Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-09-18 / 37. szám

Bulgáriában is sikert aratott a BEZOSZTÁJA A közelmúltban a Nyitrai Mezőgaz­dasági Főiskolán megrendezett kon­ferencián, ahol a jelenlevő szakem­berek a szovjet bú­zafajták hatékony­ságát taglalták, egy mosolygós emberre lehettünk figyelme­sek. Nikola Trnkov megnyerő külsejé­vel, egyszerű, ba­rátságos szavaival magára vonta a fi­gyelmet. Nikola Trnkov elvtárs mezőgazda­­sági mérnök, Bulgáriában a Tolbuhinl Területi Nemzeti Bizottság elnöke, sok érdekeset elmondott hazája és a gond­jaira bízott terület mezőgazdaságának múltjáról, jelenéről. Ecsetelte, hogy a körzet mezőgazdasági üzemel 120 000 hektáron termelnek búzát, s egy-egy szövetkezet átlagos területe eléri a 7400 hektárt. Kezdetben csak 15 q/ha-s búza ter­méseredménnyel dicsekedhettek s nem Is oly rég volt, hogy 20 mázsás hek­tárátlag termett búzából. A legutóbbi három esztendőben azonban gyökere­sen megváltozott a helyzet, vagyis egyes gazdaságokban elérték a 45 q/ ha-s hozamot. Az idei év azonban minden eddigit felülmúlt, mert ebben az esztendő­ben a körzetben több búzát termel­tek, mint máskor öt esztendő alatti S ezt főleg a Bezosztája szovjet búza­fajtának köszönhetik. Trnkov elvtárs, amikor a hogyanról érdeklődtek nála, egy tipikus bolgár mondással válaszolt, mely így hang­zik: „A juhocskát az Isten nem hajtja be a karámba." Vagyis az emberek­nek kell cselekedniük, s az emberek cselekedtek. De tán nézzük közelebbről az ered­mények elérésének hogyanját, vagyis azt, hogy a tolbuhinl körzetben mit tettek a búza jó terméseredményének elérése érdekében. Előszöris a vetésterület 100 száza­lékán Bezosztája búzafajtát vetettek, természetesen a helyi agrotechnikai és klimatlkai feltételek figyelembevé­telével. Ennek eredményeképpen az élenjáró gazdaságok 50 mázsás átla­gos hektárhozamot értek el, de több üzem 70—90 q/ha-s átlaghozammal dicsekedhetett. Magukévá tették a nagyhozamú bú­zafajta trágyázásának módszertanát. Lukianenko akadémikussal, a Bezosz­tája nemesítőjével értekeztek, s a gya­korlatban közösen bebizonyították, hogy a Bezosztájának különböző fel­tételek mellett eltérő tápanyagadagra, különösen sok foszforraj! 1} van szük­sége a megfelelő mennyiségű nitrogén adagolása mellett. Ügyeltek a talaj szakszerű előkészí­tésére, melyet a legfontosabb ténye­zőnek tartanak. Erre a célra külön kódexet dolgoztak ki, melyet termé­szetesen nem tartanak dogmának, helyi viszonyoknak megfelelően, dű­lőnként módosíthatják az agronómu­­sok. Azelőtt például egy-két szántás­ba vetették a búzát, jelenleg már 6—8 szántásba teszik. A vetés idejét október 1—20-a közt szabták meg, míg azelőtt november­ben is vetettek búzát. Az agrotech­nikai határidőt ma már szigorúan be­tartják, mert a megfigyelések azt bi­zonyítják, hogy az Időben történő ve­tés nagyban befolyásolja a búza ter­méseredményét. Négyzetméterenként 600—650 teljes biológiai értékű magot vetnek. Tudni kell azonban, hogy nem mindenegyes, egyébként csíraképes mag kel ki. Esetenként előfordul, hogy az elvetett magoknak 50 százaléka nem csírázik. A termelőnek ezzel min­dig számolnia kell. A tolbuhinl körzetben a búza beta­karítása. az Időjárástól függően, újab­ban csak 10—12 napig tart. A szem­veszteség nem haladja meg a másfél százalékot. A kombájnosokat órabér­ben és a szemveszteség csökkentésé­nek arányában jutalmazzák, mert né­zetük szerint ez a díjazási forma min­den eddiginél tökéletesebb. Az 1966-os esztendőtől fogva a bú­zatermesztő gazdaságokat három cso­portba osztották, mégpedig úgy, hogy minden csoportnak külön-külön előre meghatározták milyen hektárhozamot kell elérnünk, s azon felül elértért tekintélyes prémiummal jutalmazták őket. Az elmondottakból látható, hogy a bolgár mezőgazdaság valóban roha­mos léptekkel halad a búza­­termesztés terén is. Hoksza István Megkezdődtek a járási szántóversenyek. Hők József, a gímesi szövetkezet kiváló traktorosa először vesz részt a nyitrai járás szántó-vetélkedőjén. Puhovszky Sándor, a szövetkezet elnöke és Andrisko Ferenc ne­­chanizátor a kijelölt tábla végénél drukkolták végig az Aranyosmaróton megrendezett szántóversenyt. Foto: -tt-A gadóci (komáromi járás) szövet­kezet évek óta kimagasló eredménye­ket ér el a termelésben. Mindössze 510 hektáron gazdálkodnak és az ál­lattenyésztésben elért eredményeik alapján a járás legjobb szövetkezetei közé tartoznak. — Szövetkezetünk a tejtermelésre van specializálva — mondotta a zoo­­technikus, I b o s Barna mérnök. — A feltételeket már évekkel ezelőtt megteremtettük ahhoz, hogy jó ered­ményeket érjünk el. A közbejött csal­lóközi katasztrófa azonban nagy ki­esést okozott a termelésben. Az álla­tok legyengültek, és a takarmány­készletünk is tönkre ment. Így az el­múlt esztendőben azon fáradoztunk, hogy takarmányszükségletünket saját erőnkből tudjuk fedezni. Nyolcvankét hektáron alávetéssel hereféléket ter­meltünk. Ezáltal már az elmúlt esz­tendőben a kedvező időjárás követ­keztében sikerült a takarmánymérle­get helyrehozni. A tejtermelésben az eredmények azonban csak lassan mu­tatkoztak. A fejési átlag öt liter körül mozgott állandóan. Idén aztán hatha­tós változásokat eszközöltünk az ál­lattenyésztésben. Gazdasági épületeink a mai viszonyoknak már nem feleltek meg, ezért a K—98-as kétsoros istálló­kat adottságainknak megfelelően át­alakítottuk. Ezáltal elértük azt, hogy minden tehénre jut egy itató. A leg­fontosabbnak tartottuk azonban azt, hogy a beütemezett napirendet min­den egyes dolgozó betartsa. Egy gon­dozóra tizenhat tehén jut, akik a ta­karmányozástól a fejésig minden munkát elvégeznek. Napközben az ál­latok mellé istállógondnokot helyez­tünk, akinek az a feladata, hogy az ellés előtti időszakban tisztán tartja az állatokat, és napközben megszop­tatja a kisborjúkat. Erre azért volt Jó szereplés a siker titka szükség, mert nagyon rossz tapaszta­lataink voltak a napi kétszeri borjú­szoptatással. Sok esetben krónikus hasmenés állt be az állatoknál és ké­sőbb elég sok elpusztult belőlük. Ma már a többszöri szoptatással ezt a betegséget kiküszöböltük, és a fejő­gulyások munkáját is megkönnyítet­tük. Jelenleg szövetkezetünk szarvas­marha-állománya 210 darab, ebből 145 tehén. A napi fejési átlag 9 liter. Ahogy az eddigi eredmények mutat­ják, a tervezett 310 ezer liter tejet október végéig sikerül eladnunk a ta­karmányszükséglet túllépése nélkül. Ma már elmondhatjuk azt, hogy a jó szervezés következtében a járásban az elsők közé tartozunk a tejtermelés­ben. Gazdaságunkban az egy liter tej előállítási költsége mindössze 1,86 Kős-ba kerül, amely Jóval kevesebb, mint a járási átlag. Idén a takarmányszükségletünket teljes mértékben sikerült fedezni. Kü­lönösen a lucernafélék váltak be a nagy szárazság ellenére is. Három­szori kaszálással sikerült 80 mázsás hektárhozamot elérnünk. így a terve­zett 1872 mázsa szénaféleség helyett 4745 mázsát takarítottunk be. Téli takarmányszükségletünk további fede­zésére szolgál a tavalyról megmaradt tíz vagon silókukorica és az idén siló­zásra kerülő répafej és kukoricaszár. A szövetkezet távlati terveiről a kö­vetkezőket mondotta a zootechnikus: — 1970-ig szeretnénk elérni a 3000 literes fejési átlagot, még annak elle­nére is, hogy nem szándékozzuk az állatállomány létszámát növelni. Ma már inkább mi is a hasznossági muta­tókat helyezzük előtérbe szövetkeze­tünkben. A feltételek adva vannak, csak ki kell használni őket. Ha ter­vünket sikerül elérni, akkor a tejter­melést három év alatt gazdaságunk­ban 30 százalékkal emelik. A gadóci szövetkezetben elért ered­mények annak köszönhetők, hogy ma már nemcsak az irányításban, de a termelésben is hozzáértő emberek dolgoznak. (czb) Szocialista mezőgazdaságunk új irányítási rendszerének egyik Jellemző vonása a gazdasági tevé­kenység távlati, tervezése. Ebből ki­indulva történik napjainkban a mező­­gazdasági üzemek termelési terjesz­tése, távlati tervének a kidolgozása. A tulajdonképpeni távlati ötéves terv végleges változását elsődleges, infor­matív jellegű, az ötéves terv úgyne­vezett első változtata előzi meg, ame­lyet már mezőgazdasági üzemeink ki­dolgoztak. A távlati tervek első variá­ciója kizárólag a mezőgazdasági üze­mek érdekeit fejezi ki, mivel az új irányítási rendszer objektív ható­eszközein kívül (árak, prémium stb.) társadalmi szempontból nem voltak az üzemek iránt semmilyen igények tá­masztva. így a központi vezető és Irányító szervek komplex tudomást szereznek nemcsak az új irányítási rendszer eszközeinek hatékonyságá­ról, de a mezőgazdasági üzemek tér-Mezőgazdaságunk távlati tervének kérdései melési érdekeinek a fejlődéséről az elkövetkező években. A jelen időben a távlati terv első változatának a kiértékelése főleg a társadalmi szükségletek szempontjá­ból történik, nagy jelentősége lesz az ötéves terv végleges változatának a kidolgozásénál. A mezőgazdasági üzemek piaci termelésének a fejlődése A mezőgazdasági piaci termelés fej­lődését az üzemi javaslatok szerint a következő táblázat fejezi ki: 1. A piaci termeiét összetétele '/«-ban: valóság terv javaslat Mutató: 1966 1967 1968 1969 1970 A piaci termelés értéke: 100 100 100 100 100 ebből a növénytermesztés: 29,0 28,6 27,4 26,9 26,4 az állattenyésztés: 71,0 71,4 72,6 73,1 73,6 gépesítési színvonalából ez a javaslat az üzemek részéről teljesen indokolt, azonban társadalmi szempontból nem teljesen elfogadható jelenség, mivel a jövőben nincs kielégítve a társadal­mi szükséglet. így pl. 1968-ban orszá­gos méretben a kimutatások szerint 250 000 tonna burgonya hiányzik. Ezért szükséges lesz tovább fejleszte­ni a burgonya termesztését a legmeg­felelőbb viszonyok közt, mint például az észak-csehországi, közép-szlová­kiai és egyéb kerületekben. Cukorrépa. A cukorrépa a hátrá­nyos, problematikus oldalaitól elte­kintve, megfelelő termelési viszonyok közt mezőgazdaságunk egyik legter­mékenyebb növénye. Nemcsak a ki­termelt tápanyagok szempontjából je­lentős, de a külföldi piac szempontjá-Az állattenyésztés fejlődése Az állattenyésztés piaci termelésé­ből is. Ezért a társadalomnak nincs érdeke ezen növény területének a csökkentésén. Szükséges lesz főleg Szlovákia területén helyesen kiérté­kelni ezen növény termelését, mivel a jelen időben ott több cukorgyár van befejezés előtt. Gabonafélék. A növénytermesztés fejlesztésének a középpontját a gabo­nafélék képezik. A gabona termeszté­sében az utóbbi években sikerült je­lentős eredményeket elérni, és a jö­vőre nézve is nagy lehetőségek mu­tatkoznak. A gabonafélék továbbfej­lesztését nagyban szükségessé teszi a rohamosan növekvő társadalmi szük­séglet is. A jövőre nézve nagyon ked­vező jelenség, hogy az üzemek főleg a belterjes gabonafélék — búza és árpa termesztését tervezik a kevésbé kifizetődő rozs és zab helyett. nek a fejlődését a következő táblá­zatokba foglalt mutatók fejezik ki: A mutatókból, amelyek főleg az üzemek javaslatait és kívánságait fe­jezik ki, kitűnik, hogy a piaci terme­lés az elkövetkező években főleg az állattenyésztés lényeges növelésére irányul. Ez a jelenség egyébként jel­lemző az egész piaci termelés háború utáni fejlődésére. Amíg 1936-ban a növénytermelés a piaci termelés 36,8 százalékát képezte, 1948-ban 49,3 szá­zalékát, 1950-ben 39,6 %-át, 1955-ben 37,4 %-át, 1960 35,1 %-át, 1966-ban 29,0 %-át. A felsorolt mutatókból ki­tűnik, hogy 1950-től kezdve a növény­termelés lényegesen kisebb arányt képez az összpiaci termelésben a ro­hamosan növekvő állattenyésztés mel­lett. A mai viszonyainkban az ilyen mérvű fejlődés elfogadható, természe­tesen az összpiaci termelés lényeges növekedése mellett. A piaci növénytermelés fejlődése Növénytermesztésünk összetételé­nek a fejlődését a következő táblázat mutatja: A piaci növénytermelés fejlődése és összetétele %-ban: valóság terv javaslat Mutató: 1966 ■ 1967 1968 1969 197Q Gabonafélék 34,5 34,2 34,0 33,4 32,8 Cukorrépa 22,7 20,6 20,6 20,4 20,2 Burgonya 10,6 11,2 10,8 10,7 10,5 Repce 3,6 3,6 4,3 4,4 4,4 Len 0,2 0,2 0,2 0,2 0,2 Zöldség 10,5 11,2 11,0 10,9 10,8 tatkozik, amelyeknél magasak a mun­karáfordítások. Burgonya. Az utolsó 10 év folyamán hazánkban 250 000 ha-val, illetve 40 százalékkal csökkent a burgonya ve­tésterülete. A burgonyatermesztés mai 3. Az állattenyésztés piaci termelésének a fejlődése és összetétele %-ban: valóság terv javaslat Mutatók: 1966 ' 1967 1968 1969 1970 Hús összesen 54,2 53,8 52,7 51,5 50,8 Tej 36,4 37,2 38,7 39,8 40,5 Tojás 8,2 7,8 7,4 7.4 7,3 Gyapjú 1,2 1,2 1,2 1,3 1,4 4. A hústermelés fejlődése és összetétele %-ban: Év Marhahús Borjúhús Sertéshús Baromfihús 1960 100 100 100 100 1961 104 78 105 104 1962 115 96 105 105 1963 110 84 108 135 1964 119 98 121 159 1965 125 99 133 158 1966 131 89 122 176 1967 terv 136 92 123 195 1968 javaslat 132 122 113 249 1969 javaslat 135 129 112 271 1970 javaslat 141 135 112 301 Amint a mutatókból kitűnik, nagy­mérvű fejlődés várható a tejtermelés terén, amely az egész állattenyésztési piaci termelés 36,40 százalékát képezi, 1966-ban a javaslat szerint, 1970-ben pedig már az össztermelés 40,5 %-át szárnyalja a társadalmi követelménye­ket. Országos méretben átlagosan 1970-ig a tejtermelés 19 %-kal fog növekedni és ettől eltekintve a kelet­szlovákiai kerület 47 %-kal, a közép­szlovákiai kerület 26 %-kal, a nyugat­szlovákiai kerület pedig 23 %-kal több tejet kínál a társadalomnak. Ez az egészséges piaci kínálat lényegesen hozzájárul majd a lakosság jobb tej- és tejpiaci cikkekkel történő ellátá­sához. Igen jelentős fejlődés mutatkozik a hústermelés és annak összetétele te­rén. Az össz-hústermelés növekvő tendenciája mellett lényegesen növek­szik a kínálat az üzemek részéről a baromfihús terén, ahol kilátások sze­rint egy évtized alatt háromszorosára növekedik majd a termelés. Lényeges növekedés mutatkozik majd a borjú­­hústermelés terén is. A hústermelés terén kívánatos je­lenség az, hogy az össz-hústermelés mellett gyorsabban fog növekedni a marhahús kitermelés mint a sertéshús termelése. Ez a tendenció is teljes mértékben összhangban van a társa­dalmi igények fejlődésével, ahol szá­molnak a marha- és borjúhús lénye­ges növekedésével a fogyasztásban. Ez azonban semmi esetre sem jelenti azt, hogy a sertéshús termelése csök­kenhet, amit a táblázatban foglalt mutatókból láthatunk. Szükséges lesz tehát a sertéshús-termelést is tovább­fejleszteni, főleg a nagykapacitású szövetkezeti hizlaldák útján, mert csak így lehetséges a növekvő igénye­ket a húsfogyasztásban kielégíteni. Jelentős helyet foglalnak el a táv­lati tervekben a beruházások is, illet­ve azok célszerű befektetése. így a beruházások terén nagy jelentőséggel bírnak főleg a közös szövetkezeti üze­mek építésébe való befektetések. A következő években ezen korszerű üze­mek lényegesen kibővülnek. Előrelát­hatólag a távlati terv szerint 1970-ben mintegy 2993 közös üzem lesz majd, ebből 72 sertéshizlalda, 71 baromfi­­tenyésztő üzem, 6 szarvasmarha-hús­termelő üzem, 9 borjúnevelő üzem, 23 szárítóüzem és számos más üzem. Az elkövetkező évekre való távlati terv első változatának a kidolgozásá­ból kitűnik, hogy szocialista mező­­gazdasági üzemeink vezetői az új irá­nyítási rendszer minden lehető eszkö­zeit és lehetőségeit kihasználva néz­lek a jövőbe. Tóth Endre mérnök SZABAD FÖLDMŰVES 5* 1967. szeptember 18. fogja .képezni. A szarvasmarha-te­nyésztés fejlődésének ilyen tendenció­­ja kívánatos összhangban van úgy az üzemi, mint a társadalmi igényekkel. Ez lényegesen megmutatkozik abban is, hogy a tej kínálata gyakran túl-A táblázatból kitűnik, hogy az üze­mi kínálatok csökkenő színvonala mellett nem tapasztalható lényeges változás a növénytermesztés terén. Jelentős az a valóság, hogy a csök­kenő tendencia azon növénynél mu-

Next

/
Thumbnails
Contents