Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-09-09 / 36. szám
Baromfitenyésztéssel kísérleteznek Sárga Plyniúth jérce négy hónapos korában Mindig csodáltam az olyan embereket, akik kitartóan küzdöttek a kitűzött cél eléréséért és lelkesedtek az elért eredmények fölött. A csodálatot tisztelet váltotta fel, ha az a bizonyos személy a gyengéd nemhez tartozott. A komáromi Rapos házaspárban mindezen jótulajdonságok meglelhetők. Nevükkel egy korábbi cikkemben már találkoztunk. A francia ezüst nyúl tenyésztésével értek el kiváló eredményeket. Az egyeduralmat nem sokáig élvezték, mert néhány követőjük akadt, akik ugyanolyan lelkesedéssel folytatták e nyúlfajta továbbtenyészt ését. Az elmúlt napokban ismét bekopogtattam a Fazekas utca 25-ös szám ajtaján. Előrebocsájtom, hogy határozott céllal látogattam meg ezt a kedves emberpárt. Ugyanis tudomásomra jutott, ' hogy a nyúltenyésztés mellett áttértek a baromfitenyésztésre is, melyet az előbbihez hasonló sikerrel folytatnak. Erről így beszél Rapos Gyula, a Csehszlovák Kisállattenyésztők komáromi 3-as számú szervezetének titkára: — Már az elmúlt évben elhatároztuk, hogy kísérletet teszünk a francia Faverol-fajta baromfi tenyésztésével. A kísérleti alanyokat egy csehországi kisállattenyésztőtől kellett volna megkapni. Megegyeztünk a szállítás időpontjában, melyet azonban az illető nem tartott be. így aztán elnapoltuk az első tervet. Mivel más kiút nem volt, a helyi keltető üzemben előjegyeztettünk naposcsirkéket — fehér keresztezett kornis Plymúth fajtát — a tagság részére, és ebből hagytunk meg néhány tojót. Később a „Záhradkár a chovatel“ c. folyóiratban egy cikk ragadta meg figyelmemet, melyet Ribka Frantisek zólyomi kistenyésztő írt. Behatóan foglalkozott a sárga Plymúth tyúkfajtával, mely Becsben a kiállításon aranyérmet nyert. Megkértem, hogy küldjön legalább 20 darab tojást. Nem csalódtam benne. A kért tojásokat megkaptam. Sajnos, a keltetés nem a legjobban sikerült, mert a 20 tojásból csupán nyolc csirke kelt. Ezeket a legnagyobb gonddal neveltük. A legjobb falatokat adtuk nekik. Baromfieleségtől'kezdve a konyhai hulladékig mindent. Sikerült felnevelni mind a nyolcat. A háziasszony nem győz áradozni, hogy milyen szépek és nehezek. Hogy bizonyítsa állítása igazát, nem rest, térülfordul és két szép példányt cipel be a szobába. Megemelem a kakast. Valóban szép és súlyos is, pedig még néhány nap hiányzik ahhoz, Ijogy négyhőnapos legyen. A kíváncsiság bogara itt motoszkál a szobában, vajon hány kiló lehet? Előkerül a mérleg, melyen megméretett és kp* és fél kilónak találtatott“. Tollazata arányosan fedi a testet, és aranysárga színben csillog. A jámbor jószág éjszakai nyugalmát zavartuk meg, azt csinálhatunk vele, ami akarunk. — A fehérek is jól beváltak — veszi át a szót Rapos Ilona. — Az eddigi tojáshozammal nagyon elégedettek vagyunk. Egy tojóra már elértük a 200 darabot. jóval többet eladtunk, mint amennyit terveztünk. Ennek megvan az értelme, mert minden kiló tojás után két kiló eleséget kapunk. Előkerülnek a tojások is. Az első pillanatra, illetve látszatra kacsatojásnak nézi az ember. Szép nagy, formás. Jóval nagyobbak az átlagosnál. Most már engem is furdal a kíváncsiság, vajon milyen terveik vannak a jövőre nézve? Erről így nyilatkozik Rapos Gyula: — Még néhány nap és nyugdíjba megyek. Akkor majd több idő jut az állattenyésztésre. Az a szándékunk, hogy ebből a fajtából legalább 30^-35 tojót hagyunk és egy kis házikeltetöt rendezünk be. Egyrészt saját szükségletünkre, másrészt a tagság igényeinek kielégítésére. Nagyon szeretnénk, ha ez a baromfifajta ugyanúgy meghonosodna városunkban, mint a francia ezüst nyúlfajta, mert ezzel is csak szervezetünk hírnevét gazdagítaná. A lelkesedés, mely ebből a két kedves emberből árad, minden kétséget kizárólag a siker előjelét hirdeti. Mert vannak emberek, akiknek keze alatt még a rozsdás vas is arannyá válik. A Rapos házaspár ehhez a csoporthoz tartozik. A csirkékről még talán anynyit, hogy gondozásuk az első hat hétben a legigényesebb. Ekkor óvjuk őket a megfázástól és a betegségektől. Táplálékukat a fenntebb mondottak szerint kell összeállítani. A gondoskodást később meghálálják, szép nagy tojásokkal. Amikor a tenyérnyi udvaron felgyulladt a villany, megcsodáltuk a roskadásig teleaggatott szőlőlugas tőkéit. A rengeteg virág hódító illatot árasztott a nyári éjszakába. Azzal a biztos tudattal léptem át a Fazekas utca 25-ös házának kapuját, hogy ez nem az utolsó látogatás volt. Majd, ha a kitűzött célok megvalósulnak, ismét fölkeresem őket. Andriskin József Szabályos fej, karcsú nyak, arányos vonalak jellemzik a törzskönyvezett fajtát Tojástermelés a „világ tetején“ A svédországi Haparanda városkában, az északi sarkkörtől mintegy 50 kilométerre fekszik Európa legészakibb tojófarmja. Arne és Axel Ahlmark, a farm tulajdonosai mintegy 8000 tojótyúkkal biztosítják a környék tojás-szükségletét. A tojást „Kalott“ védjeggyel hozzák forgalomba. (Ez azt jelenti, hogy a „világ teteje“.) A tojótyúkok mind Leghorn típusú hibridek, mert a környék lakossága nem szereti a barnahéjú tojást. Eddig minden esetben kész, termelés előtt álló jércéket vásároltak. Ahlmarkék az ország délibb vidékeiről szállították. Gjahban azonban megpróbálkoznak helyi neveléssel, mert előfordult, hogy mire a fiatal jércék háromnapos vonatozás után a helyszínre értek, a hőmérséklet —40 C fokra süllyedt, ez pedig nem nevezhető „meleg fogadtatásnak“. Ezen az északi vidéken a tojótyúkoknak szabadban tartása csaknem elképzelhetetlen. A talaj júliusban is erősen nedves és alsóbb rétegei fagyottak. Az igen erős szigetelésű tojóházat télen fűteni kell Az épületek szigetelése és fűtése olyan tökéletes, hogy télen sem csökken a belső hőmérséklet +13 C fok alá. Ennek ellenére a téli legnagyobb hideg idején 15 */o-os termeléscsökkenéssel számolnak. A tojóházak építésekor gondot kell fordítani a rendkívüli hóterhelésre is. A hivatalosan ajánlott előírás szerint a háztetőnek 30 fokos esésűnek kell lennie, és a négyzetméterre eső terhelhetőségnek el kell érnie a 160 kg-ot. A „világ tetején“ a svéd lányok méltóságukon alulinak tartják a tojótyúkok gundozását A finn határ azonban közel húzódik, és a finn lányuk szívesen dolgoznak a jobb kereset ellenében. (Poultry International)
