Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-09-18 / 37. szám
Ä kedvezőtlen időjárás ellenére is meg kell kezdeni az ősziek alá a taiajelökészítést Az utóbbi évek szélsőséges időjárási viszonyai próbára teszik nemcsak a gazdálkodó idegeit, de képességét és felkészültségét is. Mindennél jobban igazolja azon megállapítást, hogy a gazdálkodásban nincs sablonszerüség, receptúra és agrotechnikánknak mindenkor az uralkodó időjáráshoz kell igazodnia. Itt nemcsak az agrotechnikai határidők betartására gondolunk, de azokra a meggondolásokra is, hogy az elővetemény betakarítása óta figyelemmel kell kísérni szántóföldjeink sorsát. Nem helyes a talajt aratás után sorsára hagyni ás csak vetés előtt foglalkozni vele. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a talaj él. A benne élő mérhetetlen mennyiségű mikroorganizmusok, gombák, állati eredetű protozoák s egyéb apró szervek csakis akkor fognak a talaj beérésében jótékonyan közreműködni, ha ott megtalálják életükhöz és szaporodásukhoz a szükséges feltételeket. Nem is beszélve a makroorganizmusokról, s ezek között elsősorban a gilisztákról, melyeknek talajfeltáró és termékenyítő hatását ma már senki sem vonja kétségbe. A giliszták a világ legjobb és legszorgalmasabb talajművelői és kertészei, melyek munkájukat ingyen végzik, s ellenértékűi csakis jól megművelt, szerves anyagokban bővelkedő talajt igényelnek. Természetesen minden élőlény alapvető életfeltétele a víz. Ha talajainkban hiányzik a víz, talajélőlények (mikro- és makrofauna és flóra) vagy lehúzódnak olyan mélységbe, ahol még vizet találnak, vagy elpusztulnak. Éppen a szerves anyagokat ásványosító (minerálizáló) aerob (vagyis életükhöz levegőt igénylő) baktériumok fognak legelőbb elpusztulni, mivel mélyebb rétegekben levegő hiánya miatt nem találják meg életfeltételeiket. Így a tápanyag-áthasonulás szünetel, és az élő termőtalaj átmenetileg élettelenné, tudományosan ún. biológiailag inaktívvá válik. A rögös, csontig kiszáradt hantokban nincs élet, s ezért ezeket csak mechanikailag lehet aprózni, porosítani, ami viszont növénytermesztés és növény-DRY FARMING — SZÁRAZ GAZDÁLKODÁS táplálkozás szempontjából káros, nem kívánatos. Mindenütt, ahol a talaj ápolását elhanyagolták és azt az elővetemény lekerülte után sorsára hagyták — a mai hosszantartó szárazságban — az itt elmondott processzus megy végbe. Nem győztük éveken át hangsúlyozni a tarlóhántás jelentőségét, mégpedig a „kasza után eke“ elv alapján. Sajnos, az emberi közöny vagy az aratás gyors elvégzésére fordított energia-összeg után beállt nemtörődömség még mindig nem tudatosította kellőképp a talajgondozás jelentőségét. Ritka jelenség a kasza után eke, de ha mégis megvalósult volna, az eke után hiányzik az egyidejű hengerelés. Márpedig földet nyitni annak egyidejű zárása nélkül, nyári forró és száraz időben, súlyos agrotechnikai mulasztás. Ha mégoly sekélyen szántjuk is a talajt, akkor is térfogatának nagyobbodása folytán abba behatol a levegő, meleg és szárító szél, és oda a tarlóhántás vizkonzerváló hatása. A kiszáradt talajban azután megszűnik a biológiai tevékenység és beáll a talaj ideglenes élettelensége — inaktivitása. Ilyen talajban a beszántott gyommagvak sem fognak kicsírázni és maghéjuk megvastagodásával védekeznek a külső káros behatások ellen. Ezek a gyommagvak későbbi szántással azután a talaj mélyebb rétegeibe forgatva, ott hosszú ideig ellenállnak, és csfraképességük elvesztése nélkül évtizedekig is elfeküsznek. Az idei szárazság egyik igen veszélyes jelensége tehát az lesz, hogy a gyommagvak konzerválódva kerülnek a talajba és azt évekig elgyomositják. Másik súlyos tényező a talaj mélyrétegű kiszáradása — a beérés hiánya és a vetés alá kerülő talajok jő vetőágyának lehetetlen előkészítése. Az ősziek vetési ideje az őszi repcén, őszi takarmánykeveréken és az őszi árpán kívül még ugyan elég távol van, de a biológiai magágy létesítését nem lehet a vetés idejéig kitolni. Ennek már most meg kellett volna történnie. Jól tudjuk, hogy agrotechnikailag indokolt és megkívánt, hogy a vetőszántás és vetés ideje között legalább 4—6 hét teljen el. Vagyis a vetőszántást már most kellene elvégezni ahhoz, hogy agrotechnikailag a legkedvezőbb időben legyen megvalósítva. Mit tegyünk tehát, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt nem végezhető vetőszántás hiányát jótékonyan pótolhassuk? Részünkről a fokozatosan mélyítő, s lehetőleg forgatás nélküli talajporhanyítást javasolnánk, mint a legmegfelelőbb megoldást. Akár kultivátorral, tárcsás boronákkal, sarabolőkkal többször végrehajtott fokozatosan mélyített porhanyítást, akár rotavátorral végzünk forgató porhanyítást, még mindig előnyösebb magágyat létesítünk, mintha ekékkel sziklaszerű hantokat feszítenénk ki,' amelyeket azután csak óriási költséggel és talajszerkezeti rontással tudnánk úgyahogy vethető állapotba hozni. Talán soha még nem volt jobban indokolt, mint most, hogy minden porhanyítő behatás után a talajt le kell azonnal hengerelni, nehogy azt még jobban kiszárítsuk. Külön figyelmet igényel a vetés is, s főleg a vetés mélységének helyes szabályozása, mivelhogy a talaj mély rétegéig ki van száradva, és alulról nedvességre nem számíthatunk, lehetőleg sekélyen vessünk, hogy az első esők víztartalmát a mag azonnal felhasználhassa csírázásra. Ügy a vetőmag, mint a csírázó és kelő növény hónapokon keresztül csakis a légkörből leeső csapadékot fogja tudni felhasználni fejlődiéséhez. A talaj vízzel való telítettsége csak a késő őszi hónapokban várhajtó, amikoris az alulról felfelé szivárgó kapilláris víz és a lefelé haladó csapadék egyesül. Természetesen, ha az idő lényegében megváltozna és a hosszú szárazság periódusát egy hosszantartó eső periódus váltaná fel, ez a folyamai felgyorsulna, és az itt elmondott gond jaink megszűnnének. A J6 és gotylos gazdának azonbar mindig az addtt helyzetből kell ki indulnia és ágrotechnikáját ehhez kell, hogy igazítsa. Úgy vélem, a föld annyira szomjas a hosszantartó szárazság és a forró nyár miatt, hogy igen sok csapadékra lesz szükség ahhoz, hogy a talaj és az élőlények igényét kielégítse és .az elvetett mag, illetve a kikelt növények fejlődését is biztosítsa. Javaslom tehát az őszi vetés alá a talajok porhanyítását, tárcsás boronákkal, nehéz fogasokkal és rotavátorokkal, azonnal kezdjék meg, és azt fokozatos mélyítéssel többször meg kell ismételni, és a fellazított talajokat közben hengerezéssel tömöríteni. A műtrágyának a talajba való bedolgozását ugyancsak az elmondott gazdasági eszközökkel javasolnám, mivel beszántására e művelési módnál nincs meg a lehetőség. Nem utolsó sorban meg kell említeni azt a veszélyt is, amit az aszályokozta egér-invázió jelenthet őszi gabonáinkra. Az egerek annyira elszaporodtak, hogy az ellenük való védekezést most, már vetés előtt meg kell kezdeni. Célszerű lesz a talaj felületét Endrin-nel permetezni, de az egyéb irtási módot sem szabad figyelmen kívül hagyni. Különös gondot kell fordítani a kollektív védekezésre, mert egyéni védekezés csak félsikert hozhat. A jó siker érdekében szükség lesz továbbá a védekezést kiterjeszteni az árkokra és útmenti területekre is, ahonnan az egerek a terület megművelése és a növény elvetése után ismét behúzódhatnának az ősziekkel elvetett területekre. Az itt említett talajelőkészítési mód alkalmazható elsősorban a jó eíővetemények után vetendő őszi kalászosoknál, mint pl. őszi repce, krambe, borsó, lóbab, mák, len, őszi takarmánykeverékek, szójabab, csalamádé, silókukorica, sőt gabonák tarlója után is. A fokozatosan véghezvitt talajporhanyítás nem újkeletű eljárás, azt már Jean Franciaországban a múlt században is jő eredménnyel alkalmazta. Gyárfás Magyarországon ugyancsak az ün. Dry Farming rendszert dolgozta ki és eredményesen alkalmazta száraz viszonyok között. Mi, a mai biológiai ismeretünk birtokában tudományos alapon szervezhetjük meg talajművelésünket és azt ennek szolgálatában sikerrel alkalmazhatjuk. Javaslom ezért, hogy minden további időveszteség nélkül kezdjük meg őszieink alá a talajelőkészítést, lehetőleg az eke mellőzésével. Prof. Dr. Ing. A. Frideczky, egyetemi tanár, Nyitra A magágy szakszerű előkészítésétől függ a jövő esztendő bő termése.-hai-Okosan gazdálkodnak Ha valaki megkérdezné Istenes Andor mérnököt, az udvardi szövetkezet főagronömusát, mi okozott neki e napokban legnagyobb örömet, egészen biztosan azt válaszolná, hogy a maglucerna. Amikor ott jártam a földekről már letakarították az utolsó hektár termést is, és a lucerna a durva tisztítás befejezése után testvérek között is 4 vagon magot ígért 160 hektárról. A vöröshere 100—110 q magot, a somkóró pedig 80—90 mázsát fizetett. Ez össztársadalmi szempontból is örvendetes tény, hiszen köztudomású, hogy az említett vetőmagvakból erősen behozatalra szorulunk, vagyis kemény valutával fizetünk értük, és a szövetkezet gazdasági helyzetét is lényegesen javítja. Istenes mérnök pillanatok alatt felsorolja, mit várhatnak a jó magterméstől. Első helyen mint takarmányalapot említi. T. i. egy mázsa lucernamagért cserébe 6 mázsa takarmánykeveréket kapnak, tehát hat vagon terményért 36 vagon kitűnő takarmányt várnak vissza. A magtermesztés szempontjából Udvardon egy másik érdekes tünetre is felfigyeltem. Aki ismeri az általános helyzetet, tudja, hogy a szövetkezeti elnökök mennyire tiltakoznak a rep-4 SZABAD FÖLDMŰVES 1967. szeptember 16. cetermesztés tervbevétele ellen. Azzal érvelnek, hogy hosszú évek során állandóan vetik, sohasem telel át rendesen, gyakran ki kell szántani, s ha meg is marad, igen gyenge termést nyüjt. Szóval, a mi termesztési feltételeink között nem érdemes termeszteni. S valóban, a hosszú évek tapasztalatai őket igazolják. — Mi sohasem voltunk a repcetermesztés ellen — mondja Istenes mérnök —, természetesen csakis abban az esetben, ha termesztéséhez kedvező feltételek mutatkoztak. Vagyis, ha az időjárás megengedi a gyors talajelőkészítést (nem úgy, mint most, amikor a kőkemény atlajt alig fogja az eke) és a repce augusztus végén, vagy szeptember első napjaiban a földbe kerülhet. így elegendő ideje van arra, hogy a tél beálltáig megerősödjék és sikeresen átteleljen. Ha sikerül, korán lemegy a földekről és a szövetkezet pénztárát a legnagyobb bevétel-pangás idején 300—500 ezer koronával gazdagítja. Ha nem sikerül, akkor hektáronként csupán a vetőmagra fordított 40 korona megy kárba, mivel helyébe azonnal tavaszi napraforgót vetünk. Idén is 150 hektáron repcét és 200 hektáron napraforgót termesztettünk. A repce pl. hektáronként 21 mázsa magot adott. Szóval — így is lehet. Előrelátóan kalkulálni, mindig a helyzetnek megfelelően, hogy a gazdasági év végén elmondhassuk — okosan gazdálkodtunk. -gir-Legény a talpán a Nővé Mesto-i Állainemcsítö Állomás Chlap elnevezésű 11 mázsás bikája. A nagyhozamú búzafajták nemesitől hazánkban Hatalmas horderejű a szovjet búzanemesítők munkája, hiszen nekik köszönhetjük az idei szép terméseredményeket. Azért töltött el bennünket feszült várakozás, amikor tudomásunkra jutott, hogy lehetőség nyílik a velük való beszélgetésre. Ellátogatott hazánkba V. A. Remeszlo akadémikus, a Mironovi Növénynemesítő Intézet vezető nemesítője, amely intézet a Kijevi körzetbe tartozik. További vendégünk J. M. Pucskov tudományos munkatárs, aki a Krasznodari Mezőgazdasági Tudományos Kutatóintézet dolgozója. Remeszlo akadémikus a Pravda szerkesztőségében rendezett sajtóértekezleten a Mezőgazdasági Ojságszerkesztők Klubja tagjainak kérdéseire válaszolva többek között hangsúlyozta, hogy a gyakorlat bebizonyította, miszerint az ukránok szójárása szerint „ahol már sikerült megszólaltatniuk az irodalmi nyelvre hallgató“ nagyhozamú őszi búzafajtákat, ott 60 mázsa körüli hektáronkénti termésátlagokat sikerült elérni. Az érsekújvári, a dunaszerdahelyi, valamint a Bratislava-vidéki járásokban tett látogatása alkalmával igen szép terméseredményekről szerzett tudomást és úgy véli, hogy agronómusaink a teljes szépségében kibontakozó irodalmi nyelv magasfokú ismereteitől már nincsenek túlságosan távol. Ennek a 40 mázsa feletti hektárhozamú terméseredmények beszédes bizonyítékai. Konkrétan mi szükséges az őszi búzák megszólaltatására — vetődött fel a kérdés. Legfontosabb a teljes értékű tápanyagellátás már ősszel, főleg a Mironovszkája 808-as őszi búza esetében, azonban nem csupán műtrágyáról van szó, hanem fontos az egyidőben történő szervestrágya-adagolás is, Ugyanis már ősszel elő kell készíteniük a feltételeket, hogy kora tavasszal, amikor a Mironovszkája 808- as őszi búza bokrosodni kezd, és olykor tizenkét kalászt is fejleszt, elégséges tápanyagmennyiség álljon rendelkezésére. A Szovjetunióban jól bevált a szalagos vetési rendszer alkalmazása a szaporítóanyag előállításakor, amely abból áll, hogy a három búzasoros szalagok között 45 cm-es közt hagynak. Ez lehetővé teszi a sorközi sarabolást és megkönnyíti a herbicidek gyomirtásra történő használatát. Az Elitből az M—1-re végzett szaporításkor ilyen esetben hektáronként 50 kiló vetőmag elégséges. Rendesen művelt és gondozott táblákon hektáronkénti^ 50 mázsás terméseredményeket is elértek. így tehát a vetőmagot igen gyosan lehet szaporítani. Az M—1-es szaporítás« vetőmagot azután már a szokásos sortávalságban lehet vetni. Olyan gazdaságokban, ahol 1000 hektáron termesztenek gabonát, rendszerint 20 hektárnyi Elit vetőmagot vetnek el az elmondott módszerrel. Nálunk a Mironovszkája 808-as őszi búza vetési határideje október 15, a Bezosztájáé pedig október tizediké. A szovjetunióbeli tapasztalat az, hogy a Mironovszkája 808-as vetését nem szabad határidő előtt végezni. Egy ukrájnai kolhozelnökkel történt meg az az eset, hogy bár az esz száraz volt, betartotta a vetési határidőt, sőt két héttel előbb vetette el a Mironovszkája 808-as őszi búzát. Össze! kitüntetést kapott, viszont nyáron megdorgálták, mert termés nem volt. Egy másik helyen egy kolhoz elnök, mivel száraz időjárás uralkodott egy egész hónappal megtoldotta a terminust. Növényvizsgálatkor látta, hogy a búza kihajtott, azonban a talajréteget még nem ütötte át teljesen. Tavasszal aztán teljesen kopasznak tűnt a búzatábla, amikor a járásról ellenőrzést végeztek. Két hétre rá a járási értékelő gyűlésen az illetőnek „jól megmosták a fejét“, mivel náluk nem lesz termés. Aratás után viszont dicsé-Többet ésszel, mint erővel. Néhány nap múlva megkezdődik a szüret. Ez azt jelenti, hogy elő kell készíteni a hordókat a bor érleléséhez. A képen látható berendezés a hordó mosását könnyíti meg. Foto; -ttretben részesítették, mert hektáronkénti 32 mázsás hozamot ért el a Mironovszkaja 808-as őszi búzával. Ez azt jelenti, hogy a Mironovszkája búza jobban elviseli a kései vetést, mint a megszabott terminus előttit, mivel ősszel csak kevésbé bokrosoáik. Ezzel szemben a Bezosztája 1-es őszi búza ősszel végbemenő bukrosadása következtében idejében történő vetést kíván. Olyan híreket hallunk, hogy az eddigieknél is nagyobb teljesítményű búzafajtákat állíttottak elő a Szovjetunióban. Az ezzel kapcsolatban feltett kérdés válaszából megtudtuk, hogy a Mironovszkája Jubileumi 50-es fajtájú búza szalmaszilárdsága nagyobb, fagyállóbb, s az eddigi tapasztalatok szerint hektáronként átlagosan 10 mázsával nagyobb termést ad. Pucskov elvtárs szerint további új, az eddigi Bezosztája 1-esnél nagyobb hektárhozamot nyújtó búzafajták a Kaukázus, amely 8—18 mázsával ad többet, valamint az Auróra is, Ezek a fajták egyébként a Bezosztája 1-hez hasonlóak. A Szkoropelka 35-ös öt nappal hamarább érik be és hozzávetőleg 4 mázsával nyújt nagyabb hozamot mint a Bezosztája 1-es. Ideutazásunk előtt a csehszlovák búzaaemesítő kollégáink részére jónéhány kilő új búzafajtát készítettünk elő, az 50 kg-os hektáronkénti módszerrel történő vetésre. Ha az itteni körülmények között beválnak majd, akker nagyon gyorsan elszaporíthatók. Ural- Altáj vidékén, Kazahsztánban és Szibériában főleg tavaszi búzákat vetnek, amelyek terméshozama természetesen nem éri el az őszi búzákét. A rövid tenyészidőért folytatott harcban sikeresen állják meg a helyüket például a szaratovi, az orenburgi, a aovoszibirszki és az omszki intézetekben, ahol új, nagyobb hozamú tavaszi búzafajtákat nemesítettek. Ezek például a Szaratovi 29-es, továbbá a Szaratovi 752-es, valamint a Bezencsuki 78-as és egyéb fajták, melyek száraz években is 25—30 mázsás hektárhozamokat nyújtanak. Legjobban a Szaratovi 29-es tavaszi búzafajta terjedt el. — Szívünket melengette az a figyelmesség és hálás odaadás — mondotta Remeszlo akadémikus —, amelylyel búzafajtáink termelőinél utunk folyamán mindenütt találkoztunk. Természetesen örömmel tölt el bennünket az az előlegezett bizalom is, amelyet a Mironovszkája Jubileumi 50-es, az Auróra és a Kaukázus búzafajtákkal szemben szövetkezeteikben és állami gazdaságaikban tapasztaltunk. Ez is ösztönözni fogja további munkánkat. Kucsera Szilárd
