az a baj, hogy még nincs tele a kocsim. Elképzelhető, hogy milyen szép eredményem lett volna, ha' 33 család munkájának gyümölcsét takaríthattam volna be. — Milyen tapasztalatai vannak a vándoroltatás során? — Mivel e téren még csak kezdő vagyok, bizony sok mindenre megkésve jövök rá. Például arra is, hogy a kocsit mindig egyirányba kell állítani. Legmegfelelőbb úgy állítani, hogy a kocsi egyik oldala észak keleti, a másik dél-nyugati irányban legyen. Azt is megfigyeltem, hogy északkeleti irányban levő oldalon mindig erősebb a hordás. Arra is ügyelni kell. hogy amikor á kocsit leállítjuk, a röplyukak alatti részt — a kocsi kerekei és a kocsi alja — ponyvával lássuk el, hogy egy esetleges szél, vagy hidegebb idő esetén a meggémberedett méhek feljussanak a kaptárba. Olyan eset is előfordult, hogy amikor elköltöztem az egyik helyről, másnap visszatértem, kiváncsi voltam, nem térnek-e vissza méheim. Milyen nagy volt a meglepetésem, amikor egész tömegben leltem ott méheket. Azonnal egy kis kaptárt vittem a jelzet! helyre, melyben menedéket kerestek. Sok örömöm azonban nem volt belőlük, mert aznap este nem szállítottam el őket, s amikor hajnalba értük mentem, már megfulladtak. Vrábel József méhész úgy tervezi, hogy a jövőben egy kis traktort vásárol. A szállítási költségek ez évben több mint 500 koronát emésztettek fel. Egy saját traktor megoldaná a szállítás körüli problémákat. Nem kellene könyörögni járműért és akkor vihetné a kiszemelt helyre a méheket, amikor a legkedvezőbb. Ha figyelembe vesszük azt, hogy Vrábel elvtárs csak munka utáni szabad idejét áldozza méheinek, munkáját nagyra kell értékelni. Eddigi eredményei azt igazolják, hogy a méhek vándoroltatása kifizetődő. Ezt bizonyítja az is, hogy az elkövetkező években Szlovákia fenyveseit is szeretné meglátogatni, melyhez a fiatal méhésznek további sikeres munkát és jó hordást kívánunk! Andriskin József HIRDETÉS Tíz méhcsalád családi okokból eladó. Moluár Géza, Pribenyrk 281, okr. Frebisov. Vándorlás málnára A kisüzemi méhészek legtöbbje csak évente egyszer, akácvirágzás idején vándorai méheivel. Azonban néhány nagyüzemi méhészei vezetője, kihasználva a lehetőségeket, többször is elviszi a családokat méz-begyűjtésre. Az ipolyviski szövetkezet méhészete abban a szerencsés helyzetben van, hogy az akác szinte a méhes körül húzódik, nem kell elvinni a családokat máshová, de László Tibor idén akácvirágzás után ismerőseitől, Liptovsky Hrádok-ról kapott hírt, hogy jól mézel a málna. Erre 25 erős családot tehergépkocsira rakott, s a rakományt útnak indította. Milyen lelt az eredmény? Családonként 8—10 kg mézet pergetett. Tehát bőven fedezte azt a hiányt, amit odahaza — a kedvezőtlen időjárás következtében — az akác nem adott meg. Nyugodt lélekkel, időben megkezdhette a beteleiést, hogy a gondjaira bízott méhek tél folyamán kárt ne szenvedjenek. — Jövőre is rászánja magát a későbbi vándorlásra? — Attól függ, szükséges lesz-e, mert a pempőtermelés — amit továbbra is folytatni kívánok — nagyon igénybe veszi időmet. Minden esetre az idei vándorlás próba volt. Olyan próba, ami a szövetkezet számára, de tapasztalatszerzés kérdésében is jelentős haszonnal járt. A méhészetre tehát a viski szövetkezet nem fizet rá, mert László elvtárs nemcsak vérbeli méhész, hanem egyben arra is 'gyei, hogy a lépés pénzügyileg is kijöjjön. -hai-A dajkaméhek kora Furgala és Bőse azt vizsgálta, milyen idős méhek etetik a különféle korú álcákat. A kísérleti családba naponként ismert korú, nyílt fiasltásos lépet tettek. A családba keltetőszekrényben kibújt és hátukon koruk szerint más színnel jelölt munkásokat bocsájtották. Megfigyelésük szerint a legfiatalabb (1—10 napos) méhek közül több tartózkodott az egészen új, legfeljebb háromnapos álcákon. Az idősebb (11—20 napos) munkások mindkettőn egyenletesen oszlottak ■Tg Vrábel József sajátkészítésű Táadorkocsija (Btenemoelt, Ausztriai
