Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-09-09 / 36. szám
AMÍG EGY TOJÁSGYÁR Egy mondatban így lehetne ^ jellemezni: 18 millió 121 ezer koronába kerül, építését a Magyar Külkereskedelmi Vállalat végzi, a Dunatőkési Állami Gazdaság megrendelésére. Ez a lényeg. Most nézzük, mit mondanak a tények. A dunaszerdahelyi járás már több éve vezető szerepet játszik az országban a mezőgazdasági termények és termékek előállításában. A járást irányító mezőgazdasági szakemberek már a 60-as évek elején éltek a szakosítás lehetőségeivel, melyek nagy vonalakban többé-kevésbé megvalósultak. Azonban a szűkebb szakosítási profilok (gondolok itt elsősorban a baromfitenyésztésre) csak idén nyernek teljes realizálódást. A dunaszerdahelyi járás szövetkezetei és állami gazdaságai megalakulásuk óta foglalkoznak baromfitenyésztéssel. A tenyészetek szétszórtsága és elaprózottsága az új gazdasági irányításban már nem megfelelő, egyrészt az elavult istállóhálózat, másrészt az ezzel járó külterjes tartás és a magasabb önköltségek teszik indokolttá az ilyen tenyészetek felszámolását. Ezért a járás területén 3 komplexum épül fel. Ezek nevelőkből és tojóistállókból állanak. Egy a Gombai Állami Gazdaságban, egy Csilizközben és egy a Tőkési Állami Gazdaság lángmajori részlegén. Az utóbbinál a nevelőházakba, melyekből három darab már augusztus 17-én fogadóképes lett, megérkezik Gödöllőről az első naposcsibe szállítmány. A magyarok 911-es hibrideket szállítanak bizonyos garanciával, amiről a későbbiek során még szólunk. A Tőkési Állami Gazdaság főüzemgazdásza — Vén Ferenc, arra a kérdésemre, hogy a nagy befektetés az állami gazdaság részéről nem jelent e hátrányokat az újratermelésnél, nem megy-e más üzemág rovására — egy vastag iratcsomót tesz az asztalra. — A felsőbb szeryek hosszas előtanulmányozást végeztek és megállapították, minden előfel-4 tttnMs tételük megvan, hogy a járás területén elsőnek építsük fel az ún. „tojásgyárat“. A választás azért esett ránk, mert eddig is jó eredményeket értünk el a tojástermelésben. A másik ok pedig csupán financiális kérdés volt. Igazgatóságunk szilárd pénzalapokkal rendelkezik és ez erősen dominált. Végül ami döntő volt, a csendes, minden igényt kielégítő, kitűnő környezet, mely gazdaságunk tulajdonában van — ahol a komplexum elhelyezést nyer. Az előttem heverő dokumentációba lapozok, ahol a legapróbb részletekig van feltüntetve valamennyi munkafolyamat, és nem túlzók, ha azt mondom, hogy talán minden csavar helyét bejelölték. Ezt a megállapításomat mindjárt közlöm az üzemgazdásszal, aki ennyit mond: „A magyarok ilyen tojóházakat már több országbafi építettek. Legutoljára Kijevben, ahol a szakemberek a legnagyobb elismeréssel nyilatkoznak a komplexumról.“ A helyszínen saját szemeimmel győződöm meg a pontos, minden igényt kielégítő munkáról. Az épületek előregyártott elemekből készülnek, a vázát vaskonstrukciő adja, a falak kívülről azbeszttel vannak szigetelve, belülről 4 cm vastag hungarocél (speciális anyag) fedi és erre szerelték a műanyagot, mely lemosható. Az előregyártott elemeket alumíniumszalagok kapcsolják egybe. A padozat beton, erre jön a másfél centis aszfaltréteg, majd a mélyalom. A hatalmas teremben (76X30 m) négy sor vályú van, ezek magassága szabályozható (az állatok növekedésétől és a mélyalom vastagságától függően), a vályúkban kaparólánc viszi a szemcsézett takarmányt. A neveldék mellett helyezkednek el a takarmánytároló tartályok, ahonnét szállítóanyag viszi a takarmányt az etetőtartályba, mely az épület végén helyezkedik el. Ugyanide építették a vezérlőasztalt, ahol a betanított dolgozó gombnyomásra etet, fűt, vagy szellőztet. Itt még két másik helyiséget is találunk, a vezető vagy a pihenő helyiséget és a kazánteret. Az istálló mindegyik oldalán öt ventillátor helyezkedik el, melyek függőleges vagy vízszintes helyzetbe állíthatók. A ventillátorokon kívül még tíz darab légcserélő-nyílás is biztosítja a tiszta levegőt és a normális páratartalmat. Az állatok itatását túlfolyós rendszerrel oldják meg, így a friss víz biztosítása állandó. A fűtést parabolatükrös világító és melegítőtestekkel biztosítják. Az állatok a neveidében 140 napig tartózkodnak és utána átkerülnek a tojóba. Egy előneveldében 10 500 —11 ezer db állat tartható, ami azt jelenti, hogy a három neveidé biztosítja azt a tojóállomány mennyiséget, mellyel a jövő év január 10-én indulni akarnak. Az adott esetben 32 ezer tojóval számolnak. A neveldékben, amíg a csibék el nem érik a 70 napos kort, éjjeli szolgálatot is tartanak. Utána az éjjeliőr hatáskörébe tartozik majd, akit szintén betanítanak a gépek kezelésére és a kisebb üzemzavarok elhárítására. A tojóházaknak december 31- ig kell elkészülniük. Ezekből 7 db készül, egyenként 14 570 férőhelyes kapacitással. A hal'oknak még csak az alapjuk és -1 padozatuk készült el, amit az ( üzemek közötti társulás keretén óelül a helyi gazdaság építő- I csoportja végez. A munkafolyamat kitűnő szervezését bizonyítja az a tény, hogy a járás valamennyi számottevő vállalata, üzeme részt vesz a komplexum felépítésében. A főépületeken kívül számos melléképület felépítését kell nztosítani. Ilyen melléképüleek lesznek: a tojástároló, alomtároló, takarmánytároló, víztorony, zsumpák, állatorvosi épület — laboratórium, égetőhelyek, üzemanyagraktár, épület az aggregátorok részére, kerítések és utak. A fertőzés elkerülése érdekében két utat építenek, egy pirosat és egy fehéret (ez csak elnevezés). A piros úton csak a trágyát, az alomnak valót és az elhullott állatokat szabad szállítani. A fehéren csak a tojást szállítják majd el. A melléképületek építését a dióspatonyi, eperjesi, vásárúti, nyárasdi EFSZ-ek építőcsoportjai, valamint a mezőgazdasági építővállalat végzi, a csatornázást és az ezzel összefüggő egyéb munkát pedig a meliorációs szövetkezet. A tojóhallok közepén lesznek a tojófészkek, ahonnét a tojások egyenest a szállítószalagra gurulnak, mely az osztályozóba viszi, ahol a gumipárnás osztályozóasztal nagyság szerint váloghtja a tojásokat. A termek fűtését Lohman-kályhákkal oldják meg (német szabadalom, magyar gyártmány). Nyáron, ha nagy a hőség, a fűtöcsöveken keresztül hideg levegőt lehet a terembe juttatni, és így a normális hőmérséklet biztosítható a nyári kánikulában is. Az üzemközti társulások keretén belül a dunaszerdahelyi terményfelvásárló üzem 2 millió 100 ezer koronával járul hozzá az építkezéshez, és a takarmányokat is (keverékek) ő állítja elő (magyar recept szerint) és szállítja. Áz évi takarmányszükséglet 100 vagon lesz, ezért a sertéstenyésztést felszámolják. A 100 vagon szükségletből 13 vagont a terményfelvásárló biztosít, és a tökebetársulás szerint (pénz és takarmány) kapja majd a tiszta haszonból a részesedést. (A magyarok olyan hibrideket szállítanak, melyeknél szavatolják az évi 220 db tojást, természetesen az előírt takarmányozási és technológiai, tenyésztési technika betartása mellett.) Az ökonómiai értékelés alapján a befektetés 7,2 év alatt térül meg. Az épületek 20 évig használhatók. A naposcsibe eladása a magyarok részéről hoszszabb ideig érvényben lesz, erre szerződést kötöttek. A tervezett évi tojásmennyiség 8 millió 636 ezer darab. A tojások felvásárlási ára sem lesz egyforma. ÍTéli és nyári ár.) A nyári ár kg-ként 15,30 korona, amikor a terv szerint 207 297 kg tojással számolnak, melynek értéke 3 millió 171 -ezer 331 korona. A téli ár 1 kg egyenlő 18,90 koronával, a téli össztermelés 310 318 kg, melynek értéke 5 millió 876 ezer 350 korona. Ilyen nagy mennyiségű tojástermelésnél számolni kell a törött tojások értékesítésével is s ezeket majd 60 fillérért árulják. Évente 345 500 darab törött tojással számolnak, melynek értéke 207 264 koronával egyenlő. Az évi bevétel tehát ezek szerint a tojáseladásból 9 millió 254 ezer 982 korona. A trágya értéke 50 ezer korona lesz, amit a gyümölcsösben használnak VWWWWNAM/WW Az angol Thornber cég kísérletei szerint a ketrecben tartott tojótyúkok kevesebb vizet fogyasztanak, ha az itatóberendezés „csöpögős“ rendszerű, ellentétben a vályús, folyós Hatóval. A vízfogyasztás csökkenése ellenére a tojástermelésben nem észleltek különbséget. A csöpögős rendszerű, automata itató kevésbé munkaigényes, mint a folyós, könnyebb a tisztántartása és sokkal gazdaságosabb így a vízfogyasztás is, mert ha a tojótyúk szomjas, csőrével maga indítja meg a víz csöpögését. (Poultry International) Elkészültek az első csibeneveldék, ahová augusztus 17-én már megérkezett az első napos-csibe-szállítmány.
